Válogatás ‘Abdu’l-Bahá írásaiból

Előszó

‘Abdu’l-Bahának a bahá’í Kinyilatkoztatásról szóló magyarázatait írásos műveiben, feljegyzett kijelentéseinek számos összeállításában és levele­zé­sében találhatjuk meg. Írásos művei, úgymint Az isteni civilizáció titka, az A Traveller’s Narrative (Egy utazó beszámolója), valamint végrendelete angol fordításban elérhető. Feljegyzett tanítá­sainak számos gyűjteménye, melyek közül megemlí­tendő a Megvá­la­szolt kérdések, a Memorials of the Faithful (Megemlé­kezés igaz hívőkről), valamint a Párizsi beszédek újabb és újabb kiadásokat élnek meg. Az utóbbi hatvan évben azonban nem született nagyobb lélegzetű összeállítás angol nyelvű meg­számlál­hatat­lan leveléből; a háromkötetes, 1909 és 1916 között megjelent Tablets of ‘Abdu’l-Bahá (‘Abdu’l-Bahá Táblái), bár szintén már a második kiadásnál tart, régóta elérhetetlen.

A jelen összeállítás sokkal szélesebb merítést kísérel meg, mint a korai kötetek, és olvasása bepil­lantást nyújt abba, hogy a Mester milyen rengeteg tárggyal foglalkozott a levele­zésében. Meg­található benne számos, a Világközpontban működő bizottság által lefordított Tábla, mely bizottság felhasználta a Shoghi Effendi által még ‘Abdu’l-Bahá életében készített korai nyers­fordí­táso­kat, valamint a Marzieh Gail által fordított rengeteg Tábla, melyeket a Világ­központban található több, mint 19 000 eredeti és hite­le­sí­tett példányból küldtek neki. Egyes híres doku­men­tumok, mint az August Forelnek írt levél, vagy a Hágához intézett Tábla nem szerepelnek az össze­állításban, mert megtalálhatók más publikációkban.

Az ezen dokumentumokban megtalálható Táblák óriási többségének boldog és áldott címzettjei a keleten és nyugaton élő korai hívők voltak, egyének, csoportok, bizottságok, vagy barátok gyülekezetei, és lehetetlen túlértékelni, hogy a nyugati, születőben lévő közösségekben ezek milyen óriási értéket képviseltek akkor, mikor még alig-alig állt rendel­kezésre angol nyelvű bahá’í irodalom.

Reméljük, hogy a Mester ezen írásainak megjele­nése fel­szítja a szerelmesei szívében izzó lángot, hogy hívására vála­szoljanak, és jobban meglátják majd az emberi és isteni közötti azon csodálatos harmóniát, melyet Ő, Isten Misztériuma oly tökéletesen meg­testesített.

Válogatás ‘Abdu’l-Bahá írásaiból

– 1 –

1. Ó, a világ népei! Ímé, felkelt az Igazság Napja, hogy beragyogja a földet, és sugarai áthassák az emberi közösség szellemét. Örömteliek fejleményei és ízletesek gyümölcsei, bőségesen árad a kegyelem szent bizonysága. Irgalom ez, melyet semmi sem háboríthat, és a legtisztább jóság; fény ez a világnak és minden népének; összhang és testvériség, szeretet és összetartás; együttérzés és egység, az idegenség­érzet vége; az, hogy tökéletes méltóságban és szabad­ságban egyek vagyunk mindennel széles e világon.
2. Az Áldott Szépség így szól: „Egy fa gyümölcsei vagytok, egy ág levelei.” A lét e világát egy fához hasonlította, s a népeket annak leveleihez, bimbóihoz és gyümölcseihez. Mert miként ahhoz, hogy az ág jól fejlődhessék, bimbót kell bontson, rügyet kell fakasszon és gyümölcsöt kell hozzon, hasonlóképpen a világfa részeinek egybekapcsolódásától függ a levél és virág rügybontása és a gyümölcs édessége.
3. Ezért kell minden emberi lénynek erősen segítenie a másikat és az örök életet keresni; és ezért kell az Istent szeretőknek a látható és láthatatlan biro­dalmak kegyelmes Királyának könyörületévé ás áldá­sá­vá válnia e múlandó világban. Tisztítsák meg hát látásukat, és tekintsék az egész emberiséget, mint a lét fájának leveleit, bimbóit és gyümöl­cseit. Minden időben azon igyekezzenek, hogy kedves dolgot csele­ked­jenek az embertársuknak, szeretetet, figyel­mes­séget és meggondolt segítséget kínálva nekik. Senkit se tekintsenek ellenségnek vagy rossz­akaró­nak, ha­nem úgy gondoljanak az egész emberiségre, mint barátaikra; nézzenek az idegenre ismerősként, az is­me­retlenre társként, maradjanak előítélek és választó­vonalak nélkül.
4. Ma az a kedves az Úr Küszöbe előtt, aki a hűség poharát kínálja körül; aki még az ellenségeire is a nagylelkűség drágaköveit szórja, és bukott zsarno­kának is segédkezet nyújt; aki még legádázabb ellen­sé­gének is szerető barátja lesz. Ezek az Áldott Szépség tanításai, ezek a Legnagyobb Név tanácsai.
5. Ó, ti, drága barátaim! A világ lángokban áll, az emberi faj vajúdik és halálos csatában vergődik. A gyűlölet sötét éjjele uralkodik, az igaz hit fénye kialudt. A föld népei és nemzetségei megélesítették karmaikat és egymásnak estek. Magát az emberi faj alapjait rombolják. Családok ezrei válnak földön­futóvá és kisemmizetté, és minden évben emberek ezrei vergődnek vérükben poros csatamezőkön. A hadvezérek haditudományukat fitogtatják, az általuk kiontott vérrel büszkélkednek, és az erőszakra való buzdításban vetélkednek egymással. „Ezzel a karddal – mondja az egyik – lefejeztem egy egész népet!” „Egy nemzetet rontottam le” – gőgösködik a másik. „Megbuktattam egy kormányt!” – így a harmadik. Ily dolgokra büszkék az emberek, ily dicsőségben sütkéreznek! Szeretet és igazságosság: tiltott szavak mindenhol, a harmónia és az igazság iránti elkötele­zettség megvetendő kifejezések.
6. Az Áldott Szépség Hite az emberiséget bizton­ságra és szeretetre, barátságra és békére szólítja; a föld hegyormain emelkednek frigysátrai, és minden nemzethez szól. Ezért hát, ó, ti, Isten szerelmesei, legyetek tudatában e drága Hit értékének, engedel­meskedjetek tanításainak, járjatok ezen az egyenes úton, és mutassátok meg ezt az embereknek is. Emeljétek fel hangotokat és a Királyság dala fakadjon ajkatokon. Terjesszétek messze földön a szerető Úr tanait és tanácsait, hogy ez a világ egy más világgá változzék, a sötétbe borult földet árassza el a fény, az emberiség halott teste megébredjék és élni kezdjen, úgy hogy Isten szent leheletén keresztül minden lélek a hallhatatlanságért esedezzen.
7. Gyorsan múló napjaitok hamar leperegnek, a hírnév és gazdagság, a kényelem és az örömök, melyeket ez a porfészek, a világ nyújtott, nyomtalanul elenyésznek. Szólítsátok hát a népeket Istenhez, és hívjátok az emberiséget a magasságbéli Gyülekezet példájának követésére. Legyetek szerető apa az árva számára, menedék a szerencsétlennek, kincsestár a szegényeknek, gyógyulás az elesetteknek. Legyetek a zsar­nokság áldozatainak megsegítői, az eltaposottak patrónusai. Mindig arra gondoljatok, miként lehettek szolgálatára az emberi faj minden tagjának. Ne vegyétek fel az idegenkedést és a visszautasítást, a lenézést, az ellen­ségeskedést és az igazságtalanságot: pontosan ezek ellenében cselekedjetek. Legyetek őszintén kedvesek, ne csak mutas­sátok azt. Isten szeretteinek mindegyike figyelmezzen arra, hogy az Úr irgalma legyen az embernek, és az Ő kegyelme. Tegyen valami jót mindenkivel, akivel találkozik, és legyen hasznára. Nemesítse mindenkinek a jellemét és változtassa meg az emberek gondolkodását. Emígyen ragyog majd fel az isteni vezérlet fény­sugara, eképpen kényeztetik el Isten áldásai az emberi­séget: mert a szeretet fény, bárhol is lakozzék, és a gyűlölet sötétség, bárhol is üsse fel a fejét. Ó, Isten barátai! Iparkodjatok azon, hogy a sötétséget mindörökké száműz­zétek, hogy feltárulhasson a rejtett Misztérium és megmutat­kozhasson minden dolgok titokzatos lényege.

– 2 –

1. Ó, Uram! Hozzád fordulok e sötét éjszaka mélységében, szívem hangján bizalmasan társalogva Véled, örömtől remeg­ve érezve az édes illatokat, melyek a Te, a Mindenek Felett Dicsőséges birodal­mából érkeznek, Téged szólítva, mondván:
2. Ó, Uram, nem találok szavakat dicsőítésedre, elmém madara képtelen felszárnyalni Szentséged Királyságába, mert Te a Magad lényegében meg­szentel­ten állsz a tisztelet fölött, és Való Lényedben messze felette az imádatnak, mellyel az emberek illetnek, kiket teremtettél. Saját Lényed szentségében mindig is magasztosabb voltál a magasságbéli Gyülekezet tanultjainak megértésénél, és örökké a Saját Valóságod szentségébe fogsz burkolózni, elér­he­tet­lenül fölötte azok tudásának, kik magasztos Királyságodban lakoznak és Nevedet dicsőítik.
3. Ó, Isten, én Istenem! Miként dicsőíthetnélek vagy írhatnálak le Téged a Te elérhetetlenségedben; mérhetetlenül magasan és megszentelten állsz Te minden leírás és dicséret felett.
4. Ó, Isten, én Istenem! Könyörülj meg rajtam tehetet­lenségemben, szegénységemben, nyomorú­sá­gom­­ban és meg­alázott­ságomban! Adj innom kegyel­med és megbocsátásod bőséges kelyhéből, mozdíts meg szereteted édes illataival, örvendeztesd meg keb­lem tudásod fényével, tisztítsd meg lelkem egy-séged rejtelmeivel, kelts életre az irgalmad kertjeiből fújdo­gáló gyengéd szellővel – míg meg nem szabadulok mindentől Rajtad kívül, meg nem raga­dom nagy­ságod öltözékének szegélyét, nem íté­lek feledésre min­den mást, ami nem Te vagy, nem szegődnek társamul az ezen Napokon susogó édes fuvallatok, el nem jutok a hűséghez Szentséged Küszöbén, nem kezdem szol­gál­ni a Te Ügyedet, nem leszek szerény Szeretteid előtt, és nem válok semmivé kegyeltjeid jelenlétében.
5. Bizony Te vagy a Segítő, a Megtartó, a Magasz­tos, a Legnagylelkűbb.
6. Ó, Isten, én Istenem! Szépséged fényének hajna­lára könyörgöm Hozzád, mely bevilágítja az egész földet, isteni könyörületed szemének pillan­tá­sára, melynek figyelmét semmi el nem kerüli, adomá­nyaid hullámzó tengerére, melyben minden dolgok lebeg­nek, jótéteményeid tornyosuló felhőire, melyek­ből alázáporoznak ajándékaid minden terem­tett dolog lényegére, és Irgalmad tündöklő fényére, mely már azelőtt létezett, hogy a világ volt – kérlek, segítsd válasz­tottaidat, hogy hűségesek legyenek, és szeret­teidet, hogy szolgáljanak a Te magasztos Küszö­bö­dön; adj nékik győzelmet mindent lebíró hatalmad seregei által, és erősítsd meg őket nagy harcos soka­sággal a magasságbéli Gyüleke­zetből.
7. Ó, Uram! Ajtód előtt álló gyenge lelkek ők; nincstelenek udvarodban, kétségbeesetten remény­ked­ve kegyelmedben, nagy szükségben támaszodat várva, egy-séged királysága felé fordítva arcukat, ado­má­nyaid jótéteményére áhítozva. Ó, Uram! Áraszd el elméjüket szent fényeddel, tisztítsd meg szívüket tá­mo­gatásod kegyével, örvendeztesd meg keblüket a ma­gas­ságbéli Gyülekezetből szálló örömök illatával, tedd, hogy csillogóvá váljon szemük, mert meglát­hatták hatalmad jeleit és bizonyságait; hadd lehes­se­nek a tisztaság lobogóivá, a szentségnek a föld magas­la­tain minden teremtmény fölött hullámzó zászlaivá, és tedd, hogy szavaikkal a kőkemény szíveket is meg­lágyíthassák. Hadd álljanak ki Téged szolgá­landó, hadd szentelhessék magukat istenséged Király­ságá­nak, fordíthassák arcukat Önmagadban Valóságod birodalma felé, szórhassák szét közel s távol jeleidet, ragyogják be őket sugárzó fényeid, és fedhessék fel rejtett misztériumaidat. Hadd vezessék szolgáidat a csendesen csobogó vizekhez és irgalmad forrásához, mely egy-séged Mennyországának legmélyén buzog elő és szökell fel. Hadd bonthassák ki a világtól való elfordulás vitorláját a Megváltás Bárkáján, és suhan­has­sanak tova tudásod tengerein, hadd tárhassák szé­les­re az egység szárnyait, és hadd szárnyal­hassa­nak fel segedelmeddel egyedüliséged Király­ságába, hogy olyan szolgákká válhas­sanak, akiknek a Leg­főbb Gyülekezet is örvendezik, kiknek dicséretét zengik mindenek felett dicsőséges birodal­mad lakói, hadd hallhassák a láthatatlan világ hírnökeit, miközben a Legnagyobb Örömhírről zeng hangjuk, a Véled való találkozás utáni vágyódásban hadd szólongathassanak Téged és imádkoz­hassanak Hozzád, és hadd zeng­jenek csodás imádságokat a fény hajnalán – ó, Uram, Ki rendelkezel minden dolgokkal –, könnyei­ket hullatva reggel tájt és estidőn, vágyódva, hogy soha el nem múló irgalmad árnyékába húzódhassanak.
8. Segítsd őket, ó Uram, minden körülmények között, támogasd őket mindenkor szentséges angya­la­id­dal, azokkal, akik a Te láthatatlan seregeid, mennyei csapataid, akik legyőzik ez alsó világ össze­gyüle­kezett seregeit.
9. Bizony, Te vagy a Hatalmas, az Erőteljes, az Erős, a Mindeneket Átfogó, Ki uralkodik minden felett, ami van.
10. Ó, szent Úr! Ó, a szerető kedvesség Ura! A Te hajlékod körül kóborlunk, vágyakozva, hogy meglás­suk szépségedet, és szeretve mindent, amit csak teszel. Szerencsétlenek vagyunk, alázatosak és jelen­ték­telenek. Koldusok vagyunk: mutass felénk irgal­mat, adj nekünk bőséget; ne nézd hibáinkat, rejtsd el végtelen bűneinket. Bármilyenek is vagyunk, mégis a Tieid vagyunk, és amit mondunk és hallunk, az a Te dicséreted, és a Te arcodat keressük, a Te utadat kö­vetjük. Te vagy a szerető kedvesség Ura, mi [pedig] bű­nö­sök és tévelygők vagyunk, távol otthonunktól. Ezért hát, ó, Irgalmasság Felhője, hullass ránk néhány csepp esőt. Ó, kegyelem Virágágya, áraszd szét illatos szellőd. Ó, minden adományok Tengere, küldj felénk egy nagy hullámot. Ó, Bőkezűség Napja, sugározz alá egy fénysugarat. Könyörülj rajtunk, kegyelmezz né­künk. Szépsé­ged­re, csak a bűneinket hozzuk útra­valóul, jócselekedetekről nem tudunk mesélni, csak reménykedésünkről. Ha a Te elrejtő fátylad nem borít be minket, és oltalmad nem óv és nem szolgál böl­csőnkül, mily erővel bírhatnak ezen tehetetlen lelkek, hogy felemelkedjenek és szolgáljanak Téged, miből faragtattak e nyomorultak, hogy bátran kiállja­nak? Te, Ki a Mindenható, a Mindenek Felett Hatal­mas vagy, segíts minket, légy kegyes hozzánk; fonnyad­tak, miként vagyunk, élessz meg minket kegyelmed felhő­inek záporaival; alázatosak, aho­gyan vagyunk, vilá­gíts meg minket egy-séged Nap­csillagának fényes suga­rai­val. Vesd e szomjas halakat irgalmad óceán­jába, irányítsd ez eltévedt karavánt egyedülvalóságod menedékébe; vezesd az útmutatás forrásához azokat, kik messze téve­lyedtek, és adj menedéket hatalmas erőd védelmében azoknak, akik utat tévesztettek. Emeld e kicserepesedett ajkakhoz a menny bőséges és lágyan csobogó vizét, támaszd fel e halottakat az örök életre. Adj a vakoknak látó szemet. Add, hogy a süke­tek halljanak, a némák beszéljenek. Gyújtsd lángra a csüggedteket, tedd éberré a figyelmetleneket, figyel­meztesd a büszkéket, ébreszd fel az alvókat.
11. Te vagy a Hatalmas, Te vagy az Adományozó, Te vagy a Szerető. Bizony, Te vagy a Jóakaró, a Legmagasztosabb.
12. Ó, ti, Isten szerettei, ezen múlandó Szolga segítői! Mikoron a Valóság Napja aláragyogtatta végtelen kegyelmét minden vágyak hajnalából, és a lét ezen világát saroktól sarokig beragyogta azon szent fény, oly erővel szórta sugarait, hogy eltörölte az az éjsötét sötétséget örökkön örökké, minekutána a por ezen világa a mennyei szférák irigyeltje lett, és ezen szerény hely a legfelső birodalom állapotát és díszeit öltötte magára. A szentség gyengéd szellői su­sogtak, édes illatokat hintvén messze; a menny ta­va­szi sze­le suhant el mellette, és a minden áldások Kútfejéből határtalan malasztot hordozó termékenyítő zene szállt felette. Majd meghasadt a ragyogó hajnal és nagy öröm híre hallott. Eljött a mennyei tavasz, és ezen múlandó világban verte fel sátrait, minek okából az egész teremtés talpra ugrott és táncra kélt. A ráncos föld halhatatlan bimbókat termett, a holt por örök életre ébredt. Majd megjelentek a misztikus tudás vi­rágai, és Isten meg­ismeréséről beszélvén, friss zöld támadt a földből. A múlandó világ Isten áradó kegyel­méről tanúskodott, a látható világ oly birodal­mak dicsőségét tükrözte vissza, melyek eleddig rejtve voltak a szemek elől. Isten hívása hallatszott, előké­szí­tették az Örök Szövetség tábláját, a Testamentum kupáját adták kézről kézre, és egyetemes meghívás hallatszott mindenekhez. Majd az emberek közül egynémelyeket lángra lobbantott a menny bora, mások pedig nem részesültek az adományok eme leg­nagyobbikából. Egyesek külső és belső látását bera­gyog­ta az irgalom fénye, és voltak, akik az egység him­nuszait hallva örömtáncot lejtettek. Madarak kezd­tek dalolni a szentség kertjeiben, a menny rózsa­fájának ágain csalogányok hallatták panaszos dalukat. Majd mind a magasságbeli, mind a földi Királyság feldíszíttetett és felékesíttetett, és ez a világ a magas menny irigységének tárgyává lett. De jaj és jaj, a hanyagok tovább aludták mély, nemtörődöm álmukat, és az ostobák durván eltaszították maguktól minden adományok e leg­szentebbjét. A vakok továbbra is fátylaikba burkolóznak, a süketek nem kapnak részt abból, mi bekövetkezett, és a holtaknak nincs re­ménye, hogy oda elérhetnek, mert miként meg­mond­ta: „Nincs reményük a túlvilágban, amiképp nincs reményük a hitetleneknek azok [feltámadásában], akik a sírokban vannak.”[1]
13. Ami titeket illet, ó, Isten szerettei! Oldjátok meg nyelveteket, és adjatok hálát Néki; dicsérjétek és dicsőítsétek az Imádott Szépségét, mert ti ittatok e legtisztább kehelyből, e bor felvidított benneteket, és arcotok felragyogott tőle. Megéreztétek a szentség édes illatát, a hűség pézsmáját lélegeztétek be József ruhájából. A kitartás mézharmatával táplálkoztatok annak kezéből, Ki az egyetlen Szeretett, halhatatlan étkekből lakmároztatok az Úr roskadozó lakoma­asztalánál. Ez a bőség a szerető Isten által nyújtott különleges kegy, ezek az Ő kegyelméből származó áldások és ritka ajándékok. Az Evangéliumban ezt mondja: „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”[2] Vagyis sokaknak kínálják fel, de ritka az a lélek, aki arra választatott, hogy megkapja a vezetés nagy ajándékát. „Ez Isten kegye. Annak adja, akinek akarja. Isten kegyelme nagy.”[3]
14. Ó, Isten szerettei! A Szövetség Gyertyája ellen csapkodó szelek süvítenek és fújnak a világ népei felől. A hűség Csalogányát hitehagyottak ostromolják – olyanok, miként a gyűlölet hollói. Az Istenről való megemlékezés galambját az éjszaka lélektelen mada­rai szorongatják, és a Gazellát, ki Isten szeretetének rétjein lakozik, vérszomjas vadak üldözik. Halálos a veszély, kínzó a fájdalom.
15. Az Úr szerelmeseinek keményen kell állniuk, mint a hegyeknek, szilárdan, mint a bevehetetlen falaknak. A legszörnyűbb csapások sem indíthatják meg őket, a leg­rosszabb katasztrófák sem válhatnak ki belőlük jajszót. Kapaszkodjanak a Mindenható Isten ruhájának szegélyébe, és bízzanak a Magasságos Szépségében; támaszkodjanak a csalhatatlan segítség­re, amely az Időtlen Királyságból érkezik, és hagyják rá magukat a nagylelkű Úr gondoskodására és védel­mére. Mindenkor frissítsék fel és újítsák meg magukat a mennyei kegyelem harmatával, és a Szentlélek leheletével éledjenek és újuljanak meg pillanatról pillanatra. Emel­kedjenek fel, hogy Urukat szolgálják, és tegyenek meg mindent, ami hatal­mukban áll, hogy messze és széles körben elhintsék a szentség leheletét. Legyenek hatalmas erődítmény Hitének védelmére, bevehetetlen fellegvár az Időtlen Szépség seregei számára. Őrizzék hűségesen Isten Ügyének szépséges építményét minden oldalról; váljanak fényes csilla­gokká fénylő egén. Mert a sötétség hordái minden irányból támadják ez Ügyet, és a föld népei ki akarják oltani e fennen világló Fényt. És mivel a világ minden nemzetsége támadás­ba lendül, hogyan lehetne a figyelmünket akárcsak egy pillanatra is elfordítani? Legyetek biztos tudatá­ban ezeknek a dolgoknak, legyetek éberek, és őriz­zétek Isten Ügyét.
16. E napon a legfontosabb kötelességetek, hogy meg­­tisz­títsátok jellemeteket, javítsátok modorotokat és kiműveljétek viselkedéseteket. Az Irgalmas szeret­te­inek olyan jellemről és magatartásról kell tanú­bi­zony­ságot tenniük teremtményei között, hogy szent­ségük illata az egész világra kiáradjon és megébressze a holtakat, minthogy Isten Megnyilvá­nulásának és a Láthatatlan határtalan fényei felvirra­dásának célja az emberi lelkek nevelése és minden élő ember jelle­mé­nek pallérozása – hogy olyan áldott egyének emelked­je­nek fel, akik megszabadultak az állati világ homá­lyá­tól, és olyan tulajdonságokkal ékesek, melyek az ember valóságának díszei. A cél az, hogy a föld lakói a Mennyország népévé váljanak, a sötétségben járók kilépjenek a fényre, a kirekesztettek csatlakozzanak a Királyság belső köréhez, és azok, akik olyanok, mint a semmi, az örökkévaló Dicsőség bizalmasaivá válja­nak. Az, hogy akik nem kaptak részt, most részesül­je­nek a határtalan tengerből, és a tudatlanok igyanak a tudás élő forrásából; hogy akik vérre szomjaznak, hagyjanak fel a vadságukkal, és kiknek horgasak a kar­mai, váljanak szelíddé és meg­bocsátóvá, és akik sze­re­tik a háborút, keressék helyet­te az igaz meg­bé­kélést; az, hogy a durvák, kiknek kar­mai borotva­élesek, élvezzék a tartós béke előnyeit; hogy a tisztá­ta­lanok megtanulják, hogy létezik a tisz­ta­ság birodal­ma, és a bemocskoltak megtalálják az utat a szentség folyóihoz.
17. Ha ezen isteni adományok nem mutatkoznak meg az emberiség belső énjéből, a Megnyilvánulás bőke­zű­sége meddőnek fog bizonyulni, és az Igazság Napjának vakító sugarai semmilyen hatást sem fog­nak kifejteni.
18. Ezért hát, ó, az Úr szerettei, szívvel és lélekkel törekedjetek arra, hogy részesüljetek szent tulajdon­ságaiból, és vegyétek ki részeteket szentségének ado­má­nyai­ból – hogy az egység jeleivé, az egyedüliség zászlajaivá váljatok és keressétek az egy-ség értelmét; hogy Isten e kertjében felemeljétek hangotokat, és a lélek boldogító himnuszait zengjétek. Legyetek olya­nok, mint a madarak, akik hálát adnak Néki, és az élet virágzó bokrain daloljatok oly dallamokat, melyek el­káp­ráztatják a tudók elméjét. Tűzzétek ki a zászlót a világ legmagasabb csúcsaira, Isten kegyének lobo­gó­ját, hogy az Ő kegyelmének szelében hullá­moz­zék és csat­togjon; ültessetek fát az élet mezején, e látható világ rózsái között, amely friss és édes gyümölcsöt terem.
19. Esküszöm az igaz Tanítóra, hogy ha Isten figyel­meztetéseinek megfelelően cselekszetek, amint ezek az Ő fényes Tábláiban kinyilatkoztattak, akkor ez a sötét por a menny Királyságát fogja visszatükrözni, és ez alsó világ a Mindenek Felett Dicső birodalmát.
20. Ó, ti, az Úr szerettei! Dicsértessék Ő, az Igazság Napjának láthatatlan, áradó adományai minden irányból körülvesznek benneteket, és kegyelmének kapui minden oldalon nyitva állnak. Most van itt az ideje, hogy kihasználjátok ezen adományokat, és hasz­no­tokra fordítsátok őket. Ismerjétek fel ennek az időnek az értékét, ne hagyjátok, hogy e lehetőség elkerüljön benneteket. Maradjatok teljesen távol e sötét világ gondjaitól, és váljatok ismertté azoknak a lényegeknek a tulajdonságai által, amelyek a Király­ság­ban találnak otthonra. Akkor fogjátok látni, milyen erőteljes a mennyei Napcsillag dicsősége, és milyen vakítóan fényesek a láthatatlan birodalomból érkező bőkezűség jelei.

– 3 –

1. Ó, Isten szerettei! Ó, Királyságának gyermekei! Bizony, bizony, eljött az új menny és az új föld. A szent Város, az új Jeruzsálem alászállott a magasból mennyei hajadon képében, lefátyolozva, szépségesen, különlegesen, felkészítve a földi szeretőivel való újbóli egyesülésre. A mennybéli Gyülekezet angyali seregei együttesen szólítottak oly hívással, mely bezengte az egész világegyetemet, és mindnyájan hangosan és hatalmasan mondták: „Ez Isten Városa, és az Ő hajléka, ahol lakoznak szolgái közül a tiszták és szentek. És Ő velük fog élni, mert ők az Ő népe, és Ő az ő Uruk”.
2. És letörölte Ő könnyeiket, felszította fényüket, megörven­deztette szíveiket, és elragadta lelkeiket. Halál fölöttük többé nem ül diadalmat, sem nem bírhatja le őket szomorúság, sírás vagy gyötrelem. A Mindenható Úristen trónol Királyságában, és megújít Ő mindeneket. Ez az igazság, és mi igazság lehet nagyobb annál, mint amit János Jelenéseiben hirdet?
3. Ő az alfa és az ómega. Ő az, Ki a szomjazónak inni ad az élet vizének kútjából, és a betegnek a való megváltás gyógyírját ajándékozza. Kit ilyen kegye­lem segít, bizony a legdicsőbb örökséget kapja az Isten Prófétáitól és az Ő szentjeitől. És az Úr lészen az ő Istene, és ő az Ő szeretett fia.
4. Örvendezzetek ezért hát, ó, az Úr szerettei és választottai, és ti is, Isten gyermekei és népe, emel­jétek fel hangotok, hogy hangosan magasztalja és dicső­ítse az az Urat, a Leg­magasabbat; mert elő­sugárzott az Ő fénye, megjelentek jelei, és emelkedő óceánjának tornyos hullámai sok drága­követ vetettek minden partra.

– 4 –

1. Dicsőség Néki, Ki megteremtette a lét világát, és megalkotott mindent, mi van, Ki az őszintéket dicséretes rangra támasztja majd fel” [4], és engedte, hogy a láthatatlan világ megjelenjen a látható síkján – és mégis, az emberek céltalan bolyongnak és eszeveszettségükben tévelyegnek[5].
2. Lefektette Ő a magasztos Fellegvár alapjait, bejelentette a Dicsőség Korszakát, egy új teremtést hívott létre ezen a napon, mely világosan az Ítélet Napja – és a nemtörődömök még mindig részeg mély álomban hevernek.
3. Felhangzott a harsona szava, megfúvatott a trombita[6], a Hívó hangja hallott, és a földön mindenek elaléltak – de a holtak testeik sírjában még mindig tovább alusznak.
4. És felhangzott a második harsonaszó, és a máso­dik trombitaszó jött az első után, és bekövetkezett az összeomlás, és minden szoptatós anya elfeledkezett arról, kit szoptatott[7] – de az emberek, zavartan és utat vesztetten nem figyelmeznek erre.
5. És meghasadt a Feltámadás hajnala, és ütött az Óra, és kiegyenesedett az Út, és felállítatott a Mérleg, és mindenek, mik a földön vannak, összegyűjtettek[8] – de az emberek még mindig nem látják nyomát az útnak.
6. Előviláglott a fény, és sugárözönbe öltözött a Sínai hegy, és gyengéd szellő susog a Mindig Meg­bocsátó Úr kertjei felől; a lélek édes lehelete száll, és feltámadnak, kik sírjaikban feküdtek – de a nem­törődömök tovább szunnyadoznak sírjaikban.
7. Felszítattak a pokolnak tüzei, és alászállott a menny; virágban állnak a mennyei kertek, és friss vizű medencék csordulnak túl, és teljes szépségében tündököl a paradicsom – de akik nem vesznek tudomást róla, még mindig üres álmaikba süppednek.
8. Lehullott a fátyol, felemelkedett a függöny, meg­hasadtak a felhők, az Urak Ura mindenkinek látható – mégis, mindezek mellett vakon mennek el a bűnösök.
9. Ő az, Ki az új teremtést[9] néktek adta, és elhozta a mindennél nagyobb összeomlást[10], és összegyűjtötte a szenteket a magasságbéli birodalomban. Bizony, jelek vannak ebben azoknak, kiknek szeme van a látásra.
10. És jelei között vagyon az előjelek és örömteli próféciák, az utalások és kulcsok megjelenése, a sok különféle hír terjedése, és az igazak várakozása, kik most elérték céljukat.
11. És jelei között vagyon ragyogása, mely az egység láthatára felett emelkedik magasra, fényei elősugá­roznak a hatalom hajnalából, és a Legnagyobb Öröm­hír bejelentése Hírnöke, az Egyetlen, az Összehason­líthatatlan által. Bizony, nagyszerű bizonyság lakozik ebben azok számára, kik tudással bírnak.
12. És jelei között vagyon testet öltése, hogy mindenki látja, saját bizonyságaként állván, az, hogy minden vidékekről származó tanúk körében jelenik meg Ő, olyan emberek között, kik farkasokként vetették rá magukat, és minden oldalról körülvették.
13. És jelei között vagyon, hogy ellenállt Ő hatalmas nemzeteknek és mindent legyőző államoknak, és a vérére szomjazó ellenséges seregnek, kik minden pil­la­natban romlására törtek, bárhol is lakozzék. Bizony, olyan dolog ez, mely megérdemli azok figyelmét, kik Isten jeleiről és bizonyságairól elmélkednek.
14. És jelei között vagyon beszédének csodája, szavainak ékessége, a gyorsaság, mellyel Írásait kinyilatkoztatta, bölcsességének szavai, versei, leve­lei, közlései, az, hogy miként magyarázta a Koránt, annak homályos és nyilvánvaló verseit egyaránt. Önnön életedre! Napnál tisztább ez mindenki előtt, ki az igazság szemével tekint reá.
15. És jelei között vagyon tudásának felkelő Napja, mű­vésze­tének és képességeinek kelő holdja, és az, hogy minden dologban tökéletességet mutatott, mi-ként erről tanúskodnak sok nemzet tudósai és kiváló­ságai.
16. És csakúgy jelei között vagyon az, hogy szépségét erőszak nem érte, és emberi temploma megoltalmaztatott, mikor dicsőségét kinyilatkoztatta, bár ellenei együttesen támadtak Reá, ezrével, nyilak­kal, dárdákkal és kardokkal. Minden igaz bíró számára csoda és figyelmeztetés rejlik ebben.
17. És jelei között vagyon hosszú szenvedése, meg­próbál­tatásai és az Őt ért csapások, szenvedései lánc­ban és bilincsben, és az, hogy minden pillanatban emí­gyen szólott: „Jöjjetek Hozzám, jöttetek Hozzám, iga­zak! Jöjjetek Hozzám, jöjjetek Hozzám, jónak szere­tői! Jöjjetek Hozzám, jöjjetek Hozzám, fény hajna­lai!” Bizony, a titkok kapuja szélesre nyílt – de a gono­szok még mindig nyelvük köszörülésével űzik játékukat![11]
18. És csakúgy jelei között vagyon Könyvének kihirdetése, határozott Szent Szövege, melyben meg­feddte a királyokat, és komoran figyelmeztette azt[12], kinek hatalmát a világ minden részén érezték – és kinek trónusa pár röpke nap alatt ledöntetett – olyan tény ez, mely nyilvánvaló, és széles körben ismert.
19. És jelei között vagyon méltóságának nagy­sze­rűsége, magasztos állapota, tornyosuló dicsősége, és hogy szépsége előragyogott a Börtön láthatára felett: meghajlottak a fejek előtte, elhalkult a hang, és alázat ho­nolt az arcokon, melyek Feléje fordultak. Oly bizony­­­ság ez, melyet korábbi korokban sohasem tapasztaltak.
20. És csakúgy jelei között vannak azon rendkívüli dolgok, miket folyamatosan cselekedett, a csodák, miket véghez vitt, a Tőle eredő csodálatos dolgok, melyek szüntelenül patakzottak alá, mint a felhők zápora, – és erőteljes fényének elismerése, még a hitetlenek által is. Önnön életére! Bizonysággal igazoltatott mindez, és felmutattatott sok különféle meggyőző­désű embernek, kik az élő, az önmagától való Úr színe elé járultak.
21. És csakúgy jelei között vagyon korszaka Napjá­nak messze tájakat beragyogó sugara, idejének emel­ke­­dő holdja minden korok mennyországában: az Ő napj­a, mely minden napok csúcsán áll, minthogy messze terjedő rangja, ereje, tudása és művészete elkáp­ráztatja a világot és megdöbbenti az emberek elméjét.
22. Bizony, örökre eldöntött és megállapított dolog ez.

– 5 –

1. A világ nagy Fénye, mely egykor az egész emberiséget beragyogta, leáldozott, hogy örökkön sugá­rozzon az Abhá Láthatárról, nem halványuló dicső­ségének Királyságából, tündöklő fényt árasztva a magasból szeretteire, és szívükbe és lelkükbe lehel­ve az örök élet leheletét.
2. Gondoljátok meg alaposan, amit az Isteni Láto­más Táblájában megjövendölt, mely az egész világot átfogja. Ott ezt mondja: „Ekkor [a Mennyei Hajadon] feljajdult, és így kiáltott: »Légyen a világ mindenestől váltságdíj gyötrel­meidért, ó, a menny és a föld Ural­kodója! Miért hagytad Magad e börtön­város, Akkó lakóinak kezében? Siess más birodal­mak­ba, mennyei menedékeidbe, ahová a nevek népé­nek szeme soha el nem lát.« Mosolyogtunk, és nem szól­tunk. Gondol­kozzatok el e legmagasztosabb sza­va­kon, és értsétek meg e rejtett és szent misztérium célját.”
3. Ó, ti, az Úr szerettei! Vigyázzatok, vigyázzatok, nehogy habozzatok és meginogjatok. Ne engedjétek, hogy félelem töltsön el, vagy csüggedés és nyugta­lan­ság vegyen erőt rajtatok. Vigyázzatok, nehogy ezek a csapásokkal teli napok elfojtsák buzgalmatok lángját, vagy kioltsák zsenge reménye­teket. Ma állhatatos­ságra és szilárdságra van szükség. Áldottak, akik biz­tosan és megingathatatlanul állnak, mint a szikla, és ki­áll­ják e háborgó óra viharait és nyomását. Ők biz­ony Isten kegyelmében részesülnek, ők bizony elnye­rik az Ő isteni segítségét, és valóban győzedel­mes­kedni fognak. Olyan ragyogóan fognak sugározni az emberek között, hogy a Dicsőség Sátrának lakói di­cső­í­teni és magasztalni fogják azt. Nékik szól a Leg­szen­tebb Könyvében kinyilatkoztatott mennyei hívás: „Szívetek ne légyen feldúlt, ó, emberek, mikor jelen­létem dicsősége visszavonul, és szavaim óceánja el­csitul. Bölcsesség rejtezik abban, hogy köztetek la­ko­zom, és egy másik abban is, ha nem, de ez a böl­csesség csak Isten, az Összehasonlíthatatlan, a Minde­nek Tudója számára nem titok. Bizony, Mi tirátok tekintünk dicsőségünk birodalmából, és bárki is álljon ki Ügyünk diadaláért, megsegítjük Mi őt a magasság­béli Gyülekezet seregeivel és kedvelt an­gyal­aink csapatával.”[13]
4. Az Igazság Napja, azon Legnagyobb Fény lenyugodott a világ láthatárán, hogy halhatatlan ragyogással keljen fel a Végtelen Birodalma felett. Legszentebb Könyvében így szól azon barátaihoz, akik szilárdak és állhatatosak: „Ne csügged­jetek, ó, földnek népei, mikor szépségem napja lenyugszik, és frigysátram mennyországa elrejtezik szemetek elől. Álljatok ki, hogy továbbvigyétek Ügyemet, és ma­gasz­­taljátok Szavamat az emberek között.”[14]

– 6 –

1. Ó, ti, a királyság népei! Mily sok lélek töltötte egész életét imádattal, tűrte a test sanyargatását, vágyakozott, hogy beléphessen a Királyságba, mind hiába, amíg ti fáradság, fájdalom és önmegtagadás nélkül elnyertétek a jutalmat és beléptetek.
2. Ugyan úgy, mint a Megváltó idején, amikor a farizeusok és a jámbor emberek kimaradtak, míg Péter, János és András, akik sem kegyes imádatot, sem aszkézist nem gyakoroltak, lettek a nyertesek. Ezért legyetek hálásak Istennek, hogy fejetekre he­lyez­te az örök dicsőség koronáját, és hogy e mérhetetlen kegyelemben részesített titeket.

Eljött az idő, amikor hálából ez adományért, növe­kednetek kell hitben és állhatatosságban nap, mint nap, és egyre közelebb kerülnötök Uratokhoz, a ti Istenetekhez, oly mértékben vonzódva Hozzá és úgy lángra gyúlva, hogy szent dallamaitok a Szeretett dicséretére felérjenek a fenti Gyüleke­zethez; hogy mindegyikőtök az Isten rózsakertjében daloló csalo­gány­hoz hasonlóan, dicsőítse a Seregek Urát, és mindenek tanítójává váljon, akik a földön lakoznak.

– 7 –

1. Ó, ‘Abdu’l-Bahá lelki barátai! Bizalmas hírnök érkezett, és Isten szeretteitől hozott üzenetet a szellem világában. E kedvező hírekkel érkező futár a nagy buzgalom illatait hozza, és Isten szeretetének életadó szellőjét szórja szét. A szívet örömtáncra készteti, és a lelket eltölti a szeretet és elragadtatás mámorával. Az Isteni Egység fénye olyan erősen áthatotta a szíveket és lelkeket, hogy mind mennyei kötelékkel vannak már egymáshoz kötve, és mind egy szív és egy lélek. Ezért a szellem visszatükröződései és az Isteni lenyomatai verődnek vissza világosan és élesen a szívek mélyén. Könyörgöm Istenhez, hogy erősítse e lelki kötelékeket napról napra, engedje, hogy e miszti­kus egység hadd ragyogjon egyre fényesebben, amíg mind egy sereggé nem válnak, összegyűlve a Szövet­ség lobogója mögött, Isten Szavának árnyékában; hogy mind törekedjenek teljes erejükből, mígnem egyetemes testvériség – szoros és meleg -, és tiszta szeretet, lelki rokonság köti majd össze a világ összes szívét. E friss és ámulatos jótétemény által akkor majd az egész emberiség egyetlen hazában gyűlik össze. Akkor harc és viszály eltűnik a föld felszínéről, és az emberiség a Mindenek Felett Dicső szépségének szeretetében ringatózik. A viszályból egyetértés, a hangzavarból harmónia lesz. A rosszakaratot gyöke­restül kitépik, az erőszak alapjait megsemmisítik. Az egyesülés fényes sugarai eloszlatják a korlátok sötétségét, és a menny ragyogása Isten szeretetével gazdagon erezett bányává teszi az emberi szívet.
2. Ó, ti, az Úr szerettei! Most van az ideje, amikor a föld minden népéhez a legnagyobb kedvességgel és szeretetben kell kapcsolódnotok, és számukra Isten nagy irgalmának jelévé és jelképévé kell lennetek. A világ igazi lelkévé kell váljatok, az élő szellemmé az ember gyermekeinek testében. Ebben a csodás korszakban, amikor az Örök Szépség, a Legnagyobb Név számtalan ajándékkal jelent meg a világ láthatá­rán, Isten Szava oly erővel hatotta át az emberiség legbelső lényegét, hogy az emberi tulajdonságok elvesztették érvényüket, és mindent lebíró hatalmával egyesítette a népeket az egy-ség hatalmas tengerében.
3. Most van itt az ideje Isten szerelmesei számára, hogy magasba emeljék az egység lobogóit, a világ találkozópontjain a barátság és szeretet verseit dalolják, és bebizonyítsák mindenkinek, hogy Isten kegyelme egy. Akkor majd felállíttatnak a szentség frigysátrai a föld magaslatain, összegyűjtve az összes népet az Egy-ség Szavának védő árnyékában. E nagy jótétemény hajnala akkor fog a világ fölött megha­sadni, amikor Isten szerelmesei kiállnak, hogy az Ő tanításait megvalósítsák, és az egyetemes szeretet frissítő és édes illatait szórják szét mindenütt.
4. Minden törvénykorszakban létezett a testvériség és szeretet parancsa, de az csak az egymással kölcsönös megértésben lévő közösségekre korláto­zódott, és nem vonat­kozott az eltérő gondolkodású ellenfelekre. Ebben a csodálatos korban azonban, Istennek hála, az Ő parancsai nem behatároltak, nem korlátozódnak egy bizonyos ember­csoport­ra, sőt a barátoknak megparancsoltatott, hogy barátsággal és szeretettel, előzékenyen, bőkezűen és szerető kedves­séggel forduljanak a földön létező minden közösség felé. Isten szerelmeseinek most neki kell látniuk, hogy az utasításait megvalósítsák: legyenek kedves apja az emberi faj gyerme­keinek, megértő testvére a fiata­loknak, és önzetlen utód azok felé, kiknek hátát meg­görbítette már a kor. Ez azt jelenti, hogy gyengéden és szeretettel kell minden emberi lényhez fordul­notok, még az ellenségeitekhez is, és tiszta barátsággal, jó kedv­vel és szerető kedvességgel kell mindőket fogad­ni. Ha valaki részéről kegyetlenséget és üldözést tapasz­taltok, álljátok szavatokat előtte, ha rossz­indulat irányul felétek, válaszoljatok barátságos szív­vel. A rátok záporozó dárdáknak és nyilaknak nyújt­sátok mellkasotokat széles célpontként, az átko­zódó, gúnyos és sértő szavakat viszonozzátok áradó szere­tet­tel. Ily módon minden népek látják majd a Leg­na­gyobb Név erejét, és minden nemzet elismeri az Örök Szépség hatalmát. Látják majd, miként dönti Ő le a viszálykodás falait, mily biztosan vezeti a föld népeit egy-ségre, miként gyújt fényt az emberi világban, és készteti e poros földet, hogy fényáradatot sugározzon.
5. Az emberi teremtmények olyanok, mint a gyere­kek, rámenősek és nemtörődömök. Ezeket a gyereke­ket végtelen, szerető gonddal kell nevelni, gyengéden az irgalom karjaiban nevelgetni, hogy megízlelhessék Isten szeretetének lelki mézédességét; hogy lámpá­sokká válhassanak, melyek e sötét világba vetik suga­ru­kat. Hogy világosan észlelhessék, mily lángoló fény­koronát helyezett a Legnagyobb Név, az Örök Szép­ség szeretteinek homlokára, mily adomá­nyokkal töltötte el azok szívét, kik Néki kedvesek, mily szere­tet­tel árasztotta el az emberiség kebelét, és a barát­ságnak milyen kincseit tárta fel az emberek között.
6. Ó, Isten, én Istenem! Segítsd bizalmas szolgáidat, hogy szerető és kedves szívet nyerhessenek. Hadd terjesszék a föld minden népe között a Magasságbéli Gyülekezettől alászálló útmutatás fényét. Valóban, Te vagy az Erős, a Hatalmas, a Mindenható, a Minde­neket Lebíró, a Mindig Adományozó. Valóban, Te vagy Nagylelkű, a Gyengéd, a Szelíd, a Legbőkezűbb. (Imák, 118.o.)

– 8 –

1. Ó, ti, ‘Abdu’l-Bahá szerettei és ti, az Irgalmas szolgáló­lányai! Korán reggel van, és az Abhá Paradicsom megélesztő szelei fújnak az egész teremtés felett, de csak a tiszta szívűeket mozgatják meg, és csak a tiszta érzék fedezi fel illatukat. Csak a valóban látó szem látja a nap sugarait; csak a halló fül hallja a Magasságbéli Gyülekezet énekét. Bár a bőséges tavaszi eső, a Menny adományai mindenekre alázáporoznak, csak a jó földet képesek megterméke­nyíteni; nem szeretik a rögös talajt, ahol a sok jótéteménynek semmi eredménye nem mutatkozik.
2. Ma az Abhá Birodalom gyengéd és szent szellői suhannak minden ország felett, de csak a tiszta szívűeket vonzza közel és csak ők húznak hasznot belőlük. E méltatlanul bántalmazott lélek reménye az, hogy az Önmagától Való kegyelméből és Isten Szavának nyilvánvaló ereje által a közömbösök feje kitisztul, és megérezhetik az édes illatokat, melyek a lélek titkos rózsakertjei felől fújnak.
3. Ó, ti, Isten barátai! Az igazi barátok olyanok, mint a jó orvosok, és Isten Tanításai, mint a gyógyír, az orvosság az emberi értelemnek. Kitisztítják a fejet, úgy, hogy az ember belélegezheti őket és élvezheti édes illatukat. Megébresztik az alvókat. Tudatra keltik a közömbösöket, részt adnak a kivetetteknek és a reményteleneknek reményt.
4. Ha egy lélek e napon Isten előírásai és szándékai szerint cselekszik, az emberiség isteni orvosa lesz, és Eszrafil[15] harsonájához hasonlatosan feltámasztja ennek az esetleges világnak a halottait – hiszen szünet nélküliek az Abhá Birodalom megerősítései, s egy ilyen erényes lélek élvezi a Mennyei Seregek biztos támogatását. Ilyképp válik egy hitvány szúnyog ereje teljében lévő sasmadárrá, és egy gyenge veréb királyi sólyommá az örök dicsőség magaslatain.
5. Ezért ne nézd képességed fokát, ne kérdezd, hogy méltó vagy-e a feladatra: helyezd reménységed Bahá’u’lláh segítsé­gébe, szerető kedvességébe, aján­dékaiba és adományaiba – hadd ajánljam lelkem az Ő barátaiért! A nemes törekvés paripáján száguldj az áldozat mezején, és nyerd el e széles küzdőtéren az isteni kegyelem díját.
6. Ó, ti, az irgalmas Úr szolgálólányai! E világ királynői közül mily sokan hajtották fejüket a por párnájára és tűntek el. Nem maradt termés utánuk, sem nyom, sem jel, még a nevük sem. Számukra nincsenek többé adományok; számukra nincs többé egyáltalán élet. Nem úgy lesz a szolgálólányokkal, akik Isten Küszöbén munkálkodtak; ezek úgy ragyogtak fel, mint tündöklő csillagok az örök dicsőség égboltján, sugaraikat ontva minden időkön át. Ők beteljesítették legkedvesebb reményeiket az Abhá Paradicsomban; megízlelték az újra­egyesülés édességét az Úr gyülekezetében. Az ilyen lelkeknek javukra vált földi létezésük, leszakították az élet gyümölcsét. Ami a többieket illeti: „Számukra biztosan eljön az idő, mikor meg sem említik őket.”
7. Ó, ti, e méltatlanul bántalmazottat szeretők! Tisztítsátok meg szemeiteket, hogy senkire se tekintsetek úgy, hogy az különbözik tőletek. Ne idegeneket lássatok, hanem barátot minden emberben, mivel igen nehéz megvalósítani a szeretetet és az egységet, ha az ember a másságra figyel. Pedig ebben az új és csodálatos korban a Szent Írások szerint eggyé kell válnunk minden emberrel. Nem szabad észre­vennünk sem a durvaságot, sem az igazságtalanságot, sem a rosszindulatot, sem az ellenségeskedést, sem a gyűlöletet, hanem szemünket az időtlen dicsőség menny­országa felé kell fordítanunk. Hiszen minden teremtmény Isten jele, és az Úr kegyelmének és hatalmának köszönhető, hogy a világra jöttek. Ezért nem mások ők, hanem családtagok, nem idegenek, hanem barátok, és úgy is kell kezelni őket.
8. Ezért Isten szeretteinek szerető barátságban kell érintkez­niük idegennel és baráttal egyaránt, a lehető legnagyobb ked­vességet kell tanúsítaniuk mindenki felé képességeiktől füg­getlenül, és sosem szabad kérdezniük, vajon megérdemlik-e a szeretetet. A barátok legyenek minden esetben előzékenyek és végtelenül jóindulatúak. Sohase hagyják, hogy az emberek rosszindulata, erőszakossága és gyűlölete felülkerekedjen rajtuk, bármilyen heves is legyen az. Ha dárdát hajítanak rátok, viszonzásul kínáljatok nekik tejet és mézet. Ha megmérgezik az életeteket, édesítsétek meg lelkeiket. Ha bántanak, tanítsá­tok meg nekik, hogyan kell megvigasztalódni. Ha megsebesí­tenek, legyetek gyógyír a sebeikre. Ha megszúrnak, adjatok nekik hűsítő italt.
9. Ó, Isten, én Istenem! Íme, a Te gyenge szolgáid, hűséges jobbágyaid és szolgálólányaid, akik meg­hajoltak a Te magasz­tos Szavad előtt, alázatot mutat­tak Fényes Küszöbö­dön, és tanúságot tettek egy-ségedről, mely által a Nap felsugárzott delelő ragyo­gá­sában. Ők hallgattak a rejtett Birodalmadból hangzó felszólításodra, és szeretettől és mámortól repeső szívvel válaszoltak hívásodra.
10. Ó, Uram! Záporoztasd alá mindnyájukra irgal­mad esőit, kegyelmed minden vizével öntözd meg őket. Add, hogy gyönyörű virágokként nőjenek a mennyei kertben. Adomá­nyaid csordultig telt felhői­ből és bőséges kegyelmed mély tavaiból öntözve tedd e a kertet virágzóvá, örökké zöldellővé, mindig frissen fénylővé és vibrálóan széppé.
11. Bizony, Te vagy a Hatalmas, a Magasztos, az Erős, Ki a mennyekben és a földön egyedül marad változatlan. Nincsen más Isten, csak Te, a nyilvánvaló szimbólumok és jelek Ura.

– 9 –

1. Ó, te, kinek szíve csordultig telt az Úr iránti szeretettel! E megszentelt helyről szólítalak, hogy megörvendeztessem kebled levelemmel, mert ez egy olyan levél, ami arra készteti az Isten egy-ségében hívők szívét, hogy az üdvözült boldogság ormai felé szárnyaljanak.
2. Adj hálát Istennek, hogy beléphettél hatalmának Királysá­gába. Hamarosan alászállnak rád Urad jótéte­ményei – egyik a másik után -, és jellé tesz Ő téged mindazok számára, akik az igazságot keresik.
3. Kapaszkodj erősen Urad Szövetségébe, és amint a napok múlnak, növekedjék benned a szeretet az Ő kedveltjei iránt. Hajolj gyengéden a Mindenek Felett Irgalmas szolgái felé, hogy felhúzhasd a szeretet vitor­láját a béke bárkáján, mely az élet tengerein suhan tova. Ne bánkódj semmin, és ne haragudj senkire. Úgy illik, hogy elégedj meg Isten akaratával, és a föld népeinek igaz, szerető és bizalmas barátja legyél, bármiféle kivételezés nélkül. Ez a hűségesek tula­jdonsága, a szentek útja, azok megkülönböztető jele, akik hisznek Isten egységé­ben, és Bahá népének öltözéke.
4. Adj hálát az Úrnak és áldd Őt, hogy megengedte néked Isten Jogának* felajánlását. Ez bizony külön­leges kegy Tőle számodra; dicsérd hát Őt ezért a parancsolatért, mely Urad Írásaiban lefektettetett, Ki az Időtlen Úr.
5. Valóban, Ő a Szerető, a Gyengéd, az Örök Adományozó.

