A bahá’í hit alapítója a perzsa születésű Bahá’u’lláh volt. A mai kor problémáinak megoldására az emberiség és a vallások egységét hirdette, mint Istennek a mai korra szóló útmutatását.

Az egység központi helyet foglal el alapelvekben; ez a vallás élte túl elsőként, felekezetekre való szakadás nélkül több mint egy évszázadot. Ugyanis az Alapító írásos végrendeletében kinevezte legidősebb fiát, ’Abdu’l-Bahát írásai értelmezőjének. ’Abdu’l-Bahá a magyar közélet meghívására 1913-ban Budapesten is járt és békés gondolataival megnyerte mindazok szívét, akikkel találkozott.

Bahá’u’lláh írásainak megfelelően 1963-tól a bahá’í világközösséget egy kilencfős választott testület, az Igazságosság Egyetemes Háza irányítja.

Az emberiség életét gyökeresen javítani kívánó új kinyilatkoztatásban a vezetés szó új értelmet kapott: példamutatás, szolgálat és a magasabb rendű énünket fejlesztő, megihlető bahá’í szent iratok szellemében való cselekvést jelenti. Ezért a bahá’í választások kampány, jelölés és választási propaganda nélküliek. A legrátermettebb, legegyüttműködőbb és legalázatosabb egyének kiválasztása a cél a bahá’í intézményekben. A közösség életét mindenki alakítja a széleskörű tanácskozáson keresztül, más-más funkciókban.