– 10 –

1. Ó, Isten kedves szolgálólánya! Leveledet meg­kaptuk, tartalmát megfontoltuk. Azt kérdezed, van-e szabály, melyhez tartsd magad az életben.
2. Higgyél Istenben, szegezd tekinteted a magasztos Királyságra; légy az Abhá Szépség szerelmese; állj szilárdan a Szövetségben; epekedj, hogy eljuthass az Egyetemes Fény Mennyországába. Szakadj el ettől a világtól, és szüless újjá a szentség édes illatai által, melyek a Legmagasabb birodal­mából kelnek. Szólíts mindenkit, hogy szeressen, és légy kedves az egész emberi fajhoz. Szeresd az emberek gyermekeit, és osztozz bánatukban. Légy azok közül való, akik támogatják a békét. Kínáld fel a barátságodat, légy bizalomra méltó. Légy balzsam a sebre, orvosság minden betegségre. Kösd össze a lelkeket. Mondd dallamos hangon az útmutatás verseit. Foglalatoskodj Urad imádatával, és vezesd az embereket a helyes útra. Oldd meg nyelved és taníts, izzon arcod Isten szeretetének tüzében. Egy pillanatra se pihenj, ne keresd, hol lélegezhetsz könnyebben. Ily módon válhatsz Isten szeretetének jelévé és jelképévé, és kegyelmének lobogójává.

– 11 –

1. A barátok szolgálata Isten Királyságának szolgá­lata, és a szegények iránti figyelmesség Isten egyik legnagyobb tanítása.

– 12 –

Tudd bizonyosan, hogy a szeretet Isten szent Tör­vény­korszakának a titka, a Mindenek Felett Irgalmas megnyilvá­nulása, a szellemi kiáradások forrása. A szeretet a menny barátságos fénye, a Szentlélek örök lehelete, mely megéleszti az emberi lelket. A szeretet az oka Isten Kinyilatkoztatásának az ember számára, a dolgok valóságában rejlő éltető kötelék az isteni teremtéssel összhangban. A szeretet az egyetlen eszköz, mely igazi boldogságot teremt mind ebben a világban, mind a következőben. A szeretet a fény, mely vezet a sötétségben, az élő kapcsolat, mely egyesíti Istent az emberrel, mely biztosítja minden megvilágosodott lélek fejlődését. A szeretet a leg­nagyobb törvény, mely uralja ezt a hatalmas és mennyei ciklust, a páratlan erő, mely összeköti ezen anyagi világ különböző elemeit, a legfőbb mágneses erő, mely a szférák mozgását irányítja az égi birodal­makban. A szeretet csalhatatlan és korlátlan erővel tárja fel a világegyetem rejtett titkait. A szeretet az élet lelke az emberiség felékesített testének, az igazi civili­záció megalapítója ebben a halandó világban, és a múlhatatlan dicsőség forrása minden magasra törő faj és nemzet számára.

2. Amelyik népet Isten kegyesen megáldott ezzel, annak nevét a Magasságbéli Gyülekezet, az angyalok társasága és az Abhá Királyság lakói biztosan magasztalni és dicsőíteni fogják. És amelyik nép elfordítja szívét ettől az Isteni Szeretettől – az Irgalmas kinyilatkoztatásától –, az bizony súlyos tévedésbe és kétségbe esik, és teljesen megsemmisül. Minden menedéket megtagadnak majd attól a néptől, olyanná válik, mint a föld leghitványabb teremt­ményei, a lealacso­nyodás és szégyen áldozatává lesz.
3. Ó, ti, az Úr szerettei! Törekedjetek, hogy Isten szeretetének megnyilvánítóivá váljatok, az isteni vezérlet lámpásaivá, melyek a szeretet és egyetértés fényével világol­nak a föld nemzetségei között.
4. Minden üdvözlet e dicsőséges fény kinyilat­koztatóinak!

– 13 –

1. Ó, te, a Királyság lánya! 1918. december 5-én kelt leveled megérkezett. Jó híreket hozott arról, hogy Isten barátai és az Irgalmas szolgálólányai a nyáron összegyűltek Green Acre-ben, nappal és éjjel az Istenről való megemlékezéssel foglalatoskodtak, az emberi világ egy-ségét szolgálták, minden vallás felé szeretetet mutattak, minden vallási előítélettől mente­sek maradtak, és kedvesek voltak minden emberhez. Az isteni vallásoknak egy-séget kell teremteniük az emberek között, a szeretet és egység eszköze kell legyenek, az egyetemes békét kell hirdetniük, meg­szabadítani az embert minden előítélettől, örömöt és vidámságot terjeszteni, minden­ki­vel szemben kedves­séget gyakorolni, és minden különbséget és megkü­lön­böztetést felszámolni. Amint Bahá’u’lláh az emberiség világát megszólítva mondta: „Ó, emberek! Ti egy fa gyümölcsei és egy ág levelei vagytok.”[16] Legfeljebb az lehet a különbség, hogy vannak tudat­lanok, akiket nevelni kell; vannak betegek, akiket gyógyítani kell; vannak, akik még zsenge korúak, őket a legnagyobb kedvességgel segíteni kell, hogy elérjék az érett kort. Így viselkedik Bahá népe.
2. Remélem, hogy fivéreid és nővéreid mind az emberiség világának jóakarói lesznek.

– 14 –

1. Ó, ti, két áldott lélek! Leveleiteket megkaptuk. Meg­mutatták, hogy megvizsgáltátok az igazságot, megszaba­dultatok az utánzástól és babonáktól, hogy saját szemetekkel és nem másokéval néztek, saját fületekkel és nem máséval hallgattok, és saját fejetekkel és nem másokéval fedezitek fel a titkokat. Mert az utánzó mondja: valaki látta, valaki hallotta, valaki felfedezte; más szóval az ilyen ember mások szemétől, fülétől, elméjétől függ, és nincs saját akarata.
2. Nos, Istennek hála, ti akaraterőt mutattatok, és az Igazság Napjához fordultatok. A Királyság Urának fé­nye bevilágította szívetek síkját és az egyenes ös­vény­re vezetett titeket, azt az utat jártátok, mely a Király­ság­hoz vezet, beléptetek az Abhá Paradicsomba, és biz­to­sí­tottátok részeteket az Élet Fájának gyümölcséből.
3. Áldottak vagytok és szép otthon vár rátok. Üdvözlet és dicséret néktek.

– 15 –

1. Ó, Isten szeretetének foglya! A levél, melyet indulásodkor írtál, megérkezett. Nagy örömet szerzett nekem; remélem, hogy belső szemed tágra nyílik, olyannyira, hogy az isteni misztériumok legbelső magja tárulhat fel előtted.
2. Leveledet egy áldott kijelentéssel kezdted, mond­ván: „Keresztény vagyok.” Ó, bár mindenki valóban keresztény lenne! Könnyű szavakban kereszténynek lenni, de nehéz igazán az lenni. Ma közel ötszázmillió lélek keresztény, de igazi nagyon kevés akad: ő az a lélek, kinek kedves arcáról Krisztus fénye sugárzik, és aki a Királyság tökéletességeit mutatja fel; ez igen nagy dolog, mert kereszténynek lenni azt jelenti: minden lehető kiválóságot megtestesíteni. Remélem, hogy te is igazi kereszténnyé válsz. Dicsérd Istent, hogy végül az isteni tanítások által a legmagasabb fokon nyertél mind látást, mind belátást, és erősen meggyökerezett benned a bizonyosság és a hit. Az a reményem, hogy mások is megvilágosodott szemet és halló fület nyernek és örök életre jutnak, hogy ez a sok folyó, mindegyik külön és különböző mederben hömpölyögve, megtalálja útját vissza a mindent körülölelő óceánba, és eggyé válva felemelkedik az áradó egy-ség egyetlen hullámában, hogy Isten hatal­ma által az igazság egysége eltünteti ezeket a képzelt különbségeket. Ez a lényeg, mert ha megvalósul az egység, az összes többi probléma magától megszűnik.
3. Ó, tisztelt hölgy! Ebben a dicső törvény­korszakban az isteni tanítások szerint senkit sem szabad lekicsinyelnünk és tudatlannak neveznünk mondván, hogy „te ezt nem tudod, bezzeg én igen.” Inkább tisztelettel kell másokra tekintenünk, és mi­köz­ben igyekszünk valamit elmagyarázni és bemu­tat­ni, úgy beszéljünk, mintha mi magunk is az igazságot keresnénk, azt mondva: „Ezek a dolgok itt vannak előttünk. Vizsgáljuk meg őket, és állapítsuk meg, vajon hol és milyen formában bukkanhatunk az igaz­ságra.” A tanító ne úgy tekintsen magára, mint tanult­ra, másokra pedig mint tudatlanokra. Az ilyen gondo­lat gőgöt szül, a gőg pedig nem kedvez a kívánt hatásnak. Nem szabad, hogy a tanító bármiféle maga­sabb­rendűséget lásson magában; a legnagyobb ked­ves­­séggel, alázattal és szerénységgel kell beszél­jen, mert az ilyen beszéd fejt ki hatást és tanítja a lelkeket.
4. Ó, tisztelt hölgy! Egyetlen céllal küldettek le a földre a próféták mind – ezért öltött testet Krisztus, ezért hirdette Bahá’u’lláh az Úr hívását: hogy az emberi világ Isten világává változzon, ez alsó birodalom a Királysággá, e sötétség fénnyé, ez ördögi gonoszság a menny minden erényévé. Hogy az egység, testvériség és szeretet uralja az egész emberi fajt, a szerves egység újra helyre álljon, a viszály okai megszűn­jenek, és az emberiség örök életet és örökké tartó kegyelmet nyerhessen jutalmul.
5. Ó, tisztelt hölgy! Nézz körül a világban: itt az egység, a kölcsönös vonzás, az összegyülekezés életet teremt, míg a széthúzás és diszharmónia halált hoz. Ha megvizsgálod az összes jelenséget, látni fogod, hogy minden teremtett dolog sok különböző elem összevegyüléséből jött létre, és amikor az elemek együttműködése megszűnik és az összetevők egyen­súlya felborul, az élet ezen formája kioltódik.
6. Ó, tisztelt hölgy! Bár harmónia már az elmúlt korsza­kokban is létrejött, az emberiség egysége eszközök hiányában mégis elérhetetlen maradt. A földrészek messze voltak egy­mástól, de még az egyes kontinenseken belül is majdnem lehetetlen volt az em­berek érintkezése és a gondolatok cseréje. Követ­ke­zés­képpen nem jöhettek létre kapcsolatok, megér­tés és egyesülés az emberiség összes népe és nemzet­sége között. Ma azonban a kommunikáció eszközei meg­sok­szorozódtak és az öt földrész gyakorlatilag eggyé olvadt. Most mindenki könnyen utazhat bár­me­lyik országba, kapcsolatot teremthet és gondolatot cse­rél­het az ottani emberekkel, és kiadványokon ke­resz­tül megismerheti minden ember életkörül­ményeit, gon­do­la­tait és vallási elképzeléseit. Hason­ló­képpen az emberi család minden tagja, a népek vagy kor­má­nyok, városok vagy falvak egyre inkább függővé válnak egymástól. Egyik sem képes többé önellátóan élni, mert politikai kapcsolatok egyesítik a népeket és nemzeteket, a kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági és oktatási kötelékek pedig napról napra erősödnek. Tehát az egész emberiség egy­sége ma már elérhető. Ez bizony nem más, mint e csodálatos kor, e dicsőséges század egyik csodája. Elmúlt korok mindezt nélkülözték, de ez a század – a fény százada – egyedülálló és páratlan dicsőséggel, erővel és kisugárzással lett felruházva. Ez az oka az újabb és újabb csodák bámulatos felfedezésének minden nap. És végül látható lesz, mily ragyogóan lobognak lámpásai az összegyülekezett emberek között.
7. Lásd fénye miként pirkad a világ elsötétült láthatárán. Az első gyertya a politikai világ egysége, melynek korai megcsillanásai már láthatók. A második gyertya a gondolatok egysége a világméretű erőfeszítésekben, melyek betelje­sedését hamarosan megláthatjuk. A harmadik gyertya a szabadságban való egység, mely bizonyosan eljő. A negyedik gyertya a vallásban való egység, mely magának az alapzatnak a sarkköve, és mely Isten erejéből teljes ragyogásában fog kinyilváníttatni. Az ötödik gyertya a nemzetek egysége – egy olyan egység, mely ezen században szilárdan meg fog alapoztatni, és a világ összes népét arra fogja indítani, hogy magukat egyetlen közös haza polgárainak tekintsék. A hatodik gyertya a fajok egysége, mely egy faj népeivé és gyermekeivé tesz mindenkit, aki a világban lakozik. A hetedik gyertya a nyelv egysége, vagyis egy egyetemes nyelv kiválasztása, melyet mindenütt tanítanak majd és beszélnek. Ezek mindegyike elkerülhetetlenül be fog következni, minthogy Isten Királyságának hatalma fogja segíteni és előmozdítani a megvalósulásukat.

– 16 –

1. Ó, ti, szeretett megvilágosultak és ti, az Irgalmas szolgálóleányai! Abban az időben, mikor a tudat­lan­ság, az isteni világ iránti közöny és az Istentől való elfátyolozottság koromsötét éjszakája borította a föl­det, ragyogó hajnal hasadása festette meg a keleti égboltot. Majd felkelt az Igazság Napja és a Királyság dicsőségének sugarait árasztotta keletre és nyugatra. Azok, akiknek szemük volt a látásra, örvendeztek az örömhírre és így kiáltottak: „Ó, áldottak, áldottak vagyunk!”, és meglátták minden dolgok belső való­ságát és feltárták a Királyság misztériumait. Képze­lő­dé­seiktől és kétségeiktől megszabadulván meglátták az igazság fényét, és olyannyira megmámorosodtak Isten szeretete kelyhéből kortyolva, hogy tökéletesen elfeledkeztek a világról és önnön énjükről. Öröm­táncot lejtve siettek vértanúságuk helyére, és ott, ahol az emberek a szeretetért meghalnak, elhajították maguktól fejüket és szívüket.
2. De azok, kiknek nem adatott látó szem, csodálkoztak a felforduláson, és így kiáltoztak: „Hol a fény? Nem látjuk! Nem látunk semmilyen felkelő napot! Ez nem az igazság, ez képzelődés, semmi egyéb!” És denevérként menekültek a föld alatt honoló éjszakába és ott, saját elgondolásuk szerint, némi biztonságot és békét találtak.
3. Ez azonban csak a hajnal hasadása, az Igazság emelkedő Égiteste még nem szórja teljes erővel sugarait. Ha delelőre ér, oly erősen fog égetni, hogy még a föld alatt csúszkálókat is felriasztja; és bár nékik nem adatik meg, hogy a fényt meglássák, a hőség veszett rángatózásra indítja majd őket.
4. Ezért hát, Ó, ti, Isten szerettei, adjatok hálát, hogy a hajnalhasadás napján orcátokat a Világ Fénye felé fordí­tottátok és megláttátok ragyogását. Részt kapta­tok az igazság fényéből és az örökkön tartó áldások porcióját élvezitek. Hálaadásként ezért a jótétemé­nyért ne pihenjetek hát egy pillanatig sem, ne üljetek csöndben, hanem vigyétek el az embereknek a Király­ság örömhírét, terjesszétek messze földön Isten Szavát.
5. Cselekedjetek az Úr tanácsai szerint, vagyis keljetek fel oly módon és oly képességekkel, hogy e világ teste élő lélekkel töltődjön fel, és ez a fiatal gyerek, az emberiség elérje a felnőtt korát. Amennyire csak tudjátok, gyújtsátok meg a szeretet gyertyáját minden összejövetelen, és gyengédséggel örven­dez­tessetek meg minden szívet. Törődjetek az idege­nekkel, mint bárkivel magatok közül; mutassatok felé­jük ugyan olyan szerető kedvességet, mint hű bará­taitok felé. Ha valamelyikük rátok támad, igye­kez­zetek megbarátkozni vele; ha egyik szíven szúr, legyetek gyógyító balzsam a sebére; ha csúfol vagy gúnyol titeket, szeretettel közeledjetek hozzá. ha vá­dol, dicsérjétek őt; ha halálos mérget kínál nektek, adja­tok neki cserébe édes mézet; ha fenyegeti az életeteket, adjatok orvosságot, mely örökre meggyó­gyítja. Ha ő maga a fájdalom, legyetek az orvossága; ha csupa tüske, legyetek a rózsája és édes fűszer. Talán így és ilyen szavak tőletek végül világossá változtatják ezt a sötét világot; e poros föld tán mennyeivé válik, ez az ördögi börtön az Úr királyi palotájává – hogy mindörökre elmúljék a háború és a széthúzás, és ne legyenek többé, és a szeretet és a bizalom verje fel sátrát a világ csúcsain. Ez Isten intelmeinek lényege; ezek röviden a tanítások Bahá Törvénykorszakára.

– 17 –

1. Ó, ti, kik az Abhá Királyság kiválasztottjai vagytok! Dicsérjétek a Seregek Urát, mert Ő a felhőkön ülve leszállt a láthatatlan birodalom menny­országából erre a világra, és az Igazság Napjának fénye bevilágította keletet és nyugatot, a Királyság hívása felhangzott, és a fenti birodalom hírnökei a magasságbéli Gyülekezet dallamaival zengték az Eljövetel örömhírét. Erre a létezés egész világa megremegett örömében, de az emberek – amint a Messiás mondja – tovább aludtak: mert a Testetöltés napja, amikor a Seregek Ura alászállt, tudatlanságuk szendergésébe burkolózva találta őket. Amint az Evangéliumban mondja, eljövetelem olyan, mint amikor tolvaj jár egy házban, és a ház ura nem figyel.
2. Az egész emberiségből titeket választott Ő ki, a ti szemeteket nyitotta rá az útmutatás fényére, a ti fületeket hangolta rá a magasságbéli Gyülekezet zenéjére; és a végtelen kegyelem áldásaként szívetek és lelketek új életre kelt. Köszönjétek Istennek és dicsőítsétek Őt, hogy a végtelen adományok keze fejetekre helyezte ezt a drágaköves koronát, e koronát, melynek fényes ékkövei örökké csillogni és szikrázni fognak, az idők végezetéig.
3. Ezért köszönetül tegyetek nagy erőfeszítéseket és válasszatok magatoknak egy nemes célt. A hit erején keresztül engedelmeskedjetek Isten tanításainak, és minden cseleke­detek legyen összhangban az Ő törvé­nyeivel. Olvassátok a Rejtett Szavakat, gondol­kod­jatok el azok belső jelentésén és cselekedjetek asze­rint. Olvassátok nagy figyelemmel a Tarázát (Díszek), a Kalimát (Paradicsomi Szavak), a Tajallíyyát (Ragyogás), az Ishráqát (Tündöklő fények) és a Bishárát (Örömhírek) Táblákat, és álljatok ki, amint a mennyei tanítások parancsolják nektek. Így mind­egyi­kőtök világító lámpás, vonzó központ lehet, akárhol is találkoznak az embe­rek, és édes illatok áradhatnak belőletek, miként egy virág­ágyásból.
4. Zúgjon hangotok, mint a háborgó tenger; mint a bőséges felhő záporozzátok alá a mennyei kegyelmet. Emeljétek fel hangotokat és zengjétek az Abhá Birodalom dalait. Oltsátok ki a háború tüzeit, emeljétek magasra a béke lobogóit, dolgozzatok az emberiség egy-ségéért, és emlékezzetek, hogy a vallás a szeretet csatornája minden nép számára. Tudjátok, hogy az emberek gyermekei Isten nyája és Ő az ő szerető pásztoruk, hogy gyengéden gondoskodik Ő minden juháról, legelteti őket kegyelme zöld legelőin és itatja őket az élet forrásából. Így munkálkodik az Úr. Ilyenek az Ő adományai. Íme, tanításai közül ez az Ő előírása az emberiség egy-ségével kapcsolatban.
5. Áldásainak kapui nyitva állnak, jelei széles körben közzététettek, és az igazság dicsősége izzik; áldásai kimeríthe­tetlenek. Becsüljétek meg ezt az időszakot. Igyekezzetek teljes szívvel, emeljétek fel a hangotokat és kiáltsatok, míg e sötét föld fénybe nem borul, e szűk árnyékvilág ki nem tágul, és a tovatűnő pillanat e por-halma nem változik az örök mennyei kertek tükrévé, és amíg e földkerekség nem kapja meg részét az égi kegyelemből.
6. Akkor az erőszak majd szétmállik, minden, ami viszályt kelt, leromboltatik, és az egy-ség szerkezete emeltetik helyükbe – hogy az Áldott Fa árnyékát keletre és nyugatra vethesse, hogy az ember egyedüliségének Frigysátra fel­állíttathasson a magas csúcsokon, és szeretetet és testvériséget hirdető zászlók csattogjanak rúdjaikon mindenütt a világban, míg az igazság tengere nem ver magas hullámokat, és a föld nem termi a végtelen áldások rózsáit és édes fűszereit és nem válik pólustól pólusig az Abhá Paradicsommá.
7. Ezek ‘Abdu’l-Bahá tanácsai. Azt remélem, hogy a Seregek Ura adományai által az emberiség szellemi lényegévé és fényességévé váltok, összekötve min­den­ki szívét a szeretet kötelékével; hogy Isten Szavá­nak erejével életre keltitek a holtakat, akik most érzéki vágyaik sírjába temetve fekszenek; hogy az Igazság Napjának sugaraival helyreállítjátok azok látását, akik­nek belső szeme vak; hogy lelki gyógyu­lást visztek a lelkükben betegeknek. Ebben remény­kedem a Szeretett Úr jótéteményei és adományai által.
8. Én mindenkor beszélek rólatok, és emlékeze­tembe idézlek benneteket. Imádkozom az Úrhoz, és könnyes szemmel könyörgöm Hozzá, hogy záporozza alá mindezen áldásait rátok, vidítsa fel szíveteket, örvendeztesse meg lelketeket, és részesítsen benne­teket túláradó örömben és mennyei boldogságban. …
9. Ó, te, szerető Gondoskodó! E lelkek meg­hal­lották a Királyság szólítását és meglátták az Igaz­ság Napjának dicsőségét. Felszárnyaltak, fel a szeretet felfrissítő egébe, szerelmesek a természe­tedbe és imád­ják szépségedet. Hozzád fordultak, Rólad beszél­nek, keresik hajlékodat és szomjaznak mennyei biro­dal­mad patakjaira.
10. Te vagy az Adakozó, az Elhalmozó, a Mindig Szerető.

– 18 –

1. Ó, te, látó szívű! Bár anyagilag szólva megfosz­tattál a fizikai látástól, mégis, Istennek hála, tiéd a lelki látás. A szíved lát, a lelked hall. A testi látást ezer veszély fenyegeti és végül biztosan elvész. Tehát nem kell fontosnak tartani. De a szív látása megvilágosult. Ez látja meg és fedezi fel az isteni Királyságot. Örök­ké tart és örök. Ezért dicsérd Istent, hogy a szíved látása megvilágosult és az elméd hallása fogékony.
2. Minden általatok szervezett összejövetel, ahol mennyei érzelmek töltenek el benneteket és megérti­tek a valóságot és a valódi értelmeket, olyan, mint az égbolt, és a résztvevő lelkek olyanok, mint a vezérlet fényével ragyogó csillagok.
3. Boldog a lélek, aki ebben a fényes korban keresi a mennyei tanításokat, és áldott a szív, melyet Isten szeretete felkavart és magához vonzott.

– 19 –

1. Dicséret Néki, Ki ragyogásával fénybe borítja a földet és mennyeket, Kinek illatos leheletébe bele­remegnek az örömtől a szentség kertjei, melyek a választottak szívét díszítik. Dicsé­ret Néki, Ki fényét szétszórta és megvilágította az ég­boltot. Bizony, megjelentek fényes és tündöklő csillagok, szipor­káz­va, csillogva és a legmagasabb láthatáron szórva szét sugarai­kat. Kecsességüket és ragyogásukat az Abhá Birodalom bőségéből nyerték, aztán vezérlő csilla­gok­ként alásugározták fényüket e földre.
2. Dicséret Néki, Ki ezen új korszakot, e fenséges kort megalkotta, miként kibomló látványosságot, ahol minden dolgok valósága bemutatásra kerül. Most zu­hognak alá az isteni bőséget árasztó felhők, és a szerető Úr ajándékai most kézzelfoghatóak teljesen; mert a látható és láthatatlan világ is fényben úszik, a Meg­ígért megjelent a földön, és az Imádott szépsége felragyogott.
3. Köszöntés, áldás és üdvözlet azon Egyetemes Valóság­nak, azon Tökéletes Szónak, azon Testet öl­tött Könyvnek, azon Ragyogásnak, melynek hajnala a leg­magasabb menny­ben meghasadt, minden nem­ze­tek Útmutatójának, a világ azon Fényének – Kinek vég­telen kegyelme hullámzó óceánként elá­rasz­totta az egész teremtést oly módon, hogy hullámai a látható világ homokpartjaira vetették csillogó gyöngyeiket. Most pedig megjelent az Igazság és a hamisság el­menekült; most eljött a nap és minden ujjong, mi­nek­utána az emberek lelke megszentelődik, szelle­mük meg­tisztul, szívük örven­dezik, elméjük megvilá­go­so­dik, titkos gondolataik kiegyene­sednek, lelki­is­mere­tük tisztává mosatik, legbelsőbb énjük szentté válik; mert el­jött a Feltámadás Napja, és Urad, a Meg­bo­csá­tó ál­dásai körülölelnek mindeneket. Üdv és dicsé­ret azon fény­lő és tündöklő csillagoknak, melyek a leg­ma­ga­sabb mennyből küldik alá sugaraikat, az Abhá Bi­ro­dalom csillag­öve azon égitestjeinek. Dicső­ség vélük.
4. És most, ó, tisztelt úr, aki meghallottad a Nagy Hírt, emelkedj fel, hogy Isten Ügyét szolgáld az Abhá Királyság ellenállhatatlan erejével és a magasságbéli Gyülekezet szelleméből fújdogáló szellőkkel. Ne bánt­son, amit a farizeusok és a sajtó képviselői közül a hamis híreszteléseket terjesztők mondanak Baháról. Em­lé­kezzél Krisztus napjaira, a nép által Rá zúdított szen­vedésekre és a tanítványait sújtó gyötrelmekre és megpróbáltatásokra. Minthogy az Abhá Szépség sze­rel­mese vagytok, az Ő szeretetéért nektek is el kell viselnetek a nép vádaskodását, mert mindaz, ami az elmúlt korokban élőkkel történt, hasonlóan veletek is meg kell történjék. Akkor a választottak arcát el­áraszt­ja Isten Király­ságának ragyogása, és világítani fog fényük korszakokon, sőt minden idők ciklusain át, míg a tagadók megmaradnak nyilvánvaló veszteségükben. Éppen úgy lesz, ahogy az Úr Krisztus mondta: üldözni fognak titeket az Én nevemért.
5. Emlékeztesd őket e szavakra és mondd: „Bizony, a farizeusok felkeltek a Messiás ellen Arcának ragyogó szépsége és minden kelleme dacára, és kiál­toztak, hogy Ő nem a Messiás [Masíh – Meszi], hanem egy szörny [Masíkh – Meszik], hiszen azt állítja, hogy Ő a Mindenható Isten, mindenek korlát­lan Ura, mert így szólt hozzájuk: »Isten Fia vagyok, és egyszülött Fia legbenső lényében, az Ő hatalmas Gyámoltjában ott áll az Atya, világosan megnyil­vánulva minden tulajdonságával és tökéle­tességével.« Ez, mondták, nyílt istenkáromlás és az Úr rágalmazása az Ószövet­ség világos és megváltoz­tathatatlan szövege szerint. Ezért meghozták az ítéle­tet, elrendelték, hogy vérét kell ontani, keresztre feszítették, ahol így kiáltott: »Ó, szeretett Uram, meddig akarsz közöttük hagyni árván? Emelj fel Magadhoz, vegyél védelmedbe, építs hajlékot nekem dicsőséged Trónusa mellett. Te bizony meghallgatod az imákat, és Te vagy a Kegyel­mes, az Irgalmas. Ó, Uram! Ez a széles világ nem tud tartóztatni többé, szeretem ezt a keresztet a Te szépséged szerelméért, a Te magasságbéli birodal­mad után vágyódva, a szívemben lángoló tűz miatt, melyet Szentséged szellői táplálnak. Segíts nekem, ó, Uram felszárnyalni Hozzád, tarts meg, hogy elérhes­sem megszentelt Küszöbödet, ó, szerető Uram! Valóban Te vagy az Irgalmas, a nagy adományok Birtokosa! Valóban Te vagy a Nagylelkű! Valóban, Te vagy a Könyörületes! Valóban, Te vagy a Minden­tudó! Nincsen más Isten csak Te, a Hatalmas, az Erős!«”
6. Sohasem merték volna a farizeusok rágalmazni és ezen szörnyű bűnnel vádolni Őt, hacsak nem tudat­lanságuk miatt a misztériumok belső magját illetően, és mivel nem észlelték ragyogó fényességét és nem vet­ték figyelembe bizonyítékait. Máskülönben elis­mer­ték volna a szavait, tanúbizonyságot tettek vol­na a versekről, amiket kinyilatkoztatott, meg­vallották vol­na kijelentései igazságát, védelmet kerestek volna lo­bo­gója árnyékában, megismerték volna jeleit és jel­ké­peit, és örvendeztek volna üdvözítő örömhírei felett.
7. Tudd, hogy a Láthatatlan Láthatatlanjának is nevezett Isteni Lényeg leírhatatlan, az elme számára felfoghatatlan – szentebb minden említésnél, megha­tá­rozásnál, utalásnál, hivatkozásnál, helyeslésnél vagy dicséretnél. Abban az értelemben, hogy Ő Az, Aki, az értelem fel nem foghatja, és a lélek, mely Őt megismerni szeretné, csak egy a sivatagban tévelygő vándor. „A tekintetek nem észlelik őt, ám ő észleli a tekinteteket. Ő az éleselméjű, akinek mindenről tudomása van.”[17]
8. Ha azonban elmélkedsz minden dolgok legbelső lényegén és mindegyikük egyediségén, akkor meglá­tod Urad irgal­mának jeleit minden teremtett dologban és az Ő Nevei és Tulajdonságai terjedő sugarait a létezés egész birodalmában, olyan bizonyítékokkal, melyeket senki sem tagadhat, kivéve a megátal­kodottakat és tudatlanokat. Majd megfigyelheted, hogy a világegyetem olyan, mint egy tekercs, mely felfedi az Ő jól őrzött Táblában óvott rejtett titkait. És nincs egyetlen atom sem az összes létező atom között, és egyetlen teremt­mény sem a teremtmények között, mely ne Őt dicsérné, ne az Ő tulajdonságairól és neveiről beszélne, ne az Ő hatalmának dicsőségét nyilvánítaná ki, és ne vezetne az Ő egyedüliségéhez és irgalmához: és ezt senki sem cáfolhatja, akinek füle van a hallásra, szeme a látásra és józan az esze.
9. És amikor az egész teremtésre tekintesz, és annak atomjait figyeled, meg fogod látni, hogy az Igazság Napjának sugarai áradnak minden dolgokra, világí­tanak bennük, és hirdetik e Napcsillag ragyogását, misztériumait és fényességét. Nézd a fákat, a virágo­kat és a gyümölcsöket, sőt a köveket. Mindenütt látha­tod, hogy a Nap sugarai miként esnek rájuk, válnak láthatóvá bennük, és nyilvánulnak meg általuk.
10. Ha pedig egy fénylő, sima, makulátlanul tiszta Tü­kör­re nézel, melyben az isteni Szépség tükröződik, meg­találod benne a Napot sugaraival, melegségével, ko­rongjával, egész fenséges alakjával. Mert minden egyes részecske megkapja a maga rendelt részét a nap­fényből és hirdeti a Napot, de azon Egyetemes Va­ló­ság a maga teljes ragyogásában, azon makulátlan Tü­kör, Kinek tulajdonságai megfelelőek a benne tük­rö­ződő Nap tulajdonságainak, fejezi ki a Dicsőség For­rás­ának tulajdonságait teljes egészében. És ez az Egye­te­mes Valóság az Ember, az isteni Lény, az örök­ké­va­ló Lényeg. „Mondd: »Fohászkodjatok Isten­hez, vagy fohászkodjatok a Könyörületeshez! Bárme­lyik­hez fohászkodtok, Őt illetik meg a legszebb nevek!«”[18]
11. Ez a Messiás szavainak jelentése, hogy az Atya a Fiúban van.[19] Nem látod, hogy ha egy makulátlan tükör kijelenti, „Bizony, a Nap sugárzik bennem minden tulajdonságával, jelével és jelképével együtt”, úgy a tükör beszéde nem lenne félrevezető vagy hamis? Nem, az Egyetlenre, Ki teremtette, formálta, alakította Azt, és tette teljesen összhangban lévővé a benne rejlő fényesség tulajdonságaival! Dicséret Néki, Ki teremtette Őt! Dicséret Néki, Ki formálta Őt! Dicséret Néki, Ki megnyilvánította Őt!
12. Ezek voltak Krisztus szavai. Ezek miatt vádolták és támadták Őt, amikor azt mondta nékik, hogy „én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van.”[20] Tudjad ezt és ismerd meg Urad titkait. Ami pedig a tagadókat illeti, őket fátyol választja el Istentől: nem látnak, nem hallanak, és nem értenek semmit. „Hagyd őket, hadd űzzék játékukat nyelvük köszörü­lésé­vel!”[21] Hagyd őket bolyongani folyómedrek mentén, melyekben nem folyik víz. Mint a legelő barmok, nem tudják megkülönböztetni a talmit az igazgyöngytől. Hát nincsenek ők elzárva az Úr, a Könyörületes, az Irgalmas titkaitól?
13. De te örvendezz az örömhírek e legjobbja felett, és állj ki, hogy magasztald Isten Szavát és azon széles és hatalmas országban terjeszd mindenütt az Ő édes illatait. Tudd bizonyosan, hogy Urad segítségedre siet a magasságbéli Gyülekezet egy csapatával és az Abhá Királyság seregeivel. A támadást ezek fogják vezetni, és ádáz dühvel törnek majd a tudatlanok, a vakok erőire. Hamarosan látni fogod a hajnali fény derengését a Legmagasztosabb Birodalomból, és a mindenhol nappalt teremtő reggelt. A sötétséget megfutamítja, az éjjeli homály eltűnik, és a Hit ragyogóan sugárzik elő, a Napcsillag felkel és fénye elárasztja a világot. Azon a napon a hívek ujjongani és az állhatatosak üdvözülni fognak; akkor a rágalmazók eltakarodnak, az ingadozók kitöröltetnek, miként a legsötétebb árnyak, melyek megszűnnek a hasadó hajnal első sugaraitól.
14. Üdvözlet néked és dicséret.
15. Ó, Isten, én Istenem! Íme a Te sugárzó szolgád, szellemi rabod, aki Hozzád húzódik és Színed felé közeledik. Arcát a Tiéd felé fordítja, elismerve egy-ségedet és megvallva egyedüliségedet. A Te neved­ben hívja a népeket és vezeti az embereket Irgalmad áradó vizeihez, ó, Te, a Legbőkezűbb Úr! Azoknak, akik kérik, inni ad az útmutatás kelyhéből, mely túlcsordul végtelen kegyelmed borától.
16. Ó, Uram, segítsd őt minden körülmények között, en­gedd, hogy megismerhesse jól őrzött titkaidat, és zápo­roztasd reá rejtett drágagyöngyeidet. Tedd őt lobo­góvá, mely mennyei támogatásod szelében lenge­dezik a várfokokról, tedd őt a kristálytiszta víz forrá­sává.
17. Ó, megbocsátó Uram! Világosítsd meg a szíveket messze sugárzó lámpással, mely felfedi minden dol­gok valóságát a néped közül azoknak, kiket bőséges kegyedben részesítesz.
18. Valóban, Te vagy a Hatalmas, az Erőteljes, a Védelmező, az Erős, a Jóságos! Valóban Te vagy minden irgalom Ura!

– 20 –

1. Midőn Krisztus húsz évszázaddal ezelőtt a földre jött, a zsidók epedve várták eljövetelét. Minden nap könnyek közt mondották el azt a fohászt: „Ó, Isten, siettesd a Messiás megnyilatkozását”. De mikor az Igazság Napja felvirradt, megtagadták. A legellen­ségesebb szándékkal léptek fel Krisztus ellen, s végül is keresztre feszítették az Isteni Szellemet, Isten Igéjét, és Belzebubnak, gonosznak nevezték, miként az Evangélium beszéli. Ennek az volt az oka, hogy azt mondották: „Krisztus eljövetelét a Tóra világos szövegével egybehangzóan bizonyos jelek előzik meg. Míg ezek a jelek be nem következnek, mind­addig csaló az, aki azt hirdeti, hogy Ő a Messiás. A várt jelek egyike az, hogy a Messiásnak ismeretlen helyről kell jönnie, mi azonban mindnyájan tudjuk, hogy ennek az embernek Názáret a hazája, márpedig mi jó jöhet Názáretből?! A második jel az, hogy vasvesszővel uralkodik, azaz a kard segítségével alapozza meg a hatalmát. Ennek a Messiásnak azonban fabotja sincs! Más feltétel és jel az, hogy Dávid trónján kell ülnie, és Dávid királyságát kell visszaállítania. Ez az ember nem, hogy trónon ülne, hanem gyékénye sincs, amire kuporodjék. Megint más feltétel, hogy hirdesse a Tóra törvényeit. Ez az ember azonban eltörölte a törvényeket, sőt, megszegte a szombatot is, noha a Tóra világos szövege szerint minden olyan embernek halállal kell lakolnia, aki magát prófétának vallja, s megszegi a szombatot, még ha csodákat művel is. Más jel szerint, uralma alatt az igazságosság annyira előre halad, hogy átterjed az ember világáról az állatvilágra is. A kígyó üregét megosztja az egérrel, a sas fészkében helyet ad a fürjnek, az oroszlán együtt legel a gazellával, a farkas egy forrásból iszik a báránnyal. Ezzel szemben áll az, hogy az Ő korában az igazságtalanság és zsarnokság annyira elhatalmasodott, hogy keresztre feszítették. Még egy másik feltétel az lenne, hogy a Messiás napjaiban a zsidók boldogulni, és a világ minden népe felett diadalmaskodni fognak, holott jelenleg a római birodalom területén a legnagyobb fokú megaláz­tatásban és szolgaságban élnek. Hogyan lehetne hát Krisztus az a Messiás, akit a Tóra ígért?”
2. Így szálltak szembe az Igazság Napjával. Pedig ez az Isteni Szellem csakugyan Ő volt, akit a Tóra beígért. De ők nem ismerték fel a jeleket, s keresztre feszítették Isten Igéjét. A bahá’í hívők elismerik, hogy a feljegyzett jelek Krisztus kinyilatkoztatásában megvalósultak, ha szó szerint nem is úgy, ahogyan a zsidók gondolták, mert a Tórában olvasható leírások képletesen értendők. Például a jelek között ott van az uralom jele. A bahá’í hívők szerint Krisztus uralma nem mától holnapig tartó napóleoni hatalom, hanem égből jövő isteni és örökké tartó uralom volt. Krisztus uralma körülbelül kétezer éve áll, ma is tart, és Szent Lénye a végtelen időkig ül örökké tartó trónján.
3. A többi jel is ehhez hasonlóan valósult meg. A zsidók nem értették meg őket. Habár azóta, hogy Krisztus isteni fényében megjelent, kétezer év múlt el, a zsidók még mindig várják a Messiás eljövetelét, mert abban a hitben vannak, hogy részükön az igaz­ság, Krisztus részén a tévedés.[22]

– 21 –

1. Ó, te, kiváló személyiség, az igazság keresője! 1921. április 4-én kelt leveledet szeretettel olvastuk.
2. Az Isteni Lény létezése logikus bizonyítékok alapján világosan bizonyított, de az Istenség valóságát az emberi elme fel nem foghatja. Ha alaposan elgon­dol­kozol ezen, beláthatod, hogy az alacsonyabb szint soha­sem értheti meg a magasabbat. Az ásványi biro­da­lom például ki van zárva a növényi birodalom meg­ér­téséből, melynél alacsonyabb; az ásvány számára az ilyen megértés teljesen lehetetlen. Hasonló­képpen, a növényi birodalom, bármeddig fejlődhet is, fogalmat sem alkothat az állati birodalomról, melynek megér­tése az ő szintjén elképzelhetetlen, mert az állat egy magasabb szintet foglal el, mint a növény. Ez a fa nem tudhatja, mi a hallás vagy látás. És az állati birodalom, bármilyen fejlett is, sohasem foghatja fel az intellek­tus valóságát, mely a dolgok belső lényegét fedezi fel és megért láthatatlan valóságokat, mert az ember szintje az állatéhoz mérve igen magas. Bár ezek a lények egyszerre léteznek a feltételes világban, a szintek közötti különbség minden esetben kizárja az egész megértését, mivel az alacsonyabb nem értheti a magasabbat. Az ilyen megértés lehetetlen.
3. A magasabb szint azonban megérti az alacso­nyabbat. Az állat például megérti az ásványt és növényt, az ember pedig a többi hármat. De az ásvány valószínűleg nem értheti az ember birodalmát. És annak dacára, hogy ezek a különböző szintek egyszerre léteznek az érzékelhető világban, az alacsonyabb fok sohasem értheti a magasabbat.
4. Akkor hogyan lehetne lehetséges egy feltételes valóság, az ember számára, hogy megértse az időtlen Lényeg, az Isteni Lény természetét? A szintbeli különbség az ember és az Isteni Valóság között milliószor nagyobb, mint a növény és az állat közötti. Amit az emberi elme feltételez, az csak az emberi állapot fantáziaszülte képe, nem fogja át Isten valóságát, sőt inkább az utóbbi fogja át az előbbit. Vagyis, az ember saját csalóka elképzeléseit ragadja meg, de az Istenség Valóságát sohasem foghatja fel: Az Maga átfog minden teremtett dolgokat, és azok mind az Ő markában vannak. Az Istenség, melyet az ember magának elképzel, csak a fejében létezik, nem a valóságban. Az ember azonban mind az elméjében, mind a valóságban létezik; így az ember nagyobb, mint az a kitalált valóság, amit el tud képzelni.
5. Ezen agyagmadár legszélsőbb korlátai a követ­kezők: rövid távolságra kirepülhet a végtelenbe, de soha nem szárnyalhat fel a Naphoz a magas égbolton. Nekünk viszont racionális vagy ihletett bizonyí­téko­kat kell hoznunk az Isteni Lény létezésére, olya­no­kat, melyek megfelelnek az emberi megértés szintjének.
6. Nyilvánvaló, hogy minden teremtett dolog egy teljes és tökéletes kötelékkel kapcsolódik egymáshoz, miként akár az emberi test részei és összetevői. Nézd, hogyan kapcsolódnak össze azok egymással. Ugyan­ilyen módon történik ez a végtelen világegyetem egyes részei között is. A láb és a lépés például össze van kötve a füllel és a szemmel; a szemnek előre kell néznie, mielőtt lépnénk. A fülnek hallania kell, mie­lőtt a szem vizsgálódna. Ha az emberi test bármelyik része hibás, az más részekben is hibát okoz. Az agy összekapcsolódik a szívvel és a gyomorral, a tüdő az összes szervvel. Ugyanez vonatkozik az emberi test más részeire is.
7. És ezen részek mindegyikének speciális feladata van. Az elme ereje – akár nem előzi meg kiváltó ok, vagy akár feltételesnek nevezzük – irányítja és koordinálja a test minden tagját, és felügyeli, hogy minden rész megfelelően ellássa a sajátos feladatát. Ha azonban az elme működését valami megszakítja, akkor a többi részek nem végzik el lényeges feladatukat, a testben hiányosságok jelennek meg, a részek működése és az elme ereje hatástalannak bizonyul.
8. Hasonlóképpen nézd a végtelen világegyetemet: vitatha­tatlanul létezik egy egyetemes erő, mely átfogja az egészet, irányítja és szabályozza a végtelen teremtés minden részét. Ha nem lenne ez az Igazgató, ez a Koordinátor, a világegyetem hibás és törékeny lenne. Úgy viselkedne, mint egy őrült ember, pedig láthatod, hogy ez a végtelen alkotás tökéletes rendben működik, minden egyes része teljes megbízha­tóság­gal végzi a feladatát, a legkisebb hiba sem található a működésében. Így tehát világos, hogy létezik egy Egyetemes Erő, mely irányítja és szabályozza eme végtelen világegyetemet. Minden józan elme fel tudja fogni ezt a tényt.
9. Továbbá, bár minden teremtett dolog növekszik és fejlődik, mégis külső befolyásnak van alávetve. Pél­dául a Nap meleget ad, az eső táplál, a szél életet hoz, hogy az ember fejlődhessen és növekedjen. Vilá­gos tehát, hogy az emberi test külső hatásoknak van kitéve, és ezek nélkül nem növeked­hetne. Ezek a külső hatások viszont hasonló módon más hatásoknak vannak kitéve. Például az ember növekedése és fej­lődése a víztől függ, a víz az esőtől, az eső a felhőktől, a felhők pedig a Naptól, mely előidézi a párát a száraz­földön és a tenger felett, és ennek a kondenzációja alkotja a felhőket. Tehát ezen elemek mindegyike ha­tást gyakorol, de maga is hatásnak van alávetve. A folyamat elkerülhetetlenül elvezet Valaki­hez, Aki min­dent befolyásol, de maga nem befolyá­solt, így megszakítva a láncot. Ennek a Lénynek a belső való­sága azonban ismeretlen, bár a hatása vilá­gos és kézzelfogható.
10. Továbbá, minden teremtett dolog korlátolt, és maga ez a korlátoltság bizonyítja a Korlátlan való­ságát; mert a korlátolt lény létezése a Korlátlan létezését mutatja és jelzi.
11. Összefoglalva, sok ilyen bizonyíték van az Egyetemes Valóság létezésére. Mivel ezt a Valóságot nem előzi meg ok (preegzisztens), a jelenségeket uraló körülmények nem érintik; mert bármi, ami a körülményektől vagy az események játékától függ, nem preegisztens, hanem feltételes. Tudd hát: az istenség, melyet más közösségek vagy népek alkottak maguknak, a saját elképzeléseiken belül marad és nem azon túli, míg az Istenség valósága minden megértés felett áll.
12. Ami Isten Szent Megnyilvánulásait illeti, Ők a gyújtó­pontok, ahol e megszentelt preegisztens Való­ság jelei, jelképei és tökéletességei teljes ragyo­gá­suk­ban megjelennek. Ők az örök kegyelem, a mennyei dicsfény, és Tőlük függ az emberiség örök­léte. Hogy szemléltessük: az Igazság Nap­csillaga egy olyan égbolton lakozik, melyhez egy lélek sem köze­ledhet, egy elme sem érhet el, és messze felett áll Ő minden teremtmény megértésének. De Isten Szent Meg­nyíl­vá­nulásai olyanok, mint egy csiszolt és maku­látlan tükör, amely begyűjti az azon Napból áram­ló sugara­kat, hogy aztán szétszórja azok ragyo­gá­sát az egész teremtés felett. A csiszolt felületen a Nap teljes fen­ségében megjelenik. Ezért, ha a tükrö­ződő Nap kije­len­ti „Én vagyok a Nap”, akkor ez igaz; de ha felkiált „Nem én vagyok a Nap”, az is igaz. És bár a Nap­csillag teljes ragyogásában, szépségében és töké­le­tes­ségében láthatóvá válik e makulátlan tükör­ben, még­sem száll alá a fenti birodalombeli fennkölt állásá­ból. Nem lép be a tükörbe, hanem örökkön örök­ké Saját Szentségének végtelen magasságaiban lakozik.
13. Továbbá, minden földi teremtménynek szüksége van a Nap jótéteményeire, hiszen a puszta létük függ annak fényétől és melegétől. Ha megfosztatnának a Naptól, megsemmi­sülnének. Ezt jelenti Istennel lenni, miként a Szent Könyvek mondják: az embernek Urával kell lennie.
14. Világos tehát, hogy Isten lényegi valósága a tökéletes­ségeiben nyilvánul meg. A Nap, mely minden tökéletes­ségével a tükörben megjelenik, látható dolog, teljesen világo­san kifejezve Isten jótéteményeit.
15. Remélem, hogy éles szemre és halló fülre teszel szert, és a fátylak nem fogják akadályozni a látásodat.

– 22 –

1. Ó, te, ki arcodat Isten orcája felé fordítod! Hunyd be szemed minden más dolog előtt, és nyisd rá azt a Mindenek Felett Dicső birodalmára. Kérd, amit kívánsz, egyedül csak Tőle; keresd, amit keresel, egyedül csak Tőle. Egyetlen pillan­tással százezer reményt vált Ő valóra, tekintetével százezer gyógyít­hatatlan betegséget gyógyít meg, egyetlen bólintással balzsamot simít minden sebre, egy pillantással meg­sza­badítja a szíveket a fájdalom béklyóitól. Ő teszi, amit tesz, és mit tehetünk mi? Ő véghez viszi Akara­tát, elrendel, amit kedve tart. Akkor jobb hát neked, ha alázatosan meghajtod fejed es bizodalmad a Mindenek Felett Irgalmas Úrba helyezed.

– 23 –

1. Ó, te, ki az igazságot keresed! A 1920. december 13-i dátummal kelt leveled megérkezett.
2. Ádám napjaitól máig Isten vallásai egyik a másik után testet öltöttek, és mindegyikük betöltötte fela­da­tát, újjá­élesztette az emberiséget, nevelte és megvilá­gosodást hozott a számára. Megszabadította az embe­re­ket a természet világának sötétjéből, és a Király­ság fényes­sége felé terelte őket. Amint a soron kö­vet­kező Hit és Törvény kinyilatkoztatott, bőségesen termő fa maradt évszázadokra és attól függött az emberiség boldogsága. Ahogy azonban a századok múltak, elöre­gedett, nem virágzott és nem termett gyümölcsöt többé, ezért ismét meg kellett fiatalítani.
3. Isten vallása csak egy vallás, de mindig meg kell újulnia. Mózes leküldetett az emberhez és meg­alapított egy Törvényt. És e mózesi Törvény által Izrael gyermekei megszabadultak tudatlanságuktól és kiléptek a fényre; felemeltettek alantas­ságukból és dicsőségre jutottak, mely nem halványul. Mégis, amint múltak a hosszú évek, a ragyogás eltűnt, a fény és sugárzás aláhanyatlott és éjszakába fordult. Amikor pedig az éjszaka sűrű sötétté vált, hajnalt hozott a Messiás csillaga, hogy ismét fény töltse el a világot.
4. Magyarázatunk lényege: Isten vallása egy és ez az emberiség nevelője, de időről időre meg kell újulnia. Ha egy fát ültetsz, az napról napra nő. Bimbókat, leveleket és zamatos gyümölcsöt hoz. De hosszú idő után elöregszik és nem terem gyümölcsöt többé. Akkor az Igazság Földmívese felszedi ennek a fának a magját, elülteti tiszta földbe, és íme, hamarosan ott áll az első fa ugyanúgy, mint korábban.
5. Figyeld meg jól, hogy a létezés eme világában minden dolognak állandóan meg kell újulnia. Nézd meg magad körül az anyagi világot, lásd miként újul meg. A gondolatok változnak, az életmód másként alakul, a tudományok és művészetek új erőre kapnak, új találmányok születnek és új a látásmód is. Akkor hát hogy ne kellene megújítani egy olyan életbevágó erőt, mint a vallás, mely az emberiség nagyszerű előrehaladását biztosítja, az örök élet elérésének egyetlen eszköze, a végtelen kiválóság táplálója, mindkét világ fénye? Ez összeegyeztethetetlen lenne az Úr kegyelmével és szerető kedvességével.
6. A vallás emellett nem hiedelmek és szokások gyűjte­ménye; a vallás az Úristen tanításait tartal­mazza, tanítá­sokat, melyek magát az emberiség életét alkotják, emelkedett gondo­latokat kölcsönöznek az elmének, nemesítik a jellemet, és lefektetik az ember örökkön tartó méltóságának alapjait.
7. Figyeld meg: Az elme beteges lángolását, a háború és gyűlölet tüzét, a nemzetek közötti haragot és rosszindulatot, a népek egymás iránti erőszakos­ságát, mely az egész világ nyugalmát lerombolja – lehet-e mindezt másképpen csillapí­tani, mint Isten tanításainak élő vizével? Nem, soha!
8. És annyi biztos: szükség van egy hatalomra a természet erején felül és túl, mely ezt a koromfekete sötétséget világossággá, ezt a haragot és sértettséget, ellenszenvet és gyűlölködést, ezt a végtelen perle­kedést és háborúzást barátságba és szeretetbe fordítja a föld népei között. Ez a hatalom pedig nem más, mint a Szentlélek lehelete és Isten Szavának hatalmas áradata.

– 24 –

1. Ó, lelkiekben gazdag ifjú! Dicsérd Istent, hogy megtalál­tad az utad a Fények Királyságába, széttépted a meddő képzelgések fátylát, és hogy a belső misztériumok magja feltáratott előtted.
2. Mindezen emberek az elméjükben alkottak egy isten­képet, és imádják azt, amit maguknak csináltak. De ezt a képet megértik, mert az emberi elme ezt felfogja, és a felfogó biztosan nagyobb, mint az, amit megért. A képzelet csak az ág, az elme viszont a gyökér; és a gyökér bizonyosan nagyobb, mint az ág. Nézd, hogy a világ összes népe miként hajlong a saját kitalációja előtt, miként teremtett egy teremtőt a saját elméjében és nevezi mindenek Alkotójának, pedig ez valójá­ban csak illúzió. Így az emberek csupán egy hamis észlelést imádnak.
3. A Lényegek Lényege, a Láthatatlanok Láthatat­lanja azonban megszentelten áll minden emberi speku­láció felett, és az emberi elme soha nem érheti fel. Azon halhatatlan Valóság soha nem fog egy felté­teles lény határán belül lakozni. Az Övé egy másik birodalom, és e birodalomról megértés nem szerez­hető. Oda nincs belépés; minden belépés megtiltatott. A legtöbb, ami elmondható az, hogy létezése bizo­nyít­ható, de létezésének körülményei ismeretlenek.
4. Hogy egy ilyen Lényeg létezik, azt a filozófusok és tudósok mind megértették, de bármikor is próbáltak valamit megtudni létéről, belezavarodtak és meg­ret­ten­tek, és végül kétségbeesve, reményvesztetten hagy­ták oda ezen életet. Mert e Lényegek Lényege, a Titkok Legnagyobbika állapotának és belső miszté­riu­mának megértéséhez más erőre és más képes­ségekre van szükség. Ilyen erőt és képességeket az emberiség azonban nem tudna elhordozni, ezért erről az Ő egyetlen szava sem érhet el hozzájuk.
5. Ha valaki felruháztatott a hallás, ízlelés, szaglás és érintés érzékeivel, de hiányzik a látása, akkor nem lehetséges számára, hogy körülnézzen. A látás nem valósítható meg hallással vagy ízleléssel, a szaglás vagy érintés érzékével. Hasonlóképpen, az embernek a rendelkezésére álló képessé­gekkel nem lehetséges e láthatatlan Valóságot felfogni, mely szenten és megszentelten áll a gyanakvók minden kétsége fölött. Ehhez más képességek, más érzékek kellenek. Ha ilyen erőkre szert tehetne, akkor az emberi lény kaphatna némi ismeretet erről a világról, másképpen soha.

– 25 –

1. Ó, te, Isten szolgálóleánya! A keleti történetírók feljegyezték, hogy Szókratész járt Palesztinában és Szíriában, ahol az Isten dolgaiban tudós férfiaktól elsajátított bizonyos szellemi igazságokat. Amikor visszatért Görögországba, két hitbéli alapelvet hirde­tett: Isten egységét, és a lélek hal­hatatlanságát, miután elhagyja a testet. Ezek a gondolkozá­suktól olyannyira idegen elképzelések felháborították a görö­göket, míg végül mérget itatva vele megölték.
2. És ez hiteles, mert a görögök sok istenben hittek, míg Szókratész leszögezte a tényt, hogy csak egy Isten van, ami nyilvánvalóan ellentmondott a hitüknek.
3. Az egyistenhit megalapítója Ábrahám volt. Ez az elképzelés Hozzá vezethető vissza, és Izrael gyerme­kei így hitték, Szókratész idejében is.
4. A fentiekről azonban nem ír a zsidó történelem, mely sok tényt nem említ. Krisztus életének nem minden eseménye található meg a zsidó Josephus könyvében, pedig ő volt az, aki Krisztus korának történetét megírta. Csak azért nem lehet tagadni Krisztus napjainak az eseményeit, mert nem talál­hatók meg Josephus leírásában.
5. A keleti történetírás azt is állítja, hogy Hippokratész hosszú ideig tartózkodott Türosz váro­sá­ban, mely Szíriában található.

– 26 –

1. Ó, te, aki a Mennyei Királyságot keresed! Levele­det megkaptuk, tartalmát megfontoltuk.
2. Isten Szent Megnyilvánulásainak kettős termé­sze­te van: az egyik a fizikai, a másik a szellemi. Más szavakkal, az egyik szinten emberi lények, a másikon az Isteni Valóság. Ha a Megnyilvánulások próbáknak vannak kitéve, az az emberi mivoltukat érinti, nem Isteni Valóságuk tündöklő fényességét.
3. Továbbá, ezek a próbák csak emberi szempontból azok. Vagyis látszólag a Szent Megnyilvánulások em­beri állapota van alávetve próbáknak, és amikor ez­ál­tal erejük és kitartásuk hatalmuk teljében meg­nyil­vá­nul, más emberek útmutatást nyernek ebből, és meg­tudják, mily nagy állhatatosság és kitartás szüksé­ges részükről a próbák és csapások idején. Mert az Isteni Nevelőnek szóval és tettel kell tanítania, hogy meg­mutassa mindenkinek az igazság egyenes ösvényét.
4. Ami az én rangomat illeti, ez Bahá szolgája, [arabul] ‘Abdu’l-Bahá, a látható kifejezése a szolgá­latnak az Abhá Szépség Küszöbén.

– 27 –

1. Az elmúlt ciklusokban Isten mindegyik Meg­nyilvá­nu­lá­sának megvolt a saját rangja a létezés világá­ban, és mindegyik az emberiség fejlődésének egy bizonyos fokozatát képviselte. De a Legnagyobb Név Megnyilvánulása – legyen az életem áldozat szeretteiért – a felnőtté válás kifejezése, az ember leg­belsőbb valóságának beérése volt a létezés világában. Mert a Nap a fény és melegség forrása és kútfeje, a tündöklő fények gyújtópontja, és magába foglalja a más csillagok által fel­mutatott összes tökéletességet, melyek korábban felkeltek a világ fölött. Tégy erőfeszítést hát, hogy elfoglalhasd helyedet a Nap alatt és megkapjad bőséges részedet vakító fényéből. Bizony mondom neked, ha egyszer elérted ezt az állapotot, meg fogod látni, amint a szentek alázatosan lehajtják a fejüket Őelőtte. Siess az élethez, mielőtt a halál jön; siess a tavaszhoz, mielőtt az ősz közeleg, és mielőtt a betegség lesújt, siess a gyógyuláshoz – hogy tán a lélek orvosává válhass, aki a Szentlélek leheletével gyógyít mindenféle betegséget e nevezetes és dicső korszakban.

– 28 –

1. Ó, levél az Élet Fáján! Ez a Fa, melyről a Biblia beszél, Bahá’u’lláh, és a Királyság lányai eme áldott Fa levelei. Köszönd Istennek, hogy e Fához kötődhetsz, és hogy zöldellsz, üde vagy és friss.
2. A királyság kapui tárva nyitva állnak, minden kegyelt lélek az Úr terített asztalánál ül és mennyei lakomában részesül. Dicsőíttessék Isten, te is ott vagy eme asztal mellett és részt kapsz a menny bőven áradó eledeleiből. A Királyságot szolgálod, és jól ismered az Abhá Paradicsom édes ízeit.
3. Törekedj hát minden erőddel arra, hogy az em­bereknek utat mutass, és egyél a mennyből alászálló kenyérből. Mert ez Krisztus szavainak jelentése: „Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké.” [23]

– 29 –

1. Ó, te, kit foglyul ejtett az igazság és mágnesként vonz a Mennyei Királyság! Hosszú leveled megér­kezett és nagy örömet okozott, mert világosan tanúsítja buzgó erő­feszí­téseidet és magas céljaidat. Dicsértessék Isten, hogy jót akarsz az embereknek, áhítozol Bahá Királysága után, és vágyakozol látni az emberi faj előmenetelét. Reménykedem, hogy e magas eszmények, a szív ily nemes indíttatásai és a mennyei öröm­hírek folytán oly ragyogóvá válsz, hogy Isten iránti szereteted fénye minden korszakban árasztani fogja sugarait.
2. Diákhoz hasonlítottad magad a lelki fejlődés iskolájában. Mily szerencsés vagy! Ha a fejlődés ezen iskolái a mennyei egyetemhez vezetnek, akkor a tudás olyan ágazatai fejlődnek ki, melyek által az emberiség úgy tekint majd a létezés táblájára, mint egy vég­telenül kibomló tekercsre, és minden teremtett do­logra, mint azon tekercs betűire és szavaira. Akkor értik majd meg az értelmezés különböző szintjeit, és szemlélik a világegyetem minden egyes atomjában Isten egy-ségének a jeleit. Akkor majd hallja az ember a Királyság Urának hangos szavát, és meglátja a Szentlélek megerősítéseit segítségére sietni. Olyan üdvösséget, olyan mámort fog érezni, hogy széles e világ sem tudja többé tartóztatni, és elindul Isten Királysága felé, sietve a lélek birodalmába. Mert amint kinőnek a madár szárnyai, az nem marad többet a földön, hanem a magas égbolt felé szárnyal – kivéve azokat, melyek lábai meg vannak kötve, vagy amelyek szárnya eltörött vagy mocsarak sara húzza le.
3. Ó, te, az igazság keresője! A Királyság világa egy világ. Az egyetlen különbség, hogy a tavasz állandóan visszatér, és nagy izgalmat idéz elő minden teremtett dologban. A síkság és a hegyoldal életre kel, a fák rügyei kipattannak, levelek, bimbók és gyümölcsök jelennek meg gyönyörűen, végtelenül és törékenyen. Így az elmúlt korok törvénykorszakai közvetlenül kapcsolódnak az utánuk következőkhöz: valójá­ban egy és ugyanazok, de amint a világ növekszik, úgy nő a fény, úgy nő a mennyei kegyelem áradása, és akkor a Nap­csillag is delelő ragyogásában sugárzik elő.
4. Ó, te, a Királyság keresője! Minden isteni Meg­nyíl­vá­nulás maga az élet a világnak és képzett orvosa min­den egyes beteg léleknek. Az ember világa beteg, és azon hozzáértő Orvos ismeri a kezelést, amint meg­jelenik tanításaival, tanácsaival és intel­meivel, me­lyek gyógyírt adnak minden fájdalomra és bal­zsa­mot hintenek minden sebre. Bizonyos, hogy a bölcs orvos mindenkor meg tudja állapítani a beteg szük­ség­letét és a megfelelő gyógymódot. Így hát vesd össze az Áldott Szépség tanításait a jelen kor sürgős szük­ségeivel, és látni fogod, hogy azok azonnali job­bu­lást hoznak a világ szenvedő testének. Valóban, azok ké­pe­zik a csodaszert, mely örök egészséget nyújt.
5. A régi idők orvosai és az őket követők által elrendelt kezelés nem egy és ugyanaz, hanem attól függ, hogy mi emészti a beteget. Bár a gyógyszer változhat, a cél mindig ugyanaz – visszaállítani az ember egészségét. A korábbi törvénykorszakokban a világ gyenge teste nem tudott volna elviselni egy szigorú és erőteljes kezelést. Ezért mondta Krisztus: „Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő Amaz, az igazságnak Lelke, Aki az Atyától származik, elvezérel majd titeket minden igazságra.”[24]
6. Így hát a ragyogás ezen korszakában a tanítások a korábbi kevesek helyett most mindenki számára el­érhetők, hogy az Úr irgalma körülölelhesse mind a ke­le­tet, mind a nyugatot, hogy az emberiség világának egy-sége teljes szépségében megjelen­hessen, és a va­ló­ság vakító sugarai fénnyel áraszthassák el az elme birodalmát.
7. Az Új Jeruzsálem alászállása a mennyei Törvényt jelenti, mely Törvény garantálja az ember boldog­ságát és Isten világának fényességét.
8. Emmanuel[25] (a Báb) valóban Krisztus második eljöve­telének Hírnöke volt, és a Királyság ösvényére Szólító. Nyilvánvaló, hogy a Betű a Szó része. és a Szóhoz tartozása jelzi, hogy a Betű értéke a Szótól függ, vagyis a Szótól nyeri kellemét; lelki rokonság­ban áll a Szóval, és a Szó szerves részének számít. Az Apostolok olyanok voltak, mint a Betűk, és Krisztus Maga volt a Szó lényege; és a Szó jelentése, mely örök kegyelem, vetítette rá ragyogását azokra a Betűkre. Még egyszer: mivel a Betű a Szó része, ezért belső jelentése a Szóval egybehangzó.
9. Reménykedünk, hogy e napon kiállsz és előmoz­dítod azt, amit Emmanuel előre megjövendölt. Tudd bizonyosan, hogy ebben sikeres leszel, mert a Szentlélek megerősítései állandóan áradnak, és a Szó ereje olyan hatással lesz, hogy a Betű tükörré válik, melyben a sugárzó Nap – Maga a Szó – fog tük­röződni és a Szó kegyelme és dicsősége beragyogja majd az egész földet.
10. Ami a mennyei Jeruzsálemet illeti, mely alászállt a világ magaslataira, és Isten Tabernákulumának legbensőbb szenté­lyét, Kinek lobogója most magasra emeltetik, ez magába foglalja az elmúlt törvény­korszakok összes tökéle­tességét, összes tudását. Ezen felül az emberek gyermekeinek egységét hirdeti. Ez az egyetemes béke zászlaja, az örökélet szelleme, ez az isteni tökéletességek dicsősége, a minden létezőt körülölelő kegyelem, minden teremtett dolgok dísze, az egész emberiség belső nyugalmának forrása.
11. Irányítsd figyelmedet a szent Táblákra; olvasd az Ishráqát-ot, a Tajallíyát-ot, a Paradicsom Szavait, az Örömhíreket, a Tarázát-ot, a Legszentebb Könyvet. Akkor látni fogod, hogy ma ezek a mennyei Tanítások jelentik az orvosságot a beteg és szenvedő világnak, a gyógyító balzsamot az emberiség testének sebeire. Ezek a Tanítások jelentik az élet szellemét, az üdvözülés bárkáját, a mágnest, mely alávonzza az örök dicsőséget, a dinamikus erőt, mely az ember belső lényét mozgatja.

– 30 –

1. Kétféle létezés van: az egyik az isteni lét, mely az emberi értelem számára megérthetetlen. Őt, a láthatatlant, a fenségest a felfoghatatlant semmilyen okozat nem előzte meg, hanem Ő az okok okának Eredeztetője. Ő az Ős-Örök, Kinek nincs kezdete és mindentől független. A másik létezés az emberi lét. Ez az általános, az emberi elmének érthető, nem időtlen, hanem feltételes és megelőzi egy ok. A halandó létezés nem válik örökkévalóvá és viszont; az ember nem lesz Teremtő és viszont. A legbelső lényeg átalakulása lehetetlen.
2. A létezés érthető világában a halandóságnak fokozatai vannak: az első szint az ásványi világ, a második a növényi. Az utóbbiban az ásvány is meg­található, de a növényre jellemző formában. Hasonló­képpen az állati világban az ásványi és növényi tulajdonságok is jelen vannak, de kiegészülnek az állati világ jellemzőivel, mint a hallás és látás képes­sége. Az ember világában megtalálhatók az ásvá­nyi, a növényi és az állati világ jellemzői, de kiegészülve az emberre jellemző intellektuális képességgel, mely felfedezi a dolgok valóságát és megérti az egyetemes alapelveket.
3. Az ember tehát a feltételes és függő világban a legtökéletesebb lény. Ember alatt az a tökéletes egyén értendő, aki olyan tükörhöz hasonló, melyben az isteni tökéletességek megjelennek és vissza­tükrö­ződ­nek. A Nap azonban nem száll le szentségének maga­sá­ból a tükörbe, de ha a tükör tiszta és az Igazság Nap­csillaga felé fordul, akkor e Nap tökéletességei – a fény és a meleg – visszatükröződnek és testet öltenek benne. Ezek a lelkek az isteni Megnyilvánulások.

– 31 –

1. Ó, te, ki kedves és bölcs vagy! 1906. május 27-i leveledet megkaptuk, tartalma élvezetes volt és nagy örömet okozott.
2. Kérdezted, hogy ez az Ügy, ez az új és élő Ügy elfoglalhatja-e Anglia holt vallási rituáléi és szertar­tásai helyét. Most, hogy különböző csoportok jelentek meg, melyek tagjai magas rangú papok és teológusok, akik a régiekhez képest sokkal nagyobb eredmé­nyek­kel rendelkeznek, lehet­séges-e, hogy ez az új Ügy olyan benyomást gyakoroljon ezen csoportokra, hogy min­dent védelmező árnyékába gyűjtse őket és a többit?
3. Ó, te, drága barát! Tudd, hogy a kiválasztott Egyén minden korszakban az annak megfelelő tökéletességekkel van felruházva. Az az Egyén, Aki az elmúlt korokban a társai fölé emeltetett, a korának megfelelő erényekkel áldatott meg. De a ragyogás ezen korszakában, Isten ezen korszakában e kimagas­ló Személyiség, ez a fényes Égitest, ez a kiválasztott Egyén olyan tökéletességekkel és olyan erővel fog sugározni, hogy végül elkápráztatja minden közösség és csoport vezető elméit. Mivel ez a Személyiség felülmúl mindenki mást lelki tökéletességekben és mennyei tudásban, és valójában Ő az isteni áldások gyújtópontja, a fénykoszorú tengelye, körül fog Ő ölelni mindenki mást. Semmi kétség, hogy olyan erővel fog sugározni, amely minden lelket oltalmazó árnyékába gyűjt.
4. Ha alaposan megvizsgálod ezt a dolgot, világossá válik, hogy ez megfelel a minden dolgokban munkál­kodó egyetemes törvénynek: az egész vonzza a részeket, és egy körben minden a középpont, a tengely körül forog. Gondolj a Lélekre[26]: Ő volt a szellemi erők gyújtópontja, az isteni adományok forrása. Bár eleinte csak nagyon kevés lelket gyűjtött maga köré, később mindent legyőző erejével képes volt a sok különböző szektát egyesíteni a Kereszténység védő Frigysátra alatt. Hasonlítsd össze a jelent a múlttal, lásd a nagy különbséget; így eljuthatsz az igazsághoz és bizonyossághoz.
5. A világ vallásai közötti különbség az emberek eltérő szellemi beállítottságának tulajdonítható. Amíg ez külön­bözik, addig biztos, hogy az emberek ítélete és véleménye is különbözni fog egymástól. Ha azonban egy egyetemes látásmód terjed el, mely magában foglalja az összes többit, akkor a különböző vélemények egybeolvadnak, és szellemi harmónia és egység nyilvánul meg. Például, amikor Krisztus testet öltött, a korabeli népek gondolkodása, véleménye és érzelmi beállítottsága különböző volt, akár rómaiak, akár görögök, szírek, izraeliták vagy mások voltak. De miután egyetemes ereje érvényre jutott, lassan, 300 év után sikerült egybegyűjteni a különböző nézeteket egy Középpont védelme és irányítása alá, ahol mindenki ugyanazokat a szellemi érzelmeket hordozta szívében.
6. Egy hasonlattal élve: ha egy hadsereg különböző parancsnokok irányítása alatt áll, akik mindegyike saját stratégiával rendelkezik, nyilvánvaló, hogy külön­bözni fognak a csatasorokat és a csapat­moz­gáso­kat illetően. De amikor a Legfelsőbb Parancsnok, Aki jól ismeri a háború fortélyait, átveszi az irányítást, azon eltérő tervek eltűnnek, mert attól kezdve az egész hadsereget a rendkívüli tehetségű generális vezeti. Ezt csak képletesen értem, nem pontos össze­hasonlításként. Ha úgy érvelnél, hogy az összes többi tábornok is jól képzett a katonai kérdésekben, szakér­tő és tapasztalt, és ezért nem fogja alávetni magát egyetlen hadvezér irányí­tásának, bármilyen leírhatat­la­nul nagyszerű legyen is az, ez a kijelentésed tartha­tat­lan, mert bizonyíthatóan mindig a fenti hely­zet fog bekövetkezni, és ehhez semmi kétség sem fér.
7. Ez a helyzet Isten szent Megnyilvánulásaival általában, de különösen is a Legnagyobb Név, az Abhá Szépség isteni valóságával. Ha Ő egyszer megnyilvánul a világ összegyűlt népei előtt, és olyan kellemmel és magával ragadón megjelenik – oly csábítóan, mint egy József a szellem Egyiptomában -, akkor rabul ejt Ő minden szerelmest a földön.
8. Ami azokat a lelkeket illeti, akik légiesen és ragyogóan léptek ez életbe, de a próbák és hátrányos helyzetük miatt mégis megfosztattak a nagy és igazi előnyöktől, és úgy hagyják el a világot, hogy nem éltek teljes életet – bizony ez nagyon szomorú. Ez az oka, amiért Isten egyetemes Megnyilvánulásai felfe­dik orcájukat az embernek, elviselnek minden csapást és súlyos szenvedést, és életüket adják váltságként, hogy ezeket a felkészült és arra képes embereket a fény hajnalpontjaivá tegyék, és megajándékozzák őket a soha nem múló élettel. Ez az igazi áldozat: önmagát felkínálni, mint váltságot a világ életéért, amint Krisztus is tette.
9. Ami a szent Lények hatását illeti és kegyelmük folytonos áradását az emberiségre, miután levetették emberi formájukat, a bahá’í-ok számára ez vitathatat­lan tény. Valójában a szent Megnyilvánulások áradó kegyelme, folytonos tündöklése az e világból való felemelkedésük után jelenik meg. A Szó felmagaszta­lása, Isten hatalmának kinyilatkoztatása, az isten­félő lelkek megtérése, az örökélet ajándéka – mindez a Messiás vértanúsága után növekedett és erősödött meg. Ugyanígy az Áldott Szépség mennybemenetele óta a jótétemények bőségesebbek lettek, az áradó fény ragyogóbb, az Úr hatalmának jelei erőteljesebbek, a Szó hatása sokkal erősebb lett. Nem tart soká és Valósága Napjának mozgása, heve, ragyogása és áldásai körülölelik az egész földet.
10. Ne bánkódj a bahá’í Ügy lassú haladása miatt azon országban. Ez még csak a hajnal hasadása. Tekints Krisztus Ügyére: 300 évnek kellett eltelnie, mielőtt nagy hatása nyilvánvalóvá lett. Ma, alig 60 évvel a születése után, e Hit fénye már eljutott mindenhova a bolygón.
11. Ami az egészségügyi társaságot illeti, melynek tagja vagy: amint e Hit óvó menedéke alá kerül, a befolyása százszorosan meg fog növekedni.
12. Láthatod, hogy a szeretet a bahá’í-ok között igen nagy, és a szeretet a lényeg. Miként a szeretet ereje a bahá’í-ok között oly magasra emeltetett, és sokkal nagyobb, mint más vallások követői között, úgy lesz minden egyébbel is, mert a szeretet minden dolgok alapja.
13. Ami az Áldott Szépség Könyveinek és Tábláinak a fordítását illeti, hamarosan erőteljes, világos és elegáns fordítások készülnek minden nyelvre. Amikor az eredetinek megfelelő, erőteljes, elegáns stílusú fordítások elkészülnek, belső jelentésük ragyogása messze el fog látszani, és megvilágítja az emberiség szemét. Minden erőddel igyekezz, hogy a fordítás megfeleljen az eredetinek.
14. Az Áldott Szépség sok alkalommal meglátogatta Haifát. Te is ott láttad Őt, bár akkor nem ismerted fel. Remélem, hogy eljutsz majd oda, mikor valójában találkozol Vele, vagyis mikor belső, lelki szemmel, és nem külsővel látod meg Őt.
15. Bahá’u’lláh Tanításainak lényege a mindent átfogó szeretet, mert a szeretet magába foglalja az emberiség minden kiválóságát. Ez késztet minden lelket arra, hogy előrehaladjon. Ez ruház örökségül mindenkire örök életet. Nemsokára tanúja leszel, hogy az Ő mennyei Tanításai, maga a valóság dicsősége fogja bevilágítani a világ égboltját.
16. A rövid ima a leveled végén valóban eredeti, megható és gyönyörű. Mondd ezt az imát mindenkor.

– 32 –

1. Ó, ti, az Úr szolgálólányai! Ez évszázadban – a Minden­ható Úr évszázadában – a felső Birodalmak Napcsillaga, az Igazság Fénye delelő fényességében ragyog és sugarai megvilágítanak minden vidéket. Mert ez az Időtlen Szépség kora, a Legnagyobb Név hatalmának és erejének kinyilat­koztatása – hadd ajánljam fel életemet áldozatként az Ő szeretteiért.
2. Bár Isten Ügye az eljövendő korokban száz­szorosra fog növekedni és emelkedni, és a Sadratu’l-Muntahá* árnyéka oltalmazza majd az egész emberi­séget, e jelen évszázad mégis páratlan marad, mert ez volt a tanúja e Hajnal hasadásának és e Nap keltének. Ez a század valóban az Ő Fényének forrása és Kinyilatkoztatásának hajnala. Jövendő korok és nemzedékek látni fogják ragyogásának terjedését és jeleinek megnyilvánu­lását.
3. Ezért igyekezzetek, hogy elnyerhessétek teljes részeteket az Ő ajándékaiból.

– 33 –

1. Ó, Isten szolgája! Láttuk, amit Jináb-i-Ibn-Abhar-nak írtál, és a kérdésedet a következő versre vonatkozóan: „Bárki is formáljon jogot mostantól számított teljes ezer esztendő letelte előtt egy, az Istentől Magától származó közvetlen Kinyilat­koz­tatásra, ez az ember bizony hazug szélhámos.”[27]
2. Ennek jelentése az, hogy bárki, aki teljes ezer esztendő letelte előtt – általános használatban ismert és világosan megállapított évek szerint, melyek nem igényelnek külön magyarázatot – jogot formál egy, az Istentől Magától származó közvetlen Kinyilatkoz­tatásra, az az ember, mégha bizonyos jeleket fel is mutatna, biztosan hamis és szélhámos.
3. Ez a vers nem az Egyetemes Megnyilvánulásra utal, mert a Szent Iratok világosan kijelentik, hogy századok, sőt teljes ezredévek kell elteljenek, mielőtt újra meg fog jelenni egy olyan Megnyilvánulás, mint a mostani.
4. Lehetséges azonban, hogy teljes ezer év elteltével bizonyos Szent Lények felhatalmaztatnak Kinyilat­koz­tatásra: de ez nem egy Egyetemes Megnyilvánulá­son keresztül történik. Ezért az Áldott Szépség ciklu­sának minden napja valójában felér egy évvel, és minden éve egyenlő ezer évvel.
5. Figyeld meg például a Napot: áthaladása az egyik csillagövi jegyből a másikba rövid idő alatt történik, de csak egy hosszabb idő után, az oroszlán jegyében éri el ragyogásának, hevének és fényének teljességét. Mielőtt újra az oroszlán jegyébe érne, először egy teljes kört kell tennie a többin keresztül, hogy aztán ismét teljes erejével fellángoljon. A többi jegyben nem fedi fel teljes fényét és hevét.
6. A lényeg az, hogy ezer év leforgása előtt senki se képzelje, hogy szólhat akár egy szót is. Mindenki alatt­valónak kell tekintse magát, aki Isten parancsola­ta­i­nak és az Igaz­ságosság Háza törvényeinek van alá­vetve és azoknak engedelmeskedik. Ha bárki is csak egy szemernyit eltérne az Igazságosság Egyete­mes Háza rendeleteitől vagy habozna azok teljesíté­sében, akkor a kivetettek és elutasítottak közé számíttatik.
7. Ami az Áldott Szépség ciklusát – a Legnagyobb Név idejét – illeti, nem korlátozódik az egy vagy kétezer évre…
8. Amikor azt mondjuk, hogy az ezeréves időszak az Áldott Szépség Megnyilvánulásával kezdődik, és annak minden napja ezer évet jelent, az a szándék, hogy az Áldott Szépség ciklusára utaljunk, mely ebben az összefüggésben sok korszakra fog kiterjedni a még meg nem született jövőben.

– 34 –

1. Ó. te, ki az emberiséget szolgálod! Leveledet megkaptuk és tartalmának igencsak örvendeztünk. Döntő bizonyíték volt és ragyogó bizonyosság. Meg­felelő és illendő, hogy ebben a megvilágosodott kor­ban – az emberiség haladásának korában – önfel­ál­do­zók legyünk, és az emberi fajt szolgáljuk. Minden egyetemes ügy isteni, és minden partikuláris (rész­leges) evilági és mulandó. Isten Megnyilvánu­lá­sainak alapelvei ezért egyetemesek és mindent magukban foglalók voltak.
2. Minden tökéletlen lélek én-centrikus és csak a saját javával törődik. De ha csak kicsit is kitágulnak a gondolatai, elkezd a családja jólétével és kényelmével törődni. Ha gondolkozása tovább tágul, polgártársai boldogulásával fog foglalatoskodni; és ha még széle­sebbre nyílik, akkor az országa és fajtája dicső­ségére gondol majd. De mikor eléri a legnagyobb kiterjedést, a tökéletesség fokát, akkor az emberiség előre­mene­tele fogja érdekelni. Minden ember jóakarója lesz, és minden ország jólétét és boldogu­lását keresi. Ez a tökéletesség jele.
3. Így Isten Megnyilvánulásainak egyetemes és mindent magába foglaló eszméi voltak. Minden ember életéért tevékenykedtek, és az egyetemes nevelés szolgálatában munkálkodtak. Céljaik nem voltak behatárolva, ellenkezőleg, szélesek és mindent magába foglalóak voltak.
4. Ezért neked is mindenkire kell gondolnod, hogy az emberiség neveltethessen, jelleme megszelidít­hessen, és ez a világ Édenkertté válhasson.
5. Szeresd az összes vallást és az összes fajt igaz és őszinte szeretettel, és mutasd ki azt tettekkel és ne szavakkal. Mert az utóbbinak nincs jelentősége, mivel az emberek többsége jóakaratú a beszédben, míg a cselekvés a legjobb.

– 35 –

1. Ó, Isten serege! A mindegyikötők által aláírt levelet megkaptuk. Ékesszóló és ízes szófűzésű volt, olvasása pedig élvezetes.
2. A böjt hónapjáról írtatok. Szerencsések vagytok, hogy engedelmeskedtetek Isten parancsának és meg­tar­tottátok a böjtöt a szent időszak alatt. Ez az anyagi böjtölés ugyanis a szellemi böjtölés külső jele; jelképe az önmegtartóztatásnak, annak, hogy visszatartjuk magun­kat az én összes erős vágyától, magunkra öltjük a szellem tulajdonságait, elragad­tatva a mennyország fuvallataitól és lángra lobbanva Isten szeretetétől.
3. Leveletek mutatja az egységeteket és szívetek közelségét egymáshoz. Reménykedem, hogy a nyugat Isten határtalan kegyelmén keresztül, mely ez új korszakban alázáporozik, keletté változik, az Igazság Napjának hajnalpontjává, a nyugati hívők pedig a fény hajnalává és Isten jeleinek megnyilvánítóivá; hogy megóvatnak ők a közönyösök kételyeitől, és szilárdak és megingathatatlanok maradnak a Szövet­ségben és Végrendeletben; hogy éjjel-nappal munkál­kodni fognak, mígnem felébresztik az alvókat, gon­dol­kodóba ejtik a tudatlanokat, befogadják a kivetet­teket a belső körbe, és megajándékozzák a szűköl­ködőket az örök kegyelem rájuk eső részével. Legye­nek ők a Királyság hírnökei, kiáltsanak ez alsó világ lakóinak és szólítsák fel őket, hogy lépjenek be a felső birodalomba.
4. Ó, Isten serege! Ma e világban minden nép a saját siva­tagában tévelyeg, ide-oda vetődve ábrándjaik és sze­szé­lyeik parancsa szerint, saját hóbortjaikat követ­ve. A föld nyüzsgő tömegei között csak a Legnagyobb Név ezen közössége szabad és mentes az emberi ügyes­kedésektől, és nincs önző célja, amit meg akarna való­sítani. Az összes közül egyedül e nép állt ki az ön­zéstől megtisztult szándékkal, követve Isten Taní­tá­sait, lelkesen munkálkodva és egyetlen cél felé igye­kez­ve: hogy ez alsó porvilágot magas mennyekké, e vilá­got a Királyság tükrévé, egy másik, különböző vi­lág­gá változtassa, és arra késztesse az emberiséget, hogy a becsületesség útját és egy új életvitelt válasszon.
5. Ó, Isten serege! Az Áldott Szépség – legyen az életem áldozat az Ő szeretteiért – által biztosított véde­lem­mel és segítséggel úgy kell viselkednetek, hogy kiválóan és ragyogóan, mint a Nap, emel­kedjetek ki a többi lelkek közül. Ha egyikőtök belép egy városba, a világ minden népe iránt tanúsított őszin­tesége, szavahihetősége, szeretete, becsületes­sége, hűsége, igazmondása és jósága okán vonzó köz­ponttá kell válnia, hogy e város népe felkiáltson és ezt mondja: „Ez az ember kétségtelenül bahá’í, mert visel­kedése, magatartása, erkölcse, természete és élet­módja a bahá’í-ok tulajdonságait tükrözi.” Amíg el nem éritek ezt a rangot, nem lehet elmondani rólatok, hogy Isten Szövetségéhez és Testamentumá­hoz hűsé­gesek vagytok. Mert Ő cáfolhatatlan Írással kötelező Szövetséget kötött mindnyájunkkal, elvárva tőlünk, hogy szent utasításai és tanácsai szerint cselekedjünk.
6. Ó, Isten serege! Eljött az ideje, hogy a Legnagyobb Név hatása és tökéletességei megnyilvá­nul­janak e kiváló korban, és minden kétséget kizáróan kimondassék, hogy ez a korszak Bahá’u’lláh korszaka és kiemelkedik minden másik közül.
7. Ó, Isten serege! Amikor csak megláttok valakit, aki minden figyelmét Isten Ügyének szenteli, akinek egyetlen célja, hogy segítse Isten Szavának érvényre jutását, aki tiszta szándékkal éjjel-nappal az Ügyet szolgálja, akinek viselke­désében az önzés vagy sze­mé­lyes érdek legkisebb nyomát sem lehet találni – aki in­kább Isten szeretetének vadonában vándo­rol elvará­zsoltan, és csak Isten megismerésének kely­hé­ből iszik, kizárólag Isten édes illatainak terjesztésével fog­lalatos­kodik, és Isten királyságának szent verseibe szerelmes – tudjátok bizonyosan, hogy ez az egyén tá­mogatást és megerősítést kap a mennyből, és a hajnal­csillaghoz hasonlóan örökké fényesen fog ragyogni az örök kegyelem egén. De ha ez az egyén az önző vágyak és egoizmus leghalványabb jelét is mutat­ja, erőfeszítései semmire sem fognak vezetni, meg­semmisíttetik, és végül minden reménye odaveszik.
8. Ó, Isten serege! Dicséret Istennek, Bahá’u’lláh levette az emberiség nyakáról a láncokat és megsza­ba­dí­totta az embert mindentől, ami béklyóba verte, és ezt mondta: Ti egy fa gyümölcsei és egy ág levelei vagytok, legyetek hát könyörületesek és kedvesek az egész emberi faj iránt. Bánjatok az idegennel úgy, mint a baráttal, kényeztessetek másokat úgy, mint a sajátjaitokat. Lássatok az ellenségben barátot, a démo­nokban angyalokat. Szeressétek a zsarnokot ugyan­olyan nagy szeretettel, mint a hűségest és igazat. Miként a gazellák Khatá és Khután[28] illatos városai­ból, kínáljatok édes pézsmát az ádáz farkasnak. Legye­tek menedék a félénkeknek, hozzatok nyugal­mat és békét a zavarodottaknak, gondos­kod­jatok a nyomorultakról, legyetek kincsesláda a szegé­nyek­nek, gyógyír a fájdalomtól szenvedőknek, orvos és ápoló a betegeknek. Segítsétek elő a barátságot, a tisztességet, a kibékülést és Isten imádatát a nem-létezés eme világában.
9. Ó, Isten serege! Tegyetek hatalmas erőfeszítést, hogy tán eláraszthassátok e földet olyan fénnyel, hogy ez a sárkunyhó, a világ, az Abhá Paradicsommá váljon. Most a sötétség uralkodik és az állati ösztön érvényesül. Az ember világa ma vadállatok küzdőtere, ahol a tudatlanok, a közömbösök ragadják meg az esélyüket. Az emberi lelkek ragadozó farkasok, meg­vakított állatok, mind vagy halálos méreg vagy hasz­ta­lan dudva, kivéve néhány keveset, akik valóban önzetlen célokat és terveket követnek embertársaik jó­léte érdekében. De ebben az ügyben, azaz az embe­riség szolgálatában fel kell ajánlotok az éle­teteket is, és amint átadjátok magatokat ennek, örvendezzetek.
10. Ó, Isten serege! A Magasztos Lény, a Báb, az éle­tét adta. Az Áldott Tökéletesség százszor adta életét min­den léleg­zettel. Elviselte a csapásokat, gyötrel­me­ket szenvedett, bör­tön­be vetették, meg­láncolták. Hon­ta­lanná tették, és távoli országokba száműzték. Végül a Leg­nagyobb Börtönben élte le napjait. Hason­ló­kép­pen Isten szeretteinek nagy soka­sága, akik ezt az ös­vényt kö­vették, megízlelték a vér­tanúság mézét, és fel­áldozt­ák mindenüket – életüket, tulajdonukat, csa­lád­ju­kat – ami csak volt. Hány otthon vált rommá, hány hajlékba tör­tek be és rabolták ki. Hány nemes épü­letet rombol­tak földig, hány palotát döngöltek sír­halom­má. És mind­ezt azért, hogy az emberiség meg­vilá­gosodjon, a tudat­lanság átadja helyét a tudás­nak, a föld emberei mennyeivé váljanak, a viszály és szét­hú­zás gyökerestől ki­irtasson, és a Béke Király­sága az egész világon meg­ala­pít­tassék. Törekedjetek hát, hogy ez a jótétemény meg­nyilvá­nuljon, és eme leghőbben vágyott remény min­denütt fényesen valóra váljon az emberi közössé­gekben.
11. Ó, Isten serege! Óvakodjatok, nehogy megbánt­satok akár egy lelket is, vagy megszomorítsatok egy szívet; nehogy szavaitokkal megsértsetek bárkit, legyen az ismerős vagy idegen, barát vagy ellenség. Imádkozzatok mindért, kérjetek áldást és meg­bocsátást mindenkire. Vigyázzatok, vigyázzatok, nehogy bosszú után vágyakozzatok, még olyannal szemben sem, aki a véretekre szomjúhozik. Óvakod­jatok, óvakodjatok, nehogy megbántsátok mások érzé­seit, még ha az gonosztevő is, vagy a rossz­akarótok. Ne a teremtményt nézzétek, hanem a Terem­tőjét! Ne a kemény fejű, makacs népet lássátok, hanem a Seregek Urát! Ne a port bámuljátok lent, hanem a ragyogó Napot fent, mely a sötét föld minden darabkáját fényesen izzóvá teszi.
12. Ó, Isten serege! Ha csapás ér, légy türelmes és higgadt. Bármilyen kínzó legyen is szenvedésed, maradj nyugodt és teljes bizalommal Isten bőségesen áradó kegyelmében szelídítsd meg a megpró­bál­tatások és csapások viharát.
13. Tavaly a hűtlenek egy csoportja kívülről és belül­ről is, számunkra ismertek és idegenek, hazug vádakat vit­tek Törökország Szultánja elé e hontalan szám­űzöt­tek ellen, alaptalanul és súlyosan vádolva minket. A kor­mány óvatos­ságból úgy döntött, hogy utánajár e vádaknak, és egy vizsgálóbizottságot küldött ebbe a vá­rosba. Nyilvánvaló, hogy ez milyen lehetőséget nyúj­tott a rosszakaróinknak, és milyen vihart keltettek – leírhatatlan ez szóval vagy tollal. Csak aki látta, tud­hatja, milyen felfordulást okoztak, és az aggo­da­lom milyen földrengése volt az eredmény. S ennek elle­nére a válasz az volt, hogy bízzuk teljes­séggel Isten­re magunkat, és maradjunk nyugodtak, bizakodóak, türelmesek és zavarta­lanok olyan mértékben, hogy aki nem ismerte a helyzetet, minket teljesen gondtal­annak, tökéletesen boldognak, erős­nek, és békében élőnek gondolhatott volna.
14. Aztán úgy fordult, hogy maguk a vádlók, akik a csalárd rágalmakat hozták ellenünk, csatlakoztak a vizsgálóbizottság tagjaihoz a vádakat kivizsgálandó, úgy, hogy a vádlók, a tanúk, a bírák ugyanazok voltak és az eredmény előre el volt döntve. A méltányosság kedvéért azonban meg kell állapí­tanunk, hogy Őfelsége a Szultán eddig nem vette figyelembe ezeket a hamis vádakat, rágalmazásokat, kitalációkat és becs­mérlő kijelentéseket, és igazságosan cselekedett…
15. Ó, Te Gondviselő! Te lehelted a nyugati barátokba a Szentlélek édes illatát, és az isteni vezér­let fényével fénybe borítottad a nyugat égboltot. Azo­kat, akik valaha távol voltak, Magadhoz von­zottad, fel­élesztetted az alvókat, az idegeneket szerető bará­tokká, a figyelmetleneket pedig figyel­messé tetted.
16. Ó, Te Gondviselő! Segítsd e nemes barátokat, hogy elnyerjék tetszésedet, s tedd őket idegennek és barátnak egyaránt jóakarójává. Vidd őket az örökké tartó világba, adj nékik részt mennyei kegyelmedből, hadd legyenek ők igazi, Isten előtt őszinte bahá’í-ok, óvd meg őket a csaló látszatoktól, és gyökereztesd meg őket szilárdan az igazságban. Tedd őket a Király­ság jeleivé és jelképeivé, fényes csillagokká ez alsó világ láthatárán. Add, hogy az emberiség vigaszta­lóivá és a világ békéjének szolgálóivá válhassanak. Vidítsd fel őket tanácsod borával, és engedd, hogy mind a Te parancsolataid ösvényét járják.
17. Ó, Te Gondviselő! A Te küszöböd eme szolgájá­nak leghőbb kívánsága, hogy a keleti és nyugati bará­tokat egymást szorosan átölelve lássa; hogy lát­hassa az emberi társadalom összes tagját szeretetben össze­gyűlve egyetlen nagy gyüleke­zetben, miként víz­cseppeket egy hatalmas tengerben; hogy láthassa őket mind, mint madarakat egy rózsakertben, mint egy óceán gyöngyeit, egy fa leveleit, egy Nap sugarait.
18. Te vagy a Hatalmas, az Erős, és Te vagy az erő Istene, a Mindenható, a Mindent Látó.

– 36 –

1. Ó, ti, az Úr két kedvelt szolgálólánya! Beecher mama* levelét megkaptuk, mely valóban mind­kettő­tök nevében szólt, ezért együtt szólítalak meg titeket. Ez igen jónak látszik nekem, mert ti, két tiszta lény olyanok vagytok, mint egyetlen drágakő, mint egy fa két ága. Mindketten ugyanazt a Szeretettet imádjátok, ugyanazon ragyogó Nap után vágya­koz­tok.
2. Remélem, hogy azon a vidéken Isten minden szolgáló­lánya egyesülni fog, mint egyetlen végtelen tenger hullámai, mert bár amint ezeket a szél fújja, magukban különállóak, mégis valójában mind egyek a határtalan mélységgel.
3. Milyen jó, ha a barátok oly közel állnak egymás­hoz, mint a fénynyalábok, ha szorosan egymás mellett állnak tömött sorban. Mert mostanra a lét világa Napjából felfénylő valóság sugarai imádatban egye­sí­tették e fény minden imádóját; és a végtelen kegyelem által ezek a sugarak egybegyűjtötték az összes népet e szélesre táruló menedékben; ezért az összes léleknek egy lélekké, az összes szívnek egy szívvé kell válnia. Mind szabaduljanak meg a sokféle azonosságtól, melyek szenvedélyből és vágyakból születtek, és az Isten iránti szeretetük egységében találjanak új életformát.
4. Ó, ti, Isten két szolgálólánya! Itt az idő számotokra, hogy bőséges, csordultig telt kehellyé váljatok, és mint a frissítő fuvallat az Abhá Paradicsomból, szórjátok szét a pézsma illatát mindenütt az országban. Oldozzátok el magatokat az evilági élettől, és mindenkor vágyakozzatok a nem-létre, mert amikor a sugár visszatér a Napba, akkor kitörlődik, amikor a vízcsepp eléri a tengert, akkor eltűnik, és amikor az igaz szerető megtalálja imádottját, akkor átadja a lelkét.
5. Amíg egy teremtett lény nem lép az áldozat mezejére, megfosztja magát minden jótéteménytől és kegyelemtől. Az áldozat ezen mezeje pedig az a birodalom, ahol az ember meghal az énnek, hogy előtűnhessen az élő Isten ragyogása. A vértanúság mezeje az a hely, ahol az ember elfordul az éntől, hogy az örökkévalóság himnuszai zendülhessenek fel helyette. Tegyetek meg mindent, amit tudtok, hogy teljességgel belefáradjatok az énbe, és magatokat azon Ragyogó Orcához kössétek. Ha egyszer elértétek a szolgálat ilyetén magaslatait, látni fogjátok, hogy minden teremtett dolgok az árnyékotokba gyűlnek. Ez a határtalan kegyelem, ez a legmagasabb uralom, ez az élet, mely nem múlik el. Ezen kívül minden más végül nyilvánvaló pusztulást és nagy veszteséget jelent.
6. Dicséret Istennek, a határtalan kegyelem kapuja tárva-nyitva áll, a mennyei asztalt megterítették, az Irgalmas szolgái és szolgálólányai megjelentek az ünnepen. Igyekezzetek, hogy megkapjátok részetek ez örök ételből, hogy szeressenek és kényeztessenek benneteket ebben a világban és a követ­kező­ben.

– 37 –

1. Ó, ti, ‘Abdu’l-Bahá drága barátai! Áldott levél érke­zett tőletek egy Szellemi Tanács megválasz­tásáról. Megörven­deztette a szívemet a hír, hogy azon a területen a barátok – dicsértessék Isten – teljes egy­ségben, testvériségben és szeretetben megtartották ezt az új választást, és sikerült olyan barátokra szavaz­niuk, akik megszenteltek, kedveltek a Szent Küszö­bön, és a barátok között jól ismertek a Szövetség iránti hűségükről és az abban tanúsított szilárdságukról.
2. Azon választott képviselőknek most lelkesen és örömmel, tiszta szándékkal kell szolgálniuk, erős kötődéssel a Minden­ható illataihoz, a Szentlélek erős támogatásával. Emeljék fel a vezérlet zászlaját, és mint a magasságbéli Gyülekezet katonái magasztalják Isten Szavát, terjesszék mindenütt az Ő édes illatait, műveljék az emberek lelkét, és mozdítsák elő a Legnagyobb Békét.
3. Valóban áldott lelkek lettek megválasztva. Amikor olvastam a nevüket, lelki öröm futott át rajtam, tudva, hogy – dicsértessék Isten – olyan személyek emelkedtek fel abban az országban, akik a Királyság szolgái, és készek feláldozni életüket Őérte, Ki a páratlan.
4. Ó, drága barátaim! Világítsátok be ezen Tanácsot Isten szeretetének ragyogásával. Szóljon benne a megszentelt szférák örömteli zenéje, és erősödjék azon a táplálékon, amit az Úr Vacsoráján szolgálnak fel, Isten mennyei bőség­asztalánál. Gyűljetek össze tiszta örömben, és az ülés kezdetén imádkozzátok az alábbi imát:
5. Ó, Királyság Ura! Bár testünk itt gyülekezett össze, szerelmes szívünket magával ragadja a szereteted, és ragyogó Arcod sugarain suhanunk tova. Bár gyengék vagyunk, mégis hatalmad és erőd kinyilatkoztatásait várjuk. Bár szegények vagyunk, vagyon és javak nélkül, mégis Királyságod kincseiből részesülünk. Bár csak cseppecskék vagyunk, mégis óceánod mélyéből merítünk. Bár porszemek vagyunk, mégis sugárzó Napod dicsőségében ragyogunk.
6. Ó, Gondoskodónk! Küldd el nékünk segítséged, hogy az itt összegyűltek mindegyike fénylő gyertyává vál­hasson, mágnesként vonzhassa az embereket, mennyei birodalmaidba szólíthassa őket, mígnem ez alsó világot végül Paradicsom­kerted tükörképévé vál­toz­tatjuk.
7. Ó, ti, drága barátaim! Azon területek tanácsainak köte­lessége, hogy kapcsolatban álljanak és levelez­ze­nek egymással, de a keleti tanácsokkal is, hogy így az egye­sülés eszközeivé válhassanak mindenütt a világon.
8. Ó, ti, lelki barátok! Olyan állhatatosnak kell lennetek, hogy ha a gonosztevők minden hívőt meg is ölnek egyet kivéve, ez az egy teljesen egyedül ellenálljon a föld összes népének, és haladjon tovább, szétszórva mindenütt Isten édes és szent illatait. Ezért ha szörnyű eseményekről ijesztő hírek jutnának el hozzátok a Szentföldről, vigyázzatok, hogy meg ne inogjatok, ne sújtson le a gyász, ne remegjetek, hanem azonnal álljatok ki acélszilárd eltökéltséggel és szolgáljátok Isten Királyságát.
9. Isten Küszöbének e Szolgája mindenkor veszély­ben forgott, és most is veszélyben van. Soha­sem volt reményem a biztonságra, és leghőbb kíván­sá­gom ez: kiüríteni a vértanúság bőséges és csordultig telt kupá­ját, és az áldozat mezején meghalni, élvezve a bort, mely a legdrágább Isten ajándékai közül. Ez a leghőbb reményem, ez a legerősebb vágyam.
10. Halljuk, hogy az Ishráqát (Tündöklő fények), a Tarázát (Díszek), a Bishárát (Örömhírek), a Tajallíyyát (Ragyogás) és a Kalimát (Paradicsomi Szavak) Táblákat lefordították és kiadták nálatok. Ezekben a Táblákban megtaláljátok a mintát, hogy milyennek kell lenni és miként kell élni.

– 38 –

1. Ó, Isten szolgálóleánya, ki friss és üde ágként hajladozol Isten szeretetének fuvallatában! Olvastam leveled, mely áradó szeretetről, izzó odaadásról mesél, és arról, hogy elfoglal az Uradról való meg­emlékezés.
2. Bízzál Istenben! Mondj le saját akaratodról és ragaszkodj az Övéhez, tedd félre saját vágyaidat és kapaszkodj az Övébe, hogy szolgálólányai számára szent, szellemi és Királyságból való példává válhass.
3. Tudd, ó, szolgáló, hogy Bahá ugyanúgy tekint a nőkre, mint a férfiakra, és hogy Isten az egész emberiséget a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Férfiak és nők tehát egyformán az Ő neveinek és jegyeinek megnyilvánítói, és szellemileg semmi különbség nincs közöttük. Akár férfi, akár nő, Isten azt kedveli jobban, aki közelebb húzódik Hozzá. Bahá óvó árnyékában hány lelkes és odaadó nő bizonyult jobbnak a férfiaknál, és szárnyalta túl a föld hírességeit.
4. Az Igazságosság Háza azonban Isten Törvé­nyének világos szavai szerint csak férfiakból állhat, az Úristen bölcsességéből, mely hamarosan oly vilá­gossá válik, mint a nap delelőjén.
5. Ti pedig, többi szolgálólányok, kik a mennyei illatokért rajongtok, rendezzetek szent gyűléseket és alapítsatok Szellemi Tanácsokat, mert ezek az alap­zata annak, hogy Isten édes ízeit hintsük szerte, magasz­taljuk Szavát, emeljük magasra kegyelmének lámpá­sát, hirdessük az Ő vallását és ismertté tegyük az Ő tanításait. Mi jótétemény lehetne nagyobb ennél? E Szellemi Tanácsokat Isten Lelke vezérli. Őrzőjük ‘Abdu’l-Bahá. Ő terjeszti föléjük védőszárnyait. Mely áldás lehetne nagyobb ennél? E Szellemi Tanácsok ragyogó lámpások és mennyei kertek, ahonnan a szentség illatai áradnak szét a világ tájai felett, és a tudás fénye ragyog mindenütt minden teremtett dolog­ra. Az élet szelleme sugárzik belőlük minden irány­ban. Bizony, az emberi fejlődés hatalmas for­rásai e Tanácsok, minden időben és minden körül­mé­nyek között. Mi jótétemény lehetne nagyobb ennél?

– 39 –

1. Ó, Isten szolgálólánya! Leveledet megkaptuk a hírrel, hogy Tanács alakult abban a városban.
2. Ne a csekély számot nézd, hanem a tiszta szíveket keresd. Egyetlen megszentelt lélek többet ér, mint ezer másik. Ha csak néhány ember gyűlik össze szeretetben, teljes tisztaságban és szentségben, a világtól független szívvel, megtapasztalva a Királyság érzését és az isteni vonzóerőt, boldog közössé­gükben egyesülve, az a gyülekezet ki fogja terjeszteni befo­lyá­sát az egész földön. Ezen emberek természete, kimon­dott szavaik, cselekedeteik megindítják a Menny adomá­nyait és ízelítőt adnak az örök üdvös­ségből. A Mennyei Csapat seregei megvédik őket, és az Abhá Paradicsom angyalai mind-mind egymás után leszállnak segítségükre.
3. Az „angyalok” a megerősítést jelentik Isten és az Ő mennyei hatalma által. Hasonlóképpen, az angya­lok áldott lények, akik elszakítottak minden köteléket ez alsó világhoz, megszabadultak az én béklyóitól és a hús vágyaitól, és szívüket lehorgonyozták az Úr mennyei birodalmához. Ők a Királyságtól valók, mennyeiek, ők Istentől vannak, szellemi­ek, ők Isten végtelen kegyelmének megnyilvánítói, ők az Ő szellemi jótéteményeinek hajnalpontjai.
4. Ó, Isten szolgálólánya! Hála Néki, kedves férjed megérezte a mennyei kertekből fújó édes illatokat. Neked most napról napra közelebb kell vonzanod őt a Hithez Isten szeretetén és a saját jó cselekedeteiden keresztül.
5. Azok bizony borzalmas események voltak San Franciscó­ban[29]. Az ilyen katasztrófáknak fel kellene rázni az embereket, és hűteni ez ingatag világ iránti szív-szerelmüket. Ilyen tragikus dolgok ebben az alsó világban történnek; ez a pohár keserű borral teli.

– 40 –

1. Ó, ti, kiket ‘Abdu’l-Bahá szeret! Beszámoló­itokat nagy örömmel olvastam; felvidítják, felfrissítik a szívet és megörvendeztetik a lelket. Ha ez a Tanács a Mindenek Felett Irgalmas szent fuvallatai és isteni megerősítései által kitart és szilárd marad, akkor jelen­tős eredményeket fog elérni, és nagy vállal­kozá­sokban lesz sikeres.
2. Az Isten Korszakában, ebben a szent században alapít­andó Szellemi Tanácsok kétségtelenül párat­lanok, semmi hozzájuk fogható vagy hasonló nem létezett a korábbi ciklusokban. Mert azok a hatalmat gyakorló testületek emberek tekintélyes vezetőinek támogatásán alapultak, míg ezek a Tanácsok az Abhá Szépség támogatását élvezik. A korábbi testületek védnökei és pártfogói egy herceg, egy király, egy főpap, vagy a nép tömegei voltak. De ezeknek a Szellemi Tanácsoknak a védelmezője, támogatója, segítője és ihletője a mindenható Úr.
3. Ne a jelent nézzétek, tekintsetek a jövendő időkre. A kezdetben oly kicsiny mag végül mégis milyen hatalmas fa lesz. Ne a magot nézzétek, hanem a fát virágaival, leveleivel és gyümölcseivel. Gondol­jatok Krisztus napjaira, amikor csak egy kis csoport követte Őt. Aztán lássátok, milyen hatalmas fa lett e magból, és milyen termést hozott. Most még nagyobb dolgok fognak történni, mert ez a Seregek Urának szólítása, ez az élő Úr harsonaszava, ez a világbéke himnusza. Ez a becsületesség, megbízhatóság és meg­értés lobogója a föld­golyó sokféle népessége fölé emel­ve, ez az Igazság Napjának ragyogása, ez Magá­nak Isten Lelkének a szentsége. Ez a leghatal­masabb törvénykorszak körülöleli majd az egész földet, a zászlaja alá fognak gyűlni minden népek, és ott lelnek mind menedéket. Ismerjétek fel hát e pará­nyi mag életre keltő hatását, melyet irgalmának kezével az igaz Földmíves vetett az Úr felszántott földjébe, öntözött a jótétemények és ajándékok vizé­vel, és most is gondozza az Igazság Napjának melegével és fényével.
4. Ezért hát, ó, Isten szerettei, adjatok hálát Néki, minthogy Ő titeket ilyen adományok és ilyen ajándékok befogadóivá tett. Áldottak vagytok – örömhír néktek –, mert ilyen bőséges kegyelemben részesültetek.

– 41 –

1. Ó, te, ki állhatatos vagy a Szövetségben, és kitartasz mellette! Leveledet megmutatták nekem és az abban kifejezett vélemények igen dicséretesek. Kötelessége a New Yorki Szellemi Tanácskozó Tanácsnak, hogy teljes egyetértésben legyen a chicagóival, és a két tanácskozó gyülekezetnek együtt kell jóváhagyni azt, amit alkalmasnak tartanak kiadásra és terjesztésre. Ezután küldjenek egy másolatot Akkóba, hogy innen is jóváhagyjuk. Azután visszaküldjük az anyagot a kiadásra és terjesztésre.
2. Chicago és New York Szellemi Tanácsai koordinálásának és egyesítésének kérdése rendkívül fontos, és amikor meg­felelő körülmények között egy Szellemi Tanács Washington­ban is létrejön, e kettő az egység kötelékeit kell kialakítsa a harmadikkal. Röviden, az Úristen akarata az, hogy Isten szerettei és az Irgalmas szolgálólányai nyugaton napról napra közelebb kerüljenek egymáshoz összhangban és egységben, és amíg ezt el nem érik, a munka soha nem fog előrehaladni. A Szellemi Tanácsok együttesen a leghatásosabb eszközök az egység és összhang megalapozására. Ez a dolog a legnagyobb fontos­sággal bír, ez az a mágnes, mely magához vonzza Isten megerősítéseit. Ha egyszer a barátok egységé­nek szépsége – ez az Isteni Szeretett – felékesíttetik az Abhá Királyság díszeivel, bizonyos, hogy azok az országok nagyon rövid időn belül a Mindenek Felett Dicső Paradicsomává válnak, és nyugatról az egység fényei fognak kisugározni az egész földkerekségre.
3. Mi szívvel-lélekkel, se nappal, se éjjel nem pihenve, pillanatnyi megkönnyebbülést sem keresve azon munkál­kodunk, hogy ezt az emberi világot Isten egységének tükrévé tegyük. Akkor hát mennyivel inkább kell az Úr szeretteinek tükröznie azon egységet? És e dédelgetett reményünk, ez áhított kívánságunk csak azon a napon fog láthatóan teljes­ülni, amikor Isten igaz barátai kiállnak, hogy meg­való­sít­sák az Abhá Szépség Tanításait – legyen az életem váltságdíj az Ő szeretteiért! Tanításai egyike, hogy a szeretet­nek és bizalom­nak olyannyira uralnia kell az emberi szívet, hogy az idegent családi barát­nak, a gonosztevőt maguk közül valónak, az ismeret­lent szeretett ismerősnek, az ellenséget kedves és köze­li társnak kell tekintsék. Aki megöli őket, azt nevez­zék élet­adójuknak; aki elfordul tőlük, azt tekint­sék hozzá­juk fordu­lónak; aki megtagadja az üzene­tüket, azt tartsák olyan­nak, mint aki elismerte annak igazságát. Ez azt jelenti, hogy az egész emberiséget úgy kell kezelniük, mint a velük rokon­szen­vezőket, mint hittársaikat, szeretteiket és közeli barátaikat.
4. Ha ilyen fáklya világítaná meg a világ közös­ségét, hamarosan észrevennéd, hogy az egész föld illatozik, hogy örömteli paradicsommá változott és arcán a magas menny képe tükröződik. Akkor az egész világ egy szülőhaza lesz, különböző népei egyetlen fajta, a kelet és nyugat nemzetei pedig egyetlen házanépe.
5. Remélem, hogy ez a nap eljön, hogy ilyen ragyogás fog sugározni, és ilyen jövő tárul fel teljes szépségében.

– 42 –

1. Ó, ti, munkatársak, kiket a Mindenek Felett Dicső biro­dalmából jövő seregek támogatnak! Áldottak vagy­tok, mert Isten Szavának védő árnyékában jöttetek össze, és menedéket találtatok a Szövetség barlang­jában; béke költözött szívetekbe, mert otthonotokat az Abhá Paradicsomban leltétek meg, és az Ő szerető kedvességéből fakadó gyengéd szellők ringatnak el; kiálltatok, hogy Isten Ügyét szolgáljátok, és ter­jesszétek vallását messze és távol, hirdessétek az Ő Szavát, és magasra emeljétek a szentség lobogóit azon a vidéken mindenütt.
2. Bahá életére! Bizony az Isteni Valóság teljes hatalma fogja belétek lehelni a Szentlélek jótéte­ményeit, és segít majd nektek egy olyan hőstett véghezvitelében, melyhez hasonlót a teremtés szeme még soha nem látott.
3. Ó, ti, a Szövetség Ligája! Bizony, az Abhá Szép­ség megígérte a Szövetségben szilárdaknak, hogy megerősíti a törekvéseiket a legerősebb támoga­tással, és segíti őket az Ő győzelmes hatalmával. Hama­ro­san látni fogjátok, hogy felvilágosodott gyülekezetetek nyilvánvaló jeleket hagyott az emberek szívében és lelkében. Kapaszkodjatok erő­sen Isten köpönyegének szegélyébe, és irányítsátok minden erőfeszí­téseteket Szövetségének előmozdí­tására, lángoljatok még ra­gyogóbban Szeretete tüzé­től, hogy szívetek repes­sen örömében a szolgálat fuvallatában, mely ‘Abdu’l-Bahá keb­léből árad. Élénk szívvel, határozott lép­tekkel haladva bízzatok az örökkévaló jótétemé­nyek­ben, melyek egymást köve­tő­en szállnak majd alá rátok az Abhá Királyságból. Tudjátok, hogy amikor csak összejöttök azon sugárzó gyűlésben, Bahá fényei ragyog­nak majd rátok. Illendő néktek, hogy megegye­zést keressetek és egységesek legyetek; illendő nék­tek, hogy szoros kapcsolatban legyetek egymással, egyek testben és lélekben, míg annyira fogtok ragyog­ni, mint a Plejádok vagy egy csillogó gyöngysor. Akkor lesz szilárd az alapzatotok, akkor fog érvénye­sülni a szavatok, akkor sugárzik fel a csillagotok és nyugszik meg szívetek. …
4. Valahányszor a tanácskozóterembe léptek, mond­já­tok el ez imát Isten szeretetével eltelt szívvel és az Ő említésén kívül mindentől megtisztult nyelvvel, hogy a Mindenek Felett Hatalmas kegyesen végső diadalhoz segítsen benneteket:
5. Ó, Isten, én Istenem! Itt vannak szolgáid, kik áhí­tat­tal tekintenek Szent Arcod felé s e dicsőséges napon mindentől el­for­dul­nak Rajtad kívül. Össze­gyűltünk e Szellemi Tanács­ban, nézeteinkben, gondo­la­tainkban és célunkban egységesen, hogy Szavad fel­magasztaljuk az emberek között. Ó, Urunk, Istenünk! Tégy minket Isteni Vezérleted jeleivé, magasztos Hited lobogóivá az emberek között és hatalmas Szövet­séged szolgálóivá. Ó, Legmagasabb Urunk! Hadd lehessünk Isteni Egységed képviselőivé Abhá Királyságodban és ragyogó csillagok minden vidék felett. Urunk! Segíts minket, hadd válhassunk csodás Kegyelmed hullámzó tengerévé, mind­örökké dicső­séges Magasságodban fakadó folyókká, egész­séges gyümölcsökké Isteni Ügyed Fáján, mennyei Szőlős­kerted fáivá, melyek ágai Bőséged fuvallataitól haj­ladoznak. Ó, Isten! Hadd legyenek Isteni Egységed Versei lelkünk tápláléka, szívünket hadd örvendez­tesse Kegyelmed kiára­dása, hogy eggyé válhassunk, mint ugyanazon tenger hullá­mai, és össze­olvad­hassunk, mint ragyogó Fényességed suga­rai, hogy gondolataink, nézete­ink, érzéseink válhas­sanak egy­azon valósággá, mely az egység szellemét tanú­sít­ja világszerte. Te vagy a Kegyelmes, a Bőkezű, az Ado­mányozó, a Mindenható, az Irgalmas, a Könyörületes.

– 43 –

1. Az együtt tanácskozók főbb jellemvonásai legye­nek: a szándék tisztasága, a szellem ragyogása, elsza­ka­dás minden mástól Istenen kívül, vonzódás az Ő mennyei illataihoz, alázat és szerénység az Ő szerettei között, türelem és béketűrés a nehézségek közepette, és szolgálat az Ő magasztos Küszöbé­nél. Ha az Úr őket nagylelkűen megsegíti e jellemvonások elérésé­ben, Bahá láthatatlan Királyságából rájuk száll a győzelem.

– 44 –

1. A Szellemi Tanács tagjainak oly módon kell tanácskozni­uk, hogy se rossz érzés, se viszály ne támadjon közöttük. Ezt pedig úgy lehet elérni, ha véleményét és érveit minden tag teljesen szabadon adhatja elő. Ha valakinek ellentmondanak, az ne sértődjön meg, mert az igaz út csak akkor tárul fel, ha a dolgokat a maguk teljességében megvitatják. Az igazság ragyogó szikrája csak az eltérő vélemények összecsapása folytán pattan ki. Ha a tanácskozás eredményeként egyhangú döntés születik, az jó; de ha – ne adja az Úr – a vélemények különbözőek maradnak, a többség szavazatát kell elfogadni.

45

1. Az első feltétel a Tanács tagjai között honoló tökéletes szeretet és harmónia. Ne legyen bennük az elidegenedésnek szikrája sem, sőt magukban meg kell mutassák Isten egységét, mert olyanok ők, mint egy és ugyanazon óceán hullámai, egy és ugyanazon folyó vízcseppjei, egy mennybolt csillagai, egy nap sugarai, egy gyümölcsöskert fái és egy és ugyanazon kert virágai. Ha a gondolat harmóniája és a tökéletes egy­ség hiányzik, a gyülekezet szétszóratik a szélben, a Tanács pedig megsemmisíttetik. A második feltétel az, hogy a Tanács tagjai egységesen válasszanak elnö­köt, és fektessenek le iránymuta­tá­sokat és alap­szabályt a találkozóik és megbeszéléseik lebo­nyo­lításához. Ezen szabályok és előírások fölött az elnök gyakorol felügyeletet, és ő védi meg és érvényesíti őket, míg a többi tag ezt elfogadja, és nem beszél felületes és nem a tárgyhoz tartozó dolgokról. Mikor összegyűlnek, a Mennyei Királyság felé kell fordíta­niuk arcukat, és könyörögniük kell a Dicsőség Biro­dal­mából jövő segítségért. Majd kezdődjék meg a vélemények elmondása a legnagyobb odaadás, udva­ri­asság, méltóság, egymás megértésére törekvés és mértéktartóság légkörében. Minden dologban keres­sék az igazságot, és ne ragaszkodjanak minden­áron saját véleményükhöz, mert a saját álláspont­jukkal kapcsolatos makacsság és hajlíthatatlanság végül összekülönbözéshez és vetélkedéshez vezet, az igaz­ság pedig rejtve marad. A tiszteletreméltó tagok teljes szabad­sággal fejtsék ki gondolataikat, és semmi­lyen módon nem megengedhető az, hogy lekicsinyeljék mások gondolatait, sőt az igazságot higgadt mérsék­lettel adják elő; ha pedig a vélemények megoszlanak, a többség szavának kell érvénye­sülni, azt minden­kinek el kell fogadnia, és alá kell vetnie magát annak. Nem megengedett, hogy a tiszteletre­méltó tagok a gyűlésben vagy azon kívül a már elfoga­dott döntése­ket vitassák vagy gáncsolják, akkor sem, ha az nem helyes, mert az ilyen ellenkezés nem teszi lehetővé azok végrehajtását. Röviden: ha egy bármilyen dolgot harmóniában, szeretettel és tiszta szívvel döntenek el, az ragyogó fényességgé lesz, ha pediglen a legkisebb elidegenedés is fennmarad, az eredmény éjsötét sötét­ség… Ha a tagok megfogadják ezeket az intel­meket, az a Tanács tényleg Istentől való lesz, de ha nem, hidegség és magány kezd növekedni körükben, mely a Gonosztól ered…. Ha ezen felté­telek teljesíté­sére törekednek, a Szentlélek Kegyelme száll alá rájuk, és azon Tanács az isteni áldások középpontjává válik, az isteni megerősítés seregei sietnek segít­sé­gük­re, és nap mint nap a Lélek új kiáradásában részesülnek.

– 46 –

1. Ó, ti, akik szilárdak vagytok a Szövetségben! ‘Abdu’l-Bahá folyamatosan eszményi kapcsolatban áll minden olyan Szellemi Tanáccsal, amely az isteni kegyelem révén jött létre, és amelynek tagjai a legnagyobb odaadással fordulnak az isteni Királyság felé és szilárdak a Szövetségben. Hozzájuk teljes szívvel kötődik, és velük örök kötelékek kötik Őt össze. Így az e gyülekezettel való levelezés őszinte, folyamatos és megszakítás nélküli.
2. Minden pillanatban segítségért, bőkezűségért, új ke­­gyért és áldásért könyörgök nektek, hogy Bahá’u’lláh megerő­sítései, mint a tenger, folyama­tosan zúgjanak, az Igazság Napjának fényei ragyog­janak mindnyájatokra, és hogy megerősödjetek a szolgálatban, a bőkezűség megnyilvánulásai legyetek, és hogy mindegyikőtök hajnalban a Szentföld felé forduljon, és nagy erővel éljen meg lelki érzelmeket.

– 47 –

1. Ó, ti, igaz barátok! Leveleteket megkaptuk, és nagy örömet szereztek vele. Istennek legyen hála, hogy vendégséget készítettetek elő, és megalapí­tot­tátok az ünnepet, amelyet minden tizenkilencedik na­pon meg kell tartani. Ha egy összejövetelt a leg­na­gyobb szeretettel rendeznek meg, és ahol a jelen­lévők arcukat Isten Királysága felé fordítják, és a beszélge­tés Isten Tanításairól folyik, és amelynek hatása a jelen­lévők fejlődését eredményezi – az az össze­jöve­tel az Úré, és azon ünnepi asztal a mennyből szállt alá.
2. Remélem, hogy ezt az ünnepet minden tizen­kilenc napból egyen megtartjátok, mert közelebb hoz benneteket egymás­hoz; ez az egység és a szerető kedvesség forrása.
3. Nézzétek, hogy a világ milyen mértékben van folyama­tosan zűrzavarban és konfliktusban, és hogy a nemzetek milyen mélypontra jutottak. Isten szerel­meseinek talán sikerül felemelniük az emberi egység zászlaját, hogy a Mennyek Királyságának egyszínű frigy­sátra az egész földre rávetítse oltalmazó árnyé­kát; hogy a világ népei közötti félreértések eltűnjenek; hogy minden nemzet elvegyüljön egymással, és úgy bánjanak egymással, mint szerelmes a kedvesével.
4. Kötelességtek, hogy minden emberhez rendkívül kedve­sek és jóakaratúak legyetek, hogy a társadalom felemel­kedéséért dolgozzatok, hogy az élet leheletét fújjátok a holtakba, hogy Bahá’u’lláh utasításai szerint cselekedjetek és az Ő útját járjátok – amíg az emberek világát Isten világává nem változtatjátok.

– 48 –

1. Ó, ti, az Időtlen Szépség hű szolgái! Az ünnep minden időben és törvénykorszakban kedves volt Isten előtt, és az Ő szerettei számára terített asztal dicséretre méltó cselekedetnek tekintetett. Ez különö­sen igaz ma, eme összehasonlíthatatlan korszakban, ebben a legbő­ke­zűbb korban, mikor még nagyobb tet­széssel fogad­ják, hiszen az olyan összejövetelek közé számíttatik, melyeket Isten imádatára és dicsőítésére tartanak. Itt szent verseket, mennyei ódákat és dicső­ítéseket zen­genek, a szív pedig életre kel és a magasba ragadtatik.
2. A fő szándék az, hogy a szellem eme rezdülései felizzíttassanak, de ugyanakkor teljesen természe­tesen követ­kezik, hogy a jelenlévőknek ételt is kell fogyasztaniuk, hogy ez által a test világa vissza­tük­rözhesse a szellem világát, és a hús felvehesse a lélek tulaj­donságait; és miként a szellemi élvezetek bősé­gesen mutatkoznak meg itt, úgy legyenek jelen a terített asztaléi is.
3. Boldogok vagytok, ha betartjátok ezen szabályt annak minden misztikus jelentésével egyetemben, ezáltal éber és figyelmes állapotban tartjátok Isten barátait, és lelki békét és örömet hoztok nékik.

– 49 –

1. Leveledet megkaptuk. A Tizenkilencedik Napi ünnep­ségről írtál, és ez örömmel töltötte el a szívemet. Ezen összejövetelek hatására száll alá az isteni asztal az égből, és ezek vonzzák magukhoz a Mindenek Felett Kegyelmes megerősítéseit. Reményeim szerint a Szentlélek lehelete susog majd felettük, és a jelen­lévők mindegyike nagy sokaságban, ékes nyelvvel és Isten szeretetétől túláradó szívvel fogja ünnepelni az Igazság Napjának felemelkedését, az egész világot bevilágító Napcsillag hajnalát.

– 50 –

1. A minden bahá’í hónapban tartandó ünnepről kérdeztél. Ennek célja, hogy elősegítse a közösségi érzést és a szeretetet, hogy a figyelmet Isten felé fordítsa, hogy a barátok töredelmes szívvel ese­dez­zenek Hozzá, és hogy a jóakaratú terveket bátorítsa.
2. Vagyis, a barátok foglalkozzanak ott Istennel, dicsőítsék Őt, olvassák az imákat és a szent verseket, és forduljanak egymás felé a legmélyebb vonzódással és szeretettel.

– 51 –

1. Ami a Tizenkilenc Napi Ünnepet illeti, az megörven­dezteti az elmét és a szívet. Ha a helyes módon tartják meg, a barátok tizenkilenc naponként szellemileg megújulnak, és olyan erő szállja meg őket, mely nem e világból való.

– 52 –

1. Ó, az Egy Igaz Isten szolgája! Dicsértessék az Úr, Isten szerettei minden földön megtalálhatók, és egytől egyig az Élet Fájának árnyéka alatt és az Ő jóakaratú gondviselésének védelmében lakoznak. Gondos­kodá­sa és szerető jósága úgy hullámzik, mint a tenger örök hullámai, és áldásai folyama­tosan záporoznak alá örökkévaló Királyságából.
2. Azért kell imádkoznunk, hogy áldásaiból még nagyobb bőségben részesüljünk, és ragaszkodnunk kell azon eszkö­zökhöz, amelyek biztosítják kegyel­mének teljesebb kiáradását és isteni segítségének még nagyobb fokát.
3. Az egyik legnagyobb ilyen eszköz a barátok kö­zöt­ti igaz közösségérzet és szeretetteljes közeledés szel­leme. Emlékezz a mondásra: „Minden zarándok­lat közül a legnagyobb a bánattal terhelt szív meg­könnyebbítése.”

– 53 –

1. Bizony, ‘Abdu’l-Bahá Isten szeretetének illatát lélegzi be minden találkozóhelyről, ahol Isten Szavát említik, és bizonyságokat és érveket sorakoztatnak elő, melyek kivetítik sugaraikat az egész világra, és ahol felidézik, milyen megpróbáltatásokat szenvedett el ‘Abdu’l-Bahá azon gono­szok kezétől, akik meg­szegték Isten Szövetségét.
2. Ó, Isten szolgálólánya! Meg se említsd a politikát, a te feladatod a lélek életét érinti, mert ez vezet az ember öröméhez Isten világában. Ne említsd a föld királyait és az evilági kormányokat, hacsak nem jókat mondasz róluk. Ehelyett Isten Királyságának áldott örömhírét terjeszd, és megnyilvánulásaid szorítkozzanak arra, hogy Isten Szavának befolyását és Isten Ügyének a szentségét bizonyítod. Beszélj a maradandó boldogságról, lelki örömökről és isteni minőségekről, és arról, hogy az Igazság Napja miként kelt fel a föld horizontja felett: beszélj arról, ahogy az élet szelleme beleleheltetett a világ testébe.

– 54 –

1. Írtatok a barátok találkozóiról, és hogy milyen békesség és öröm tölti el őket. Ez természetesen így is van, mert ahol a szellemi dolgokra figyelmezők össze­gyűlnek, az Ő szépségé­ben Bahá’u’lláh uralko­dik ott. Így biztos, hogy az ilyen összejövetelek határtalan boldogságot és békét eredmé­nyeznek.
2. Illendő ma mindenkinek egytől egyig, hogy minden más említéséről megfeledkezzék, és ne is figyelmezzen semmiféle anyagi dologra. Beszédüket és lelkük állapotát így foglalják össze: „Hadd szorít­kozhasson imám és dicséretem minden szava egy kifejezésre: hadd lehessen egész életem Néked aján­lott szolgálat.” Vagyis összpontosítsák minden gon­do­la­tukat és szavukat Isten Ügyének tanítására és Isten Hitének terjesztésére, és lelkesítsenek mindenkit arra, hogy ékesítsék magukat Isten tulajdonságaival, szeressék az emberiséget, legyenek minden dolguk­ban tiszták és szentek, szeplőtelenek magán- és köz­éle­tükben, becsületesek és a világtól elszakad­tak, buzgók és lángragyúltak. Hagyják mindezt oda az Istenről való megemlékezésen kívül, és ne zengjenek más dicséretet az Övén kívül. Ma a világ a magas­ság­béli Gyülekezet ezen dallamára ugrál és táncol: „Dicsőíttessék Uram, a Mindenek Felett Dicső!” De tudjátok ezt: Isten ezen dalán kívül nincs más, amely fel tudná kavarni a világot, és az igazság Isten Kertjéből zengő ezen fülemüle-dalán kívül nincs zene, mely elvarázsolná a szívet. „Honnan jő e Dalnok, Ki a Szerelmes nevét susogja?”

– 55 –

1. A barátoknak illendő egy összejövetelt, egy találkozót tartani, ahol Istent dicsőítik, szívüket Őrá szegezik, és az Áldott Szépség Szent Iratait olvassák és szavalják – legyen lelkem váltságdíj szerelmeseiért! A Mindenek Felett Dicső Birodalom fényei, a Legfelsőbb Láthatár sugarai vetülnek majd az ilyen fényes összejövetelekre, mert ezek nem mások, mint a Mashriqu’l-Adhkárok, az Istenről Való Megemlé­kezés Hajnalpontjai, melyeket a Magasztos Toll utasítására minden faluban és városban létre kell hozni… E lelki összejöveteleket a legnagyobb tiszta­sággal és megszenteltséggel kell meg­tartani, hogy az ember már magából a helyszínből, annak földjéből és a körülötte lévő levegőből is a Szentlélek illatos leheletét szívja be.

– 56 –

1. Ha emberek egy csoportja bármikor összegyűlik egy gyülekezőhelyen, Isten dicsőítésével foglala­toskodik, és az Ő titkairól beszélgetnek egymással, a Szentlélek lehelete fog minden kétséget kizáróan selymesen susogni fölöttük, és mindenki részt kap belőle.

– 57 –

1. Halljuk, hogy otthonodat időnként bahá’í-ok össze­jövetelével kívánod ékesíteni, ahol néhányan közülük a Mindenek Felett Dicsőséges Úr dicsőí­tésével fognak foglala­tos­kodni. … Tudd, hogy ha ezt megteszed, az a földi ház mennyei otthonná válik, az a kőépítmény pedig a szellem gyűlésévé.

– 58 –

1. Az imádat helyeiről és a mögötte rejlő okról kérdeztél. Az ilyen épületek értelme, hogy egy adott órában tudják az emberek, itt az idő a találkozásra: össze kell jönniük és meghitten egymásra hangolód­niuk, imába merülniük. Ennek eredménye, hogy ebből az együttlétből egység és szeretet fog növekedni és virágozni az emberi szívben.

– 59 –

1. ‘Abdu’l-Bahá régóta dédelgeti a vágyat, hogy Mashriqu’l-Adhkár építtessék azon a vidéken. Hála Istennek, a barátok fáradságos erőfeszítéseinek kö­szön­hetően az elmúlt napokban bejelentették ennek örömteli hírét. Ez a szolgálat nagyon is elfogadtatik Isten Küszöbén, mert a Mashriqu’l-Adhkár lelkesíti az Istent szeretőket, gyönyörködteti a szívü­ket, és állhatosságra és szilárdságra készteti őket.
2. Ez egy legnagyobb fontossággal bíró kérdés. Ha az imaház nyilvános helyen történő felépítése a gonosztevők ellenségeskedését váltaná ki, akkor a találkozót minden településen valamilyen rejtett helyen kell megtartani. Még a kicsiny településeken is ki kell jelölni egy helyet, mint Mashriqu’l-Adhkárt, még akkor is, ha az a föld alatt van.
3. Most pedig, dicséret Istennek, ez sikerült nektek. Foglalatoskodjatok hajnalban az Istenről való meg­emlé­kezéssel; induljatok el, hogy dicsérjétek és dicsőítsétek Őt. Áldottak vagytok, és öröm legyen a részetek, ó, ti igazak, mert megalapítottátok Isten Dicsé­retének Hajnalpontját. Bizony, azt kérem az Úrtól, hogy tegyen benneteket az üdvösség zászlajává és a megváltás lobogóivá, melyek magasan lobog­nak a völgyek és hegyek fölött.

– 60 –

1. Bár a Mashriqu’l-Adhkár külsőleg egy anyagi építmény, mégis lelki hatása van. Az egység köte­lékeit teremti meg szívtől szívig; az emberek lelkének közös központja. Minden város, amelyben a Megnyil­vánulás idején templomot emeltek, bizton­ságot, állan­dó­ságot és békét teremtett, mert az ilyen épületeket Isten folyamatos és nem szűnő dicső­í­tésének szen­telték, és a szív csak az Istenről való megemlé­kezés­ben találhat nyugalmat. Kegyel­mes Isten! Az imaház épülete erőteljes hatással van az élet minden moz­za­na­tára. A keleten szerzett tapasz­talat világosan bizonyítja ezt a tényt. Még ha valamelyik kis faluban egy házat neveztek is ki Mashriqu’l-Adhkárnak, már az is kifejezett hatást váltott ki; hát akkor mennyivel nagyobb hatása lehet egy kifeje­zetten erre a célra emelt épületnek.

– 61 –

1. Ó, Uram, ó, Te, Ki megáldod mindazokat, akik szilárdan kitartanak a Szövetségben, lehetővé téve számukra, hogy a Világ Fénye iránti szeretetükből a Mashriqu’l-Adhkárra – a Te szerte áradó sugaraid hajnalára és bizonyítékaid hirdetőjére – költsék fel­aján­lásként amijük van, segítsd ezen igaz, ezen egye­nes és jámbor lelkeket mind ebben, mind az eljövendő világban, hogy egyre közelebb kerül­hes­senek szent Küszö­böd­höz, és ragyogtasd fel arcukat káprázatos ragyogásoddal.
2. Bizony, te vagy a Nagylelkű, a Mindig Ado­mányozó.

– 62 –

1. Ó, a Királyság Általam szeretett leánya! A levelet, amelyet Dr. Esslemontnak írtál, ő továbbította a Vágyak Földjére [a Szentföldre]. A legnagyobb figye­lemmel olvastam végig. Egyrészt mélyen meg­hatód­tam, mert az e világtól való elszakadás és az Isten Királysága útján való önfeláldozás ollójával lenyír­tad szép fürtjeidet. Másrészt pedig nagyon örül­tem, mert az a drága szeretett leány az önfeláldozás oly nagy lelkületéről tett tanúbizonyságot, hogy testének egy ilyen értékes részét felajánlotta Isten Ügyének ösvényén. Ha kikérted volna a vélemé­nyemet, semmiképpen sem egyeztem volna bele, hogy akár csak egyetlen szálat is levágj szép és hullá­mos fürtjeidből; sőt Én Magam járultam volna hozzá a nevedben a Mashriqu’l-Adhkárhoz. Ez a tetted azon­ban ékes bizonyítéka nemes önfeláldozó szelle­mednek. Bizony, te az életedet áldoztad fel, és nagy­szerűek lesznek a szellemi eredmények, amelyeket el fogsz érni. Légy biztos benne, hogy napról napra haladsz majd előre, és egyre erősebb leszel szilárd­ságban és állhatatosságban. Bahá’u’lláh jótéteményei fognak körülvenni téged, és a magasból jövő örömhír újra és újra eljut hozzád. És bár a hajad az, amit feláldoztál, mégis eltelsz majd a Lélekkel, és bár testednek ez a múlandó tagja az, amit Isten ösvényén letettél, mégis megtalálod az Isteni Ajándékot, meglátod az Égi Szépséget, elnyered a romol­hatatlan dicsőséget, és eljutsz az örök életre.

– 63 –

1. Ó, ti, áldott lelkek![30] A Rahmatu’lláh-nak írt leveleteket elolvastuk. Sok és sokféle örömhírt közölt, neve­zetesen, hogy a hit ereje és a Szövetségben való áll­hatatosság révén számos összejövetelt szervez­tetek, és a szeretett barátok mindenütt aktívak és tevékenyek.
2. ‘Abdu’l-Bahá hő vágya mindig is az volt, hogy azon megszentelt hely földje, melyet az Ügy leg­korábbi napjaiban a kegyelem tavaszi záporai fris­sítettek fel és tettek zölddé, úgy virágozzék és viruljon, hogy minden szívet örömmel töltsön az el.
3. Dicsértessék az Úr, Isten Ügyét olyan módon hirdették és terjesztették keleten és nyugaton, hogy soha senki nem gondolta volna, hogy az Úr édes illatai ilyen gyorsan illatárba borítanak minden vidéket. Ez, bizony, csakis az örökké áldott Szépség teljes és töké­letes adományai révén lehetséges, Akinek kegyel­mében és diadalmas erejében újra és újra bőségesen részesülünk.
4. Az egyik csodálatos esemény, amely a közel­múltban történt, az, hogy épül a Mashriqu’l-Adhkár épülete az amerikai kontinens szívében, és a környező vidékekről számos lélek járul hozzá e szent Templom felépítéséhez. Ezek között van egy nagyra becsült manchesteri hölgy, aki arra indíttatott, hogy ő is felajánlja, amit tud.
5. Mivel nem rendelkezett földi javakkal és gazdag­sággal, saját kezével nyírta le a finom, hosszú és értékes fürtöket, amelyek oly kecsesen díszítették a fejét, és eladásra kínálta őket, hogy az árukkal a Mashriqu’l-Adhkár ügyét támogassa.
6. Gondoljátok meg: bár a nők szemében semmi sem drágább, mint a dús és aláomló fürtök, ennek ellenére e nagyra becsült hölgy az önfeláldozásnak ily ritka és gyönyörű szelleméről tett tanúbizonyságot.
7. És bár ezt senki nem kérte, és ‘Abdu’l-Bahá nem egyezett volna bele egy ilyen cselekedetbe, mégis, mivel ez az odaadás oly magas és nemes lelkületéről tesz bizonyságot, mélyen megérintette Őt. Bár a nyugati nők szemében a haj értékes, sőt, értékesebb lehet, mint maga az élet, mégis felajánlotta azt áldozatul a Mashriqu’l-Adhkár ügyéért!
8. Mesélik, hogy Isten apostola[31] egyszer jelezte: azt kívánja, hogy egy sereg egy bizonyos irányban nyomuljon előre, és a hívők engedélyt kaptak ado­mányt gyűjteni a szent háborúhoz. A sokak között volt olyan, aki ezer tevét adott, mindegyiket megrakva gabonával, másik a vagyona felét, egy harmadik pedig mindenét, amije csak volt. De egy élemedett korú asszony, akinek egyetlen vagyona egy marék datolya volt, odament az Apostolhoz, és a lábai elé tette szerény adományát. Erre Isten Prófétája – hadd ajánljam fel életemet áldozatként Néki – megparan­csolta, hogy a marék datolyát helyezzék az összes összegyűlt adomány fölé, ezzel is bizonyítva annak érdemét és felsőbbrendűségét a többivel szemben. Ez azért történt, mert annak az idős asszonynak nem volt más földi tulajdona, csak ez.
9. És hasonlóképpen ennek a nagyra becsült hölgynek sem volt mása, amit felajánlhatott volna, csak a drága fürtjei, és ezeket dicsőségesen feláldozta a Mashriqu’l-Adhkár ügyéért.
10. Gondolkodjatok el és forgassátok meg elmé­tekben, milyen hatalmas és erős lett Isten Ügye! Egy nyugati asszony a haját adta a Mashriqu’l-Adhkár dicsőségéért.
11. Bizony, lecke ez azoknak, akik értik.
12. Összefoglalva, nagy örömmel töltenek el a Najaf-Ábádban élő szeretteink, mert ők az Ügy legkorábbi hajnalától kezdve egészen a mai napig minden körülmények között egytől egyig az önfeláldozás nagyszerű szelleméről tettek tanúbizonyságot.
13. Zaynu’l-Muqarrabín egész életében makulátlanul tiszta lelkének teljes őszinteségével imádkozott a Najaf-Ábádban élő hívők nevében, és könyörgött értük Isten kegyelméért és mennyei megerősítéséért.
14. Dicsértessék az Úr, hogy e kegyes lélek imái meg­hallgatásra találtak, mert ennek hatása mindenütt nyilvánvaló.

– 64 –

1. A Mashriqu’l-Adhkár a világ egyik legfontosabb intéz­ménye, amelynek számos kiegészítő létesít­ménye van. Bár imaház, de kapcsolódik hozzá egy kórház, egy gyógyszertár, egy szállás utazók számára, egy árvák számára fenntartott iskola és egy felsőfokú tanulmányokat oktató egyetem is. Minden Mashriqu’l-Adhkárhoz ez az öt dolog kapcsolódik. Remélem, hogy a Mashriqu’l-Adhkár megépül Amerikában, és ezt fokozatosan követi majd a kórház, az iskola, az egyetem, a gyógyszertár és a szálláshely, amelyek mind a leghaté­konyabb és legrendezettebb eljárások szerint működnek majd. Ismer­tesd meg ezeket a dolgokat az Úr szeretteivel, hogy megértsék, milyen nagyon nagy a fontossága „az Istenről való Megemlé­kezés Hajnalpontjának”. A Templom nem csupán az isten­tisztelet helye, hanem minden tekintetben teljes és egész.
2. Ó, Isten drága szolgálóleánya! Bárcsak tudnád, hogy mily magas állás rendeltetett el azon lelkek számára, kik elszakították magukat a világtól, erő­tel­je­sen a Hit iránt vonzódnak, és Bahá’u’lláh védel­mező árnyékában tanítanak! Mennyire örven­dez­nél, az elragadtatásban és örömmámorban mennyire szé­tterítenéd szárnyadat és szárnyalnál a mennyek felé – amiért egy ilyen útnak a követője vagy, s utazó egy ilyen Királyság felé.
3. Ami a levelemben használt kifejezéseket illeti, melyekkel arra hívogatlak, hogy szenteld magad Isten Ügye szolgá­latának, ezek jelentése a következő: korlátozd gondolataidat a Hit tanítására. Cselekedj nappal és éjjel Bahá’u’lláh tanításai, tanácsai és báto­rításai szerint. Ez nem zárja ki a házasságot. Férjet vehetsz magad mellé, és ugyanakkor szolgálhatod is Isten Ügyét, az egyik nem zárja ki a másikat. Tudd, hogy milyen értékesek e napok; ne mulaszd el ezt az esélyt! Kérd Istent, tegyen világító lámpássá, hogy nagy sokaságot vezethess át e sötét világon.

– 65 –

1. Ó, te, a mennyei királyság kegyelt szolgáló­leánya! Leveledet megkaptuk. Magas törekvéseket és nemes célokat közvetít, és jelzi, hogy a Távol-Keletre való utazást tervezel, és kész vagy a legnagyobb megpróbáltatásokat is elviselni a lelkeket vezetendő, és messze és széles körben terjeszteni Isten Király­ságának örömhírét. Ezen szándékod azt jelzi, hogy te, Isten kedves szolgálóleánya, minden célok közül a leg­nemesbbiket dédelgeted.
2. Amikor az örömhírt átadod, szólj fennhangon és mondd: a világ összes népének Megígértje ím most testet öltött. Mert minden nép és minden vallás vár egy Megígértet, és Bahá’u’lláh az, Akit mindenki vár; ezért az Ő Ügye teremti meg az emberiség egy-ségét, az egység sátra építtetik majd fel a világ magaslatain, és az egész emberiség egyetemességének zászlaja bon­tatik ki a Föld csúcsain. Amikor megoldod nyel­vedet, hogy átadd a nagyszerű örömhírt, ez lesz az emberek tanításának eszköze.
3. Tervezett utazásod azonban egy nagyon távoli országba vezet, és hacsak nem áll rendelkezésre egy csoportnyi ember, az örömhír nem lesz nagy hatással azon a helyen. Ha úgy gondolod, hogy ez a legjobb, utazz inkább Perzsiába, visszafelé pedig jöjj Japánon és Kínán keresztül. Ez sokkal jobbnak és élvezete­sebbnek tűnik. Mindenesetre tégy bármit, ami meg­való­síthatónak tűnik, és jóvá fogjuk azt hagyni.

– 66 –

1. Ó, te, ki az útmutatás fényéből kerested a meg­világosodást! Dicsérd Istent, hogy az igazság fényé­hez irányí­tott téged, és meghívott, hogy lépj be Abhá Királyságába. Látásod megvilágosodott, és szíved rózsakertté változott. Imád­kozom érted, hogy mindig növekedj hitben és bizonyos­ságban, lobogj, mint egy fáklya a gyülekezetekben, és ajándékozd meg őket az útmutatás fényével.
2. Amikor Isten barátainak megvilágosodott gyüle­ke­zete összegyűlik, ‘Abdu’l-Bahá, bár testileg távol van, szellemben és lélekben mégis jelen van. Mindig Ame­ri­kába utazom, és bizonyosan ott vagyok a szel­lemi és megvilágosodott barátok körében. A távolság sem­mi­vé foszlik, és nem akadályozza meg két, szívük­ben szorosan összetartozó lélek szoros és ben­sőséges kapcsolatát, még akkor sem, ha két különböző országban vannak. Ezért Én a te közeli társad vagyok, rád hangolódva és harmóniában a lelkeddel.

– 67 –

1. Ó, te, a Királyság úrnője! New Yorkból küldött leveled megérkezett. Tartalma örömöt és boldogságot árasztott, mert jelezte szilárd elhatározásodat és tiszta szándékodat, hogy Párizsba utazz, abban a néma városban felszítsd Isten szeretetének tüzét, és azon természeti sötétség közepette úgy lángolj, mint egy ragyogó gyertya. Ez az utazás rendkívül dicséretes és megfelelő. Amikor Párizsba érsz, törekedned kell arra, hogy bármilyen csekély is legyen a barátok száma, megalapítsd a Szövetség gyülekezetét és a lelkeket a Szövetség ereje által életre keltsd.
2. Párizs rendkívül csüggedt, a fásultság állapo­tában van, és eddig nem lobbant lángra, noha a francia nemzet aktív és élénk. A természet világa teljesen kitakarta az eget Párizs fölött, és eltüntette a vallásos érzelmeket. De a Szövetség ereje bizony minden fagyoskodó lelket felmelegít, fénybe borít mindent, ami sötét, és a természet kezében fogva tartottak számára elhozza a Királyság igazi szabadságát.
3. Állj ki tehát most Párizsban a Királyság erejével, isteni megerősítéssel, valódi buzgalommal és lelkese­déssel, és Isten szeretetének lángjával. Üvölts, mint az oroszlán, és mutass olyan elragadtatást és szeretetet e néhány lélek között, hogy a dicséret és dicsőítés folya­ma­tosan elérjen téged az isteni Királyságból, és hatalmas megerősítések szálljanak le rád. Légy biztos: ha ennek megfelelően cselekszel és kibontod a Szö­vet­ség zászlaját, Párizs lángba borul. Kapaszkodj bele erősen Bahá’u’lláh megerősítéseibe és keresd mindig azokat, mert ezek változtatják a cseppet tenger­ré, és varázsolják a szúnyogot sassá.

– 68 –

1. Ó, ti, kik szilárdak vagytok a Szövetségben és a Végrendeletben! Leveleket kézhez vettük, és áldott neveiteket egyenként felolvasták. A levél tartalma iste­ni sugallatot és nyilvánvaló áldásokat tartalmazott, mert a barátok egyet­értéséről és a szívek harmóniá­járól beszélt.
2. Manapság Isten legfigyelemreméltóbb kegye a barátok közötti egyetértésre és harmóniára össz­pon­tosul, hogy ezen egység és megértés az emberi világ egy-sége hirdetésének okává válhasson, a világ leráz­hassa magáról az ellenségesség és gyűlölködés éjsötét sötétjét, és az Igazság Napja ragyoghasson fel teljes és tökéletes sugárzásában.
3. Manapság a világ minden népe szabad folyást enged önérdekének, és rendkívüli erőfeszítéseket tesz saját anyagi érdekeinek érvényesítésére. Önnön ma­gu­kat imádják és nem az isteni valóságot, sem pedig az emberiség világát. Kitartóan keresik saját bol­do­gu­lásukat, de nem a közjót. Így van ez, mert a természet világának rabjai, és nem tudnak az isteni taní­tásokról, a Királyság kegyeiről és az Igazság Nap­járól. De ti, Istennek hála, jelenleg különösképpen e nagylelkűség kegyeltjeivé váltatok, kiválasz­tot­takká, meg­ismer­tettetek a mennyei parancsolatokkal, bebo­csát­tatást nyertetek Isten Királyságába, végtelen áldá­sok része­sei­vé váltatok, és megkereszteltettetek az Élet Vizé­vel, Isten szeretetének tüzével és a Szentlélekkel.
4. Törekedjetek hát szívvel és lélekkel, hogy lángra gyúlt gyertyákká válhassatok a világ gyülekezetében, ragyogó csillagokká az Igazság láthatárán, és a Királyság fénye terjedésének előidézői lehessetek; hogy az emberiség világa átváltozhassék egy isteni birodalommá, hogy ez alantas világ a mennyek világává válhassék, hogy Isten szeretete és az Úr kegyelme verhesse fel sátrát a világ ormain, hogy az emberi lelkek az igazság óceánjának hullámaivá lehessenek, hogy az emberiség világa egyetlen áldott fává növekedhessék, hogy az egység verssorait zenghessék, és a szentség dallamai felhatolhassanak a Magasságbéli Gyüle­kezethez.
5. Éjjel-nappal esedezek és könyörgök Isten Király­ságá­hoz, és számotokra esedezek végtelen segítségért és megerő­sítésért. Ne saját képességeiteket és tehet­ségteket nézzétek, hanem fordítsátok tekinteteteket a Szentlélek mindent meghaladó bőkezűsége, isteni adománya és ereje felé – mely erő a cseppet tengerré változtatja át és a csillagot egy nappá.
6. Istennek legyen hála, a Mennybéli Gyülekezet sokadalma biztosítja a győzelmet, és a Királyság hatalma kész a segítségre és a támogatásra. Mégha minden pillanatban oldoznátok is meg nyelveteket a köszönetre és a hálaadásra, akkor sem lennétek képesek eleget tenni a hálaadás kötelességének mindezen adományokért.
7. Gondoljatok bele: azon jeles személyiségek, akiknek neve bejárta az egész világot, nemsokára teljesen semmivé lesznek, minthogy megfosztották magukat ettől a mennyei adománytól; nem hagynak maguk után sem nevet, sem hírnevet, nem éli őket túl munkájuk gyümölcse, és nyomuk sem marad. Mivel azonban az Igazság Napjának sugarai hajnali fényben ragyogtak fel előttetek és elnyertétek az örök életet, örökké ragyogni és csillogni fogtok a lét horizontján.
8. Péter halász volt, Mária Magdolna pedig földműves, de mivel Krisztus különlegesen is megtisztelte őket áldásaival, hitük láthatára fénybe borult, és mind a mai napig az örök dicsőség horizontjáról ragyognak. Ennél az állapotnál nem az érdemeket és a képességeket kell figyelembe venni, hanem sokkal inkább az Igazság Napjának ragyogó sugarait, amelyek megvilágították ezen tükröket.
9. Amerikába hívtok. Én is vágyom arra, hogy újra láthassam azon megvilágosodott arcokat, és beszél­get­hessek és érintkezhessek azokkal az igaz bará­tok­kal. De a mágneses erő, amely engem azokhoz a partokhoz vonz, a barátok egysége és harmóniája, az Isten tanításainak megfelelő viselkedésük és magatar­tásuk, valamint a Szövetségben és a Végrendeletben való szilárdságuk lesz.
10. Ó, Isteni Gondviselés! Ímé, barátaid gyülekezete, kiket szépséged vonz, és kiknek szíve az Irántad érzett szeretet tüzében izzik. Változtasd ezen lelkeket mennyei angya­lokká, keltsd őket új életre Szentlelked leheletével, adj nékik ékesszóló nyelvet és határozott szívet, övezd fel őket mennyei hatalommal és könyörületes érzülettel. Add, hogy az emberiség egységének hirdetőivé váljanak, és a szeretet és egyetértés forrásává az emberi világban, hogy az Igazság Napjának fénye szétoszlathassa az ostoba előítéletek veszélyes sötétjét, fénybe borulhasson e kietlen világ, ez anyagi birodalom magába szívhassa a szellem világának sugarait, ez a sokféle szín egyetlen tiszta színné olvadhasson, s dicsőítő ének szárnyalhasson szentséged királyságába.
11. Valóban, Te vagy a Mindenható és a Mindenek Felett Hatalmas!

– 69 –

1. A szervezésről írtál. Bahá’u’lláh isteni tanításai, figyelmez­tetései és intései teljességgel nyilvánvalóak. Ezek alkotják a Királyság szervezetét, és végre­haj­tásuk kötelező. Abszolút hiba a tőlük való legkisebb eltérés is.
2. Amerikai utazásomról írtál. Ha láttad volna, hogy az állandó elfoglaltság hullámai miként hullámzanak, akkor nyilvánvalóvá vált volna, hogy az utazásra szánt idő teljesen hiányzik; az állandó tartózkodás idején még a részleges pihenés is lehetetlen. Bízom benne, hogy ha Isten is úgy akarja, és mihelyst az elme és a szív nyugalmához szükséges eszközök rendel­kezésre állnak, Bahá’u’lláh jóvoltából elhatá­rozom, hogy elutazom, és erről tájékoztatni foglak téged.

– 70 –

1. Ó, lángra lobbant gyertya! Leveled megérkezett. Tartalma lelki örömöt árasztott, mert lelki érzések hatották át, és jelezte szíved vonzalmát, az Isten Királyságához való ragasz­kodásodat és az Ő isteni tanításai iránti szeretetedet.
2. Bizony, te magasrendű törekvést mutatsz, tiszta és megszentelt szándékkal rendelkezel, nem kívánsz mást, mint Isten jókedvét, nem törekszel másra, mint a határtalan adományok elérésére, és az isteni tanítások terjesztésével és bonyolult metafizikai problémák magyarázatával foglalkozol. Remélem, hogy Bahá’u’lláh kegyelméből te és tisztelt feleséged napról napra erősödni fogtok szilárdságban és állhatatosságban, hogy azon a magasztos földön két magasra emelt lobogóvá és két ragyogó fénnyé váljatok.
3. Nagyon is elfogadható lenne, ha októberben nagy utazást tennétek északra, délre, keletre és nyugatra, Isten szeretetének gyertyája, Maxwell asszony kísére­té­ben. Remélem, hogy teljesen felépül; Isten e szeretett szolgálóleánya olyan, mint a tűz lángja, és éjjel-nappal semmi másra nem gondol, csak Isten szolgálatára. Egyelőre utazzatok végig az északi államokon, és a téli időszakban siessetek a déli államokba. Szolgálatotok ékesszóló beszédekből áll­jon, amelyeket olyan össze­jöve­teleken tartotok, ahol hirdethetitek az isteni tanításokat. Ha lehetséges, valamikor utazzatok el a Hawaii-szigetekre is.
4. A bekövetkezett eseményeket Bahá’u’lláh Táblái ötven évvel ezelőtt mind megörökítették – olyan Táblákban, amelyeket kinyomtattak, kiadtak és terjesztettek az egész világon. Bahá’u’lláh tanításai ennek a kornak a fénye és ennek a századnak a szelleme. Magyarázzátok el mindegyiküket minden összejövetelen.
5. Az első az igazság keresése,
6. A második az emberiség egy-sége,
7. A harmadik az egyetemes béke,
8. A negyedik a tudomány és az isteni kinyilat­koztatás közötti összhang,
9. Az ötödik a faji, vallási, evilági és politikai előítéletek elhagyása, melyek szétzúzzák az emberi­ség alapjait,
10. A hatodik a becsületesség és igazságosság,
11. A hetedik az erkölcsök jobbítása és a mennyei nevelés,
12. A nyolcadik a két nem közötti egyenlőség,
13. A kilencedik a tudás terjesztése és a nevelés,
14. A tizedik a gazdasági kérdések,
15. és így tovább. Törekedjetek arra, hogy a lelkek megláthassák a vezérlet fényét, és szorosan kapasz­kodjanak Bahá’u’lláh köpönyegének szegélyébe.
16. A levelet, amelyet mellékeltél, átolvastam. Amikor az ember lelke kifinomul és megtisztul, lelki kötelékek jönnek létre, és ezekből a szív által érzett érzések jönnek létre. Az emberi szív egy tükörhöz hasonlít. Amikor ez megtisztul, az emberi szívek egy­másra hangolódnak és visszatükrözik egymást, és így spirituális érzelmek keletkeznek. Olyan ez, mint az álmok világa, amikor az ember elszakad a kézzel­fog­ható dolgoktól, és megtapasztalja a szellem dolgait. Milyen csodálatos törvények működnek, és milyen figyelemre méltó felfedezések születnek! És még az is lehet, hogy részletes közléseket rögzítenek…
17. Végül remélem, hogy Chicagóban a barátok egyesülni fognak és bevilágítják azt a várost, mert ott hasadt meg az Ügy hajnala, és ebben rejlik az előnye más városokkal szemben. Ezért tisztelettel kell feléje fordulni; tán, ha Isten is úgy akarja, megszabadul min­den szellemi nyomorúságtól, tökéletes egészségre jut, és a Szövetség és a Végrendelet központjává válik.

– 71 –

1. Ó, te, Isten szeretett szolgálóleánya! Leveled megérke­zett, és tartalmából kiderült, hogy a barátok tökéletes ener­giával és életerővel foglalkoznak a mennyei tanítások terjesz­tésével. Ez a hír nagy örömöt és boldogságot okozott. Mert minden kor­szaknak megvan a maga szelleme, ennek a megvilá­gosodott korszaknak a szelleme pedig Bahá’u’lláh tanításaiban rejlik. Mert ezek alapozzák meg az emberiség világának egy-ségét, és hirdetik az egyete­mes testvériséget. A tudomány és a vallás egységén és az igazság keresésén alapulnak. Védelmezik azt az elvet, hogy a vallásnak az emberek közötti barátság, egység és harmónia okának kell lennie. Megala­poz­zák a két nem egyenlőségét, és olyan gazdasági elve­ket hirdetnek, amelyek az egyének boldogságát szol­gál­ják. Terjesztik az egyetemes oktatást, hogy minden lélek a lehető legnagyobb mértékben részesüljön a tudásból. Megszüntetik és eltörlik a vallási, faji, politikai, hazafias, gazdasági és hasonló előítéleteket. Azok a tanítások, amelyek a Levelekben és Táblákban szétszórva találhatók, világítják be az emberiség világát és adnak életet neki. Aki ezeket hirdeti, bizony, azt meg fogja segíteni Isten Királysága.
2. A köztársaság elnöke, Dr. Wilson, valóban Isten Királyságát szolgálja, mert nem pihen, és éjjel-nappal azon fáradozik, hogy minden ember jogai bizton­ságban megőriz­tessenek, hogy a kisebb nemzetek, akárcsak a nagyobbak, békében és kényelemben él­hes­senek a Becsület és az Igaz­ságosság védelme alatt. Ez a cél valóban magasztos cél. Bízom abban, hogy az összehasonlíthatatlan Gondviselés minden körül­mények között segíti és megerősíti az ilyen lelkeket.

– 72 –

1. Ó, te, igaz barát! Isten iskolájában tanuld ki a szellem leckéjét, és a szeretet Tanárától tanuld meg a legvégső igazságokat! Kutasd fel a Menny titkait, és mesélj Isten túláradó kegyelméről és jóindulatáról!
2. Jóllehet a tudományok és művészetek elsajátítása az emberiség legnagyobb dicsősége, ez azonban csak akkor igaz, ha az emberi folyó a hatalmas tengerbe ömlik, és Isten időtlen forrásából nyeri el sugal­mazá­sát. Ha ez bekövetkezik, minden tanár parttalan óceán­ná, minden diák a tudás bővizű forrássá válik. Ha pedig a tudás megszerzése elvezet annak szépsé­gé­hez, Ki minden Tudás Célja, mily kiváló azon cél; de ha nem, talán egyetlen csepp is elég ahhoz, hogy az embert kizárja az áradó kegyelemből, mert a tanultság gőgöt és büszkeséget von maga után, ami eltévelyedést és Isten iránti közönyt idéz elő.
3. A mai tudományok a valósághoz vezető hidak. Ha azonban nem a valósághoz vezetnek, akkor csupán a felesleges illúzió marad. Az egy igaz Istenre! Ha a tanulás nem a Hozzá, a Legnyilvánvalóbbhoz vezető eszköz, akkor hiábavaló.
4. El kell sajátítanod a tudás különböző területeit, arcodat a Testet Öltött Szépség gyönyörűsége felé kell fordítanod, hogy a megmentő útmutatás jele légy a világ népei között, a megértés gyújtópontja a földön, melyből kizárattak a bölcsek és bölcsességük – kivéve azokat, akik belépnek a fények Királyságába és megismerik az elfátyolozott és eltakart rejtélyt, a gondosan őrzött titkot.

– 73 –

1. Ó, királyság leánya! Megérkezett a leveled, és tartalma világosan mutatja, hogy minden gondola­to­dat arra irányí­tottad, hogy fényt szerezz a misztérium birodalmából. Amíg az egyén gondolatai szétszórtak, addig nem fog eredményeket elérni, de ha gondol­kodása egyetlen pontra összpontosul, annak csodála­tos lesz a gyümölcse.
2. A napfény teljes erejét nem lehet kihasználni, ha az egy lapos tükörre vetül, de ha a Nap egy homorú tükörre vagy egy domború lencsére süt, akkor a napfény teljes heve egyetlen pontra koncentrálódik, és ez a pont ég a legforróbban. Így kell a gondolko­dásunkat is egyetlen pontra összpontosítani, hogy az hatékony erővé váljon.
3. Azt kívántad, hogy Riḍván napját vendégséggel ünnepel­jétek meg, és a jelenlévők ezen a napon örömmel és boldogan vegyenek részt a Táblák elmondásában, és arra kértél, hogy küldjek neked egy levelet, melyet ezen a napon olvassanak fel. A levelem a következő:
4. Ó, ti, szeretteim, és ti, az Irgalmas szolgálói! Ez az a nap, amikor az Igazság Napcsillaga felemelkedett az élet láthatára fölé, dicsősége szétterjedt, és fényes­sége olyan erővel ragyogott elő, hogy széthasí­totta a sűrű és magasra tornyosuló felhőket, és teljes pompá­jában felemelkedett a világ egére. Ezért van, hogy minden teremtett dologban új mozgást láttok.
5. Nézzétek, hogy napjainkban a tudományok és művé­szetek köre mennyire kiszélesedett, milyen csodálatos tech­nikai előrelépések történtek, milyen nagymértékben megnőtt az emberi elme ereje, és milyen elképesztő találmányok jelentek meg.
6. Ez a korszak valóban olyan, mint száz másik együtt: ha száz termését összegyűjtenétek, és azt összevetnétek korunk felhalmozott termésével, akkor ezé nagyobbnak bizonyulna, mint száz korábbi korszaké. Vegyük példának okáért a köny­vek összességét, amelyeket az elmúlt korokban valaha is írtak, és hasonlítsuk össze a mi korszakunkban írt könyvekkel és értekezésekkel: ezek a kötetek, amelyeket csak a mi napjaink­ban vetettek papírra, messze meghaladják a korábban írtak számát. Lássátok, milyen hatalmas a világ Napcsillaga által gyakorolt befolyás minden teremtett dolog belső lényegére!
7. De jaj, ezerszer jaj! A szemek nem látják, a fülek süketek, a szívek és az elmék nem vesznek tudomást erről a legfőbb ajándékról. Törekedjetek hát teljes szívetekkel és lelketekkel arra, hogy megébresszétek azokat, akik szunnyadnak, hogy a vakok lássanak és a holtak feltámadjanak.

– 74 –

1. Ó, madár, ki édesen énekelsz az Abhá Szépség­ről! Ezen új és csodálatos törvénykorszakban a babona fátylai szét­szakadtak és a keleti népek elő­ítéletei megbélyegeztettek. Egyes keleti nemzetek elítélendőnek tartották a zenét, de ezen új korszakban a Testet Öltött Fény szent Tábláiban kifeje­zetten azt hirdette, hogy a zene – énekelt vagy hangszeres – a lélek és a szív szellemi tápláléka.
2. A zenész művészete azok közé tartozik, melyek a leg­nagyobb dicséretet érdemlik, mert megindít min­den bánatos szívet. Ezért hát, ó, Shahnaz[32], énekeld el és játszd csodás dallamokkal Isten szent szavait a barátok össze­jövetelein, hogy aki hallgatja, ledob­hassa az aggódás és szomorúság bilincseit, hogy lelkében felpezsdülhessen az öröm, és alázatos imával fordulhasson a Dicsőség birodalmához.

– 75 –

1. Törekedj szíveddel és lelkeddel arra, hogy a fehérek és feketék között megértést és harmóniát teremthess, és hogy ezáltal a bahá’í világ egységét bizonyíthasd, ahol bőrszín szerinti megkülön­böz­tetésnek nincs helye, ahol csak a szív számít. Istennek hála, a barátok szíve egyesült és össze­kapcso­lódott egymással, legyenek bár keletiek vagy nyugatiak, északiak vagy déliek, németek, franciák, japánok, amerikaiak, és tartozzanak bár a fehér, a fekete, a vörös, a sárga vagy a barna fajhoz. Bőrszín, ország és fajta semmi jelentőséggel nem bír a bahá’í hitben; ellenkezőleg, a bahá’í egységtudat mind­ezek fölé emelkedik és lerázza magáról ezen elképzeléseket és képzelődéseket.

– 76 –

1. Ó, te megvilágosodott szívű! Olyan vagy te, mint a pupilla, a fény kútja a szemben, mert Isten szeretete beragyogta legbensőbb lényedet, és az Úr Királysága felé fordítottad arcodat.
2. Nagy a gyűlölség Amerikában feketék és fehérek között, de az a reményem, hogy a Királyság ereje a barátság kötelékébe egyesíti őket, és gyógyító balzsamként szolgál számukra.
3. Ne az ember bőrszínét nézzétek, hanem szívét. Akinek a szíve megtelik fénnyel, az az ember közel van Ura küszöbéhez, de akinek nem, akár fehér akár fekete, bizony nem törődik az Urával.

– 77 –

1. Ó, Isten tisztelt szolgálóleánya! Los Angelesből írt leveled megérkezett. Köszönd meg az isteni Gondviselésnek, hogy segítséget kaptál a szolgálat­ban, és az emberi világ egy-sége hirdetésének az okává válhattál, hogy az emberek közötti különbségek sötétje szétoszlathassék, és a nemzetek egy­ségének kertilaka boríthasson be árnyával minden vidéket. Egy ilyen egység nélkül elérhetetlen az egység, a nyugalom és a kényelem, a béke és az egyetemes kibékülés. E fényes század igényli ennek szükség­sze­rű beteljesülését, és ez után kiált. Minden század­nak van egy bizonyos központi, az akkori szükségle­teknek megfelelő, Isten által megerősített sajátos köz­ponti gondolata. Ebben a fényes korban ez a megerő­sí­tett gondolat az emberi világ egy-sége. Minden lélek, mely ezt az egy-séget szolgálja, kétségtelenül segít­séget és megerősítést fog kapni.
2. Remélem, hogy a gyülekezetekben édes dal­la­mok­kal zengitek a dicséreteket, és így mindenek örömének és örvendezésének az okává váltok.

– 78 –

1. Ó, te, aki tiszta szívű vagy, megszentelt lelkű, párat­lan jellemű, szépséges arcú! Fényképedet meg­kap­tam, amely a legnagyobb kecsességgel és a legjobb megjelenésben mutatja meg fizikai létedet. Sötét a bőröd, és ragyogó a jellemed. Olyan vagy, mint a szem pupillája, amely sötét színű, mégis a fény forrása és a feltételes világ feltárója.
2. Nem felejtettelek el, és nem is foglak elfelejteni téged. Könyörgöm Istenhez, hogy kegyelmesen tegyen téged bőkezűségének jelévé az emberek között, ragyogja be arcodat az irgalmas Úr által adományozott áldások fényével, és válasszon ki szereteted befogadójaként ebben a korban, amely kiemelkedik minden elmúlt korszak és évszázad közül.

– 79 –

1. Ó, tisztelt személyiség! Olvastam A gazdagság evangéli­uma[33] című művét, és valóban találó és jó javaslatokat találtam benne az emberiség sorsának megkönnyítésére.
2. Röviden: Bahá’u’lláh tanításai pártolják a va­gyon önként vállalt megosztását, és ez magasabb­rendű a gazdagság kiegyenlítésénél. A kiegyenlítést kívülről kell erőltetni, míg a megosztás szabad választás kérdése.
3. Az ember önkéntes jó cselekedeteken keresztül éri el tökéletesedését, nem pedig olyanokkal, amiket rákény­szerítenek. A megosztás személyesen válasz­tott helyes cseleke­det. Vagyis a gazdagnak segítenie kell a szegényeket, a vagyonát a szegények érdekében kell elköltenie, de saját szabad akaratából, és nem azért, mert a szegények erővel érték el ezt. Mert az erőszak termése zűrzavar és a társadalmi rend felbomlása. Másrészt az önkéntes osztozkodás, az ember vagyonának szabadon választott megosztása másokkal a társadalom nyugalmához és békéjéhez vezet. Ez világítja be a világot, és ez válik az emberiség becsületére.
4. Ahogy Amerikában városról városra utaztam, láttam az ön emberbaráti tevékenységének jótékony hatásait különböző egyetemeken, békegyűléseken és a tanulást elősegítő egyesü­letekben. Ezért imádkozom az ön nevében, hogy az ég ado­mányai és áldásai mindig körülvegyék önt, és sok ember­baráti tettet hajtson végre keleten és nyugaton. Így tündökölhet, mint egy meggyújtott kanóc Isten Királyságában, nyerheti el a dicsőséget és az örök életet, és ragyoghat fényes csillagként az örökkévalóság láthatárán.

– 80 –

1. Ó, te, ki arcodat Isten felé fordítod! Leveledet megkaptuk. Tartalmából megtudtuk, hogy vágyad a szegények szolgálata. Mi lehetne ennél nagyszerűbb! A Királysághoz tartozó lelkek hő vágya, hogy szolgálják a szegényeket, megértést mutas­sanak feléjük, kedvesek legyenek a nyomorultakhoz, és életüket gyümölcsözővé tegyék. Boldog vagy, hogy ez a kívánságod.
2. Add át két gyermekednek a legnagyobb jóságot és szeretetet a nevemben. Leveleiket megkaptam, de mivel nincs időm, külön leveleket jelenleg nem tudok nekik írni. Mutasd feléjük a legnagyobb kedvességet a nevemben.

– 81 –

1. Azon lelkek, akik a háború alatt a szegényeket szolgálták és a Vöröskereszt missziós munkájában vettek részt, azoknak a szolgálata elfogadtatik Isten Királyságában, és ez lesz örök életük oka. Add át nekik ezt az örömhírt.

– 82 –

1. Ó, te, aki szilárdan kitartasz a Szövetség mellett, leveled megérkezett. Nagy erőfeszítést tettél ezért a fogolyért, s ez talán gyümölcsözőnek bizonyulhat. Mondd meg neki azon­ban: „A világ lakói a természet börtönébe vannak zárva – egy börtönbe, amely folyamatos és örökkévaló. Ha jelenleg egy ideiglenes börtönbe vagy is bezárva, ne bánkódj emiatt; remé­nyem az, hogy szabadulj meg a természet börtönéből, és juss el az örök élet udvarába. Imádkozz éjjel-nappal Istenhez, és könyörögj bocsánatért és kegyelmért. Isten mindenhatósága minden nehézséget megold.”

– 83 –

1. Add át ‘Abdu’l-Bahá nevében tisztelt feleséged­nek Abhá üdvözletemet, és mondd: „A foglyok felé mutatott kedvesség, a nekik nyújtott képzés és nevelés rendkívül fontos. Mivel te erőfeszítéseket tettél ezirányban, néhányukat megébresztetted, és hatásod­ra arcukat az isteni Királyság felé fordították, e dicsé­retes tett melegen elfogadható. Tarts ki emellett hatá­ro­zottan. A San Quentinben lévő két fogolynak fejezd ki a nevemben a legnagyobb kedvességemet, és mondd meg nekik: ‘A bölcs lelkek szemében a börtön a képzés és a fejlődés iskolája. Szívvel és lélekkel arra kell törekednetek, hogy jellemetek és tudástok okán váljatok ismertté.’”

– 84 –

1. Ó, Isten drága szolgálóleánya! Megkaptuk leve­le­det és tartalmát megfontoltuk.
2. A házasság a tömegek szemében anyagi kötelék, és így csupán időleges lehet, mivel már megkötésekor fizikai elválásra ítéltetett a halállal.
3. Bahá népe között azonban a házasság a test és a szellem egyesülése kell legyen egyaránt, mert férjet és feleséget ugyanazon bor hevíti, mindkettőjük ugyan­azon össze­hasonlíthatatlan Arcnak hódol szenvedé­lyesen, mindkettőjük ugyanazon szellemben él és mozog, és ugyanazon dicsőség ragyogja be mind­kettőjüket. Közöttük a kapcsolat szellemi természetű, és így olyan kötelék, mely örökké tart. Hasonló­képpen, erős és tartós a kapcsolatuk az anyagi világ­ban is, mert ha a házasság egyaránt alapul a lelken és a testen, az igazi egyesülés lesz, s ily módon tartós is. Ha azonban a kötelék csak anyagi és semmi több, az bizonyosan csupán időleges lehet, és kérlelhetetlenül szétválással kell végződjön.
4. Mikor tehát Bahá népe házasságra határozza el ma­gát, az a kötelék igazi kapcsolat kell legyen, mind szel­lemi, mind fizikai egymásra találás, hogy egye­sü­lé­sük az élet minden szakaszában és Isten minden világában kitartson, mert ezen igazi egység Isten szeretetének előviláglása.
5. Ugyanígy, ha egyes lelkek igazi hívőkké válnak, olyan szellemi kapcsolatot fognak teremteni egymás­sal, és olyan kedvességet fognak tanúsítani, mely nem e világból való. Mindőjük megittasul az isteni szeretet kortyolgatásától, és egyesülésük, ez a kapcsolat szintúgy mindörökké fog tartani. A lelkeket, vagyis azokat, akik feledésbe küldik énjüket, ledobják embe­ri mivoltuk hibáit és megszabadítják magukat az emberi igáktól, bizonyosan beragyogja majd az egy­ség mennyei fénye, és olyan valódi egyesülésre jutnak egymással a világban, mely el nem múlik.

– 85 –

1. Ami az Isten Törvénye szerinti házasságot illeti: először választanod kell valakit, aki megnyerő számodra, majd pedig a dolog az atya és anya bele­egyezésétől függ. Mielőtt választásodat meg nem teszed, nincs joguk beavatkozni.

– 86 –

1. A bahá’í házasság a két fél egymás iránti elkötelezett­sége, elméjük és szívük kölcsönös össze­kapcsolása. Mindkettőnek azonban a legnagyobb gondot kell fordítania a másik jellemének alapos megismerésére, hogy a kettőjük közötti kötelező érvényű szövetség olyan kötelék lehessen, mely örökké tart. Céljuk ez kell legyen: szerető párrá és társakká válni, és eggyé lenni most és mindörökké. …
2. Az igazi bahá’í házasság az, mikor férj és feleség egyesülnek mind testileg, mind lelkileg, hogy egymás lelki életét egyre tovább fejleszthessék, és örökké tartó egységet élvezhessenek Isten minden világában. Ez a bahá’í házasság.

– 87 –

1. Ó, te, élő emléke annak, aki életét adta az Áldott Szépségért! Az elmúlt napokban érkezett az örömhír, hogy összeházasodtál azon fényes levéllel, és ez végtelenül megörvendeztette Isten népének szívét. Szívbéli alázattal könyörgő imákat mondtak a Szent Küszöbön, hogy ez a házasság az öröm hírnöke legyen a barátok számára, örökkévalóságig tartó szeretetteljes kötelék, és örökké tartó hasznot és gyümölcsöt hozzon.
2. A szétválásból mindenféle sérülés és kár ered, míg a teremtett dolgok egyesülése mindig a legdicsé­retre­méltóbb eredményekre vezet. A létezés világá­ban a legkisebb részecskék párosulásából is Isten kegyel­me és jósága válik nyilvánvalóvá; és minél magasabb rendűek a részek, annál jelentőség­teljesebb az egyesülés. „Magasztaltassék az, Aki mindenféle párt teremtett: a földsarjasztotta növények között, ti magatok között és olyan [lények] között, amelyekről nincsen tudomásotok.”[34] És mindenek felett áll két emberi lény egyesülése, kiváltképp, ha az Isten szere­tetében történik. Így ölt testet az eredendő egy-ség, ez a szeretet szellemi alapzata. Bizonyos, hogy egy ilyen házasság, mint a tiétek, Isten ajándé­kainak alászál­lá­sát fogja eredményezni. Ezért küldjük néktek jókíván­sá­gainkat, kérünk áldásokat rátok, és könyör­günk az Áldott Szépséghez, hogy segítsége és kegyelme által tegye azt a nászünnepet mindenki számára öröm­telivé, és díszítse fel mennyei harmóniával.
3. Ó, Uram, ó, Uram! Ezen két fényes égitest a Te szerete­tedben házasodik össze, a Szent Küszöböd előtt való szol­ga­ságban kapcsolódik egymáshoz, s a Te Ügyed szolgá­la­tában egyesül. Tedd ezt a házasságot bőséges kegyel­med összefonódó fényeivé, ó, Uram, a Mindenek Felett Kegyel­mes, és adomá­nyaid fényes sugaraivá, ó, Te, a Jóté­kony, a Mindig Adakozó, hogy e nagyszerű fából olyan ágak ágazzanak ki, amelyek zöldellni és virágozni fognak a kegyelmed felhőiből alázáporozó ajándékok által.
4. Bizony, Te vagy a Nagylelkű, bizony, Te vagy a Mindenható, bizony, Te vagy a Könyörületes, a Mindenek Felett Kegyelmes.

– 88 –

1. Ó, ti, két szeretett gyermekem! Egyesülésetek híre, amint eljutott hozzám, végtelen örömöt okozott és hálával töltött el engem. Dicsőség Istennek, hogy e két hűséges madár egy fé­szek­ben keresett menedéket. Könyörgöm Hozzá, tegye lehe­tő­vé számukra, hogy megbecsült családot neveljenek, mert a há­zas­ság fontossága abban rejlik, hogy egy gazdagon ál­dott csalá­dot teremtsen, akik gyertyákhoz hasonlatosan öröm­től ragyo­gó­an világítják be a világot. Mert a világ fénybe borulása az ember létezésétől függ. Ha az ember nem létezne ebben a világban, olyan lenne az, mint a fa gyümölcs nélkül. Reménye­im szerint ti ketten egy fává váltok majd, és a szeretet felhő­jé­nek záporai által frissességet és bájt nyertek, virágba borultok és gyümölcsöt teremtek, hogy a családotok örökké fennmaradhasson.
2. Légyen véletek a Legdicsőbb Dicsősége.

– 89 –

1. Ó, te, aki szilárdan kitartasz a Szövetség mellett! 1919. május 2-án írt leveled megérkezett. Dicsőít­tessék Isten, hogy a próbákban szilárd és állhatatos vagy, és kitartasz az Abhá Király­ság mellett. Nem ingat meg semmilyen nyomorúság, és nem zavar meg semmilyen csapás. Amíg az embert meg nem pró­bál­ják, addig a színtiszta arany nem válik el határozottan a sa­lak­tól. A gyötrelem az a tűz, amelyben a tiszta arany ragyo­gó­vá ég, a szenny pedig elemésztetik és megfeketedik. Jelen­leg – dicséret Istennek – szilárdan és állhatatosan állsz a pró­bák és próbatételek közepette, és nem inogsz meg ezeket látván.
2. A feleséged nincs veled összhangban, de dicséret Istennek, az Áldott Szépség elégedett veled, és a legnagyobb bőséggel és áldásokkal ajándékoz meg téged. De azért próbálj meg türelmes lenni a feleségeddel, hátha [lelke] átalakul, és a szíve megvilágosodik. A tanításhoz való hozzájárulásod nagyon is elfogadható, és örökké emlegetni fogják az isteni Királyságban, mert ez az oka az illatok széthintésének és Isten Igéje felmagasztalásának.

– 90 –

1. Ó, Istenem, én Istenem! Téged szólít szolgáló­leányod, Tebenned bízik, Feléd fordítja arcát és Hozzád esedezik: záporoztasd reá mennyei áldásai­dat, fedd fel előtte szellemi misztériumaidat és sugá­rozd le reá Istenséged fényét.
2. Ó, Uram! Nyisd fel férjem szemét. Örvendeztesd meg szívét megismerésed fényével, fordítsd értelmét tündöklő szépséged felé és vidítsd fel lelkét azzal, hogy feltárod előtte nyilvánvaló fénylő csodáidat.
3. Ó, Uram! Lebbentsd fel szeme elől a fátylat. Záporoztasd reá bőséged esőjét, részegítsd meg az Irántad való szeretet borával, és tedd őt egyik angyaloddá, kinek lába a port tapossa, míg lelke a magas mennyekben szárnyal. Tedd őt ragyogó lámpássá, mely bölcsességed fényét szórja népedre.
4. Valóban, Te vagy a Drága, a Mindig Adakozó, Kinek keze mindig nyitva vagyon.

– 91 –

1. Ó, te, aki imádságban hajoltál meg Isten Királysága előtt! Áldott vagy, mert az isteni Orca szépsége elragadta a szívedet, a belső bölcsesség fénye teljesen betöltötte azt, és benne ragyog a Királyság fényessége. Tudd, hogy Isten minden körülmények között veled van, Ő óv téged e világ változásaitól és változékonyságától, és tett téged szolgálóvá az Ő hatalmas szőlőskertjében….
2. Ami tisztelt férjedet illeti: kötelességed nagy kedves­séggel bánni vele, figyelembe venni a kíván­ságait és mindenkor békülékeny lenni vele, amíg nem látja meg, hogy mivel Isten Királysága felé fordultál, az iránta való gyengéd­séged és az Isten iránti szereteted csak nőtt, miként az is, hogy minden körülmények között odafigyelsz a kívánságaira.
3. Könyörgöm a Mindenhatóhoz, hogy tartson meg téged szilárdan az Ő szeretetében, és mindig árassza szét a szentség édes leheletét mindazon régiókban.

– 92 –

1. Ó, ti, Isten két híve! Az Úr, Páratlan Ő, arra teremtette a nőt és férfit, hogy egymással a legszorosabb társulásban lakozzanak, sőt váljanak egy lélekké. Egymás segítői ők, két bizalmas barát, akiknek törődni kell egymás jóllétével.
2. Ha így élnek, tökéletes megelégedettségben, áldásban és szívbékében fognak áthaladni e világon, és a mennyei Királyságban az isteni kegyelem és pártfogás tárgyává válnak. De ha másképpen cselek­szenek, életüket nagy keserűségben fogják leélni, minden pillanatban a halálra fognak vágyódni, és a mennyei birodalomban szégyenkezni fognak.
3. Törekedjetek hát szívvel és lélekkel arra, hogy egymással úgy éljetek, mint két galamb a fészkén, mert ez lesz áldott mindkét világban.

– 93 –

1. Ó, te, Isten szolgálóleánya! Minden nő, aki Isten szolgálóleányává válik, túlszárnyalja dicsőségben a világ ural­kodónőit, mert Istennel áll rokonságban és uralma örökkévaló, míg egy maréknyi por eltörli azok nevét és hírét. Más szóval, amint a sírba szállnak, semmivé válnak. Isten Királyságának szolgálóleányai azonban örök uralmat élveznek, melyet nem befolyá­sol a korok és nemzedékek múlása.
2. Gondolj csak bele, hány uralkodónő jött és ment Krisztus óta. Mindegyikük egy-egy ország uralkodója volt, de mára nyomuk sem maradt és nevük is feledés­be merült, míg Mária Magdolna, aki csak egy paraszti sorból származó asszony és Isten szolgáló­leánya volt, még mindig az örök dicsőség láthatáráról ragyog. Törekedj tehát arra, hogy Isten szolgáló­leánya maradj.
3. Dicsérted a Konvenciót. Ez a Konvenció a jövőben nagy jelentőségre tesz szert, mert az isteni Királyságot és az emberiség világát szolgálja. Hirdeti az egyetemes békét, és megteremti az emberiség egy-ségének alapját; megszabadítja a lelkeket a vallási, faji és világi előítéletektől, és Isten egyszínű sátrának árnyékába gyűjti őket. Dicsérd hát Istent, hogy részt vettél egy ilyen Konvención, és meghallgattad az isteni Tanításokat.

– 94 –

1. Ó, Abhá szépségének szolgálói! Megérkezett leveletek, és elolvasása nagy örömet okozott. Istennek Hála, a hívő nők találkozókat szerveztek, ahol megtanulják, miként tanítsák a Hitet, terjesszék a Tanítások édes ízeit, és terveket készítenek a gyermekek képzésére.
2. Ennek az összejövetelnek teljesen lelkinek és szelleminek kell lennie. Vagyis az eszmecseréknek arra kell korláto­zódniuk, hogy világos és meggyőző bizonyítékokat sorakoz­tassanak fel arra vonatkozóan, hogy az Igazság Napja valóban felkelt. Továbbá a jelenlévőknek foglalkozniuk kell a leány­gyermekek nevelésének minden területével; a tudás különböző ágainak, a helyes viselkedésnek és a megfelelő élet­módnak a tanításával, a példamutató jellem, az erkölcsi tisztaság, az állhatatosság, a kitartás, a belső erő, a határozottság és a szilárd céltudatosságnak a kialakításával; foglalkozniuk kell a ház­tartás vezeté­sével, a gyermekek nevelésével, és mindazzal, ami különösképp is a lányok szükségleteire vonatkozik – azzal a céllal, hogy ezek a lányok, akiket az összes lelki tökéletesség erősségében nevelnek, és egy szilárd jellem védelmezi őket, amikor ők maguk is anyák lesznek, gyermekeiket a születésüktől fogva példamutató jellemre és helyes viselke­désre neveljék.
3. Tanulmányozzák azt is, ami a test egészségét és fizikai épségét ápolja, és hogy miként óvják meg a gyermekeiket a betegségektől.
4. Ha a dolgok így helyesen elrendeződnek, minden gyermek páratlan növénnyé válik az Abhá Paradi­csom kertjeiben.

– 95 –

1. Ó, ti, az Úr szolgálóleányai! A szellemi közösség, melyet azon fénylő városban létrehoztatok, nagy­sze­rű. Nagy lépést tettetek; túlszárnyaltátok a többie­ket, fel­emel­kedtetek, hogy szolgáljátok a Szent Küszö­böt és mennyei adományokat nyertetek. Most egész lelki buz­góságotokkal gyűljetek össze azon meg­vilá­goso­dott gyülekezetben, olvassátok a Szent Ira­tokat és foglalkozzatok az Úrról való megem­lé­ke­zés­sel. Tárjátok elő az Ő elveit és az Ő bizonyítékait. Dolgoz­za­tok azon, hogy útmutatást adjatok országo­tok asszo­nyainak, tanítsátok a fiatal lányokat és a gyerme­ke­ket, hogy az anyák kicsinyeiket majdan a legko­rábbi időtől kezdve taníthassák, oktassák körül­tekin­tő­en, neveljék őket jóságos jellemre és jó erköl­csökre, vezessék el őket az emberi erényekhez, meg­előz­vén, hogy később helytelenül viselkedjenek; segítsék őket a bahá’í oktatást elsajátítani. Emígyen tápláltatnak majd ezen kicsi gyermekek Isten megis­me­ré­sének és az Ő szeretetének kútfejéből. Így növeked­nek majd és bontanak virágot, tanulják meg az igazságosságot és az emberi méltóságot, az eltökélt­séget és az erőfeszí­tésre és kitartásra való hajlandóságot. Így tanulnak majd kitartást minden­ben, akaratot az előmenetelre, nemes lelkületet és elszántságot, erkölcsösséget és tiszta életet. Így lesznek képesek arra, hogy sikeresen véghez vigyék azt, amibe belekezdtek.
2. Gondolják meg az anyák, hogy a gyermekek nevelésével összefüggő dolgok elsőrendű fontos­sággal bírnak. Tegyenek meg minden tőlük telhetőt, mivel a zsenge és zöld ág még arrafelé nő, amerre szoktatjuk. Ezért hát az anyák kötelessége úgy nevelni kicsinyeiket, mint ahogy a kertész teszi a friss palán­tákkal. Nappal és éjszaka törekedjenek arra, hogy gyermekeikben megalapozzák a hitet és bizonyos­ságot, az istenfélelmet, a világok Urának szeretetét és minden jó tulajdonságot és képességet. Amikor az anya azt látja, hogy kicsinye helyesen cselekedett, dicsérje meg és örvendeztesse meg gyermeke szívét, ha pedig a legcsekélyebb kellemetlen tulajdonság is felbukkan benne, beszéljen a gyerekkel és büntesse, hasson az eszére, és ha szükséges, szelíden feddje is meg. A gyermeket azonban sem megütni, sem pedig megszégyeníteni nem szabad, mert a gyermek jelleme teljesen el fog torzulni, ha ütik vagy megszégyenítik.

– 96 –

1. Ó, az Irgalmas szolgálói! Adjatok hálát az Ősi Szépségnek, hogy felemeltettetek és összegyűjtettetek ebben a leghatalmasabb évszázadban, ebben a leg­világosabb korban. Illendő hálaként egy ilyen adomá­nyért álljatok szilárdan és erősen a Szövetség­ben, és Isten és a szent Törvény előírásait követve tápláljátok gyermekeiteket csecsemőkoruktól kezdve az egyete­mes oktatás tejével, és neveljétek őket úgy, hogy leg­korábbi napjaiktól kezdve szívük legmélyén, a termé­sze­tükben szilárdan rögzüljön egy olyan élet­mód, amely minden­ben megfelel az isteni Tanításoknak.
2. Mert az anyák az első nevelők, az első tanítók; és bizony az anyák határozzák meg kicsinyeik boldog­ságát, jövőbeli nagyságát, udvarias viselkedését, tanultságát, ítélőképességét, megértését és hitét.

– 97 –

1. Vannak bizonyos pillérek, melyek azért állít­tat­tak fel, hogy Isten Hitének megingathatatlan támaszai legyenek. Ezek közül a leghatalmasabb a tanulás, az elme használata, a tudatosság kitágítása, belelátás a világegyetem valódi termé­sze­tébe és a Mindenható Isten rejtett titkaiba.
2. Ezért a tudás előmozdítása Isten barátainak mindegyikére kiszabott elkerülhetetlen kötelesség. Azon Szellemi Tanács­nak, Isten azon gyülekezetének kötelessége, hogy minden erőfeszítést megtegyen a gyer­mekek nevelése érdekében, hogy már csecsemő­koruk­tól kezdve bahá’í visel­kedésre és Isten akarata szerin­ti életre neveljék őket, és miként a fiatal növé­nyek, fejlődjenek és virágozzanak a lágyan csobogó víz­ben, vagyis az Áldott Szépség tanácsaiban és intéseiben.

– 98 –

1. Ha nem lenne nevelő, minden lélek műveletlen maradna, és ha nem lenne tanító, a gyermekek tudatlan teremtmények lennének.
2. Ez az oka, hogy ebben az új korszakban az Isten Könyvében előírt nevelés és képzés kötelező és nem önkéntes. Azaz az apáknak és anyáknak köteles­ség­ként meg­paran­csoltatott, hogy minden erejükkel törekedjenek a lányok és fiúk képzésére, hogy a tudás emlőin táplálják őket, és azok a tudományok és művészetek kebelén növekedjenek. Ha a szülők ezt elhanyagolják, felelősségre fogják vonni őket és megszégyenülnek a szigorú Úr előtt.

– 99 –

1. Írtál a gyermekeket illetően: A gyermekeket kezdettől fogva isteni nevelésben kell részesíteni, és folyamatosan emlékeztetni kell őket, hogy ne feledkezzenek meg Istenükről. Hagyjad, hogy Isten szeretete az anyatejjel együtt hassa át legbenső lényüket.

– 100 –

1. Az a kívánságom, hogy ezek a gyermekek bahá’í oktatásban részesüljenek, hogy mind itt, mind a Királyságban fejlődhessenek, és megörvendeztessék a szívedet.
2. Az eljövendő időkben az erkölcsök szélsőséges mérték­ben el fognak fajulni. Elengedhetetlen, hogy a gyermekeket bahá’í módon neveljék, hogy boldog­ságot találjanak mind ezen, mind pedig a túlvilágon. Ha nem, akkor bánat és bajok fogják őket sújtani, mert az emberi boldogság alapja a lelki viselkedés.

– 101 –

1. Ó, ti, kiknek lelke békére lelt! A Legszentebb Könyvben és más Táblákban foglalt isteni szövegek között található ez is: az apa és az anya kötelessége, hogy gyermekeiket a jó magaviseletre és a könyvek tanulmányozására neveljék; tanulmányozásra, vagyis a szükséges mértékig, hogy egyetlen gyermek se maradjon írástudatlan, legyen az lány vagy fiú. Ha az apa elmulasztja e kötelességét, rá kell kényszeríteni, hogy teljesítse felelősségét, és ha nem képes ennek eleget tenni, akkor az Igazságosság Háza vegye át a gyermekek nevelését; soha egyetlen gyermek sem maradhat oktatás nélkül. Ez egyike azon szigorú és megkerülhetetlen parancsolatoknak, amelyek elha­nya­golása a Mindenható Isten haragos felhá­borodását váltaná ki.

– 102 –

1. Ó, igaz társak! Az egész emberiség olyan, mint a gyermekek az iskolában, és a Fény Hajnalpontjai, az isteni kinyilatkoztatás Forrásai a tanítók, csodálatosak és páratlanok. A teremtés valóságos természetének iskolájában, az Istentől származó tanítások szerint nevelik ezeket a fiakat és leányokat, és a kegyelem kebelén nevelgetik őket, hogy minden irányban fej­lőd­jenek, felmutassák az Úr kiváló ajándékait és áldásait, és egyesítsék magukban az emberi tökéletes­ségeket; hogy az emberi törekvések minden területén előrehaladjanak, lett­légyen az külső vagy belső, rejtett vagy látható, anyagi vagy szellemi, amíg e halandó világot kitárt tükörré nem változtatják, amely vissza­tükrözi azt a másik világot, amely el nem múlik.
2. Ó, Isten barátai! Mivel ebben a legjelentősebb kor­szakban az Igazság Napja a tavaszi napéj­egyenlőség legmagasabb pontján kelt fel, és sugarait minden tájra rávetítette, olyan remegő izgalmat fog kiváltani, olyan rezgéseket fog kibocsá­tani a lét világában, olyan növekedést és fejlődést fog elindí­tani, a fénynek olyan dicsőséges ragyogásával fog kiáradni, a kegyelem felhői olyan bőséges záporokat fognak alábocsátani, és a mezők és síkságok az illatos növények és virágok olyan sokaságát fogják teremni, hogy ez az alantas föld az Abhá Királysággá válik, és ezen alsó világ a fenti világgá. Akkor e porszem olyan lak lesz, mint az ég hatalmas köre, ez az emberi hely, mint Isten palotájának udvara, ez agyagpötty pedig az Urak Ura végtelen kegyeinek hajnalhasadása.
3. Ezért, ó, Isten szerettei! Tegyetek hatalmas erő­feszí­téseket, amíg ti magatok is megtestesítitek ezt a fejlődést és mindezen megerősítéseket, és Isten ál­dásainak közép­pont­jaivá, egysége fényének nap­for­rá­sává, és a civilizált élet ajándékainak és kegyel­me­inek előmozdítóivá váltok. Legye­tek abban az or­szág­ban az emberi tökéletességek élharcosai; járul­ja­tok hoz­zá a tudás különböző ágainak előre­mene­telé­hez, legye­tek aktívak és előremutatóak a találmá­nyok és a művé­sze­tek terén. Törekedjetek az emberek maga­viseleté­nek javítására, és azt keressétek, miként múl­hatjátok felül az egész világot erkölcsös jellem­ben. Már csecsemőkorban tápláljátok a gyermekeket a mennyei kegyelem emlőiből, ringassátok minden kivá­lóság bölcsőjében, neveljétek a jóság ölelésében. Része­sítsétek őket minden hasznos tudomány előnyé­ben. Kapjanak részt minden új, ritka és csodás mester­ségből és művészetből. Neveljétek őket munkára és erő­feszítésre, szoktassátok őket hozzá a nehéz­ségek­hez. Tanítsátok őket arra, hogy életüket fontos dol­gok­nak szenteljék, és ösztö­nözzétek őket az emberi­ség számára hasznos tanulmányok elvégzésére.

– 103 –

1. A gyermekek nevelése és képzése az emberiség leg­dicséretreméltóbb cselekedetei közé tartozik, és a Mindenek Felett Kegyelmes kegyelmét és kegyét vonzza magához, mert a nevelés minden emberi kiválóság nélkülözhetetlen alapja, és ez teszi lehetővé az ember számára, hogy felhághasson az örök dicsőség magaslataira. Ha a gyermeket csecsemő­korától kezdve képzik, akkor a Szent Kertész szerető gondoskodásán keresztül a szellem és a tudás kristályvizét fogja magába szívni, miként fiatal fa a csörgedező patakok között. És bizonyosan magába fogadja majd az Igazság Napjának fényes sugarait, és fénye és melege által mindig frissen és szépen fog növekedni az élet kertjében.
2. Ezért a lelki nevelőnek orvosnak is kell lennie: vagyis a gyermek tanítása során orvosolnia kell annak hibáit; át kell adnia neki a tudást, és ugyanakkor szellemi természetűvé kell nevelnie. Legyen a tanító a gyermek jellemének orvosa: így fogja tudni meggyógyítani az embergyermekek lelki beteg­ségeit.
3. Ha ebben a nagy jelentőségű feladatban hatalmas erő­feszítést teszünk, az emberiség világa más díszek­ben fog tündökölni, és a legszebb fényben fog felra­gyog­ni. Akkor ez a sötét hely világosságba borul, és ezen földi lakhely Menny­országgá változik. Akkor a démonok is angyalokká válnak, a farkasok a nyáj pász­toraivá, a vadkutya falka az egység síkságain legelé­sző gazellák csapatává, a ragadozó vadak békés csor­dává, a borotvaéles karmaikat csattogtató ragado­zó madarak pedig énekesmadarakká, melyek édes­deden zengik dalukat.
4. Az ember belső valósága ugyanis határvonal az árnyék és a fény között, a két tenger találkozásának helye[35]; az ereszkedés ívének[36] legalsó pontja és ezért képes az efölött lévő minden fokozatot elnyerni. Neveléssel minden kiváló­ságot elérhet; nevelés nélkül viszont megragad lent, a tökélet­lenség legala­csonyabb pontján.
5. Minden gyermek potenciálisan a világ világos­sága – és egyben sötétsége is; ezért a nevelés kérdését elsődleges fontosságúnak kell tekinteni. A gyermeket csecsemőkorától kezdve Isten szeretetének keblén kell dajkálni, és az Ő tudásának ölelésében kell nevelgetni, hogy fényt sugározzon, növekedjen szellemiségben, bölcsességgel és tanultsággal teljen el, és az angyali seregek tulajdonságait öltse magára.
6. Mivel ezt a szent feladatot kaptátok, mindent meg kell tennetek annak érdekében, hogy ez az iskola minden tekintetben híressé váljék az egész világon; hogy az Úr Szavának felmagasztalása legyen a célja.

– 104 –

1. Ó, Isten szerettei és az Irgalmas szolgálóleányai! A tudósok jó része azon a véleményen van, hogy az el­mék közötti eltérés és a felfogás különböző szintje az oktatás, a képzés és a kultúra különbözőségének kö­szön­hető. Vagyis úgy vélik, hogy az elmék kez­det­ben egyformák, de a képzés és a nevelés elmebeli elté­ré­seket és más-más intelligenciaszinteket ered­mé­nyez, és ez az eltérés nem az egyéniség velejárója, ha­nem a nevelés eredménye: hogy senki sem rendel­ke­zik veleszületett felsőbbrendűséggel a másikhoz képest…
2. Isten megnyilvánulásai szintén egyetértenek azzal a nézettel, hogy a nevelés a lehető legerősebb hatást gyakorolja az emberiségre. Megerősítik azon­ban, hogy az intelligencia­szint-beli különbségek vele­születettek; és ez a tény nyilván­való, és nem érdemes vitat­kozni rajta. Hiszen látjuk, hogy azonos korú, azo­nos országból, azonos fajból, sőt ugyanabból a család­ból származó és ugyanazon személyek által nevelt gyermekek is különböznek felfogóképességük és intel­li­gen­ciá­juk fokát tekintve. Az egyik gyorsan halad előre, a másik csak fokozatosan tudja befogadni a tudást, a harmadik pedig megmarad a legala­cso­nyabb szinten. Mert bármennyire is csiszolunk egy kagylót, nem lesz belőle csillogó gyöngy, és egy tompa kavicsot sem tudunk olyan drágakővé változ­tatni, melynek tiszta sugarai beragyogják a világot. A kolocint és a keserűfa[37] soha nem lesz képzés és műve­lő­dés révén Áldott Fává[38]. Vagyis a nevelés nem tud­ja megváltoztatni az ember belső lényegét, de óriá­si befolyást gyakorol, és ezzel az erővel képes kihozni az egyénből azokat a tökéletességeket és képes­ségeket, amelyek benne lakoznak. Egy búzaszem, ha a gazda gondozza, szép termést hoz, és egy mag a kertész gondoskodásának segítségével nagyszerű fává nőhet. A tanító szeretetteljes erőfeszítéseinek köszön­hető­en az általános iskolába járó gyermekek a legma­gasabb szintű teljesítményt érhetik el; sőt jótékony hatása egy gyenge képességű gyermeket is magasztos trónra emelhet. Így világosan bebizonyíttatott, hogy az elmék lényegi természetüknél fogva különböznek képességeikben, de az oktatás is nagy szerepet játszik, és erőteljes hatást gyakorol a fejlődésükre.

– 105 –

1. Ami a jelenleg uralkodó materialista civilizációt és az isteni civilizációt illeti, mely utóbb az Igaz­ságosság Házából származó jótétemények egyike lesz, a közöttük lévő különbség ez: az anyagi civilizá­ció büntető és megtorló törvények erejével tartja vissza az embereket a bűnözéstől; és mint tapasztal­hatjátok, míg burjánzanak az ilyen jellegű jog­szabá­lyok, nem létezik törvény az ember jutalmazására. Európa és Amerika minden városában hatalmas épü­leteket emeltek a bűnözők fogvatartására.
2. Az isteni civilizáció azonban úgy neveli a társadalom minden tagját, hogy egy elhanyagolható kisebbség kivételével senki ne vállalja bűncselek­mény elkövetését. Hatalmas a kü­lönb­ség tehát az erőszakos és megtorló jellegű bűnmegelőzés és egy olyan nevelés, felvilágosítás és szellemi felemelés között, ahol az emberek a büntetéstől és a bosszútól való félelem nélkül is visszariadnak a bűnözéstől. Magát a bűnelkövetést is nagy szégyennek fogják tartani, olyannak, mely önmagában a legnagyobb büntetés lesz. Az emberi tökéletesedés szerelmesei lesznek, és olyan dolgoknak fogják szentelni életüket, melyek fényt hoznak a világba, és erősítik azon tulajdonságokat, melyek elfogadhatók Isten Szent Küszöbe előtt.
3. Nézzétek, mily nagy a különbség az anyagi és az isteni civilizáció között. Az anyagi erőszakkal és bün­te­téssel próbál­ja az embereket visszatartani attól, hogy bajt keverjenek, ártsanak a társadalomnak és bűnt kövessenek el. Egy isteni civilizációban azonban az egyént úgy nevelik, hogy a büntetéstől való félelem nélkül is visszariadjon a bűnözéstől, hogy azt magá­ban a legborzasztóbb kínzásnak tartsa, és buzgón és öröm­mel igyekezzen az emberhez méltó erényeket elsajátítani, hogy előmozdítsa az emberi fejlődést és fényt terjesszen a világban.

– 106 –

1. A Mindenható Istennek ember által nyújtható legnagyobb szolgálatok egyike a gyermekek, az Abhá Paradicsom fiatal növénykéinek nevelése és oktatása, hogy ezek a gyermekek, akik kegyelemmel az üdvös­ség útján neveltetnek, és akik az isteni adomány gyön­gyei­ként növekednek a nevelés kagyló­jában, egy napon a maradandó dicsőség koronáját ékesíthessék majd.
2. Ezt a szolgálatot azonban nagyon nehéz vállalni, és még nehezebb sikeresnek lenni benne. Remélem, hogy jól meg fogsz felelni e legfontosabb feladatnak, sikeresen véghez­viszed azt, és Isten bőséges kegyel­mének zászlója leszel; hogy ezek a gyermekek, akiket egytől egyig a szent Tanítások szerint nevel­nek, olyan természetet fognak kifejleszteni, mint az édes illat, amely a Mindenható kertjeiben lengedez, és illatát az egész világra szórja.

– 107 –

2. ‘Abdu’l-Bahá reménye az, hogy a mélyebb tudás tantermében azon ifjú lelkeket olyan személy fogja majd gondozni, aki szeretetre neveli őket. Tanuljanak mindnyájan alaposan a rejtett misztériumokról a szel­lem és lélek minden területén; olyan alaposan, hogy a Mindenható Királyságában mindegyikük, mi­ként egy beszéddel felruházott fülemüle, a Mennyei Biro­dalom tit­kairól dalolhasson fennhangon, és vágya­kozó szerel­mesként önthesse ki fájdalmas szük­ségét és mindent lebíró vágyakozását a Szeretett iránt.

– 108 –

1. Tekintsétek elsődleges fontosságúnak a szilárd jellem kérdését. Minden apának és anyának köteles­sége, hogy hosszú időn keresztül tanácsot adjon gyermekeinek, és elvezesse őket azon dolgokhoz, amelyek örökkévaló becsületet eredmé­nyeznek.
2. Ösztönözzétek az iskolás gyermekeket már a legkorábbi éveiktől kezdve arra, hogy magas szín­vonalú beszédeket tart­sanak, hogy aztán szabad­idejükben is meggyőzően és hatá­sosan beszéljenek, és világosan és ékesszólóan fejezzék ki magukat.

– 109 –

1. Ó, ti, akik Isten kegyelmében részesültök! Ebben az új és csodálatos Korban a tudományok és művészetek tanítása a rendíthetetlen alap. A Szent Szövegek tisztán érthető parancsolata szerint minden gyermeket a szükséges mértékben meg kell tanítani a mesterségekre és a művészetekre. Ezért minden városban és faluban iskolákat kell létrehozni, és az adott városban vagy faluban minden gyermeknek a szükséges mértékben részt kell vennie az oktatásban.
2. Ebből következik, hogy amely lélek felajánlja a segítségét ennek eléréséhez, azt biztosan elfogadják a mennyei Küszöbön, és magasztalni fogja a magasság­béli Gyülekezet.
3. Mivel keményen törekedtetek e mindennél fontosabb cél elérésére, remélem, hogy a világos bizonyságok és jelek Ura meg fog benneteket jutalmazni, és a mennyei kegyelem tekintete felétek fog fordulni.

– 110 –

1. Ami az iskolák szervezését illeti: ha lehetséges, a gyermekek mindannyian ugyanolyan szabású ruhát viseljenek, még akkor is, ha az anyaguk eltérő. Előnyösebb, ha a kelme is egységes; ha azonban ez nem lehetséges, akkor sincs semmi baj. Minél tisztaságszeretőbbek a tanulók, annál jobb; makulát­lanul tisztának kell lenniük. Az iskolának olyan helyen kell lennie, ahol a levegő pompás és tiszta. A gyermekeket gondosan arra kell nevelni, hogy a lehető legudvariasabbak és jól neveltek legyenek. Folyamatosan bátorítani kell őket, és arra vezetni, hogy törekedjenek buzgón a legnagyobb emberi teljesítmények elsajátítására, és már egészen kicsi koruktól kezdve tanuljanak meg magas célokat kitűzni, jól viselkedni, erkölcsösnek, tisztának és romlatlannak lenni, és tanulják meg, hogy mindenben komoly elszántsággal és céltudatosan járjanak el. Ne tréfálkozzanak öncélúan és fecséreljék semmiségekre az idejüket, hanem komolyan haladjanak céljaik felé, hogy minden helyzetben határozottnak és szilárdnak találhassák őket.
2. Az erkölcsre és jó magaviseletre való nevelés sokkal fontosabb, mint a könyvekben rejlő tudás elsajátítása. Egy tiszta, barátságos, szilárd jellemű és helyes magatartású gyermek, még ha tudatlan is, kívá­natosabb, mint egy durva, koszos, rosszindulatú gyerek, hiába alaposan képzett minden tudományban és művészetben. Ennek az az oka, hogy a jó maga­vise­letű gyermek, még ha tudatlan is, másoknak haszná­ra válik, míg a rosszindulatú, neveletlen gyerek romlott és káros másokra, hiába tanult. Ha azonban a gyer­me­ket úgy nevelik, hogy legyen tanult és jó maga­viseletű, akkor az eredmény fényesnél fényesebb lesz.
3. A gyermekek olyanok, mint a friss zöld hajtás; abban az irányban nőnek, amerre hajlítjátok őket. A legnagyobb gond­dal igyekezzetek hát magas ideálo­kat és célokat tűzni eléjük, hogy felnőttként majd ragyogó gyertyákként vessék sugaraikat a világra, ne szennyezzék be magukat állatokként meggondo­latlanul és tudatlanul buja vágyakkal és szenvedé­lyekkel, hanem szívből arra törekedjenek, hogy örök dicsőséget nyerjenek és az emberiség összes kiválósá­gát elsajátítsák.

– 111 –

1. A rossz cselekedetek gyökere a tudatlanság, ezért szilárdan meg kell ragadjuk a felfogás és a tudás eszközeit. A jó jellemet tanítani kell. A fényt messzire kell terjeszteni, hogy az emberiség iskolájában mindenki elsajátíthassa a szellem mennyei tulajdon­ságait, és minden kétséget kizáróan meg­győződ­hessen arról, hogy nincs kegyetlenebb pokol, nincs tüzesebb mélység, mint ha valaki jelleme gonosz és romlott; nincs sötétebb gödör és undorítóbb kínzatás, mint ha valaki olyan tulajdonságokkal bír, melyek megérdemlik az elítélést.
2. Az egyénnek olyan magas fokú nevelésben kell részesül­nie, hogy inkább engedje elvágni a torkát, minthogy hazudjon, és tartsa könnyebbnek, ha karddal vágják le vagy lándzsával szúrják át, mintha rágalmazna vagy haragja elragadná.
3. Így lehet lángra lobbantani az emberi méltóság és büszkeség érzését, hogy felégessük azzal a kéjes vágyak aratását. Akkor Isten minden egyes szerette a szellem tulajdonságaival fog felragyogni, mint egy fényes hold, és az Úr Szent Küszöbével való kap­csolatuk nem csalfa tévkép, hanem szilárd és valóságos lesz, olyan, mint az épület alapzata, nem pedig valamiféle díszítés a homlokzatán.
4. Ebből következik, hogy a gyermekek iskolájának a legnagyobb fegyelem és rend helyének kell lennie, hogy a tanításnak alaposnak kell lennie, és gondos­kodni kell a jellem kiigazításáról és finomításáról; hogy így a gyermek legkorábbi éveiben, a gyermek legbensőbb lényében alapoztassék meg az isteni alapzat, és építtessék fel a szentség épülete.
5. Tudjátok, hogy a tanításnak, a jellem kiigazí­tásának és finomításának, a gyermek buzdításának és bátorításának az ügye rendkívül fontos, mert ezek Isten alapelvei.
6. Így, ha Isten is úgy akarja, ezekből a szellemi iskolákból megvilágosodott gyermekek fognak kilép­ni, akiket az emberi­ség legszebb erényei díszítenek, és nemcsak Perzsiában, hanem az egész világon szórják majd fényüket.
7. Ha a serdülőkor elmúlt, rendkívül nehéz tanítani az egyént és finomítani a jellemét. Amint a tapasztalat mutatja, még ha minden erőfeszítést megteszünk is bizonyos hajlamainak a megváltoztatására, mindez akkor már nem vezet semmire. Lehet, hogy ma vala­melyest javul, de néhány nap múlva elfelejti, és visszatér megszokott állapotába és korábbi visel­kedéséhez. Ezért a korai gyermekkorban kell a szilárd alapot teremteni. Amíg az ág zöld és zsenge, addig könnyen ki lehet egyenesíteni.
8. Úgy értjük, hogy a szellem minőségei jelentik az alapvető és isteni alapzatot és díszítik az ember igazi lényegét; az emberi fejlődés oka pedig a tudás. Isten szeretteinek nagy jelentőséget kell tulajdonítaniuk ennek a kérdésnek, és lelkesen és buzgón kell munkálkodniuk ezen.

– 112 –

E szent Ügyben az árvák kérdése a legnagyobb fontossággal bír. A legnagyobb figyelmet kell fordítani az árvákra; tanítani, nevelni és oktatni kell őket. Különösen Bahá’u’lláh tanításait kell minden eszközzel átadni nekik, amennyire ez csak lehetséges.

Könyörgöm Istenhez, hogy légy kedves szülője az árva gyermekeknek, megébresztve őket a Szentlélek illatával, hogy az emberiség világának igaz szolgái­ként és az emberiség nagy gyülekezetében lobogó fényes gyertyákként érjék el az érettség korát.

– 113 –

1. Ó, Isten szolgálóleánya! … Át kell adni az isteni taní­tá­sokat az édesanyáknak, hatékony tanácsokkal kell őket ellátni, és bátorítani és lelkesíteni kell őket gyermekeik tanítására, mert az anya a gyermek első nevelője. Ő az, akinek az újszülöttet az első pillanattól kezdve Isten Hitének és Törvényének emlőiből kell táplálnia, hogy az isteni szeretetet az anyatejjel együtt szívja magába, és az vele is maradjon az utolsó leheletéig.
2. Ha az anya elhanyagolja a gyermekei nevelését és nem indítja el őket a helyes úton, a későbbi képzés nem lesz olyan hatékony. A Szellemi Tanácsok feladata, hogy az anyák számára jól megtervezett prog­ramot biztosítsanak a gyerme­kek neveléséhez, bemu­tatva, miként kell őket csecsemőkortól kezdve vigyázni és tanítani. Ezeket az utasításokat minden anyának át kell adni, hogy útmutatóként szolgáljanak nekik, és így mindegyikük a Tanításoknak megfelelő­en nevelhesse és gondozhassa gyermekeit.
3. Így fognak Isten szeretete kertjének ezen fiatal növényei növekedni és virágozni az Igazság Napjának melege, a Menny simogató tavaszi fuvallatai és any­juk terelgető keze alatt. Így lesz mindegyikük fürtös gyümölcsöt hozó fává az Abhá Para­dicsomban, és a tavasz adományaiból ebben az új és csodás évszakban így lesz részük minden szépség és kegyelem.

– 114 –

1. Ó, ti, szerető anyák, tudjátok, hogy Isten szemében az Ő imádatának legjobb módja a gyerme­kek nevelése és az emberiség minden tökéletességére való oktatása; és ennél nemesebb tettet el sem lehet képzelni.

– 115 –

1. Ó, Isten két szeretett szolgálóleánya! Amit az ember nyelve beszél, azt bizonyítsa be tetteivel is. Ha azt állítja magáról, hogy hívő, akkor cselekedjen az Abhá Királyság előírásai szerint.
2. Dicsértessék Isten, hogy ti ketten tettekkel bizo­nyí­tottátok szavaitok igazságát, és elnyertétek az Úristen megerősítéseit. Minden nap hajnalban össze­gyűjtitek a bahá’í gyermekeket, és tanítjátok nekik a Szent Szövegeket és az imákat. Ez igen dicséretes cselekedet, és örömöt hoz a gyermekek szívébe: hogy minden reggel a Királyság felé fordíthatják arcukat, az Urat említhetik és dicsérhetik az Ő Nevét, és a legédesebb hangon mondhatják az imákat és szaval­hatják a Szent Szövegeket.
3. Ezek a gyermekek olyanok, mint a fiatal növények, és az imák tanítása számukra mintha esőt hagynánk rájuk hullani, hogy zsengén és frissen növekedhessenek, és Isten szerete­tének lágy szellője susogjon felettük, beleremegtetve őket az örömbe.
4. Áldás vár benneteket, és biztos menedék.

– 116 –

1. Ó, te, a Királyság leánya! Leveleidet megkaptuk. Tartal­mukból kiderült, hogy édesanyád felszárnyalt a láthatatlan birodalomba, és te egyedül maradtál. Az a kívánságod, hogy szolgáld atyádat, aki kedves számodra, és hogy szolgáld Isten Királyságát is, és tanácstalan vagy, hogy a kettő közül melyiket tedd. Foglalatoskodj elsősorban atyád szolgálatával, és amikor csak időd engedi, szórd az isteni illatokat is.

– 117 –

1. Ó, te, ki kedves vagy ‘Abdu’l-Bahának! Légy atyád fia és légy annak a fának a gyümölcse. Légy olyan fiú, aki a lelkéből és a szívéből született, és nem csak vízből és agyagból. Az az igazi fiú, aki a férfi lelki részéből ágazott ki. Kérem Istent, hogy nyerj mindenkor megerősítést és erősödj.

– 118 –

1. Ó, ti, fiatal bahá’í gyermekek, akik az igaz megértést és tudást keresitek! Az emberi lényt számos dolog különbözteti meg az állattól. Először is, Isten képmására, a Mennyei Fény hasonlatosságára terem­tetett, miként a Tóra mondja: „Teremt­sünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.”[39] Ez az isteni képmás a tökéletesség minden olyan tulajdonságát jelenti, amelynek fénye az Igazság Napjából áradva bevilágítja az ember belső valóságát. És a tökéletesség e tulajdonságai közül a legnagyobbak közé tartozik a bölcsesség és a tudás. Ezért hatalmas erőfeszítést kell tennetek, éjt nappallá téve serénykedve, egyetlen egy pillanatra sem lankadva, hogy nagy tudásra tegyetek szert a tudományokban és művészetekben, s így az Igazság Napjából sugárzó Isteni Képmás megvilá­gíthassa az emberi szívek tükrét.
2. ‘Abdu’l-Bahá leghőbb vágya, hogy mind­annyiótokat a tudományok legelső művelőjeként lás­sa, s hogy a belső jelentések iskolájában mind­egyi­kőtök vezetővé váljék a bölcsességben.

– 119 –

1. A bahá’í gyermekek szárnyalják túl a többieket a tudás és a művészetek elsajátításában, mert Isten kegyelmében ringott bölcsőjük.
2. Amit a többiek egy év alatt tanulnak meg, azt a bahá’í gyermek tanulják meg egy hónap alatt. Szeretettől vezetve, ‘Abdu’l-Bahá szíve azt szeretné látni, hogy minden egyes bahá’í fiatal világszerte ismert legyen intellektuális képes­ségeiről. Nem lehet kérdéses, hogy minden erőfeszítésüket, minden energiájukat és büszkeségüket a tudományok és művészetek elsajátításának fogják szentelni.

– 120 –

1. Ó, drága gyermekeim! Leveleteket megkaptuk. Az örömnek olyan fokát éreztük, amely meghaladja a szavakat és a betűket, mert – dicséret az Úrnak – Isten Királyságának ereje olyan gyermekeket nevelt, akik kisgyermekkoruktól kezdve buzgón kívánnak bahá’í nevelésben részesülni, hogy gyer­mek­koruktól kezdve az emberiség világának szolgála­tával foglalatos­kodhassanak.
2. Legfőbb kívánságom és vágyam, hogy ti, akik a gyer­mekeim vagytok, Bahá’u’lláh tanításai szerint nevel­kedjetek és bahá’í képzésben részesüljetek; hogy mindannyian lobogó gyertyává váljatok az embe­ri­ség világában, az egész emberiség szolgálatára szen­teljétek magatokat és lemondjatok pihenésetekről és kényelmetekről azért, hogy a teremtés világába nyugalmat hozhassatok.
3. Íme, ez az Én reménységem irányotokban, és bízom benne, hogy ti lesztek örömöm és boldogságom forrásai Isten Királyságában.

– 121 –

1. Ó, te, kinek éveinek száma kevés, de szellemi adottságai bőségesek! Hány gyermek van, akik, bár éveik zsengék, mégis érettek és józan ítélő­képes­ségűek! És hány idős ember tudatlan és zavarodott! Mert a növekedés és a fejlődés az értelem és a józan ész erejétől függ, nem pedig az életkortól vagy a napok számától.
2. Bár még gyermekkorodban vagy, mégis felismer­ted Uradat, míg nők tömegei nem vesznek tudomást Róla, el vannak zárva mennyei Királyságától, és meg vannak fosztva adományaitól. Adj hálát Uradnak e csodálatos ajándékért.
3. Könyörgöm Istenhez, hogy gyógyítsa meg édes­anyádat, akit tisztelnek a mennyek Király­sá­gában.

– 122 –

1. A válasz a gyermeknevelésre vonatkozó kérdé­sed­re: Úgy illik, hogy a gyermekeket Isten szerete­té­nek emlőiből tápláld, és tereld őket a szellem dol­ga­i­nak irányába, hogy arcukat Isten felé fordíthassák, be­tart­hassák a jó magaviselet szabályait és a jellemük ki­vá­ló legyen, elsajátíthassák az emberiség minden kel­lemét és dicséretes tulajdonságát, alapos ismere­te­ket szerez­hessenek a tudás különböző területeiről, úgy, hogy éle­tük kezdetétől fogva szellemi lényekké vál­hassanak, a Királyság lakóivá, akik a szentség édes illa­taiba szerel­mesek, és a Mennyei Birodalomból ere­dő vallá­sos és lelki nevelést kaphassanak. Való­ban, kérni fo­gom Istent, adja, hogy sikeresek legyenek ebben.

– 123 –

1. Ó, te, aki Isten Királyságára szegezed szemed! Megkaptuk leveledet, és láttuk, hogy a hívők gyermekeinek tanításával foglalkozol, hogy ezen zsenge kicsinyek megtanulják a Rejtett Szavakat és az imákat, és azt, hogy mit jelent bahá’í-nak lenni.
2. Gyermekeket tanítani olyan, mint egy szerető kertész munkája, aki a Mindenható virágzó mezején gondozza a fiatal növényeket. Ez kétségtelenül meghozza a kívánt eredményt; és különösen is igaz a bahá’í kötelességek és magatartás oktatására, mert a kisgyermekek szívében és lelkében tudatosítani kell, hogy a „bahá’í” nem csupán egy név, hanem egy igazság. Minden gyermeket a szellem dolgaira kell nevelni, hogy minden erényt megtestesítsen, és Isten Ügyének dicsőségére váljon. Ellenkező esetben a „bahá’í” szó magában nem hoz gyümölcsöt, és semmire sem vezet.
3. Törekedj tehát a legjobb tudásod szerint megér­tetni ezekkel a gyermekekkel, hogy bahá’í az, aki minden tökéletességet megtestesít, hogy úgy kell ragyognia, mint egy meggyújtott kanócnak – nem lehet sötétség a sötétségben, aki mégis a „bahá’í” nevet viseli.
4. Nevezd ezen iskolát Bahá’í Vasárnapi Iskolá­nak.[40]

– 124 –

1. A gyermekek vasárnapi iskolája, ahol Bahá’u’lláh Tábláit és Tanításait olvassák, és Isten Igéjét mondják nekik dallamos hangon, valóban áldott dolog. Ezt a szervezett tevékenységet mindenképpen szünet nélkül folytatnod kell, és fontosságot kell tulajdonítanod neki, hogy napról napra növekedjék és megébresz­tessék a Szentlélek leheletével. Ha ezt a tevé­kenységet jól szervezed, biztos lehetsz benne, hogy nagyszerű eredményeket fog hozni. Szilárdságra és állhata­tosságra van azonban szükség, különben egy ideig folytatódik, de később fokozatosan feledésbe merül. A kitartás elengedhetetlen feltétel. A szilárdság és áll­hatatosság minden projektben kétségtelenül jó ered­ményekhez vezet; ellenkező esetben az néhány napig folytatódik, majd később abbamarad.

– 125 –

1. A tanárok cseréje nem lehet sem túl gyakori, sem túlságosan ritka; a mértékletesség előnyösebb. Nem tanácsos akkor tartani a foglalkozásokat, amikor más egyházakban imaidő van; ez elidegenedéshez vezet­ne, mivel a saját vasárnapi iskolával rendelkező bahá’í gyerekek megfosz­tatnának a lehetőségtől, hogy más vasárnapi iskolába is járhassanak, ha akarnak. Ezen túl­menően megengedett nem bahá’í szülők gyer­me­kei­nek felvétele a bahá’í gyermekek iskolájába. És ha ebben az iskolában a gyermekek tájé­koztatása cél­jából összefoglalják az összes vallás alapelveit, az nem lehet káros.
2. Mivel a gyermekek száma kevés, nem lehetséges különböző foglalkozásokat tartani, és természetesen csak egy osztályra van szükség. Ami a gyermekek közötti különb­ségekre vonatkozó utolsó kérdést illeti, cselekedjetek úgy, miként tanácsosnak látjátok.

– 126 –

1. Leveledet megkaptuk. Istennek hála, megtudtuk ebből, hogy jó egészségben és biztonságban vagy, mint­hogy azt is, hogy mezőgazdasági iskolába készülsz. Ez nagyon helyes lépés. Amennyire csak tőled telik, igyekezz elsajátítani a mezőgazdaság tudo­mányát, hiszen az isteni tanítások szerint a tudo­mányok elsajátítása és a művészetek gyakorlása isten­tisztelettel egyenértékű cselekedet. Ha valaki teljes erejével azon van, hogy elsajátítson egy tudo­mányt vagy tökéletesítsen egy művészetet, az olyan, mintha templomban tisztelné Istent. Ha tehát mező­gazdasági iskolába mégy és igyekszel elsajá­títani azt a tudományt, akkor éjjel-nappal isten­tiszte­letben veszel részt, olyan cselekedetet hajtasz végre, amely elfoga­dott a Mindenható küszöbe előtt. Lehet-e ennél nagyobb adomány, mint hogy a tudomány isten­tiszteletnek tekintendő, a művészet pedig Isten Királysága szolgálatának?

– 127 –

Ó, te, az Egyetlen Igaz Isten szolgája! Ebben az egyetemes törvénykorszakban az ember csodás mesterségbeli tudását a Ragyogó Szépség imáda­taként tartják számon. Gondolj bele, mily nagylel­kűség és áldás, hogy a kézművesség isten­imádat­nak tekintetik. A korábbi időkben úgy vélték, hogy az ilyen készségek a tudatlansággal egyenértékűek, ha nem egyenesen szerencsétlenségek, amik megakadá­lyozzák az embert abban, hogy közeledjen Istenhez. Most gondolj bele, végtelen adományai és bőséges kegyei miként változtatták a pokol tüzét áldott paradicsommá, és egy halom sötét port fényben úszó kertté.

A világ mesterembereinek minden pillanatban köte­les­sé­gük a hála ezernyi jelét megnyilvánítani a Szent Küszöbön, és a legmagasabb szinten törekedni és szor­gal­masan gyakorolni szakmájukat, hogy erőfeszí­té­seikből megszülethessen az, ami a legnagyobb szép­sé­get és tökéletességet mutatja fel minden ember szeme előtt.

– 128 –

1. Leveled megérkezett. Remélem, hogy az Egy Igaz gondviselése megvéd és megsegít, mindig az Úr nevének említésével foglalatoskodsz, s mindent megteszel azért, hogy kiteljesedj hivatásodban. Nagyon kell törekedned arra, hogy ebben egyedülálló legyél és hírnévre tegyél szert azon a vidéken, mivel ebben a kegyes időszakban Isten imádatának számít, ha valaki kitűnik a hivatásában. És ennek gyakorlása közben is megemlékezhetsz az Egy Igazról.

– 129 –

1. Ó, ti, a tiszta és mindenható Isten barátai! Tisztának és szentnek lenni minden dolgokban, ez a megszentelt lélek tulajdonsága és a szabad elme szükségszerű jellemzője. Az ember legmagasabb tökéletessége a makulátlanság és önmaga megszaba­dí­tása minden hiányosságtól. Akkor válik az egyén a Testet öltött Fényt visszaverő tükörré, ha már minden szempontból megtisztult és megvilágosodott.
2. Az ember életmódjában első legyen a tisztaság, ezt pedig a frissesség, rendszeretet és a szellem függetlensége kövesse. Először a patak ágyát kell megtisztítani, s csak azután engedhetjük bele az élővizet. Csak a megtisztult szemek gyönyörköd­hetnek az Úr szépséges látványában, és érthetik meg e látvány jelentőségét; csak a tiszta érzék lélegezheti be az isteni kegyelem rózsakertjéből szálló illatokat; és csak a makulátlanra csiszolt szív tükrözheti vissza az igazság szépséges arcát.
3. Ezért van az, hogy a Szent Iratokban a mennyei tanácsokat a vízhez hasonlítják, miképp a Korán mondja: „És tiszta vizet bocsátottunk le az égből”[41], és az Evangélium: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”[42] Így világos, hogy az Istentől származó Tanítások a mennyei kegyelem kiáradásai, az isteni irgalom záporai, melyek tisztára mossák az emberi szívet.
4. Azt értem ezalatt, hogy a tisztaság és szentség, a tisztaságszeretet és kifinomultság az élet minden területén magasabb szintre emeli az embert, és elősegíti belső valóságának fejlődését. Amint ezt a Szent Iratok világosan kijelentik, a tisztaság szeretete még az anyagi világban is hozzájárul a szellemi felé forduláshoz, és habár a testi tisztaság anyagi dolog, mégis nagy hatással bír a szellemi életre. Olyan ez, mint egy édes énekhang vagy egy szép melódia: bár a hangok puszta levegőrezgések, melyek a hallóideget érik, és ezek a rezgések szinte véletlenszerűek, melyeket a levegő továbbít, mégis, hogy meg tudják hatni a szívet! Egy gyönyörűséges dallam szárnyat ad a szellemnek és beleremeg örömében a lélek. Összefoglalva: az anyagi értelemben vett tisztaság visszahat az emberi lélekre is.
5. Figyeljétek meg, mily kedves a tisztaság szeretete Isten szemében, és mennyire hangsúlyozzák ezt a Prófé­ták Szent Könyvei; az Írások megtiltják minden­nek az elfogyasztását vagy használatát, ami tisztá­talan. E tiltások némelyike kizárólagos és egyetemes érvényű volt, aki pedig megszegte az isteni törvényt, elborzadt attól az Úr és kiközösítették a hívek. Ilyenek voltak bizonyos dolgok, melyek teljességgel eltil­tat­tak, s ennek megszegését a legborzasztóbb bűnnek tekintették, olyan undorító cselekedetnek, melynek még a nevét is szégyenteljes volt kimondani.
6. Vannak azonban más tiltott dolgok, melyek nem okoz­nak azonnali kárt és ártalmas hatásuk csak fo­ko­za­tosan mutatkozik meg: ezek is undorítóak, vissza­taszí­tóak és szégyenletesek az Úr előtt. Egyetemes til­tá­suk nincs kimondva ugyan az Írásban, de elkerü­lé­sük fontos a szellemi és testi tisztaság, az egészség meg­őrzése és a káros szenvedélytől való mentesség végett.
7. Ez utóbbiak közé tartozik a dohányzás, mely piszkos, büdös és visszataszító, gonosz szokás, melynek ártalmassága lassanként mindenki számára nyilvánvalóvá válik. Minden képzett orvos úgy tartja, és a vizsgálatok is ezt bizonyították, hogy a dohány egyik összetevője halálos méreg, és a dohányos fogékony számos betegségre. Ezért mondatott ki világosan, hogy a dohány élvezete ellentétes az egészséggel.
8. Küldetése kezdetén a Báb kifejezetten megtiltotta a dohányzást, és a barátok mindannyian lemondtak róla. De mivel olyan idők jártak, mikor a színlelés megengedett volt, és mindenki, aki nem dohányzott, zaklatásnak és gyalázkodásnak volt kitéve, sőt még meg is ölhették, ezért a barátok, hogy ne kürtöljék szét hitüket, ismét dohányoztak. Később kinyilat­koztatott a Kitáb-i-Aqdas, s mivel abban a dohányzást nem volt kategorikusan megtiltva, a barátok nem is hagyták abba. Az Áldott Szépség ugyanakkor mindig kifejez­te, milyen rossznak tartja, és bár a korai időkben volt néha oka annak, hogy elszívott egy kis dohányt, idővel teljességgel elhagyta, és azon megszentelt lelkek, akik Őt mindenben követték, ugyanúgy csele­kedtek.
9. Úgy értem, hogy Isten szemében a dohányzás rendkívül helytelen, visszataszító és mocskos szokás, és bár csak fokozatosa, de az egészségre is nagyon ártalmas. Hiábavaló pénzköltés és időpocsékolás, és aki beleesik, kiszolgál­tatottjává válik egy ártalmas szokásnak. Ezért hát, azok számára, kik szilárdak a Szövetségben, a dohányzás a józan emberi ész és tapasztalat nevében helytelen dolog, a róla való lemondás pedig megkönnyebbülést és lelki békét hoz az összes embernek. Emellett, az ember lehelete mindig üde lesz, ujjai nem sárgulnak meg, hajából pedig nem árad majd a dohányfüst utálatos és visszataszító szaga. Abban remény­kedem, hogy a barátok ez üzenet kézhezvétele után bármi módon, és talán fokozatosan, de bizonyosan lemondanak majd e kártékony szokásról.
10. Ami az ópiumot illeti, visszataszító az és átkozott. Isten óvjon bennünket a büntetéstől, melyet használójára kimér. A Legszentebb Könyv (Kitáb-i-Aqdas) világos szövege szerint használata tiltott és a legerősebben elítélt. A józan ész szerint az ópium­szívás az őrültség egy formája, a gyakorlat pedig azt bizonyítja, hogy használója teljességgel elszakad a teremtés emberi királyságától*. Isten óvjon mindenkit egy ilyen borzasztó cselekedet elkövetésétől, mely az emberi mivolt legbensőbb alapzatát rombolja le, és mely a használót arra kényszeríti, hogy mindörökre számkivetett legyen. Mert az ópium bilincsbe veri a lelket úgy, hogy a rab lelkiismerete meghal, elméje elborul, érzékei pedig eltompulnak. Élőhalottá teszi az embert, kioltja a természetes melegséget. Nincs nagyobb kár annál, mint amit az ópium okoz. Szerencsések azok, akik még a nevét sem ejtették ki soha szájukon; gondoljátok hát el, mily nyomorult az, ki rabja lesz!
11. Ó, ti, kik szeretitek Istent! A Mindenható Úr ezen korszakában az erőszak és erő használatának, a kényszernek és elnyomásnak minden fajtája elítél­tetett. Mindenki számára kötelező azonban, hogy az ópium használatát minden eszközzel megakadá­lyozza, és talán ezáltal az emberi faj megmenekülhet minden járványok e legborzasztóbbikától. Különben jaj és jajgatás a része, ki az Úr által rámért köteles­ségét nem teljesíti![43]
12. Ó, Isteni Gondviselés! Adj tisztaságot és rend­sze­re­tetet Bahá népének mindenben. Add, hogy szaba­dok legyenek minden mocsoktól és minden szenve­dély rabságától. Óvd meg őket a visszataszító cselekedetek elkövetésétől, oldozd meg kezükön az ördögi szokások bilincseit, hogy tisztán és szabadon, egészségesen és rendben élhessenek, méltóképpen arra, hogy Szent Küszöböd előtt szolgáljanak, és Uruk háztartásába számláltassanak. Szabadítsd meg őket részegítő italoktól és a dohányzástól, óvd és mentsd meg őket az őrületet hozó ópiumtól, engedd, hogy a szentség édes ízeit élvez­hessék, hogy mélyen ihas­sanak a mennyei szeretet titokzatos kelyhéből és meg­ismer­hessék, mily mámor egyre közelebb kerülni a Mindenek Felett Dicsőséges Birodalmához. Hiszen így szóltál: „Amennyi a pincédben van, az én szere­tetem szomját nem csillapíthatja – hozz nékem, ó, pohárnok, egy kupányit a szellem borából, tele, mint a tenger!”
13. Ó, ti, Isten szerettei! A tapasztalat bizonyítja, hogy a dohányzásról, részegítő italokról és ópiumról való lemondás mennyire hozzájárul az egészséghez és életvidámsághoz, az elme élességéhez, fejlődéséhez és a test erősségéhez. Létezik ma egy nép[44], mely messze elkerüli a dohányzást, részegítő italokat és az ópiumot. Ez a nép fizikai erejével, bátorságával, egész­ségességével, szépségével és nyájasságával messze a többiek fölé emelkedik. Közülük egy felér tíz másik törzsbe tartozóval, és ez az egész népre igaz, vagyis e közösség minden egyes tagja minden tekin­tetben fölülmúlja a más közösségekbe tartozókat.
14. Törekedjetek minden erőtökkel, hogy az ‘Abdu’l-Bahának mindenekelőtt kedves tisztaság és szentség külön­böz­tesse meg Bahá népét; hogy mindenféle kiválóságban Isten népe felülmúlja az összes többi embert; hogy mind külsőleg, mind belsőleg a többinél jobbnak bizonyuljon; hogy a tiszta­ság, makulátlanság, kifinomultság és az egész­ség megőrzése dolgában vezető legyen a tudósok között. És azáltal, hogy rabságuktól megszabadultak, valamint tudásuk és önuralmuk által elsők legyenek a tiszták, a szabadok és bölcsek között.

– 130 –

1. Ó, te kiváló orvos! … Dicséret Istennek, hogy két erő is rendelkezésedre áll: az egyik a fizikai, a másik a lelki gyógyításra szolgál. Az ember lelkével kapcso­latos dolgok nagy hatással vannak a testi állapo­tára. Neked például örömet kell adnod a betegednek, adj neki vigaszt és derűt, hozz neki elragadtatást és örven­dezést. Mily gyakran fordult elő, hogy ez gyors felépülést eredményezett. Ezért kezeld a beteget mindkét erővel. A lelki érzelmeknek meglepő hatása van az idegrendszeri megbetegedések gyógyítására.

– 131 –

1. Amikor a beteget kezeled, fordulj az Áldott Szépséghez, aztán kövesd, amit a szíved diktál. Orvosold a beteget mennyei örömmel és lelki elragadtatással, kúráld az elkeseredettet az áldott örömhírek közlésével, és gyógyítsd a sebesültet az Ő ragyogó ajándékaival. A beteg ágyánál vidámítsd és örvende­ztesd meg az ő szívét, és bűvöld el lelkét mennyei erővel. Bizony, az ilyen mennyei lehelet felfrissít minden porladó csontot, és újraéleszti minden beteg és gyengélkedő lelkét.

– 132 –

1. Bár a betegség az emberi élet egyik elkerül­he­tet­len állapota, bizony mégis nehéz elviselni. A jó egészség adománya az összes közül a leg­nagyobb ajándék.

– 133 –

Két útja van a betegség gyógyításának: anyagi és szellemi. Az első orvosi kezelés formájában valósul meg; a második, a szellemi, emberek által Istennek ajánlott imádság, és az Ő Feléje fordulás. Mindkét módszert ésszerű használni és gyakorolni.

2. Az anyagi természetű betegségeket orvosoknak kell kezelniük a saját eszközeikkel; a lelki okból fakadó betegségek pedig szellemi gyógymód hatására múlnak majd el. Így a megpróbáltatás, félelem és idegesség okozta bajokat sikeresebben gyógyíthatjuk szellemi, mint testi kezeléssel. Ebből adódik, hogy mindkét módszert követni kell, hiszen nem ellen­tétesek egymással. Ezért hát fogadd el a testi gyógyítást is, mert ez szintén Isten kegyelmének és kegyének gyümölcse, Aki kinyilatkoztatta és megfog­hatóvá tette az orvosi tudományt, hogy szolgái e módszerben is részesül­hessenek. Ugyanakkor a szellemi kezelésre is fordíts hasonló figyelmet, mert csodálatos eredményeket hoz.
3. Ha szeretnéd tudni, mi az igazi orvosság, mely az embert minden bajból kigyógyítja és az isteni király­ság egészségét adja neki, tudd, hogy ez Isten paran­cso­la­tai és tanításai. Rájuk figyelj mindenekelőtt.

– 134 –

1. Ó, te, akit vonzanak Isten illatos leheletei! Olvastam a Lua Getsinger asszonynak címzett leveledet. Valóban nagy gondossággal vizsgáltad meg a betegségek emberi testbe való behatolásának okait. Biztos, hogy a bűnök a fizikai betegségek erőteljes okozói. Ha az emberiség a bűnök és önfejűség szennyétől mentes lenne, és a természetes, vele született egyensúly szerint élne, nem követve, ahová szenvedélye vezeti, tagadhatatlan, hogy a betegségek nem terjednének, sem nem változnának olyan könnyen.
2. De az ember mindig is csökönyösen kiszolgálta kéjes étvágyát, és nem elégedett meg az egyszerű étkekkel. Sokkal inkább olyanokat készített magának, melyek sok, egymástól különböző összetevőből álltak. Ezek, és az aljas, nemtelen tettek elkövetése kötötte le a figyelmét, és elfelejtette a természetes életmód mértékletességét. Az eredmény pedig súlyos és sokféle betegség előidézése volt.
3. Az állat teste ugyanolyan elemekből áll, mint az emberé. Mivel azonban megelégszik egyszerű eledel­lel, nem törekszik tolakodó szükségleteit nagyobb fokon kielégíteni, és nem követ el bűnt, ezért az emberhez képest kevés betegsége van. Világosan látjuk tehát, milyen erőteljes a bűn és makacsság, mint kiváltó tényezők. És ha már megjelentek, ezek a beteg­ségek keverednek, sokszorozódnak és átterjed­nek másokra is. Íme kiváltásának szellemi, belső okai.
4. A külső, fizikai ok azonban az egyensúly megbomlása, mindazon elemek arányának a felboru­lása, melyekből az emberi test felépül. Szemléle­tesebben: az emberi test sok elemből áll, mindegyikük előírt mennyiségben van jelen, hozzájárulva az egész alapvető egyensúlyához. Amíg ezek a megfelelő arány­ban maradnak, az egész szervezet természetes egyensúlyának megfelelően – azaz egy összetevő sem változik meg természetes arányában vagy mérté­kében, és egyik sem növekszik vagy csökken – addig nem lesz fizikai ok a betegség kialakulására.
5. Például a keményítőnek jelen kell lennie egy adott mennyiségben, a cukornak hasonlóképpen. Amíg mindkettő az egészhez viszonyított természetes arányában marad, nem lesz ok a betegségre. Amikor azonban az összetevők változnak természetükben és mennyiségükben, vagyis ha növekednek vagy csök­kennek, ez biztos utat enged a betegségnek.
6. Ez a kérdés a leggondosabb vizsgálatot igényli. A Báb azt mondta, Bahá népének olyan magas szintre kell fejlesztenie az orvostudományt, hogy a beteg­ségeket ételek segítségével gyógyítsa. Ennek alapvető oka az, hogy ha az emberi test valamely alkotó­anyagában egyensúlyhiány lép fel, megvál­toztatva annak helyes, viszonylagos arányát az egészhez képest, ez elkerülhetetlenül betegség kialakulásához vezet. Ha például a keményítő mennyisége indokolat­lanul megemel­kedik vagy a cukoré csökken, a beteg­ség veszi át az irányítást. A szakképzett orvos feladata, hogy megállapítsa, betege szervezetének melyik összetevő eleme csökkent, melyik növekedett. Miután ezt megtalálta, olyan táplálékot kell felírnia, amely a hiányos elemet jelentős mennyiségben tartal­mazza, hogy a szervezet alapvető egyensúlya helyre­álljon. A beteg, amint a szervezete ismét egyensúlyba kerül, megszabadul a betegségétől.
7. Ennek bizonyítéka az, hogy míg az állatok soha nem tanultak orvostudományt, nem végeztek kutatá­sokat beteg­ségek vagy gyógyszerek, gyógymódok vagy kezelések terén, addig a természet, amikor vala­melyikük megbetegedik, a mezőkön vagy a kopár helyeken elvezeti ahhoz a növényhez, amely, ha egy­szer megeszi, megszabadítja őt a betegségtől. Ennek magyarázata az, hogy ha például az állat szerveze­tében csökken a cukortartalom, akkor a természeti törvény szerint egy cukorban gazdag növény után kezd sóvárogni. Egy természetes késztetés, az étvágy által a mező ezerféle növényfajtája között felfedezi és elfogyasztja azt a gyógy­növényt, amely nagy mennyi­ségben tartalmaz cukrot. Így a testét alkotó anyagok alap­vető egyensúlya helyreáll, és az állat megszaba­dul a betegségtől.
8. Ez a kérdés a legalaposabb vizsgálatot igényli. Amikor majd magasan képzett orvosok teljeskörűen, alaposan és kitartóan vizsgálják ezt a témát, nyilván­valóvá fog válni, hogy a betegség kialakulását a testet alkotó elemek arányos mértékének a zavara okozza, és a kezelés ennek a helyreállításából áll. Ez pedig az ételeken keresztül lesz érthető és lehetséges.
9. Bizonyos, hogy ebben a csodálatos új korban az orvostudomány fejlődése oda fog vezetni, hogy az orvosok ételekkel gyógyítják majd a betegeiket. Mert a látás, a hallás, az ízlelés, a szaglás, a tapintás – mindezek megkülönböztető képességek, és az a céljuk, hogy elválasszák a hasznosat attól, ami kárt okoz. Nos, lehetséges-e, hogy az ember szaglóérzéke, az az érzék, amely megkülönbözteti a szagokat, vissza­taszí­tónak találja valamelyiket, és az mégis hasznos legyen az emberi test számára? Abszurd! Lehetetlen! Hasonlóképpen, a látás, a látható dolgok megkülönböztető képessége révén hasznára válhatna az emberi testnek, ha egy undorító ürülék­tömeget szemlélne? Soha! Ha pedig az ízlelés érzékét, amely szintén egy olyan képesség, amely osztályoz és visszautasít, valami sérti, az a dolog biztosan nem hasznos; és ha kezdetben talán némi előnnyel jár is, hosszú távon ki fog derülni, hogy káros.
10. És hasonlóképpen, ha a szervezet egyensúlyban van, nem kétséges, hogy bármi, amit élvezünk, jótékony hatással van az egészségre. Figyeljétek meg, miként legelészik az állat egy olyan mezőn, ahol százezerféle növény és fűféle nő, hogyan szagolja ki szaglóérzékével a növények szagát és kóstolja meg ízlelőérzékével azokat; majd elfogyasztja azokat, amelyek ezen érzékszerveknek kellemesek, és élvezi a hasznukat. Ha nem lenne ez a szelektív képesség, az állatok egy nap alatt mind elpusztulnának; mert rengeteg mérgező növény van, és az állatok semmit sem tudnak a gyógyszerkönyvről. És mégis, nézzétek, milyen megbízható mérleggel rendelkeznek, mely­nek segítségével megkülönböztetik a jót a károstól. Bármelyik összetevő csökken a testükben, azt helyre tudják állítani, ha felkutatnak és elfogyasztanak egy olyan növényt, amely bősé­ge­sen tartalmaz a csökkent elemből; így helyreáll testük össze­tevőinek az egyensúlya, és megszabadulnak a betegségüktől.
11. Mikor a jövőben a magasan képzett orvosok kidolgozzák, miként gyógyíthatók a betegségek éte­lek által, előírják az egyszerű étkeket, és megtiltják az em­beriségnek, hogy a kéjes habzsolás rabszolgája­ként éljen, biztos, hogy a krónikus megbetegedések száma és sokféle betegség előfordulása csökkenni fog, és az emberiség általános egészségi állapota sokat fog javulni. Ez sorsszerűen be fog következni. Ugyan­így egyetemes változások fognak végbemenni az em­be­rek jellemében, magatartásában és modorában is.

– 135 –

1. Bahá’u’lláh kifejezett rendelkezése szerint nem szabad elfordulni a hozzáértő orvos tanácsától. Feltétlenül konzultálni kell vele, még akkor is, ha a beteg maga is ismert és kiváló orvos. Röviden, a lényeg az, hogy az egészséget úgy kell megőrizni, hogy egy magasan képzett orvossal konzultálunk.

– 136 –

1. Mindenkinek kötelessége orvosi kezelést igénybe venni és az orvos utasításait betartani, mert ez áll összhangban az isteni parancsolattal, de Aki való­jában gyógyulást ad, az Isten.

– 137 –

1. Ó, te, aki Urad dicséretét zenged! Olvastam leveledet, amelyben megdöbbenésedet fejezted ki Isten néhány törvé­nyével kapcsolatában, például az ártatlan állatok, e vétlen teremtmények vadászata tekin­tetében.
2. Ne lepődj meg ezen. Gondolkodj el a világ­egyetem belső valóságán, a benne rejlő titkos bölcses­ségeken, a rejtélyeken, az összefüggéseken, a mindent irányító szabályokon. Mert a világegyetem minden része nagyon erős kötelékekkel kapcso­lódik minden más részhez, amelyek nem tűrnek sem egyen­súlyta­lanságot, sem bármilyen lazulást. A teremtés fizikai birodalmában minden dolog eszik és mindent megesznek: a növény felszívja az ásványt, az állat lelegeli és lenyeli a növényt, az ember táplálkozik az állattal, az ásvány pedig felfalja az ember testét. A fizikai testek egyik korláton túlról a másik korláton túlra, egyik életből a másikba kerülnek, és minden dolog átalakul és változik, kivéve magát a létezés lényegét, mert az állandó és megváltoztathatatlan, és a teremtés egészében erre épül minden faj és fajta, minden esetleges valóság élete.
3. Ha mikroszkópon keresztül megvizsgálod az ember által megivott vizet és belélegzett levegőt, láthatod, hogy az minden egyes lélegzetvétellel rengeteg állatot vesz magához, és minden korty vízzel sokféle állatot nyel le. Miként lehetne ezt a folyamatot valaha is megállítani? Hiszen minden élőlény eszik és megeszik, és magának az életnek a szövedéke alapul ezen a tényen. Ha nem így lenne, akkor felbom­lanának a világegyetemben a minden teremtett dolgot összekapcsoló kötelékek.
4. Továbbá, amikor egy dolog elpusztul, lebomlik, és elvágják az élettől, akkor egy olyan világba lép előre, amely nagyobb, mint az, amelyet korábban ismert. Elhagyja például az ásványi életet és belép a növényibe, aztán kilép a növényiből és felemelkedik az állatiba, majd ezt követően odahagyja az állatit és felemelkedik az emberi élet birodal­mába, és mindez a te Urad, az Irgalmas, a Könyörületes kegyelméből történik.
5. Könyörgöm Istenhez, hogy segítsen neked megérteni a teremtés szívében rejlő titkokat, és húzza el a fátylat a te és a húgod szeme elől, hogy a jól őrzött titok feltáruljon előtted, és a rejtett misztérium oly tisztán mutatkozzék meg, mint a delelő Nap; hogy segítsen a húgodnak és férjednek belépni Isten Országába, és gyógyítson ki téged minden testi vagy lelki betegségből, amely ebben az életben sújtja az embert.

– 138 –

1. Ó, ti, az Úr szerettei! Isten királyságának alapja a méltányosság és igazságosság, úgyszintén az irgalom, könyörület és kedvesség minden élő lélekkel szem­ben. Igyekezzetek hát teljes szívetekkel, hogy könyörületesen forduljatok az egész emberiség felé – kivéve azokat, akiknek önző, személyes indítékuk van vagy lelki betegek. Nem lehet kedvesen bánni a zsarnokkal, a csalóval vagy a tolvajjal, mert azzal nem hogy téves viselkedésük belátására bírnánk őket, hanem éppen romlottságuk folytatására bátorítanánk. Nem számít, mennyi kedvességet pazarolsz egy hazug emberre, ő csak annál inkább hazudik, mert úgy hiszi, hogy sikerült becsapni téged, pedig te nagyon is átlátsz rajta, de túlzott szánalomból hallgatsz.
2. Röviden, Isten szeretteinek nem csak ember­társaikkal kell irgalommal és könyörüle­tességgel bánniuk, hanem a leg­nagyobb szeretettel kell visel­tetniük minden élőlény iránt. Mert minden fizikai tekintetben, és azon a területen, ami az állati szellemet illeti, állat és ember ugyanazokon az érzéseken osztozik. Az ember azonban nem fogta fel ezt az igaz­ságot, és azt hiszi, hogy a fizikai érzések csak az ember­re korlá­tozódnak, ezért igazságtalan az állatok­kal szemben, és kegyetlen.
3. Mégis, mi valójában a különbség a fizikai érzések tekintetében? Az érzések egy és ugyanazok, akár ember­nek, akár állatnak okozunk fájdalmat. Nincs semmi­féle különbség közöttük. És valóban, rosszab­bul teszitek, ha egy állatnak ártotok, mert az embernek van nyelve, panaszt tehet, kiabálhat és nyöghet; ha bántják, a hatóságokhoz fordulhat, és azok megvédik őt a támadójától. De a szerencsétlen állat néma, nem képes sem a sérelmét kifejezni, sem a hatóságokhoz fordulni. Ha az ember ezernyi bajt okoz az állatnak, az sem beszéddel nem tudja elhárítani azt, sem bíró­ság elé vinni nem tudja. Ezért lényeges, hogy a leg­nagyobb figyelmet tanúsítsátok az állat iránt, és még kedvesebbek legyetek vele, mint ember­társa­tokkal.
4. Neveljétek a gyermekeiteket már egészen kicsi koruktól kezdve arra, hogy legyenek végtelenül kedvesek és szeretet­teljesek az állatokkal szemben. Ha egy állat beteg, próbálják meggyógyítani, ha éhes, etessék meg, ha szomjas, oltsák szomját, ha fáradt, gondoskodjanak róla, hogy kipihenje magát.
5. Az emberek többsége bűnös, de az állatok ártatlanok. Igen, a bűnteleneknek kellene a legtöbb kedvességet és szeretetet kapniuk – kivéve azokat az állatokat, amelyek ártalmasak, mint például a vérszomjas farkasok, mint például a mérges kígyók és hasonló veszedelmes teremtmények, mivel az ezekkel szembeni kedvesség igazságtalanság az emberek­kel és a többi állattal szemben is. Ha például gyengédek vagytok egy farkassal, az nem más, mint zsarnokság a juhokkal szemben, mert egy farkas egy egész juhnyájat képes elpusztítani. Egy veszett kutya, ha lehetőséget kap, ezer állatot és embert is megölhet. Ezért a vad és ragadozó állatokkal szemben tanúsított könyörületesség kegyetlenség a békés állatokkal szemben – a kártékonyakkal megfelelően kell bánni. Az áldott állatokkal szemben azonban a legnagyobb kedvességet kell tanúsítani, minél többet, annál jobb. A gyengédség és a szerető kedvesség Isten mennyei Király­ságának alapelvei. Ezt a dolgot a leggondo­sabban szem előtt kell tartanotok.

– 139 –

1. Ó, Isten szolgálóleánya! A mennyei örömhírt a leg­nagyobb méltósággal és nagylelkűséggel kell átadni. És amíg egy lélek nem azon tulajdonságokkal áll ki, amelyek elenged­hetetlenek ezen örömhír átadó­ja számára, addig a szavai nem lesznek hatásosak.
2. Ó, Isten jobbágya! Az emberi lélek csodálatos képes­ségekkel rendelkezik, de a Szentléleknek kell azt meg­erősítenie. Amit ezen kívül hallasz, puszta képzelgés. Ha azonban a Szentlélek bőkezűsége segíti, akkor ereje csodálatra méltó lesz. Akkor fog azon emberi szellem valóságokat feltárni és titkokat megfejteni. Fordítsd szívedet teljességgel a Szentlélek felé, és hívj el másokat is, hogy tegyék ugyanezt; és akkor csodálatos eredményeknek leszel tanúja.
3. Ó, Isten szolgálóleánya! Az égbolt csillagai nem gyakorolnak semmiféle szellemi hatást a por ezen világára; de a világegyetem minden tagja és része nagyon erősen összekapcsolódik a határtalan térben, és ez a kapcsolat az anyagi hatások kölcsönösségét eredményezi. A Szentlélek adományán kívül bármit is hallasz a transzok hatásáról vagy a médiumok trombitáiról, amelyek a halottak éneklő hangját közvetítik*, az csak tiszta és egyszerű képzelgés. Ami azonban a Szentlélek bőkezűségét illeti, mondj róla bármit, amit akarsz – ezt nem lehet eléggé hangsú­lyozni; higgy tehát bármit, amit erről hallasz. De az említett személyek, a trombitások, teljesen ki vannak zárva ebből a bőségből, és nem kapnak részt belőle; az ő útjuk illúzió.
4. Ó, Isten szolgálóleánya! Az imák Isten egyete­mes Megnyilvánulásain keresztül teljesülnek. Mind­azonáltal, ha a kívánság anyagi dolgok megszerzésére irányul, még a nemtörődömök esetében is, ha alázato­san könyörögnek Isten segítségéért – még az ő imá­juk­nak is van hatása.
5. Ó, Isten szolgálóleánya! Bár az isteni természet valósága megszentelt és határtalan, a teremtmények céljai és szükségle­tei korlátozottak. Isten kegyelme olyan, mint az égből lezúduló eső: a vizet nem határolják be a forma korlátai, mégis, bármilyen hely­re is zuhog alá, az adott hely jellemzőinek megfelelő korlátokat vesz fel: méretet, megjelenést, alakot. Egy négyzet alakú medencében a korábban alaktalan víz négyzet alakúvá válik; egy hatoldalú medencében hat­szögletűvé, egy nyolcoldalú medencében nyolcszög­let­űvé, és így tovább. Magának az esőnek nincs meghatározott alakja, nincsenek határai, nincs form­ája – az edény korlátainak megfelelően mindig más-más formát vesz fel. Ugyanígy az Úristen Szent Lényege is határtalan, mérhetetlen, de kegyelme és ragyogása a teremtményekben azok korlátai miatt végessé válik, ezért egyesek imái bizonyos esetekben kedvező válaszokat kapnak.
6. Ó, Isten szolgálóleánya! Az Úr Krisztussal is úgy van, mint Ádámmal. Volt-e apja vagy anyja az első emberi lénynek, aki e földön megteremtetett? Bizonyosan egyik sem volt. Krisztusnak azonban csak édesapja nem volt.
7. Ó, Isten szolgálóleánya! A gyógyulás kérésére kinyilvá­nított imák egyaránt alkalmasak a fizikai és lelki felépülésre. Szavald hát őket, hogy gyógyítsák mind a lelket, mind pedig a testet. Ha a gyógyulás javára válik a betegnek, bizonyosan megadatik az; ám néhány gyengélkedő személynél a gyógyu­lás csupán egyéb megbetegedések előidézője lenne, és ezért a bölcsesség nem engedi, hogy az ima meghallgatásra találjon.
8. Ó, Isten szolgálóleánya! A Szentlélek hatalma meg­gyógyítja mind a fizikai, mind a lelki beteg­ségeket.
9. Ó, Isten szolgálóleánya! A Tórában feljegyez­tetett: És az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Ákór ezen völgye Akkó városa, és aki ezt másként értelmezi, az azok közé tartozik, akik tudatlanok.

– 140 –

1. Kérdezted, hogy mi történt Jézus színe­válto­zásakor Mózessel, Illéssel és a Mennyei Atyával a Tábor-hegyen, miként a Biblia említi[45]. Ezt az ese­ményt a tanítványok a belső szemükkel érzékelték, ezért rejtett titok volt, az ő szellemi felfedezésük. Ellenkező esetben, ha az a szándék, hogy fizikai formákat láttak, vagyis külső szemükkel szemtanúi voltak a színeváltozásnak, akkor sokan mások is vo­ltak azon a síkságon és hegyen, miért hogy ők nem látták azt? És miért parancsolta meg nekik az Úr, hogy senkinek se mondják el? Világos, hogy ez egy szel­lemi látomás és a Királyság jelenése volt. Ezért mondta nekik a Messiás, hogy tartsák ezt rejtve, „amíg az Emberfia fel nem támad a halálból”, vagyis amíg Isten ügye fel nem magasztaltatik, Isten Igéje nem érvényesül, és Krisztus valósága fel nem emeltetik.

– 141 –

1. Ó, vágyakozó láng, ki Isten szeretetétől lobogsz! Olvastam leveledet, és jól megfogalmazott és ékes­szóló tartalma megörvendeztette szívemet, mivel megmutatta mélységes őszinteségedet Isten Ügye iránt, kitartó lépteidet országának ösvényén, és áll­hata­tosságodat az Ő hitében – mert minden nagy dolgok közül ez a legnagyobb az Ő szemében.
2. Hány lélek fordult már az Úrhoz, és lépett be Szavának védő árnyékába, és lett híres az egész világon – például Iskárióti Júdás. És aztán, amikor a próbatételek egyre keményebbé váltak, és erőszakos­ságuk fokozódott, lábuk megbotlott az ösvényen, és miután elismerték a Hit igazságát, most hátat fordí­tottak, megtagadták azt, és a harmóniából és szeretet­ből rosszindulatba és gyűlöletbe zuhantak. Így vált láthatóvá a próbák ereje, amely hatalmas oszlopokat is megremegtet és megingat.
3. Iskárióti Júdás volt a legnagyobb a tanítványok közül, és az embereket Krisztushoz szólította. Majd úgy tűnt neki, hogy Jézus egyre nagyobb figyelmet tanúsít Péter apostol iránt, és amikor Jézus azt mondta: „Te Péter vagy, és Én ezen a kősziklán építem fel egyházamat”[46], ezek a Péterhez intézett szavak és a különleges megtiszteltetés, ami érte, nagy hatást gyakorolt Júdásra, és irigységet ébresztett a szívében. Emiatt az, aki egykor közel húzódott Hozzá, most elfordult Tőle, aki hitt a Hitben, megtagadta azt, a szeretete gyűlöletté változott, míg végül ő lett a dicsőséges Úr, a testet öltött Tündöklés keresztre feszítésének okozója. Ez az irigység eredménye, a legfőbb ok, amiért az emberek letérnek az Egyenes Útról. Így történt, és így fog történni ebben a nagyszerű Ügyben is. De ez nem számít, mert hűséget szül a többiekben, és olyan lelkeket támaszt, akik nem inognak meg, akik a Megnyilvánult Fény iránti szeretetükben szilárdak és rendíthetetlenek maradnak, mint a hegyek.
4. Add át az Irgalmas szolgálóleányainak az üzenetet, hogy amikor egy próbatétel hevessé válik, rendületlenül kell állniuk, és hűnek kell maradniuk a Bahá iránti szeretetükben. Télen jönnek a viharok és zúgnak a fagyos szelek, de aztán megérkezik a tavasz a maga teljes szépségében, felékesíti a domboldalt és a síkságot illatos növényekkel és vörös szellő­rózsákkal – öröm látni őket. A madarak az ágakon öröm­éneket trilláznak, és a fák szószékéről dallamos hangon hirdetik szent dicséretüket. Nemsokára ti is tanúságot tesztek majd, hogy a fények felragyognak, a magasságbéli birodalom zászlai lobog­nak, a Mindenható édes illatai szállnak a légben, a Királyság seregei vonulnak lefelé, a menny angyalai előre­nyomulnak, és a Szentlélek lehelete lengi be mind­azon vidékeket. Azon a napon látni fogod, miként hiúsulnak meg az ingadozók – férfiak és nők – reményei, és szenvednek nyilvánvaló veszteséget. Ezt az Úr, a Versek Kinyilatkoztatója rendelte el.
5. Ami téged illet, áldott vagy, mert állhatatosan kitartasz Isten ügye mellett, szilárdan állsz az Ő Szövetségében. Könyörgöm Hozzá, adományozzon neked szellemiekben gazdag lelket és a Királyság életét, és tegyen téged zöldellő és életerős levéllé az Élet Fáján, hogy szellemi gazdagsággal és jó kedvvel szolgálhasd az Irgalmas szolgálóleányait.
6. Nagylelkű Urad segíteni fog neked, hogy az Ő szőlőjében munkálkodhass, és arra fog indítani, hogy az egység szelleme terjesztésének eszköze légy az Ő szolgálóleányai között. Belső szemedet látóvá teszi a tudás fényével, bűneidet megbocsátja, és jó cseleke­detek­ké lényegíti át. Bizony, Ő a Megbocsátó, a Könyörületes, a mérhetetlen kegyelem Ura.

– 142 –

1. Ó, te Isten drága szolgálóleánya! Dicsérd Istent, mert jóindulatát élvezed az Ő Szent Küszöbén, és becsben tartanak hatalmának Királyságában. Egy olyan közösség feje vagy, amely magának a Magasságbéli Gyülekezetnek a lenyomata, a min­denek felett dicsőséges birodalom tükörképe. Töre­kedj szívvel-lélekkel, imádságos alázattal és ön­meg­tagadással arra, hogy megtartsd Isten Törvényét, és édes illatait terjeszd a világban. Tégy erőfeszítést, hogy a szellemi lelkek gyüleke­zeteinek igazi elnökévé válj, és az angyalok társává a Mindenek Felett Irgal­mas birodalmában.
2. Szent János Jelenéseinek könyvéről kérdeztél, a huszon­egyedik fejezet tizediktől tizenhetedik verséig terjedő szaka­száról. Tudd, hogy e föld ragyogó napcsillagának égboltját matematikai elvek szerint tizenkét csillagképre osztották fel, melyeket állatövi jegyeknek neveznek. Ugyanígy az Igazság Napja is a szentség tizenkét állomásán keresztül ragyog elő és ontja áldásait, és e mennyei jelek alatt azon tiszta és makulátlan személyiségek értendők, akik a szentség forrásai és az Isten egy-ségét hirdető hajnalpontok.
3. Gondolj arra, hogy Isten Beszélgetőtársa (Mózes) idejében tizenkét szent lény volt, akik a tizenkét törzs vezetői voltak; és hasonlóképpen figyeld meg, hogy a Lélek (Krisztus) törvénykorszakában is tizenkét apostol gyűlt össze azon égi Fény oltalmazó árnyékában, és azokból a ragyogó hajnal­pontokból az Igazság Napja úgy ragyogott elő, mint a Nap az égen. Mohamed napjaiban is lásd, hogy a szentség tizenkét hajnalpontja élt, Isten megerősítő segítségének meg­nyilvání­tói. Így történik ez.
4. Ennek megfelelően Szent János a jelenésében tizenkét kapuról és tizenkét alapkőről beszél. A nagyszerű város, „a szent Jeruzsálem, amely az Istentől, a mennyből szállt alá”[47] szövegrész alatt Isten szent törvénye értendő – ezt sok Táblában kifejtik, és a múltbeli próféták írásaiban is olvas­hatjuk, például, hogy Jeruzsálemet látták a pusztába kimenni.
5. A szakasz jelentése az, hogy ennek a mennyei Jeruzsá­lemnek tizenkét kapuja van, amelyeken ke­resz­tül az áldottak belépnek Isten városába. Ezek a kapuk azok a lelkek, akik olyanok, mint a vezérlő csil­lagok, mint a tudás és a kegyelem kapui; és e kapukon belül tizenkét angyal áll. Az „angyal” alatt Isten meg­erősítő ereje értendő – hogy Isten meg­erő­sítő erejének fénye ragyog elő e lelkek lámpásának fülkéjéből -, ami azt jelenti, hogy e lények mind­egyi­ke a leg­hatalmasabb megerősítő támogatásban részesül.
6. Ez a tizenkét kapu körülveszi az egész világot, vagyis menedéket nyújtanak minden teremtménynek. Továbbá, ez a tizenkét kapu Isten városának, a mennyei Jeruzsálemnek az alapköve, és mindegyik alapkőre Krisztus egyik apostolának a neve van írva. Vagyis mindegyikük e szent Lény tökéle­tességeit, örömteli üzenetét és kiválóságát nyilvánítja meg.
7. Röviden, a Szentírás azt mondja: „Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és tornyait.”[48] Ennek jelentése az, hogy bizonyos személyiségek egy földből nőtt bottal vezették a népet, és egy pásztor­bottal terelgették őket, hasonlóan Mózes botjához. Mások vasrúddal irányították és terelték az embere­ket, mint Mohamed Törvénykorszakában. És ebben a jelenlegi ciklus­ban, mivel ez a leghatal­masabb a Törvénykorszakok között, azon növényi királyságból kinőtt bot és azon vasrúd a legtisztább aranyból készült pálcává fog átalakulni, [melyhez az aranyat] az Úr Királyságának végtelen kincses­házaiból veszik. Ezzel a pálcával fogják az embereket nevelni.
8. Figyeld meg jól a különbséget: Isten Tanításai egykor olyanok voltak, mint egy pásztorbot, és ennek segítségével terjedtek el a Szent Iratok, hirdették Isten törvényét és alapozták meg Hitét. Aztán következett egy időszak, amikor az igaz Pásztor botja olyan volt, mint a vas. És ma, ebben az új és ragyogó korban a bot olyan, mint a tiszta arany. Mily nagy a különbség! Lásd tehát, hogy Isten törvénye és az Ő tanításai milyen nagy teret nyertek ebben a törvény­korszakban, és miként jutottak olyan magasságokra, amelyek messze meghaladják az előző törvénykorszakokat: ez a bot valóban a legtisztább arany, míg a korábbi idők botjai vasból és fából voltak.
9. Íme a rövid válasz, amit neked írunk, mert nem volt idő többre. Biztosan megbocsátasz nekem. Isten szolgáló­leányai­nak oly állapotig kell eljutniuk, hogy maguktól és segítség nélkül felfogják ezeket a mélyebb jelentéseket, és képesek legyenek minden egyes szó értelmezésére annak teljes­ségé­ben; egy olyan állapotig, amelyben szívük legmélyének igazá­ból a bölcsesség forrása tör majd fel és lövell a magasba úgy, mint egy szökőkút, mely a forrás eredeti kútjából szökell fel.

– 143 –

1. Ó, te, aki közel húzódtál Krisztus szelleméhez Isten Királyságában! Bizony, a test fizikai elemekből áll, és minden összetett anyagnak le kell bomlania. A lélek azonban egyetlen lényeg, finom és érzékeny, testetlen, örökkévaló és Istentől való. Ezért aki Krisztust az Ő fizikai testében keresi, az hiába keresi, és fátyol fogja elzárni Tőle. Aki azonban arra vágyakozik, hogy Őt lélekben megtalálja, az napról napra növekszik örömben, vágyban és égő szeretet­ben, a Hozzá való közelségben, és abban, hogy tisztán és világosan láthatja Őt. Ezen az új és csodálatos napon az illendő számodra, hogy Krisztus lelkét keresd.
2. Bizony, az ég, ahová a Messiás felemelkedett, nem ez a végtelen égbolt volt, hanemha az Ő mennyországa nagylelkű Urának a Királysága volt. Miként Ő maga mondta: „Én a mennyből szálltam le”[49] , és emígyen: „Az Emberfia a mennyben van.”[50] Ezért világos, hogy az Ő mennyországa helyben nem meghatározható; minden létezőt körülölel, és azok számára emeltetett, akik Istent imádják. Könyörögj Uradhoz, kérleld Őt, hogy emeljen fel téged abba a mennyországba, és adjon neked enni annak eledeléből a fenség és hatalom ezen korában.
3. Tudd, hogy az embereknek a mai napig sem sikerült megfejteniük a Könyv rejtett titkait. Azt képzelik, hogy Krisztus ki volt zárva az Ő menny­országából azokban a napokban, amikor a földön járt, hogy lezuhant az Ő fenségességének magasságából, és azután felemelkedett az égnek azokba a felsőbb tartományaiba, abba a menny­országba, amely egyál­talán nem is létezik, mert csupán üres tér. És arra várnak, hogy onnan ismét leszálljon egy felhőn ülve, és azt képzelik, hogy abban a végtelen térben felhők vannak, és Ő azon fog ülni, és így fog alászállni. Holott az igazság az, hogy a felhő nem más, mint a földből felszálló pára, és nem az égből száll alá. Ó, nem, az evangéliumban említett felhő az emberi test, amelyet azért neveznek így, mert a test olyan az embernek, mint egy fátyol, és akár egy felhő, megaka­dá­lyozza, hogy meglássa az Igazság Napját, amely Krisztus láthatáráról ragyog.
4. Könyörgöm Istenhez, hogy nyissa meg szemed előtt a felfedezések és felismerések kapuit, hogy megismerhesd az Ő misztériumait e legnyilvánvalóbb napokban.
5. Ó, mennyire szeretnék találkozni veled, de az idő nem kedvező. Ha Isten is úgy akarja, majd értesítünk egy jobb időpontról, amikor örömmel jöhetsz.

– 144 –

1. Ó, az emberiség szeretője! Megkaptuk leveled, mely hála Istennek, jó egészségedről és jólétedről szól. Egy korábbi levélre adott válaszodból látjuk, hogy a barátság kötelékei megerősödtek közötted és a barátok között.
2. Az embernek mindenkiben csak azt szabad észrevennie, ami nemes. Ha ezt megvalósítja, az egész emberiségnek barátjává lehet. Ha azonban a hibák felől közelít másokhoz, nagyon nehéz lesz barátságot kötni velük.
3. Krisztus – legyen Néki ajánlott áldozat a világ élete – egyszer egy kutya bűzös, undorító hullája mellett ment el, melynek lábai már lerohadtak. Az egyik jelenlevő így szólt: „Milyen büdös!” A másik így fintorgott: „Undorító! Fuj!” Rövidre fogva, mindenki tódított valamit rajta.
4. De Krisztus ezt mondta nekik: „Nézzétek a fogait! Mily ragyogó fehérek!”
5. A Messiás bűnt elfedő tekintete egy pillanatig sem időzött a hulla visszataszító voltán. A kutya egyetlen olyan része, mely épen maradt, a foga volt, és Jézus azok csillogását nézte.
6. Hasonlóképp, ha más emberekre nézünk, köteles­ségünk azt keresni, amiben kitűnnek, és nem azt, hogy miben marasztalhatók el.
7. Istennek hála, a te célod az emberiség jólétének előmozdítása, és az, hogy segíts a lelkeknek gyarlóságaik leküzdésében. E jó szándék örvendetes eredményekhez fog vezetni.

– 145 –

1. A szellemi felfedezések kérdéséről írtál. Az emberi szellem olyan „körülölelő erő”, amely minden dolog valóságát magában foglalja. Bármit is látsz magad körül – az emberi alkotómunka csodálatos termékeit, találmányokat, felfede­zéseket és hasonló bizonyítékokat -, egykor ezek mindegyike az ismeretlen birodalmában rejtező titok volt. Az emberi szellem fedte fel ezeket a titkokat, és emelte be őket a láthatatlanból a látható világba. Ott van például a gőz ereje, a fényképezés és a fonográf, a vezeték nélküli távírászat és a matematika fejlődése: egykor ezek mindegyike rejtély volt, szigorúan őrzött titok, de az emberi szellem megfejtette, és a láthatatlanból a napvilágra hozta őket. Így válik világossá, hogy az emberi szellem olyan mindent átfogó erő, amely minden teremtett dolgok belső lényege felett gyakorol uralmat, feltárva a jelenségek világának jól őrzött titkait.
2. Az isteni szellem azonban a szellemi világban rejlő isteni valóságokat és egyetemes titkokat fedi fel. Reményeim szerint eljutsz majd ehhez az isteni szellemhez, hogy feltárhasd a másik világ titkait, valamint az alsó világ rejtélyeit.
3. János evangéliuma 14. fejezetének 30. verséről kérdezel, ahol az Úr Krisztus azt mondja: „Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, és Én bennem nincsen semmije.” E világ fejedelme az Áldott Szépség; és az „Én bennem nincsen semmije” azt jelenti: Utánam mindenki Belőlem merít kegyel­met, de Ő független tőlem, és nem merít Belőlem kegyelmet. Vagyis Ő minden kegyelmemen túl gazdag.
4. Ami a kérdésedet illeti a felfedezésekre vonat­kozóan, melyeket a lélek tesz, miután levetette emberi formáját: bizonyosan, az a világ az érzékelés és felfedezések világa, hiszen a közbeeső fátylak eltávolíttatnak, és az emberi lélek más lelkeket fog látni maga fölött, alatt és mellett. Ez hasonló az emberi lény állapotához az anyaméhben, ahol a szemek fátyolosak és minden dolgok rejtve vannak előle. Amint a méhből megszületik, és belép ebbe az életbe, az előzőhöz hasonlítva úgy találja, hogy ez az érzékelés és felfedezések helye, és a külső szemével tekint mindenre. Hasonlóképpen, ha egyszer elhagyta ezt az életet, abban a világban meglátja mindazt, ami itt rejtve volt előtte; de ott a belső szemével fog látni és megérteni mindent. Ott látja majd a társait, a vele egyenrangúakat, és azokat, akik rangban felette és alatta vannak. Ami pedig azt illeti, hogy mit jelent a legmagasabb birodalomban a lelkek egyenlősége, ez a következő: a hívők lelkei, amikor először jelennek meg a test világában, egyenlők, és mindegyik szent és tiszta. Ebben a világban azonban elkezdenek külön­bözni egymástól, egyesek elérik a leg­magasabb fokot, mások egy középsőt, megint mások pedig megmarad­nak a létezés legalacsonyabb szintjén. Az egyenlő­ség csak a létezésük kezdetén áll fenn; a megkülönböz­tetés a haláluk után következik be.
5. Seirről írtál. Seir egy helység Galileában, Názáret mellett.
6. Ami Jób kijelentését illeti, 19. fejezet, 25-27. versek: „Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött”, e szavak jelentése a következő: Nem leszek megalázva, van Megtartóm és Védelmezőm, és a Segítőm, az én Védelmezőm a végén nyilvánvalóvá lesz. És bár most testem gyenge és férgek borítják, mégis meggyógyulok, és a saját szemeimmel, azaz belső látásommal meglátom Őt. Ezt mondta Jób, miután gyalázták őt, és ő maga is siránkozott azon, hogy a megpróbáltatások milyen károkat okoztak neki. És még akkor is, amikor a betegség rettenetes támadása miatt testét férgek borították, igyekezett elmondani a körülötte lévőknek, hogy mégis teljesen meg fog gyógyulni, és a saját testében, a saját szemével fogja megpillantani Megváltóját.
7. Ami a János Jelenéseinek 12. fejezetében szereplő asszonyt illeti, aki a pusztába menekült, és a nagy jelet, amely megjelent az égen – azt az asszonyt, aki a napba volt öltözve, és a hold volt a lába alatt: az asszony alatt Isten törvénye értendő. Mert a Szent Könyvek terminológiája szerint ez az utalás a Törvényre vonatkozik, és az asszony itt annak szimbóluma. A két világló égitest, a nap és a hold pedig a két trón, a török és a perzsa, e kettő pedig Isten Törvényének uralma alatt áll. A nap a perzsa birodalom jelképe, a hold, azaz a félhold pedig a töröké. A tizenkét csillagból álló korona a tizenkét imám, akik az apostolokhoz hasonlóan támogatták Isten Hitét. Az újszülött Gyermek az Imádott[51] Szépsége, aki Isten Törvényéből lépett elő. Aztán azt mondja, hogy az asszony a pusztába menekült, vagyis Isten Törvénye Palesztinából a Hidzsáz sivatagába került, és ott is maradt 1260 évig – vagyis a megígért Gyermek eljöveteléig. És mint ismeretes, a Szent Könyvekben minden nap egy évnek számít.

– 146 –

1. Ó, te, Isten szeretetétől lángoló szolgálóleány! Átgondol­tam kitűnő leveledet, és hálát adtam Isten­nek, hogy bizton­ságban megérkeztél abba a nagy vá­ros­ba. Kérem Őt, hogy kimeríthetetlen segítsége által legyen visszatérésednek erő­teljes hatása. Ez csak ak­kor következhet be, ha megszaba­dulsz minden evi­lági ragaszkodástól és a szentség ruháját öltöd magad­ra, ha minden gondolatodat és szavadat az Istenre való meg­em­lékezésre és az Ő dicséretére korlátozod, az Ő édes il­la­tainak terjesztésére és igaz cselekedetek vég­hez­­vite­lére, és ha annak szenteled magad, hogy meg­éb­reszd a nemtörő­dömöket, és visszaadd a vakok­nak a látást, a süketeknek a hallást, a némáknak a beszédet, és a szellem ereje által életet lehelj a holtakba.
2. Mert ahogy Krisztus mondta róluk az Evangé­lium­ban, az em­be­rek vakok, süketek és némák, és azt mondta: „Meggyó­gyítom őket.”
3. Légy kedves és könyörületes gyönge édes­anyádhoz, és beszélj neki a Királyságról, hogy szíve örvendezhessen.
4. Tolmácsold üdvözletemet Ford kisasszonynak. Add át az örömhírt, hogy ezek Isten Királyságának napjai. Mondd neki: Áldott vagy nemes céljaidért, áldott vagy jócselekedeteidért, áldott vagy lelki ter­mé­sze­tedért. Bizony, szeretlek téged e céljaid, tulajdonságaid és tetteid miatt. Mondd neki továbbá: Emlékezz a Messiásra és az Ő földi napjaira, a megaláztatására és a megpróbáltatásaira, és arra, hogy az emberek nem törődtek Vele. Emlékezz arra, hogy a zsidók mennyire nevetségessé tették Őt, és gúnyol­ták, és hogyan szóltak hozzá: „Béke legyen veled, zsidók királya! Béke legyen veled, Királyok Királya!” Miként mondogatták, hogy őrült, és kérdezgették, hogyan terjedhet el ennek a Megfeszítettnek az ügye valaha is a világ keleti és nyugati részeire. Akkoriban senki sem követte Őt, csak néhány lélek, akik halászok, ácsok és más egyszerű emberek voltak. Jaj, jaj, az ilyen téveszmékért!
5. És nézd meg, mi történt később: hogyan fordították lefelé hatalmas zászlóikat, és húzták fel helyükbe az Ő leg­magasztosabb lobogóját; hogyan nyugodott le a becsület és büszkeség azon egének minden fényes csillaga; hogyan süllyedtek el nyuga­ton, ahol minden eltűnik – míg amint az évszázadok és korszakok múlnak, az Ő ragyogó Napcsillaga még mindig a halhatatlan dicsőség egéről ragyog alá. Legye­tek tehát figyelmeztetve, ti, akiknek szeme van a látásra! Hamarosan még ennél is nagyobb dolgokat fogtok látni.
6. Tudd, hogy az összes földi hatalomnak együt­tesen sincs ereje arra, hogy megteremtse az egyetemes békét, és minden időben és minden évszakban ellen­álljon a végtelen háborúk lebíró uralmának. A menny ereje, a Szentlélek felsőbbsége azonban hama­rosan ki fogja tűzni a magas ormokon a szeretet és a béke zászlaját, és ott, a fenség és a hatalom kastélyai fölött fognak e zászlók lobogni az Isten gyengéd kegyel­méből ébredő szelekben.
7. Add át üdvözletemet Florence asszonynak, és mondd meg neki: A különböző gyülekezetek feladták hitük alapjait, és olyan tanokat fogadtak el, amelyek jelentéktelenek Isten előtt. Olyanok ők, mint a farizeusok, akik imádkoztak és böjtöltek, majd halálra ítélték Jézus Krisztust. Isten életére! Ez a dolog furcsán múlik el!
8. Ami téged illet, ó, Isten szolgálóleánya, gyengéd hangon, bizalmasan társalogj Uraddal, mondván:
9. Ó, Istenem, Istenem! Töltsd meg nekem a mindentől való elszakadás poharát, és pompád és adományaid társaságában örvendeztess meg az Irán­tad irányuló szeretet borával. Szabadíts meg a szenve­dély és a vágyak támadásától, szakítsd le rólam ezen alsó világ béklyóit, vonzz elragadtatással mennyei birodalmadba, és frissíts fel a szolgáló­leányok között szentséged leheletével.
10. Uram, ragyogtasd fel arcom adományaid fényei­vel, világítsd meg szememet mindent legyőző hatal­mad jeleinek szemlélésével; töltsd be örömmel szíve­met mindent átfogó tudásod dicsőségével, örven­­deztesd meg lelkemet lélek­megújító nagy öröm­híreid­del, Ó, te, e világ és a fenti Királyság Királya, ó, az uralom és hatalom Ura, hogy messze földön ter­jeszthessem jeleidet és jegyeidet, hirdessem Ügyedet, támogassam Tanításaidat, szolgáljam Törvénye­det, és ma­gasz­taljam Szavadat.
11. Te vagy valóban az Erős, a Mindig Adományozó, a Nagyképességű, a Mindenható.
12. Ami a Hit tanításának alapjait illeti, tudd, hogy az Üzenet átadása csakis jótettekkel és szellemi tulajdon­ságokkal, kristálytiszta beszéddel és annak arcáról visszatükröződő boldogsággal valósítható meg, aki a Tanítást magyarázza. Lényeges, hogy a tanító tettei igazolják szavai igazságát. Ilyen az állapota annak, aki Isten édes illatait terjeszti, és az emberi minősége az őszinte hitűnek.
13. Ha az Úr egyszer lehetővé tette számodra, hogy elérd ezt az állapotot, légy biztos benne, hogy az igaz­ság szavaival fog megihletni téged, és a Szent­lélek leheletén keresztül arra fog késztetni, hogy beszélj.

– 147 –

1. Gondolkozz el a Krisztus idejében bekövetkezett múltbéli eseményekről, és a jelen eseményei bizony tisztává és nyilvánvalóvá válnak.

– 148 –

1. Ó, ti, a Királyság fiai és leányai! A lélek madarai hálásan csak arra törekszenek, hogy a magas levegő­égben szálljanak, és éneküket csodás művé­szet­tel zengjék. De a szánalomra méltó földigiliszták csak a földbe szeretik fúrni magukat, és mily hatalmas küzdel­met vívnak, hogy lejussanak annak mélyére! Így vannak ezzel a föld fiai is. Legfőbb céljuk, hogy gyara­pít­sák eszközeiket, melyekkel tovább folytat­hatják életüket e tovatűnő világban, ebben a halál-életben; és mindezt annak ellenére, hogy kezüket és lábukat ezernyi gond és bánat köti, és soha nincsenek kívül a veszélyen, még egy szempillantásnyi időre sem; soha, egyetlen pillanatra sincse­nek biztonság­ban, még a hirtelen haláltól sem. Ezért rövid idő múltán teljességgel elfeledik őket, és nem marad utánuk semmi, ami róluk mesélne, és soha többé nem hallani róluk egyetlen szót sem.
2. Foglalatoskodjatok hát Bahá’u’lláh dicsőítésével, mert az Ő kegyelme és segedelme által lettetek a Királyság fiaivá és leányaivá; Neki köszönhetitek, hogy most az igazság pázsitosain zenghetitek dalotok, és felszárnyalhattatok az örök dicsőség magaslataira. Megtaláltátok a helyeteket abban a világban, amely meg nem hal; a Szentlélek lehelete lehelt rátok; egy másik életet kaptatok, bebocsátást nyertetek Isten Küszöbéhez.
3. Ezért nagy örömmel hozzatok létre lelki gyüleke­zeteket, foglalatoskodjatok az Úr dicséretének és dicsőíté­sének zengésével, és nevezzétek Őt Szentnek és Leg­nagyobbnak. Emeljétek a Mindenek Felett Dicső birodal­mához könyörgő segély­szava­tokat, és minden pillanatban mondjatok számtalan köszönetet azért, hogy elnyertétek e bőséges kegyet és rendkívüli kegyelmet.

– 149 –

1. Ó, te, kinek szeme van a látásra! Aminek tanúja voltál, az maga az igazság, és a látás birodalmába tartozik.
2. Az illat szorosan kapcsolódik a bimbóhoz és egy vele, és amint a bimbó kinyílik, édes illata szétárad a világban. A fűszernövény sem gyümölcs nélkül való – bár úgy tűnik -, mert Isten eme kertjében minden növény a maga hatását gyakorolja, és megvannak a maga tulajdonságai, és minden növény vetekedhet még a nevető, százszirmú rózsával is abban, hogy illatával megörvendeztesse az érzéket. Légy ebben biztos. Bár a könyv lapjai mit sem tudnak a rajtuk található szavakról és azok jelentéseiről, mégis, mivel kapcso­la­tban állnak e szavakkal, a barátok tisztelettel adják őket kézről kézre. Ez a kapcsolat ráadásul a legtisztább adomány.
3. Amikor az emberi lélek felszárnyal e múlandó porhalmaz­ból és felemelkedik Isten világába, akkor a fátylak lehullanak, fény derül az igazságokra, az addig ismeretlen dolgok magyarázatot nyernek, és rejtett igazságok válnak érthetővé.
4. Nézd a lényt az anyaméh világában, amely süket, vak és néma volt, megfosztva minden érzékeléstől, de amint abból a sötét világból erre a fényes világra jött, szeme látott, füle hallott, nyelve beszélt. Hasonló­képpen, amikor e halandó helyről Isten Királyságába távozik, akkor lélekben születik meg; akkor az érzékelés szeme megnyílik, a lelki fülével fog hallani, és mindazon igazságok, melyekről korábban nem tudott, világossá és érthetővé válnak.
5. Egy figyelmes utazó, aki végigmegy egy úton, biztosan felidézi a felfedezéseit, hacsak nem történik vele valami baleset, ami kitörli az emléket.

– 150 –

1. Ó, te, Isten szeretetének tüzével égő szolgáló­leány! Ne szomorkodj ez alsó világ bajai és nehézségei miatt, és ne örvendezz a könnyű és jó időkben sem, mert mindkettő elmú­lik. Ez a jelenlegi élet csak egy feltornyosuló hullám, vagy délibáb, vagy tűnő árnyék. Szolgálhat-e valaha egy torz kép a sivatagban frissítő vízként? Nem, az Urak Urára! A való­ság és annak puszta látszata soha nem lehet egy, és nagy a különbség a képzelet és a tény, az igazság és annak látszata között.
2. Tudd, hogy a királyság a valódi világ, és ez alsó világ csak annak elnyúló árnyéka. Az árnyéknak nincs saját élete; létezése csak képzelgés, semmi több; nem más, mint a vízben tükröződő képek, amelyek a szem számára képeknek tűnnek.
3. Számíts Istenre. Bízz Benne. Dicsérd Őt, és állandóan gondolj Rá. Ő a gondot bizony gondtalan­sággá, a szomorú­ságot vigasszá, a fáradozást teljes békévé lényegíti át. Ő uralkodik valóban minden dolgok felett.
4. Ha hallgatsz szavaimra, ne engedd béklyóba verni magad, akármi történjék is. Sőt, minden körülmények között adj hálát szerető Uradnak, és engedd át minden ügyedet az Ő Akaratának, ami úgy működik, ahogy Neki tetszik. Ez valóban jobb számodra, mint bármi más bármelyik világban.

– 151 –

1. Ó, te, Isten egy-ségében hívő! Tudd, hogy a léleknek semmi sem használ, kivéve a Mindenek Felett Irgalmas szeretetét; semmi sem világítja meg a szívet, kivéve a ragyogást, mely az Úr birodalmából sugárzik.
2. Tégy félre minden más törődést, hagyd feledésbe merülni minden más emlékét. Korlátozd gondola­taidat arra, mi az emberi lelket felemeli a mennyei kegyelem Paradicsomába, és röptesd fel a Királyság minden madarát a Legfőbb Láthatár­hoz, az örök tisz­te­let középpontjához e múlandó világban.

– 152 –

1. Ami a kérdésedet illeti a gyilkos lelkével kapcsolatban, és hogy mi legyen a büntetése, az volt a válasz, hogy a gyilkosnak lakolnia kell a bűnéért: vagyis ha kivégzik, a halála lesz a vezeklés a bűnéért, és halála után Isten az Ő igazságosságában nem fog második büntetést rámérni, mert nem engedi meg ezt az isteni igazságosság.

– 153 –

1. Ó, Isten szolgálóleánya! Ma úgy lehet köszönetet mondani Isten ajándékaiért, ha a szíved sugárzó, és lelked nyitott a lélek sugalmazása előtt. Ez a háládatosság lényege.
2. Ami azt illeti, hogy köszönetképpen beszélj vagy írj, bár valójában ez is elfogadható, mégis, a másik köszönethez képest ez csupán látszat és nem valóság, mert a lényegi dolog a lélek ezen közléseiben rejtezik, a szív legmélyéből feltörő kisugárzásban. Remélem, hogy kegyesen megáldatsz vele.
3. Ami pedig a képességek hiányát és a méltatlanság érzését illeti a Feltámadás Napján, emiatt senki nem zárathatik ki az ajándékokból és adományokból, mert ez nem az Igazságosság, hanem a Kegyelem Napja, míg az igazságosság az, mikor mindenki azt kapja, amit érdemel. Ne nézd hát képességed mértékét, nézd Bahá’u’lláh határtalan kegyét; mindent átfogó az Ő nagylelkűsége és teljes az Ő kegyelme.
4. Azt kérem Istentől, hogy segedelmével és erős támoga­tásával ékesszólóan, mély megértéssel, átélés­sel és hozzá­értéssel taníthasd a Tóra belső jelentéseit. Fordítsd arcodat Isten Királysága felé, kérd a Szentlélek adományait, beszélj, és megérkeznek a Lélek megerősítései.
5. Ami azon hatalmas sugárzó Napot illeti, mit álmodban láttál, az a Megígért volt, áradó sugarai az Ő ajándékai, a víz áttetsző felszíne pedig azon szíveket jelenti, melyek makulát­lanok és tiszták, míg a zúgó hullámok a szívek nagy izgalmát jelzik és a tényt, hogy felrázattak és mélyen megindultak, vagyis a hullámok a szellem moccanatai és a lélek szent sugallatai. Dicsérd Istent, hogy az álom világában ilyen közlésben részesültél.
6. Hogy mit is jelent, ha valaki teljesen megfeled­kezik magáról: a szándék szerint az illető emelkedjen fel és áldozza fel magát a szó valódi értelmében, azaz törölje ki magából az emberi állapot sugalmait, és szabaduljon meg a szégyenletes tulajdonságoktól, melyek e földi élet nyomasztó sötétségét alkotják – de ez ne menjen az egészsége rovására vagy hogy a teste legyöngüljön.
7. Szívemből és alázatosan könyörgöm a Szent Küszöbön, hogy drága édesanyádat mennyei áldások és isteni megbocsá­tás kísérje, akárcsak szerető leánytestvéreidet és rokonaidat is. És külön is imádkozom a nevedben jegyesedért, ki hirtelen sietett el e világból a következőbe.

– 154 –

1. Ó, te, a Királyság fia! Kedves leveleid a kellemes stílusukkal mindig megörvendeztetik a szíveinket. Ha a dal a Királyság dala, az felderíti a lelket.
2. Dicsérd Istent, hogy elutaztál abba az országba[52] azért, hogy Szavát felemeld, és messze földön terjeszd Király­ságának szent illatát, és hogy kertészként szolgálsz a mennyek kertjében. Az erőfeszítéseidet nemsokára siker koronázza.
3. Ó, te, a Királyság fia! Minden dolog üdvös, ha Isten szeretetével párosul; és az Ő szeretete nélkül minden káros, és fátyolként választja el az embert a Királyság Urától. Ha az Ő szeretete jelen van, minden keserűség édessé válik, és minden bőség egészséges örömöt ad. Például, egy dallam, ami kedves a fülnek, az élet szellemét hozza el az Istent szerető szívnek, de testi vággyal szennyezi a lelket, amely elmerül az érzéki vágyakban. És a tanulás minden ága, ami Isten szere­te­tével egyesül, jóváhagyandó és dicséretre méltó, de az Ő szeretete nélkül a tanulás terméketlen és csak őrületet hoz magával. Mindenféle tudás, minden tudomány olyan, mint egy fa: ha a gyümölcse Isten szeretete, akkor az egy áldott fa, de ha nem, akkor csupán kiszáradt fadarab, ami csak tűzre való.
4. Ó, Isten hűséges szolgája és az emberiség lelki gyógyítója! Amikor beteget gyógyítasz, fordítsd az arcod az égi Királyság Ura felé és kérd a Szentlelket, hogy jöjjön a segítségedre, aztán gyógyítsd meg a betegséget.

– 155 –

1. Ó, te, Isten szeretetének lángja! Nagy örömet okozott, amit írtál, mert leveled olyan volt, mint egy kert, amelyből a belső jelentések rózsái árasztják Isten szeretetének édes illatát. Ugyanígy az én válaszaim is záporozó esőként és harmatként fognak szolgálni, hogy a szíved kertjében kivirágzott lelki növényeknek több frissességet és kifinomult szépséget kölcsönöz­zenek, mint amennyit szavakkal el lehet mondani.
2. Írtál a téged sújtó gyötrő megpróbáltatásokról. A hűséges lélek számára a próbatétel nem más, mint Isten kegyelme és kegye; mert a bátor örömmel nyomul előre, hogy kemény csatát vívjon a gyötrel­mek mezején, míg a gyáva a rémülettől nyöszörögve reszket és remeg. Miként a felkészült diák, aki nagy szakértelemmel sajátította el a tantárgyait és tanulta meg azokat, és boldogan mutatja be tudását a vizsgáz­tatói előtt a vizsgák napján. Miként a tömör arany, amely a pénzverő tüzében nyeri el csodálatos csillo­gását és ragyogását.
3. Világos tehát, hogy a próbák és megpróbál­tatások a megszentelt lelkek számára nem mások, mint Isten bőkezű­sége és kegyelme, míg a gyengék számára váratlan és hirtelen szerencsét­lenségek.
4. Ezek a próbák, ahogyan írtad, csupán az én foltjaitól tisztítják meg a szív tükrét, míg az Igazság Napja rávetheti sugarait; mert az énnél nincs akadályozóbb fátyol, és bármennyire is vékony és finom ez, végül teljesen elzárja az embert, és meg­fosztja őt részétől az örök kegyelemből.
5. Ó, te, az Úr elragadtatott szolgálóleánya! Amikor a hívek, férfiak és nők, gondolatban elhaladnak szemem előtt, érzem, hogy Isten szeretetének tüze felmelegít, és imádkozom, hogy a Mindenható segítse meg ezen szent lelkeket láthatatlan seregeivel. Dicsértessék az Úr, hogy ezen a legnagyobb napon, ebben a szent és áldott korban tisztán láthatóan betel­jesültek összes Megnyilvánulásának jövendölései.
6. Ó, te, az Úr elragadtatott szolgálóleánya! A közelség valójában a léleké, nem a testé; és a segítség, amelyet kérünk, és a segítség, amely jön, nem anyagi, hanem szellemi; mindazonáltal reményem, hogy minden értelemben el fogod érni a közelséget. Isten jótéteményei valóban úgy fogják körülölelni a meg­szentelt lelket, miként a Nap fénye a Holdat és a csillagokat: légy biztos ebben.
7. Áraszd ‘Abdu’l-Bahá nevében a hívők mindegyi­kére, férfiakra és nőkre egyaránt a szentség illatos leheletét. Lelkesítsd mindannyiukat, és buz­dítsd őket, hogy árasszák az Úr édes illatait.

– 156 –

1. Ó, te, a Szent Küszöb szolgája! Elolvastuk, amit Isten iránti szeretetedből vetett papírra tollad, és leveled tartalmát igen örvendetesnek találtuk. Remé­lem, hogy a Mindenható lélegzete Isten bőkezű­ségéből mindenkor felfrissít és megújít téged.
2. A reinkarnációról írtál. A reinkarnációba vetett hit szinte minden nép történetének kezdetéig nyúlik vissza, és a görög filozófusok, a római bölcsek, az ókori egyiptomiak és a nagyszerű asszírok is hittek benne. Mindazonáltal az ilyen babonák és mondások Isten szemében csak abszurditások.
3. A reinkarnáció híveinek fő érve az volt, hogy Isten igazságossága szerint mindenkinek meg kell kapnia, ami jár neki: ha például valakit valamilyen csapás ér, az azért van, mert valami rosszat követett el. De vegyünk egy gyermeket, aki még az anyja méhében van, az embrió még csak most alakul ki, és ez a gyermek vak, süket, sánta, fogyatékos – milyen bűnt követett el egy ilyen gyermek, hogy szenvedést érdemelne? Azt felelik, hogy bár külsőleg a gyermek, aki még az anyaméhben van, nem követett el sem­milyen bűnt – mindazonáltal valamilyen rosszat cse­le­kedett még az előző alakjában, és ezzel érde­melte ki a büntetését.
4. Ezek a személyek azonban figyelmen kívül hagyják a következő pontot. Ha a teremtés csak egyet­len szabály szerint haladna előre, hogyan tudná a mindent átfogó Erő éreztetni Önmagát? Hogyan lehetne a Mindenható az, aki „azt teszi, amit akar, és azt rendeli el, ami Néki tetszik”[53]?
5. Röviden, a Szent Iratok valóban utalnak a visszatérésre, de ez alatt a fények tulajdonságainak, feltételeinek, hatásainak, tökéletességeinek és belső valóságainak visszatérését értjük, amely minden egyes törvénykorszakban megtörténik. Az uta­lás nem konkrét, egyedi lelkekre és identitásokra vonatkozik.
6. Mondhatjuk például, hogy ez a lámpafény a tegnap esti fény visszatérte, vagy hogy a tavalyi rózsa az idén is visszatért a kertbe. Itt az utalás nem annak a másik rózsának az egyedi valóságára, meghatározott azonosságára, speciális voltára vonatkozik, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy annak a másik lámpás­nak, annak a másik virágnak a tulajdonságai, a meg­külön­böztető jegyei most ezekben vannak jelen. A tökéletességek, vagyis egy korábbi tavasz kegyei és ajándékai idén is visszatértek. Azt mondjuk például, hogy ez a gyümölcs ugyanaz, mint a tavalyi; de csak a finomságára, a virágára, a frissességére és az édes ízére gondolunk, mert nyilvánvaló, hogy a valóságnak az a bevehetetlen központja, az a sajátos önazonosság soha nem térhet vissza.
7. Milyen békét, milyen könnyebbséget és vigaszt találtak Isten Szentjei valaha is az alsó világban való tartózkodásuk alatt, hogy folytonosan arra töreked­nének, hogy visszatérjenek és újrakezdjék ezt az életet? Vajon nem elég egyszer végigélni a gyötrel­met, nyomorúságokat, csapásokat, testi töretést és szörnyű szorongatásokat, hogy ismételten látogatá­sokat kívánnának tenni az evilági életben? Ez a pohár nem volt olyan édes, hogy az ember másodszor is szívesen inna belőle.
8. Ezért az Abhá Szépség szerelmesei nem vágynak más jutalomra, mint elérni azt az állást, ahol Őt a Dicsőség Birodalmában szemlélhetik, és nem járnak más úton, csak az ezen magasztos ormok iránti vágyakozás homoksivatagában. Azt a könnyedséget és vigaszt keresik, amely örökké megmarad, és azokat az adományokat, amelyek szenten állnak az evilági elme felfogóképessége fölött.
9. Ha éles szemmel körülnézel, láthatod, hogy ebben a por­világban az egész emberiség szenved. Itt senki nem pihen meg jutalmul azért, amit az előző életeiben teljesített; és senki sem olyan áldottan boldog, hogy láthatóan az elmúlt kínok gyümöl­csét szüretelhetné. És ha az emberi élet a maga szellemi létével erre a földi időtartamra korlátozódna, akkor mi lenne a terem­tés aratása? Sőt mik lennének magának az Istenségnek a hatá­sai és eredményei? Ha egy ilyen elképzelés igaz lenne, akkor minden teremtett dolog, minden esetleges valóság és ez az egész létező világ értelmetlen lenne. Isten ments, hogy valaki egy ilyen kitalációhoz és durva tévedéshez ragaszkodjon.
10. Mert miként a méhen belüli élet hatásai és gyümölcsei nem azon a sötét és szűk helyen találhatók meg, és az azon előző világban lezajlott növekedés és fejlődés előnyei és haszna csak akkor tárul fel, mikor a gyermek átkerül e tágas földre, ugyanígy a jutalom és a büntetés, a menny és a pokol, a jelen életben véghezvittekért járó elismerés és megtorlás a túlnani világban fog megmutatkozni. És miként, ha az emberi élet az anyaméhben csak arra a méhbeli világra korlátozódna, az ottani létezés értelmetlen, lényeg­telen lenne – ugyanígy, ha az evilági élet, az itt megcselekedettek és azok gyümölcse nem a túl­világon válna nyilvánvalóvá, az egész folyamat ésszerűt­len és ostoba lenne.
11. Tudd meg hát, hogy az Úristen olyan láthatatlan birodalmak fölött uralkodik, melyeket emberi értelem soha nem remélhet kifürkészni, és emberi ész nem képes felfogni. Ha azonban megtisztítod szellemi érzé­ked csatornáját az evilági élet szennyétől, akkor belélegezheted a szentség édes illatát, mely e mennyei ország boldogságos lugasaiból fúj.
12. Dicsősége legyen veled, és mindazokkal, akik a Mindenható Királysága felé fordulnak és azt szem­lélik, melyet az Úr szenten azok megértése fölé emelt, akik elfelejtkeznek Róla, és elrejtett azok szeme elől, akik gőgösködnek Előtte.

– 157 –

1. Ó, ti, akik erősen vonzódtok! Ó, ti, akik figyelmesek vagytok! Ó, ti, akik Isten Országa felé tartotok! Bizony, teljes szívemből és lelkemből és nagy-nagy alázatossággal könyör­göm az Úristenhez, hogy tegyen benneteket az útmutatás zászlóivá, a becsületesség lobogóivá, a megértés és tudás for­rá­saivá, hogy általatok vezesse a keresőket az egyenes ösvényre, és irányítsa őket az igazság széles útjára ebben a leghatalmasabb korban.
2. Ó, ti, Isten szerettei! Tudjátok, hogy a világ olyan, mint a délibáb a sivatagi homok felett, melyet a szomjazók víznek hisznek. Ennek a világnak a bora nem más, mint pára a sivatagban, szánalma és együttérzése csak kelepce és aggo­dalom, az általa kínált nyugalom csak fáradtság és bánat. Hagyjátok ezt azokra, akik oda tartoznak, és fordítsátok arcotokat az Uratok, a Mindenek Felett Irgalmas Királysága felé, hogy kegyelme és jósága rátok szórhassa hajnali pompá­ját, és leküldhesse a mennyei asztalt néktek, hogy Uratok megáldhasson titeket és rátok záporoztathassa gazdagságát, hogy megör­vendeztesse kebleteket, áldással töltse el szíve­teket, Magához vonzza elméteket, megtisztítsa lelkete­ket, és megvigasztalja szemeteket.
3. Ó, ti, Isten szerettei! Van más adományozó Istenen kívül? Ő azt részesíti irgalmában, akit csak akar. Hamarosan megnyitja előttetek tudásának kapuit, és megtölti szíveteket szeretetével. Felvidítja majd lelketeket Szentsége lágy szellőivel, felderíti arcotokat fényének ragyogásával, és magasztalja emléketeket minden népek között. Uratok valóban a Könyörületes, az Irgalmas.
4. Segítségetekre jön Ő láthatatlan seregekkel, és meg­támogat titeket a mennybéli Gyülekezetből származó ihlet hadseregével. Édes illatokat bocsát majd rátok a legmagasabb Paradicsomból, és felétek sodorja a tiszta illatokat a Magasságbéliek rózsa­kertjéből. A szívetekbe fogja lehelni az élet lelkét, arra késztet titeket, hogy belépjetek az üdvösség Bárká­jába, és kinyilatkoztatja nektek világos jelképeit és jeleit. Ez bizony bőséges kegyelem. Valóban, olyan győzelem ez, amit senki sem tagadhat.

– 158 –

1. Ne bánkódj szeretett Breakwell-em* menny­bemenetele miatt, mert hatalmas Urának kegyelme által védve felemel­kedett ő az Abhá Paradicsomban a ragyogó fények rózsa­kertjébe, és hangosan kiáltja: „Bárcsak tudná az én népem, hogy kegyesen megbocsátott nekem az Uram, és azok közé helyezett, akik Eléje járulhattak!”[54]
2. Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Hol van most szép arcod? Hol szépen szóló nyelved? Hol tiszta homlokod? Hol sugárzó kedvességed?

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Hol van tüzed, mely Isten szeretetétől izzik? Hol van elragadtatásod szent leheletétől? Hol a Felé szárnyaló dicséreted? Hol felemelkedésed, hogy szolgáld Ügyét?

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Hol vannak szépséges szemeid? Mosolygó ajkaid? Királyi orcád? Kecses formád?

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Odahagytad e földi világot, és a Királyság felé szárnyaltál, kezed nyújtottad a láthatatlan birodalom kegyelme felé, és magadat ajánlottad Ura küszöbén.

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Odahagytad a lámpást – itteni tested, a lámpaüveget – emberi formádat, földi elemeidet, életedet az alsó világban.

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Fényt gyújtottál a magasságbéli Gyülekezet lámpásá­ban, beléptél az Abhá Paradicsomba, menedéket leltél az Áldott Fa árnyékában, Eléje járultál a Menny menedékében.

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Most már a Menny madara vagy, odahagytad földi fészkedet, és felszárnyaltál a szentség egyik kertjébe Urad királyságában. Olyan szintre emelkedtél, ahol örök fényesség uralkodik.

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Dalod olyan már, mint a madarak trillája, Urad irgalmáról zengsz verseket; hálás szolgája voltál neki, Ki mindig megbocsát, s ezért áradó üdvözültségbe jutottál.

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Urad bizony kiválasztott téged szeretetére, bevezetett téged Szentség-lakhelyére, engedte, hogy beléphess azok kertjébe, kik közeli társai, és megáldott téged szépsége meglátásával.

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Örök életet nyertél, és soha el nem múló ajándékot, életet, mely megörvendeztet téged, és számos kegyelmet.

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Csillag lettél a fenséges égen, és lámpás a magas Menny angyalai között, élő lélek a legmagasztosabb Királyságban, az örökkévalóság trónusán.

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Kérem Istent, vonzzon magához egyre közelebb, tartson egyre szorosabban, örvendeztesse meg szíved közelségével, töltsön el fénnyel és még több fénnyel, adjon neked még több szépséget, és ruházzon rád erőt és nagy dicsőséget.

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

Mindig eszemben jársz. Soha nem foglak elfeledni. Imád­kozom érted nappal és éjszaka, olyan tisztán állsz előttem, mintha nappal lenne.

Ó, Breakwell, ó, drága barátom!

– 159 –

1. Kérded, kivétel nélkül minden lélek örök életre jut-e. Tudd meg hát, hogy a halhatatlanság azok része, akikbe Isten a Tőle való élet szellemét belehelte. A többiek mind élettelenek – ők azok a halottak, akikről Krisztus az Evangéliumban beszél. Kinek szemét felnyitotta az Úr, az az emberek lelkét olyan állapotban fogja látni, amilyenné a testből való szabadulás után lesznek. Meglátja, mint virulnak az élők Isten udvarában, és miként süllyednek a holtak a kárhozat legmélyebb sötétjébe.
2. Tudd, hogy minden lélek Isten természete után formál­tatott, mindegyik tiszta és szent a születésekor. Ezután azonban az egyének különböznek aszerint, hogy milyen erényeket vagy vétkeket szereznek ebben a világban. Bár minden létező lény természe­tében rejlően bizonyos ranggal és fokozattal terem­tetett, hiszen képességeik különbözőek, mégis minden egyén szentnek és tisztának születik, és csak később válik romlottá.
3. Továbbá, bár a lét fokozatai különböznek, mindegyikük jó. Nézd az emberi testet, végtagjait, szemét, fülét, szagló­szervét, ízlelését, kezét, körmeit. Hiába különböznek egymás­tól, létük korlátain belül mégis mindegyikük része az összefüggő egésznek. Ha az egyik szerv megbetegszik, meg kell gyógyítani, és ha már semmi sem segít, el kell távolítani.

– 160 –

1. Ó, te, őszinte és hűséges szolgálóleánya az Úrnak! Olvastam leveledet. Te szívből ragaszkodsz a Királysághoz, és odaadó híve vagy a Mindenek Felett Dicső Láthatárnak. Könyörgöm Istenhez, hogy amint a napok telnek, engedjen téged nagylelkűségéből egyre fényesebben égni szeretetének tüzében.
2. Úgy tűnik, kétségek között voltál, hogy írj-e vagy tanítsd a Hitet. A Hit tanítása alapvető fontosságú, és jelenleg jobb a számodra. Amikor csak alkalmat találsz rá, oldozd meg nyelved, és vezesd az emberi nemet.
3. A tudás megszerzéséről kérdeztél: olvasd Isten Könyveit és Tábláit, és a Hit igazságának bizonyí­tására írt cikkeket. Ezek között van az Íqán, melyet már lefordítottak angolra, Mírzá Abu’l-Fadl művei, és néhány más hívő írásai. Az elkövetkezendő időkben számos szent Táblát és más szent írást fognak lefordítani, és ezeket is el kéne olvasnod. Hasonló­képpen kérd Istentől, hogy szeretetének mágnese vonzza hozzád a Róla való tudást. Ha egy lélek egyszer mindenben szentté válik, megtisztul, meg­szen­te­lődik, Isten tudásának kapui szélesre tárulnak szemei előtt.
4. Írtál Isten kedves szolgálóleányáról, Goodall asszonyról. Ez az Istentől elragadtatott lélek valóban mindenkor szolgálja a Hitet, és mindent megtesz, amit csak tud, hogy a mennyei ragyogásokat széthintse a világban. Ha így folytatja, nagyon nagy eredmények fognak ebből származni az elkövetkező időben. A fő dolog az, hogy szilárdan, a Hitben meg­gyökerezve álljunk, és tartsunk ki a végsőkig. Remélem, az Úr szolgálóleányainak nagyszerű erőfeszítései révén azok a hegyek és az óceán azon partja[55] olyannyira felfénylenek Isten szeretetétől, hogy a világ végéig fogják vetni a sugaraikat.
5. Kérdezted, hogy Isten királyságának eljövetele­kor min­den lélek megváltatik-e? Az Igazság Nap­csillaga sugárzón ragyog az egész világ fölött, tündöklő emelkedése jelenti az ember megváltását és örök­életét – de csak az üdvözül, aki tágra nyitja éleslátása szemét és meglátja azt a ragyogást.
6. Hasonlóképpen azt kérdezted, hogy ebben a Bahá’í Törvénykorszakban végezetül a lelki és szel­lemi fog-e érvényesülni. Biztos, hogy a szellemi­ség le fogja győzni a materializmust, a mennyei legyőzi az emberit, és az isteni nevelés révén az emberiség tömegei általában is nagy lépéseket tesznek majd előre az élet minden területén – kivéve azokat, akik vakok, süketek, némák és holtak. Hogyan is érthetnék meg az ilyenek a fényt? Bár a nap sugarai bevilágítják a földkerekség minden sötét zugát, a vakok mégsem részesülhetnek a dicsőségből, és bár a mennyei kegyelem esője özönvízszerűen zúdul alá az egész földre, a kopár földön egyetlen bokor vagy virág sem fog kivirágozni.

-161-

1. Ó, te, ki a menny Királyságát keresed! Ez a világ olyan, mint az ember teste, és Isten Királysága, mint az élet szelleme. Lásd, mily sötét és szűk az ember testének testi világa, és mennyire prédája a betegsé­geknek és bajoknak. Ugyanakkor mily friss és ragyo­gó az emberi szellem birodalma. E metaforából ítéld meg, hogy a Királyság világa miként sugárzik alá, és törvényei hogyan munkálkodnak ez alsó világban. Bár a szellem a szem elől rejtve van, parancsolatai mégis fénysugárként ragyognak rá az emberi test világára. Ugyanígy, bár a menny Királysága rejtve van ezen öntudatlan nép szeme elől, mégis annak, ki belső szemével lát, olyan nyilvánvaló az, mint a nappal.

Ezért hát lakozz mindig a Királyságban, és eszedbe se jusson ez alsó világ. Merülj bele olyannyira a szellemi kiáradásaiba, hogy az emberi világban semmi se tántorítson el.

– 162 –

1. Ó, ti, ‘Abdu’l-Bahá kedves barátai! Mindig várom jó híreiteket, vágyakozva, hogy halljam, napról-napra fejlődtök, és egyre jobban beragyog benneteket a vezérlet fénye.
2. Bahá’u’lláh áldásai olyanok, mint egy parttalan tenger, és még az örök élet is csak egy harmatcsepp belőle. E tenger hullámai szüntelenül verdesik a barátok szívét, és ezekből a hullámokból a szellem sugallatai és a lélek hő lüktetései áradnak ki, míg a szív meg nem adja magát, és akarva vagy akaratlanul, de nem fordul alázatosan imádságban az Úr Király­sága felé. Ezért tegyetek meg mindent, amit csak tudtok, hogy eloldozzátok [e világtól] belső éneteket, hogy minden pillanatban új kiválóságokat tükrözzetek vissza az Igazság Napjából.
3. Ti mindannyian ‘Abdu’l-Bahá szívében éltek, minden lélegzetvételemmel az Egység Küszöbe felé for­dítom az arcom, és áldást kérek rátok, mind­annyiótokra.

– 163 –

1. Ó, ti ketten, kik az igazságot keresitek! Megkap­tuk leveleteket és tartalmát megfontoltuk. Ami az általatok korábban küldött leveleteket illeti, nem mindegyik ért ide, míg másokat akkor kaptunk kézhez, mikor az elnyomók kegyet­lensége olyan szintre hágott, hogy lehetetlen volt a válaszadás. De most megérkezett ez a levél, és válaszolni tudunk rá, ezért el is kezdtem írni sok egyéb sürgető dolog ellenére, hogy tudjátok, hogy mi itt szeretünk benneteket, és befogadást nyertetek Isten Király­ságába.
2. A kérdéseitekre azonban csak röviden válaszol­hatunk, mivel nincs idő részletes válaszra. A válasz az első kérdésre: miután elválik a testtől, a Királyság gyermekeinek lelke felszárnyal az örök élet birodal­mába. De ha azt kérdezitek, hogy ez hol található, tudjátok, hogy a lét világa egyetlen világ, bár az állapotai eltérőek és különbözőek. Például az ásványi élet a saját síkját foglalja el, de egy ásványi entitás egyáltalán nincs tudatában a növényi királyságnak, és bizony belső nyelvével tagadja is, hogy egy ilyen királyság létezne. Hasonlóképpen, egy növényi entitás semmit nem tud az állati világról, nem érdekli és tökéletesen tudatlan felőle, mert az állat szintje magasabb, mint a növényé, és a növényt fátyol választja el az állati világtól és belsőleg tagadja is annak a világnak a létezését – miközben az állatok, a növények és az ásványok ebben az egyetlen világban élnek együtt. Hasonló­képpen marad tökéletesen tudatlan az állat az emberi elme azon ereje felől, mellyel az egyetemes elméleteket ragad meg, és feltárja a teremtés titkait – olyannyira, hogy egy ember, aki keleten lakik, terveket tud szőni és előkészületeket tud tenni a nyugat számára; fel tud fedni misztériumokat; bár az európai földrészen él, fel tudja fedezni Amerikát; bár a földön lakozik, meg tudja ragadni a menny csillagainak belső valóságát. A felfedezés ezen erejéről, mely az emberi elme sajátja, erről az elvont és egyetemes gondolatokat megragadni tudó erőről az állat mit sem tud, sőt tagadja is ennek létezését.
3. Hasonlóképpen, e Föld lakói egyáltalán nincse­nek tudatában a Királyság világának, és tagadják létezését. Ezt kérdezgetik például: „Hol van ez a Királyság? Hol van a Királyság Ura?” Ezek az emberek olyanok, mint az ásványok és a növények, akik semmit sem tudnak az állati és emberi biroda­lomról, nem látják, nem találják. Mégis az ásvány és a növény, az állat és az ember együtt élnek itt, a lét ezen világában.
4. Ami a második kérdést illeti: az Isten által küldött próbák és megpróbáltatások ebben a világban zajlanak le, nem a Királyság világában.
5. A válasz a harmadik kérdésre az, hogy a másik világban az emberi valóság nem ölt fizikai formát, hanem inkább egy mennyei forma lesz az övé, mely azon mennyei birodalom elemeiből áll össze.
6. És a válasz a negyedik kérdésre: az Igazság Napjának középpontja az égi és felséges világban – Isten Királyságában található. Miután anyagi elemek­ből álló keretük felbomlik, a tiszta és makulátlan lelkek Isten világába sietnek, és az a világ ezen a világon belül található. Ennek a világnak a lakói azonban nincsenek tudatában annak a világnak, és olyanok, mint az ásvány és a növény, amelyek semmit sem tudnak az állat és az ember világáról.
7. A válasz az ötödik kérdésre ez: Bahá’u’lláh felépítette az emberiség egy-ségének a szentségsátrát. Ki ez alatt keres menedéket, bizonyosan elő fog lépni a többi hajlékból.
8. Ami a hatodik kérdést illet: ha két vetekedő csoport között összekülönbözés támad egy vagy más kérdésben, a probléma megoldását keresendő utalják azt a Szövetség Középpontja elé.
9. És a hetedik kérdés: Bahá’u’lláh az egész emberiség számára öltött testet, és mindenkit meg­hívott Isten asztalához, az Isteni bőkezűség és nagylelkűség bőségasztalához. Ma azonban a leg­többen, akik eme asztal körül ülnek, a szegények, és ezért mondotta Krisztus, hogy áldottak a szegények, mert a vagyon megakadályozza a gazdagokat abban, hogy belépjenek a Királyságba, és ezért szól így: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”[56] Ha azonban ezen világ gazdagsága és a világi dicsőség és hírnév nem akadályozzák meg az oda való belépését, azt a gazdag embert kegyekben részesítik a Szent Küszö­bön, és befogadja őt a Királyság Ura.
10. Röviden, Bahá’u’lláh azért öltött testet, hogy nevelje a világ minden népét. Ő az Egyetemes Nevelő, gazdagé és szegényé, feketéé vagy fehéré, a kelet vagy nyugat, észak vagy dél népeié.
11. Vannak az Akkóba látogatók között egyesek, akik hatalmas lépéseket tette előre. Kialudt gyertyák voltak, és lángra gyúltak, fonnyadtak voltak, és virágozni kezdtek, holtak voltak, és visszahívattak az életbe, és nagy öröm­hírekkel tértek meg otthonaikba. De mások bizony csak átutaztak, mintha kiránduláson lettek volna.
12. Ó, ti ketten, kik erősen vonzódtok a Király­sághoz, köszönjétek meg Istennek, hogy az otthono­to­kat bahá’í központtá tettétek, és a barátok gyüle­kező­helyévé.

– 164 –

1. Ó, ti, két hűséges és bizonyosságot nyert lélek! A levél megérkezett. Hála Istennek, jó híreket közölt. Kalifornia készen áll Isten Tanításainak hirdetésére. Remélem, szívvel-lélekkel azon fáradoztok majd, hogy az édes illat megérintse az érzékeket…
2. Adjátok át tiszteletteljes üdvözletemet Chase asszonynak, és mondjátok neki: „Chase úr az Igazság láthatára felett ragyogó csillag, de jelenleg még felhők mögött rejtezik; ezek hamarosan eloszlanak, és e csillag ragyogása bevilágítja majd Kalifornia államot. Becsüld meg a kegyet, hogy az életben felesége és társa voltál.”
3. A barátoknak ezen áldott lélek mennybe­menetelének évfordulóján[57] ‘Abdu’l-Bahá nevében minden évben meg kell látogatniuk a sírját, és a legnagyobb alázatossággal és szerénységgel, nagy tisztelettel virágkoszorúkat kell elhelyez­niük azon, és az egész napot csendes imával kell töltsék, miközben arcukat a Jelek Királysága felé fordítják, és felemlítik és dicsőítik azon jeles személy tulajdonságait.

– 165 –

1. Ó, Istenem! Ó, Istenem! Bizony, a Te szolgád, aki alázatosan áll isteni felsőbbrendűséged fensége előtt és szerényen egységed ajtajánál, hitt Benned és a Te verseidben, tanúságot tett szavadról, lángra lobbant szereteted tüzétől, mélyre merült tudásod óceánjának mélységeibe, vonzották a Te szellőid, bízott Benned, Feléd fordította arcát, Neked ajánlotta könyörgéseit, és bizonyságot kapott bocsánatodról és megbocsátásodról. Odahagyta e halandó életet, és a halhatat­lanság királyságába szárnyalt, vágyakozva a Veled való találkozás kegye után.
2. Uram, dicsőítsd meg az ő állását, oltalmazd őt legfőbb irgalmasságod sátra alatt, engedd, hogy beléphessen dicsősé­ges paradicsomodba, és tedd örökké tartóvá létét magasztos rózsakertedben, hogy belevethesse magát a fény tengerébe a misztériumok világában.
3. Bizony, Te vagy a Nagylelkű, az Erős, a Megbocsátó és az Adományozó.
4. Ó, te megbizonyosodást nyert lélek, te Isten szolgáló­leánya…! Ne bánkódj tisztelt férjed halála miatt. Bizony, találkozott ő Urával az Igazság székhelyén, a hatalmas Király jelenlétében. Ne hidd, hogy elvesztetted őt. A fátyol felemelkedik, és a Mennybéli Gyülekezetben fogod látni ragyogó arcát. Miként Isten, a Magasztos mondta: „Boldog életre fogjuk majd életre kelteni”*. A legfőbb jelentőséget tehát nem ennek az első teremtésnek, hanem a jövőbeli életnek kell tulajdonítani.

– 166 –

1. Ó, Bahá szolgája! Légy önfeláldozó Isten útján, és szárnyalj fel az Abhá Szépség szeretetének egébe, mert minden szeretettől vezérelt mozdulat a perifériá­tól a közép­pont felé, az űrből a világegyetem Nap­csillaga irányába mozog. Lehet, hogy ezt nehéznek tartod, de Én mondom neked, hogy ez nincs így, mert ha a mozgató és irányító erő a vonzerő isteni ereje, akkor annak segítségével könnyen és gyorsan át lehet haladni időn és téren. Dicsőség Bahá népének.

– 167 –

1. A sorsról, a predesztinációról és az akaratról kérdeztél. A sors és az előre elrendelés a dolgok valóságában létező szükségszerű és nélkülözhetetlen kapcsolatokban áll. Ezek a kapcsolatok a teremtés ereje által helyeztettek a létező lények valóságaiba, és minden esemény a szükségszerű kapcsolat követ­kezménye. Isten például kapcsolatot teremtett a Nap és a földgömb között, hogy a Nap sugarai ragyogjanak és a föld termést hozzon. Ezek a kapcsolatok alkotják a predesztinációt, és ennek a létezés síkján való megnyilvánulása a sors. Az akarat az az aktív erő, amely ezeket a kapcsolatokat és eseményeket irá­nyítja. Ez a sors és a predesztináció magyaráza­tának tömör összefoglalása. Nincs időm részletes magyará­zatra. Gondolkodj el ezen; a sors, a predesztináció és az akarat valósága nyilvánvalóvá válik.

– 168 –

1. Ó, te, a Királyság hölgye! Dicsérd Istent, hogy ebben a korban, Bahá’u’lláh törvénykorszakában felébredtél és megis­mer­ted a Seregek Urának Meg­nyil­vá­nulását. A világ összes népe a természet sírjai­ban van eltemetve, vagy szunnyad, figyel­metlenül és tudatlanul. Miként Krisztus mondja: „Lehet, hogy ak­kor jövök el, amikor nem is gondoljátok. Az Ember­­fiának eljövetele olyan, mint amikor tolvaj jön egy házba, melynek ura egyáltalán nem is tud róla.”*
2. Röviden, az a reményem, hogy Bahá’u’lláh adomá­nyainak segítségével napról napra előbbre juthatsz a Király­ságban, hogy mennyei angyallá válhatsz, akit a Szentlélek lehelete erősít meg, és olyan építményt emelhetsz, amely örökké szilárd és megingathatatlan marad…
3. Ezek a napok nagyon értékesek; ragadd meg a mostani lehetőséget, és gyújts olyan gyertyát, amely soha nem alszik ki, és amely örökké ontja majd fényét, megvilágítva az emberiség világát!

– 169 –

1. Ó, ti, két türelmes lélek! Leveleteket megkaptam. A szeretett ifjú halála és eltávozta a legnagyobb bánatot és gyászt okozta, mert élete kibomló virágjában és bimbózó ifjúságában szárnyalt fel a mennyei fészek felé. De ő kiszabadult ebből a bánattal teli menedékből, és a Királyság örök fészke felé fordította arcát. Kiszabadulva e sötét és szűk világból sietett a fény megszentelt birodalmába – ez vigasz­talja szívünket.
2. Az ilyen szívszaggató események mögött kifür­kész­hetetlen isteni bölcsesség rejtezik. Olyan ez, mint amikor egy jó kertész egy friss és gyenge bokrot a zárt helyről kiültet egy szélesebb nyitott területre. Ez az átültetés nem a bokor fonnyadását és elpusztulását okozza; éppen ellen­kezőleg, ezáltal növekedik és erősödik, frissességet és finomságot nyer, és így lesz zöld és gyümölcsöző. A kertészek jól ismerik ezt a titkot, de azok a lelkek, akik nincsenek tudatában ennek az ajándéknak, feltételezik, hogy a kertész haragjában gyökeres­tül kitépte a bokrot. Mégis, azoknak, akik ennek tudatában vannak, ez a rejtett tény nyilvánvaló, és az előre elrendelt parancsolatot jótéteménynek tekintik. Ezért hát ne legyetek bána­tosak és vigasztalanok ezen hűséges madár felemel­kedése miatt; minden körülmények között imád­kozzatok az ifjúért, könyörögjetek meg­bocsá­tásért számára, és hogy állása egyre magasabb legyen.
3. Remélem, hogy a legnagyobb türelemre, nyugal­om­ra és belenyugvásra fogtok jutni, és könyörgök és esedezem az Egység Küszöbén, bocsánatért és megbocsá­tásért esedezve. Isten végtelen bőkezű­ségétől remélem, hogy menedéket nyújt a hit kertje e galambjának, és megengedi, hogy a Magasságbéli Gyülekezet ágán lakozhasson, és a legcsodásabb dallamokkal zenghesse a Nevek és Tulajdonságok Urának dicséretét és dicsőítését.

– 170 –

1. Ó, te, ki a Királyságot keresed! Írtál a súlyos csapásról, ami téged ért – tisztelt férjed haláláról. E tiszteletreméltó férfit úgy megviselte ennek a világnak a gondja-baja, hogy legfőbb vágya a tőle való megszabadulás volt. Ilyen ez a halandó világ: a csapások és szenvedés tárháza. A tudatlanság köti az embert ide, hiszen egy lélek sem biztosíthatja a kényelmét ebben a világban, az uralkodótól kezdve a legegyszerűbb közemberig. Ha ez az élet az embernek egy édes poharat kínál, száz keserű fogja követni; ilyen ez a világ. A bölcs ember ezért nem ragaszkodik e halandó élethez, és nem függ tőle; sőt néha hőn kívánja a halált, hogy így megszabadulhasson ezen bajoktól és csapásoktól. Ezért látjuk, hogy néhányan nagy gyötrelmükben öngyilkosságot követnek el.
2. Ami a férjedet illeti, nyugodj meg. Ő a meg­bo­csátás óceánjába fog merülni, és kegyelemben és jóté­teményekben lesz része. Tegyél meg mindent azért, hogy gyermeke bahá’í nevelést kapjon, és mire fel­nő, irgalmas, megvilágosodott és mennyei lehessen.

– 171 –

1. Ó, Isten szeretett szolgálóleánya, bár egy fiú elvesztése valóban szívszorító és meghaladja az emberi tűrőképesség határait, de aki tudja és érti, az biztos lehet abban, hogy a fiú nem veszett el, hanem inkább átlépett ebből a világból egy másikba, és az anya az isteni birodalomban meg fogja találni őt. Azon újraegyesülés pedig az örökkévalóságra fog szól­ni, míg ebben a világban az elválás elkerül­hetetlen, és égető gyászt hoz magával.
2. Hála Istennek, hogy van hited, az örökkévaló Királyság felé fordítod arcod, és hiszel a mennyei világ létezésében. Ezért hát ne légy csüggedt, ne búslakodj, ne sóhajtozz, se ne jajgass vagy sírj; mert a zaklatottság és a gyász mélyen érinti a lelkét az isteni birodalomban.
3. Ez a szeretett gyermek így szól hozzád a rejtett világból: „Ó, kedves Anyám, köszönd meg az isteni Gondviselésnek, hogy kiszabadultam egy kicsi és sivár ketrecből, és mint a mezők madarai, felszárnyal­tam az isteni világba – egy olyan világba, amely tágas, ahol ragyog a fény, és ami mindig vidám és ujjongó. Ezért ne siránkozz, ó, Édesanyám, és ne bánkódj; nem vesztem el, nem töröltek ki és nem pusztítottak el. Leráztam magamról a halandó formát, és felhúztam zászlómat e szellemi világban. Ezen elválást követően örökké tartó együttlét következik. Az Úr menny­országában találsz meg engem, belemerülve a fény óceánjába.”

– 172 –

1. Az Úrnak hála, szíved eltelik az Istenről való megemlé­kezéssel, lelked felvidul az Ő örömhírétől és elmerülsz imádságodban. Az ima állapota a legjobb állapot, mert akkor az ember összekapcsolódik Istennel. Az ima bizony életet adó, főleg, ha egyedül és oly időben mondod, mint késő éjjel, amikor már a napi gondoktól megszabadultál.

– 173 –

1. Azok a lelkek, melyek most belépnek az isteni Királyságba és örök életet nyernek, bár fizikai érte­lemben a földön lakoznak, valójában már a mennyei biro­dalomban szárnyalnak. Testük ugyan még az anya­gi világban időzik, de lelkük már az űr vég­telenségén suhan keresztül. Mert amint a gondo­la­tok szélesednek és megvilágosodnak, elnyerik a szárnya­lás képességét és az embert Isten királyságába röpítik.

– 174 –

1. Ó, ‘Abdu’l-Bahá lelki barátai! Az általatok írt levelet meg­fontoltuk; tartalma igen örömteli volt, és arról tanús­kodott, hogy szilárdak és állhatatosak vagytok Isten Ügyében.
2. Azon Tanács minden kegyelmek Urának óvó árnyékában pihen, és azt remélem, hogy – miként azon testülethez illő – a Szentlélek lehelete fogja azt kegyelni és az ad neki újult erőt, Istent napról napra jobban fogjátok szeretni, és egyre jobban fogtok kötődni a Szépséghez, mely örök, Hozzá, ki a világ Fénye. Mert Isten szeretete és a lelki vonzalom lemossa és megtisztítja az emberi szívet, felöltözteti és felékesíti a szentség makulátlan köntösével; és ha a szív már teljesen az Úrhoz kötődött és összeköttetett az Áldott Tökéletességgel, akkor fog Isten kegyelme megnyilvánulni.
3. Ez a szeretet nem testi szeretet, hanem teljesség­gel a léleké. És azon lelkek, kiknek belső lényét Isten szeretete világítja be, olyanok, mint a fény szétáradó sugarai, és úgy ragyognak, mint a szentség csillagai a kristálytiszta égbolton. Mert az igazi, a valódi szeretet az Isten iránti szeretet, és az emberi fogalmak és elképzelések felett áll.
4. Isten szerettei mind és egyenként is legyenek a tisztaság lényege, magának a szentségnek az életjele, hogy minden országban híressé váljanak szentsé­gükről, szellemük függet­lenségéről és szelídségükről. Örvendeztessék meg őket az istenszeretet örök kupá­já­ból származó kortyok, és hadd vidámodjanak meg, amint a Menny borospincéiből isznak. Hadd láthassák meg az Áldott Szépséget, érezhessék meg azon talál­kozó lángját és elragadtatását, és döbbentse le és némítsa el őket a csodálat. Ez az őszinték állapota, ez a hívek útja, ez az a ragyogás, ami bevilágítja azok arcát, kik közel vannak Istenhez.
5. Isten barátainak ezért a legnagyobb szentséggel, teljes összhangban és egységben egymással, lélekben olyan fokra kell emelkedniük, mintha egy lény és egy lélek lennének. Ezen a síkon a fizikai testnek nincs szere­pe, a lélek vezet és uralkodik, s ha az ereje min­den­kit körülölel, akkor a szellemi egység létrejött. Töre­kedjetek nappal és éjjel, hogy gyakorol­játok ezt az egységet magatok között a legteljesebb mértékben. Gondolataitok járjanak a saját lelki fejlődéseteken, és hunyjátok be szemeteket más lelkek hibái előtt. Tiszta és jó cselekedeteket felmutatva, szerényen és aláza­tosan cseleked­jetek úgy, hogy ezzel másokat is megébresszetek.
6. ‘Abdu’l-Bahá soha nem szeretne senkit meg­bántva látni, és soha nem fog senkit megszomorítani, mert az ember nem kaphat nagyobb ajándékot, mint azt, hogy megörvendeztetheti egy másik szívét. Istenhez könyörgök, legyetek ti az öröm hírvivői, miként a Menny angyalai.

– 175 –

1. A halandó báj bizony megfakul, a rózsák helyén tüskék nőnek, a szépség és fiatalság leélik röpke éltüket, és nem lesznek többé. De az, ami örök időkre megmarad, az az Igaz Úr Szépsége, mert annak ragyogása nem múlik el, és dicsősége mindörökké való; bája mindeneknél erősebb, és vonzereje végtelen. Boldog az arc, mely visszasugározza a Szeretett Fényének ragyogását! Dicsőíttessék az Úr, téged is ez a Fény ragyog be, megkaptad az igaz tudás gyöngyét, és az Igazság Szavát szólod.

– 176 –

1. Ó, te, ki Isten Királyságához vonzódsz! Minden lélek keres egy célt, dédelget valamilyen vágyat, és éjjel-nappal azon fáradozik, hogy elérje azt. Az egyik gazdagságra éhes, a másik dicsőségre szomjazik, megint egy másik a hírnév, a művészet, a jólét és hasonlók után epekedik. Mégis végül mind veszte­ségre és csalódásra ítéltetett. Egytől egyig hátra­hagy­ják mindazt, ami az övék, üres kézzel távoznak a túlvilági biroda­lomba, és minden munkálkodásuk hiábavalóvá válik. Ismét porrá lesznek mind, csupa­szon, kiábrándultan, csügged­ten és teljes kétségbe­esésben.
2. Ám, az Úrnak hála, te azzal foglalatoskodsz, ami örökkön tartó hasznot biztosít számodra; és ami nem más, mint Isten Királyságához való vonzódásod, hited és tudásod, szíved megvilágosodása, és őszinte igyekezeted az Isteni Tanítások terjesztésére.
3. Valóban, ez az ajándék soha el nem múlik, és ez a gazdagság mennyei kincs!

– 177 –

1. Ó, mennyei szeretet élő lángja! Szívedet annyira feltüzelte Isten szeretete, hogy melegét és ragyogását tízezer mérföldnyi távolságból is érezni és látni lehet. A halandó kéz által gyújtott tűz csak egy kis területnek ad fényt és meleget, míg az a szent láng, melyet Isten Keze gyújt meg, bár keleten ég, a nyugatot is lángra lobbantja, és meleget ad északnak és délnek egyaránt; sőt túlemelkedik e világon, hogy a legforróbb lánggal izzon a mennyei birodalmakban, elárasztva fénnyel az örök dicsőség Királyságát.
2. Légy boldog, hogy ilyen mennyei ajándékot kaptál. Áldás, hogy részesülhetsz az Ő isteni adományaiban.
3. Isten dicsősége véled és azokkal, akik Akaratá­nak és szent Szövetségének biztos fogódzójába kapaszkodnak.

– 178 –

1. Ó, Isten szolgálóleánya! 1918. december 9-én kelt leveled megérkezett. Tartalmát tudomásul vettük. Soha ne veszítsd el az Istenbe vetett bizalmadat. Légy mindig bizakodó, mert Isten adományai soha nem szűnnek meg az emberre áradni. Ha az egyik szemszögből nézzük, úgy tűnik, mintha fogyat­koz­nának, de egy másik szemszögből ugyanakkorák és teljesek. Az ember minden körülmények között Isten áldásainak tenge­rébe merítkezik. Ezért ne veszítsd el a reményt semmilyen körülmények között sem, hanem légy szilárd a remény­ségedben.
2. A barátok összejövetelein való részvétel kifeje­zetten arra szolgál, hogy éberek és szeretetteljesek maradjanak, és vonzódjanak az isteni Királysághoz.
3. Ha teljes és hő vágyad, hogy a montanai Phillsburgba utazz, akkor megteheted; tán képes leszel gyertyát gyújtani a bányászok azon csoportja között, megébresztheted és éberré teheted őket, hogy Istenhez forduljanak, és részesüljenek az isteni Király­ság Bőkezűségéből.

– 179 –

1. Törekedj teljes erődből egészen a Királyság felé fordulni, hogy belső bátorságot és eszményi erőt nyerhess.

– 180 –

1. Remélem, hogy ebben az alsó világban eljutsz a mennyei fényhez, megszabadítod a lelkeket a természet homályából, amely az állati királyságot jelenti, és eléred, hogy az emberi birodalomban magasztos állomásra jussanak. Ma minden ember elmerül a természet világában. Ezért látsz félté­keny­séget, kapzsiságot, túlélésért folytatott küzdelmet, csa­lást, képmutatást, zsarnokságot, elnyomást, vitá­kat, viszályt, vérontást, fosztogatást és rablást, ame­lyek mind a természet világából erednek. Csak kevesen vannak azok, akik megszaba­dultak ettől a sötétségtől, akik a természet világából felemelkedtek az ember világába, akik követték az isteni Taní­tásokat, szolgálták az emberiség világát, akik ragyo­gók, irgalmasak, megvilágosodottak és olyanok, mint egy rózsa­kert. Törekedj minden erőddel arra, hogy istenivé válj, az Ő tulajdonságai jellemezzenek, megvilágosodott és irgalmas légy, hogy megszabadulj minden kötődéstől, és szívedben az összehason­líthatatlan Úr Királyságához kötődj. Ez a bahá’í bőkezűség, és ez a mennyei fény.

– 181 –

1. Ami a Rejtett szavak azon kijelentését illeti, hogy az embernek meg kell tagadnia önmagát, ez azt jelenti, hogy le kell mondania mértéktelen vágyairól, önző céljairól és emberi énjének késztetéseiről, és keresnie kell a szellem szent leheletét, követnie kell magasabb énjének vágyait, és bele kell merülnie az áldozat tengerébe, szívét a Mindenek Felett Dicső­séges szépségére szegezve.
2. Ami a Rejtett szavakban a Parán-hegyen kötött Szövet­ségre vonatkozó utalást illeti, ez azt jelenti, hogy Isten szemében a múlt, a jelen és a jövő egy és ugyanaz – míg az ember számára a múlt elmúlt és feledésbe merült, a jelen múlandó, a jövő pedig a remény birodalmába tartozik. És Isten Törvényének egyik alapelve, hogy a Próféta minden prófétai küldetésben Szövetséget köt minden hívővel, egy olyan Szövetséget, amely a küldetés végéig, a megígért napig tart, amikor a küldetés kezdetén meghatározott Személyiség testet ölt. Gondoljunk csak Mózesre, Ki Istennel beszélgetett. Bizony, a Sínai-hegyen Mózes Szövetséget kötött a Messiásról mindazokkal a lelkekkel, akik a Messiás napján élni fognak. És ezek a lelkek, bár sok évszázaddal Mózes után jelentek meg, mégis – ami az időn kívüli Szövetséget illeti – ott voltak Mózessel együtt. A zsidók azonban nem törődtek ezzel és nem emlé­keztek rá, és így nagy és nyilvánvaló veszteséget szenvedtek.
3. Ami az arab Rejtett szavakban található utalást illeti, miszerint az embernek el kell szakadnia az éntől, ez itt is azt jelenti, hogy ebben a gyorsan tovatűnő életben semmit sem kell keresnie saját magának, hanem el kell vágnia magától az ént, vagyis fel kell adnia önmagát és minden gondját a mártíromság mezején, az Úr eljövetelének idején.

– 182 –

1. Ó, ti, akik ragaszkodtok a Szövetséghez és a Végrende­lethez! A mai napon rátok irányítja tekin­tetét a Magasságbéli Gyülekezet a Mindenek Felett Dicső birodalmából, a Szentség Királyságából, ahol dicsőítő és dicsérő hozsannák zengnek. Vala­hány­szor tekintetük a Szövetségben és Végren­de­letben szilár­dan állók gyülekezeteire vetül, hangosan mondják: „Örömhír! Örömhír!” Majd ujjong­va fel­emelik hangjukat, és ezt kiáltják: „Ó, ti, szellemi közösség! Ó, Isten gyülekezete! Áldottak vagytok! Örömhír néktek! Ragyogjon az arcotok, és legyetek vidámak, mert ragaszkodtok a minden világok Szeretettjének Szövetségéhez, és Végrendeletének borától lángoltok. Hűséget fogadtatok az Időtlen Úrnak, mélyen ittatok a hűség kelyhéből. Őriztétek és védtétek Isten Ügyét; nem okoztatok meghasonlást Szavaival kapcsolatban; nem alacsonyítottátok le Hitét, hanem Szent Nevének dicsőítésére töreked­tetek; nem engedtétek, hogy az Áldott Ügyet kitegyék az emberek gúnyolódásának. Nem engedtétek, hogy a Kijelölt Állást megalázzák, és nem voltatok hajlandók látni, hogy a Tekintély Középpontját lejáratják vagy gúnynak és üldözés­nek teszik ki. Arra törekedtetek, hogy a Szó egész és egységes maradjon. Beléptetek a kegyelem kapuin. Nem hagytátok, hogy az Áldott Szépség eltűnjön az elmétekből, hogy emlékeze­tetekben elhalványuljon.”
2. Dicsőség legyen véletek.

– 183 –

1. Ó, te, a Királyság leánya! Leveled megérkezett. Olyan volt, mint az isteni fülemüle dallama, melynek éneke elbájolja a szíveket. Azért, mert tartalma a Szövetségben és a Végrendeletben való hitet, bizo­nyos­ságot és szilárdságot jelezte. Ma a létezés világának dinamikus ereje a Szövetség ereje, amely verőérként lüktet az esetleges világ testében, és védi a bahá’í egységet.
2. A bahá’í-ok parancsa az emberiség egységének megte­rem­tése; ha nem tudnak egy pont körül egyesülni, hogyan lesznek képesek az emberiség egységét megvalósítani?
3. Az Áldott Szépség célja e Szövetség és Vég­rendelet megkötésével az volt, hogy minden létező lényt egy pont köré gyűjtsön, hogy a meggondolatlan lelkek, akik minden ciklusban és nemzedékben a széthúzás okozói voltak, ne ássák alá az Ügyet. Ezért megparancsolta, hogy ami a Szövetség Közép­pont­jából ered, az helyes, és az Ő védelme és kegye alatt áll, míg minden más tévedés.
4. Istennek hála, hogy szilárd vagy a Szövetséghez és a Végrendelethez.

– 184 –

1. Ó, ti, áldott lelkek! Bár döntő próbatételeken mentek keresztül, tekintettel egyesek ismételt és kitartó próbálko­zásaira, hogy megrendítsék a Los Angeles-i barátok hitét, mégis Bahá’u’lláh bőkezű­ségének őrző szeme vigyáz rátok, és angyalok légiói segítenek benneteket.
2. Járjatok tehát biztos léptekkel, a legnagyobb bizonyos­sággal és bizalommal vegyetek részt az isteni illatok terjesztésében, Isten Igéjének dicső­ítésében és álljatok szilárdan a Szövetségben. Legye­tek bizonyosak afelől, hogyha egy lélek a legnagyobb kitartással kiáll, a Királyság Hívását hallatja és eltökélten hirdeti a Szövetséget, legyen bár jelenték­telen hangya, akkor is képes lesz arra, hogy a hatalmas elefántot elkergesse a küzdőtérről, s legyen bár törékeny kis pillangó, a vad keselyű tollát is széttépi.
3. Törekedjetek tehát arra, hogy a szent szavak erejével szétszórjátok és szétoszlassátok a kétségek és a tévedések seregét. Ez az én buzdításom és ez az én tanácsom. Ne veszekedjetek senkivel, és kerüljétek a vita minden formáját. Mondjátok ki Isten szavát. Ha elfogadja, akkor a kívánt célt elértétek, ha pedig elfordul, hagyjátok magára, és bízzatok Istenben.
4. Íme azok tulajdonsága, kik szilárdak a Szövet­ségben.

– 185 –

1. Ó, ti, az Irgalmas barátai és szolgálóleányai! Levél érkezett a Los Angeles-i Szellemi Tanácstól. Arról tanúsko­dott, hogy a kaliforniai áldott lelkek, miként mozdíthatatlan hegy állnak ellen a szövetség­törés orkánjának, áldott fákhoz hasonlóan a Szövetség talajába lettek elültetve, és a lehető legszilárdabbak és legállhatatosabbak. Ezért reméljük, hogy az Igazság Napjának áldásai által napról napra növekedni fognak szilárdságban és állhatatosságban. Minden törvény­korszak próba­tételei egyenes arányban állnak az Ügy nagyságával, és mivel hajdanán nem köttetett ilyen nyilvánvaló, a Legfőbb Toll által írt Szövetség, a próbatételek most arányosan nagyob­bak. Ezek a próbák a gyenge lelkeket megingásra késztetik, míg a szilárdakra nincsenek hatással. A Szövetségtörők ezen agitációi nem többek, mint hab a víz felszínén, amely az óceán egyik elválaszthatatlan jellemzője; de a Szövetség óceánja felzúg, és partra veti a holtak tes­tét, mert nem tudja magában tartani őket. Így látható, hogy a Szövetség óceánja addig zúgott és morajlott, amíg partra nem vetette a holttesteket – az Isten Szellemétől megfosztott, a szenvedélybe és önma­gukba beleveszett és maguknak vezetést követe­lő lelkeket. Az óceánnak ez a habja nem fog megma­rad­ni és hamarosan szétoszlik és eltűnik, míg a Szövetség óceánja örökké fog hullámzani és morajlani….
2. A teremtés korai napjaitól kezdve egészen napjainkig egyetlen isteni törvénykorszak alatt sem köttetett ilyen szilárd és egyértelmű Szövetség. E tényt figyelembe véve lehetséges-e, hogy ez a hab megmaradjon a Szövetség óceánjának felszí­nén? Nem, Istenemre mondom! A Szövetségtörők saját méltóságukon tapodnak, saját alapjaikat forgatják fel gyöke­res­tül, és büszkék arra, hogy hízelgők támo­gatják őket, akik nagy erőfeszítéseket tesznek a gyön­ge lelkek hitének meg­ingatá­sára. De e csele­kede­tüknek nincs semmi jelen­tősé­ge; ez délibáb és nem víz, hab és nem tenger, köd és nem felhő, illúzió és nem valóság. Mindezt hamarosan meg fogjátok látni.
3. Dicséret Istennek, hogy szilárdak és állhatatosak vagytok; legyetek hálásak, hogy áldott fákhoz hasonlóan szilárdan beleplántáltattatok a Szövetség talajába. Biztos, hogy minden erősen álló növekedni fog, új gyümölcsöket hoz, és naponta egyre frissebb és kegyelemmel teljesebb lesz. Gondolkodjatok el Bahá’u’lláh összes írásán, legyenek azok levelek vagy imák, és bizonyosan ezernyi olyan részre fogtok bukkanni, amelyben Bahá’u’lláh így imádkozik: „Ó, Istenem! Tedd semmivé a Szövetség megszegőit, és győzd le a Végrendelet elnyomóit.” „Aki megtagadja a Szövetséget és a Végrendeletet, azt Isten elveti Magától, aki pedig szilárd és állhatatos marad benne, azt az Egy-ség Küszöbén kegyelemben részesíti.” Ilyen mondá­sok és imák bőségesen találhatók, nézzétek meg őket, és megtudjátok.
4. Soha ne legyetek levertek. Minél jobban felkavar benneteket a szövetségtörés, annál jobban mélyül­jetek el a szilárd­ságban és az állhatatosságban, és legyetek biztosak ab­ban, hogy az isteni seregek győzni fognak, mert biztosak azok az Abhá Királyság győzelmében. Minden vidéken a szilárdság és állhata­tosság zászlaja emeltetik magasra, és a szövet­ségtörés zászlaja lehull, mert a szövetségtörők hízel­gései és álságos érvei csak néhány gyenge lelket vezettek félre, akik külsőleg a legnagyobb figyelem­mel muto­gat­ják, mennyire szilárdak, de belül a lelkek fel­ka­varásával foglalkoz­nak. Csak néhányan, akik a lelkek felkavaróinak és agitálóinak a vezetői, ismere­tesek külső­leg is, mint szövetségtörők, míg a többiek ravasz eszközökkel megtévesztik a lelkeket, mert külsőleg bizony­gatják szilárdságukat és állhatatos­ságukat a Szövet­­ségben, de amikor fogékony fülekre találnak, titokban elvetik a gyanakvás magvait. Mind­annyiuk esete hasonlít a Szövetség azon megszegé­séhez, ame­lyet Iskarióti Júdás és követői követtek el. Gondol­játok meg: maradt-e utánuk bár­milyen ered­mény vagy nyom? Követői még egy nevet sem hagy­tak hátra, és bár több zsidó is melléje állt, olyan, mintha nem is lettek volna követői. Ez az Iskarióti Júdás, aki az apostolok vezetője volt, harminc ezüst­pénzért elárulta Krisztust. Vigyáz­zatok, ti értő emberek!
5. E jelentéktelen szövetségtörők most biztosan el fogják árulni a Szövetség Középpontját azért a nagy összegért, ame­lyet minden furfangos eszközzel kikönyörögtek. Harminc év telt el azóta, hogy Bahá’u’lláh mennybement, és ezen idő alatt mindent bevetve erőlködtek. Mit értek el? Minden körül­mények között azok győztek, akik szilárdan kitar­tottak a Szövetség mellett, míg ők vereséget szenved­tek, és csaló­dással és csüggedéssel szembesültek. ‘Abdu’l-Bahá mennybe­menetele után nyomuk sem marad. Eme lelkek nem tudják, mi fog történni, és büszkék a saját képzelgéseikre.
6. Röviden, ó, Isten barátai és az Irgalmas szolgálóleányai! Az isteni bőkezűség keze ékkövek­kel ékes koronát helyezett fejetekre, melynek drága­kövei örökké ragyogni fognak minden vidék felett. Értékeljétek nagyra e bőkezűséget, oldjátok meg nyelveket és zengjetek dicséretet és köszönetet, és foglalkozzatok az isteni tanítások terjesztésével, mert ez az élet szelleme és az üdvösség eszköze.

– 186 –

1. Ó, te, aki szilárdan kitartasz a Szövetség mellett! Három levelet kaptunk tőled egymás után. Tartal­mukból kiderült, hogy Clevelandben a szíveket a Szövetségtörők homályt terjesztő lehelete kínozza, és a barátok között lehanyatlott a harmónia. Kegyelmes Isten! Százszor megmondták, hogy a szövetségtörők lesben állnak, és minden eszközzel viszályt akarnak kelteni a barátok között, hogy ez a Szövetség megtörésével végződjön. Hogyan lehetséges, hogy e figyel­mez­tetés ellenére a barátok mégis figyelmen kívül hagyták eme jól érthető kijelentést?
2. A kérdés lényege világos, egyértelmű és rend­kívül rövid. Bahá’u’lláh vagy bölcs volt, mindentudó és tisztában volt azzal, hogy mi fog történni, vagy tudatlan volt és tévedett. Ő legfőbb tollával szilárd Szövetséget és Végrendeletet kötött minden bahá’í-jal, először az Aghsánokkal, az Afnánokkal és a rokonaival, és megparancsolta nekik, hogy engedel­meskedjenek Neki és forduljanak Feléje. Legfőbb tollával kifejezetten kijelentette, hogy a Kitáb-i-Aqdas következő versének tárgya a Legnagyobb ág:
3. „Mikor visszavonul Jelenlétem óceánja és lezárul Kinyilatkoztatásom Könyve, fordítsátok arcotok Felé­je, Kit Isten erre szánt, Ki ez Örök Gyökérből sarjadt.”* E vers jelentése röviden a következő: mennybemenetelem után kötelező az Aghsánok, az Afnánok és a rokonok, valamint Isten minden barátja számára, hogy arcukat Afelé fordítsák, Ki ezen Örök Gyökérből sarjadt.
4. A Kitáb-i-Aqdasban ezt is világosan megmondja: „Ó, világ népei! Ha a Titokzatos Galamb felszárnyal a Dicsőítés Szentélyéből és távoli célját, rejtett lakhelyét indul keresni, mit a Könyvben nem értetek, forduljatok azzal ahhoz, Ki e hatalmas Törzsből kiágazott.”[58] A világ minden lakójához szólva így szól: Mikor a Titokzatos Galamb felszárnyal a dicséret gyümölcsöséből a Legfelsőbb és Láthatatlan Rang és Állás felé – vagyis mikor az Áldott Szépség elfordul az eset­leges világtól a láthatatlan birodalom felé -, utaljátok mindazt, amit nem értetek a Könyvben, Az elé, Aki az Örök Gyökérből sarjadt. Vagyis, bármit is mond Ő, az maga az igazság.
5. És a Szövetség Könyvében kifejezetten azt mondja, hogy a vers: „Ki ebből az Örök Gyökérből sarjadt” tárgya a Leghatalmasabb Ág. És meg­parancsolja minden Aghsánnak, Afnánnak, a roko­noknak és a bahá’í-oknak, hogy forduljanak Feléje. Most vagy azt kell mondanunk, hogy az Áldott Szép­ség tévedett, vagy engedelmeskedni kell Neki. ‘Abdu’l-Bahá nem parancsol mást az embereknek, aminek engedelmeskedjenek, mint hogy terjesszék Isten illatait, magasztalják az Ő Szavát, hirdessék az emberiség világának egy-ségét, teremtsék meg az egye­temes békét, és Isten parancsolatai közül máso­kat. Ezek isteni parancsok, és semmi közük ‘Abdu’l-Bahához. Aki akar­ja, elfogadhatja őket, és aki elutasítja azokat, tegye, amit akar.
6. A bajkeverők közül most néhányan sokféle fondorlattal igyekeznek a vezetést megszerezni, és e pozíció elérésének érdekében kétségeket ébresztenek a barátok között, hogy nézeteltéréseket okozzanak, és ezek eredményeként követőket toborozzanak maguk­nak. De Isten barátainak ébernek kell lenniük, és tudniuk kell, hogy e kételyek keltésének indítékai a személyes vágyak és a vezetés megszerzése.
7. Ne bontsd meg a bahá’í egységet, és tudd, hogy ez az egység csak az Isten Szövetségébe vetett hiten keresztül fenntartható.
8. Utazni vágysz, hogy Isten illatát terjeszthesd. Ez nagyon helyes cél. Biztosan isteni megerősítések fognak segíteni, és a Szövetség és a Végrendelet ereje biztosítani fogja számodra a diadalt és a győzelmet.

– 187 –

1. Ó, te, aki szilárdan kitartasz a Szövetség mellett! Levele­det megkaptuk. Elégedettségedet fejezted ki a Konvencióval kapcsolatban, hogy ez az összejövetel Isten ügyének feleme­lését és Szava erejének bemuta­tását szolgálta. Az Ügy nagy­sága el fogja söpörni ezen különbségeket, és az emberi test egészségéhez hason­lítható, amely, ha megteremtetik, meg­gyógyít minden betegséget és gyengeséget. Reményeink szerint az ellenállásnak nyoma sem marad; de az amerikai bará­tok közül néhányan nyugtalanul hajszolják friss ambí­ci­­óikat, és a föld alatt és a levegőben is igyekeznek felfedezni bármit, ami viszályt szíthat.
2. Hála Istennek, Bahá’u’lláh Ügyében minden ilyen ajtó bezárult, mert egy különleges, felhatal­ma­zott Középpont jelöltetett ki – egy olyan Közép­pont, amely minden nehézséget megold és minden nézet­eltérést elhárít. Az Igazságosság Egyetemes Háza hasonlóképpen hárít el minden nézeteltérést, és bármit ír elő, azt el kell fogadni, és aki megszegi, azt ki kell vetni. De az Igazságosság ezen Egyetemes Háza, mely a Törvényhozás, még nem került felállításra.
3. Így látható, hogy nem maradt eszköze a szét­húzás­nak, hanem a testi vágyak okozzák a nézet­eltérést, miként a szövetségtörők esetében történik. Ezek nem kételkednek a Szövetség ér­vé­nyes­ségében, de az önző indítékok bele­sodorták őket ebbe az álla­potba. Nem arról van szó, hogy nem tudják, mit tesz­nek – tökéletesen tisztában vannak vele, és mégis elle­ne fordulnak.
4. Röviden, a Szövetség óceánja viharos és széles. Partra veti a szövetségtörés habját, és ebben biztosak lehettek. Foglalkozz a Mashriqu’l-Adhkár ügyének előmozdításával, és készítsd elő az isteni illatok ter­jesz­tésének eszközeit. Ne foglalatoskodj semmi más­sal, csak ezzel, mert különben szétszórod a figyel­me­det, és a munka nem fog haladni.

– 188 –

1. Ó, ti, ‘Abdu’l-Bahá gyöngéden szeretett kedve­sei! Hosszú idő telt el azóta, hogy belső fülem édes dallamokat hallott bizonyos régiókból, vagy szívem megörvendeztetett; és ez annak ellenére, hogy gondolataimban mindig jelen vagytok, és tisztán láthatóan álltok szemem előtt. Szívem serlege csor­dultig telt az irántatok érzett szeretetem borával, és vágya­kozásom, hogy láthassalak benneteket, úgy áramlik ereimben, mint a lélek. Ebből világos, hogy mily nagy az Én szenvedé­sem. Ebben az időben és a szerencsétlenségek eme viharában, amely most a magas égig hányja hullámait, kegyetlen dárdák zúdul­nak Rám szüntelenül minden irányból, itt a Szent­földön minden pillanatban rémisztő hírek érkez­nek, és minden nap elhozza a maga borzalom-adagját. A Pártütés Középpontja azt képzelte, hogy csak az ő gőgös lázadása kell ahhoz, hogy a Szövetség és a Végrendelet romba dőljön; csak ez kell, gondol­ta, hogy az igazakat elfordítsa a Szent Végakarattól. Ezért messze földre szétküldte kételyt keltő röplapjait, és sok titkos tervet eszelt ki. Egyszer úgy ágált, hogy Isten építményét aláásták, isteni parancsait megsem­mi­sítették, és ennek megfelelően a Szövetség és Tes­ta­mentum eltöröltetett. Majd sóhajtozásra és nyö­gés­re adva magát arról panaszkodott, hogy fogoly, és éhe­sen és szomjasan tartják éjjel-nappal. Egy másik alka­lommal felháborodott, mondván, hogy Isten egy-sége megtagadatott, mivel meghirdettetett, hogy az ezer év lejárta előtt eljött egy következő Megnyilvá­nulás.
2. Amikor látta, hogy rágalmainak nincs hatása, fokozatosan tervet készített zavargások kirobban­tására. Elkezdett bajt keverni, és minden ajtón bekopog­tatott. Hamis vádakat fogal­mazott meg a kormány tisztviselőinek. Megkörnyékezett néhány külföldit, a bizalmukba férkőzött, és velük együtt elkészített egy dokumentumot, amelyet aztán bemuta­tott a Szultán­ság Székhelyén, megdöbbenést keltve ezzel a ható­ságok körében. A sok hazug rágalom között szerepelt az is, hogy e boldogtalan kitűzte a lázadás zászlaját, egy zászlót, amelyen a Yá Bahá’u’l-Abhá felirat szerepelt; hogy ezzel végigvonultam az egész vidéken, minden városon, településen és falun, sőt még a sivatagi törzsek között is, és mindenkit felszólítottam, hogy egyesüljön e zászló alatt.
3. Ó, Uram, bizony, Nálad keresek menedéket egy ilyen cselekedet puszta gondolatától is – ellentétes ez Bahá’u’lláh minden parancsolatával, és valóban olyan hatalmas rossz lenne, amelyet csak egy vétkesen vétkes követne el. Mert Te azt a kötelességet róttad ránk, hogy engedelmeskedjünk mi az uralkodóknak és a királyoknak.
4. Egy másik rágalma szerint a Kármel-hegyi Szentély egy erődítmény, melyet erősnek és bevehe­tet­lennek építettem – mindezt úgy, mikor az épülőben lévő épület hat szobából áll -, és Én Medinának, a Ragyogónak neveztem el, míg a Szent Sírt[59] Mekkának, a Dicsőítettnek. További hamis vádja szerint egy független államterületet hoztam létre, és – Isten ments! Isten ments! Isten ments! – az összes hívőt felszólítottam arra, hogy csatlakozzanak hoz­zám ebben a hatalmas gaztettben. Mily szörnyű, ó, Uram, az ő rágalma!
5. Emellett mivel szerinte a Szentély a világ minden tájáról érkező zarándokok által látogatott hellyé vált, ez nagy kárt fog okozni a kormánynak és a népnek. Ő, a Pártütés Középpontja, azt bizonygatja, hogy neki magának semmi köze mindezen ügyekhez, ő szunni­tább, mint a szunniták, Abú-Bakr és Omár* hűséges követője, és Bahá’u’lláh-t csak egy jámbor embernek és misztikusnak tartja; mindezeket a dolgokat szerinte ez Igaztalanul Megbántott indította el.
6. Röviden: a szultán – ragyogjon uralkodása dicsősége hosszú ideig –, egy vizsgálóbizottságot nevezett ki. A Bizott­ság ideutazott, és megérkezése után azonnal bevette magát az egyik vádló házába. Ezután beidézték a csoportot, amely öcsémmel együtt elkészítette a vádiratot, és meg­kérdezték tőlük, hogy igaz-e az. A csoport elmagyarázta a doku­mentum tartalmát, kijelentette, hogy mindaz, amit abban közöltek, nem más, mint az igazság, és további vádakat fűztek hozzá. Így egyszerre működtek felperesként, tanúként és bíróként.
7. A Bizottság most visszatért a Kalifátus szék­helyére, és naponta érkeznek azon városból a leg­ijesztőbb természetű jelentések. ‘Abdu’l-Bahá azon­ban, dicsértessék Isten, nyugodt és higgadt marad. Senki­vel szemben sem táplálok rossz­indulatot e rágal­mak miatt. Minden ügyemet az Ő ellenáll­hatatlan Akaratától tettem függővé, várom, valójában tökéle­tes boldogságban, hogy felajánlhassam az életemet, és felké­szül­tem bármi szörnyű nyomorú­ságra, ami Rám várhat. Istennek hála, a szerető hívők is elfogadják és alávetik magukat Isten Akaratának, megelégednek vele, sugárzóan beletörődve és hálát adva.
8. A Pártütés Középpontja azt képzelte, hogy ha egyszer ennek az igazságtalanul megbántottnak a vére kiontatik, testét kivetik a sivatag mélyére, vagy bele­fullad a Földközi-tengerbe – névtelenül, nyomta­lanul eltűnve, és senki sem mesél Rólam –, akkor végre lesz egy olyan mező, ahol paripáját sarkantyúzhatja, a hazug­ságok és kétségek ütőjével keményen megütheti ambícióinak pólólabdáját, és elviheti a díjat.
9. Távolról sem! Mert még ha a hűség édes pézsmaillata el is szállna, és nem hagyna nyomot sem maga után, kit vonzana a hitszegés és álnokság bűze? És még ha az ég valamelyik gazelláját kutyák és farkasok tépnék is szét, ki rohanna, hogy felkutasson egy vérszomjas farkast? Még ha a Misztikus Fülemüle napja véget is érne, ki hallgatná valaha is örömmel a holló kurrogását vagy a varjú károgását? Micsoda üres feltételezés az övé! Micsoda öntelt vélelem! „Cselekedeteik azonban olyanok, mint a délibáb a síkvidéken. A szomjúhozó azt gondolja róla, hogy víz. Mikor aztán odaér, nem talál ott semmit.”[60]
10. Ó, Isten szerettei! Lábatok legyen szilárd és szívetek változatlan, és az Áldott Szépség segít­ségének erejével álljatok ki célotok mellett. Szolgál­játok Isten ügyét. Bahá népének állhatatosságával és kitartásával nézzetek szembe a világ minden nemze­tével, hogy minden ember megdöbbenjen, és azt kérdezgesse, miként lehetséges, hogy szívetek a biza­lom és a hit forrása, és Isten szeretetében oly gazdag bánya. Legyetek olyanok, hogy a Szentföldön bekö­vet­kezett tragé­diák miatt ne bukjatok el és ne fogjon el kétség; ne hagy­játok, hogy eme rettentő események elkeserítsenek benne­teket. És ha minden hívőt kardélre is hánynak, és csak egy marad, az kiáltson az Úr nevében, és mondja el az örömhírt; az az egy álljon ki, és szálljon szembe a föld minden népével.
11. Ne a szörnyű eseményeket nézzétek, melyek ezen a Fényes Helyen történnek. A Szentföld mindenkor veszélyben van, és itt a szerencsétlenségek folytono­san áradnak; mert ezt a hangos hívást már az egész világ meghallotta, és híre eljutott annak végéig. Emi­att az ellenségek belülről és kívülről egyaránt aljasul és ravaszul a rágalmak terjesztése felé fordultak. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen hely, mint ez, ki van téve a veszélynek, mert itt nincs védelmező, senki, aki felemelkedne és pártunkra állna a rágal­makkal szemben: itt csak néhány lélek van, hontala­nok, boldogtalanok, fogságban ebben az erődítmény­ben. Nincs bajnokuk, nincs, aki támaszuk lenne, nincs, aki elhárítaná a hazugságok nyilait és a rágal­mak dárdáit, melyek ellenük suhannak: nincs senki, csak Isten.
12. Érdemes elgondolkodnotok mindazokon a szere­tett embereken, akik az áldozat szent mezejére siettek, azokon a drága lelkeken, akik felajánlották életüket. Emlékezzetek arra, hogy milyen patakokban ömlött a szent vér, hány igaz szív keveredett megalvadt véré­vel, hány kebel lett a zsarnokság lándzsájának céltáb­lája, hány tiszta és szent testet téptek darabokra. Hogyan is lehetne akkor helyes, ha még csak gondol­nánk is arra, hogy mentsük magunkat! Behíze­legni magunkat idegenek vagy rokonok kegyeibe, és megalkuvást mutatni! Nem kellene akkor inkább az igazak útját járnunk, és az előttünk járt nagyok nyom­dokait követni?
13. E rövid napok gyorsan tovatűnnek, s a jelen pillanatai szemünk láttára foszlanak semmivé; e világ rózsáinak frissessége és szépsége nem lészen többé; a földi diadalok és élvezetek kertje elhervad és elenyészik. Az élet tavaszának évada a halál őszébe fordul, a paloták termeinek ragyogó örömei a sírkamra holdfény nélküli sötétjébe süllyednek. Ezért aztán ezek egyike sem érdemes szeretetünkre, és a bölcs nem ezekhez köti szívét.
14. Kinek tudása és ereje van, inkább keresi a mennyország dicsőségét, a szellemi kiválóságot és a halhatatlan életet. És az ilyen ember arra vágyik, hogy Isten szent Küszöbéhez közelítsen; mert e gyorsan tovatűnő világ borospincéjében Isten embere nem fog részegen feküdni, egy pillanatra sem pihen meg, és nem szennyezi be magát e földi élet iránti vonza­lommal.
15. Ó, nem, a barátok inkább csillagok az útmutatás magas égboltján, égitestek az isteni kegyelem egén, akik minden erejükkel elűzik a sötétséget. Darabokra törik a rosszindulat és gyűlölet alapzatait. Csak egyetlen vágyat táplálnak a világ és minden népe felé: a jólétet és a békét. Általuk dőlnek le a háborúk és az agresszió bástyái. Céljuk az őszinteség, a becsületes közeledés és a barátság, és a kedvesség még a gonosz ellenséggel szemben is; míg végül az árulásnak ezen börtönét, a világot, a legnagyobb bizalom udvar­házává változtatják, és a gyűlölet, a rosszindulat és a kicsinyes bosszúállás tömlöcét Isten Paradicsomává.
16. Ó, ti, szerető barátok! Szívvel és lélekkel igyekezzetek, hogy ezen világot a Királyság tükör­képévé tegyétek, ez alsó világ eltöltessék Isten világának áldásaival, a magasságbéli Gyülekezet örvendezve hallassa hangját, és Bahá’u’lláh adomá­nyainak és jótéteményeinek jelei és jelképei beborít­sák az egész földet.
17. Jináb-i-Amín a legnagyobb csodálatát fejezte ki irántatok, tisztelt férfiak és megvilágosodott nők, mindegyikőtöket egyenként megnevezve és dicsérve, hosszasan mesélve a szilárdságról és állhatatosságról, melyet mindannyian tanúsí­tottatok, mondván, hogy – dicsértessék Isten – a férfiak és nők egész Perzsiában összefognak egymással, egyenesen, erősen, rendít­hetetlenül – egy hatalmas, szilárdan felépített épület; és hogy szeretettel és örömmel foglalkoztok az Úr édes illatainak terjesztésével.
18. Ezek nagyszerű örömhírek voltak, különösen azért, mivel a rendkívüli veszélyek mostani napjaiban jutottak el Hozzám. Mert ennek a Megbántottnak a legkedvesebb kívánsága az, hogy a barátok szíve töltekezzék be lélekkel és elméjük legyen megvilá­gosodott, és ha egyszer ez a kegyelem megadatik Nékem, a csapás, bármennyire is kemény, csak isteni nagy­lelkűség lesz, mely bőséges esőhöz hasonlóan zúdul Rám.
19. Ó, Istenem, Istenem! Látod, elmerülök a gyötre­lem óceánjában, a zsarnokság tüze tart fogva, és zokogok az éjszaka sötétségében. Álmatlanul forgoló­dom ágyamon, szemem feszülten próbálja meglátni a hűség és bizalom reggeli fényét. Úgy gyötrődöm, mint a hal, melynek belső részei lángol­nak, amint rémülten vergődik a homokon, mégis mindig azt várom, hogy adományaid minden oldalról megje­lenjenek.
20. Ó, Istenem, Istenem! Add, hogy a hívők más vidé­keken részesüljenek bőséges kegyelmedből, sza­ba­dítsd meg csalha­tatlan segítségeddel és bőkezű­séged­del azt, aki szeretteid közül a legtávolabbi tájakon sóhajtozik ellenségei keserű kegyet­lensége miatt. Uram, a Te szereteted foglyai ők, a Te csapataid által ejtett rabok. Ők azok a madarak, akik vezérleted egén szárnyalnak, a bálnák, amelyek adományaid óceánjában úsznak, az ajándékaid láthatárán szikrázó csillagok. Ők Törvé­nyed várának védelmezői. Ők a Rólad való megemlékezés zászlói az emberek között. Ők isteni könyörületed mély kútjai, kegyeid szökő­kútjai, kegyelmed forrásai.
21. Tartsd őket mindig biztonságban a Te mindenek felett védelmező szemed alatt. Segítsd őket, hogy magasztalják Szavad; tedd szívüket állhatatossá szeretetedben; erősítsd meg gerincüket, hogy jól szolgálhassanak Téged; a szolgaságban pedig acélozd meg erejüket.
22. Terjeszd rajtuk keresztül messze földön édes illataidat; magyarázd általuk Szent Írásodat; tudasd rajtuk keresztül Kijelentéseidet; teljesítsd be általuk Szavaidat; áraszd ki rajtuk keresztül irgalmadat.
23. Bizony, Te vagy a Hatalmas, az Erős. Bizony, Te vagy az Irgalmas, a Könyörületes.

– 189 –

1. Ma minden bölcs, éber és előrelátó ember megébredt, és feltárulnak előttük a jövő titkai, amelyek megmutatják, hogy a Szövetség erején kívül semmi más nem képes felkavarni és megmozdítani az emberiség szívét, miként az Ó- és Újszövetség mindenütt hirdette Krisztus ügyét, és ezek voltak a lüktető erő az emberi világ testében. A fa, amelynek gyökere van, bizony gyümölcsöt terem, míg amely­nek nincs, bármennyire is magas és szívós, végül elszárad, elpusztul, és csak tűzre való rönk lesz belőle.
2. Isten Szövetsége olyan, mint egy hatalmas, mérhetetlen és kifürkészhetetlen óceán. Hullám támad belőle, morajlani kezd, és partra vet minden felgyülemlett habot.
3. Istennek hála, hogy a figyelmező lelkek legfőbb vágya Isten Szavának magasztalása és az isteni illatok terjesztése. Bizony, ez a biztos és szilárd alap.
4. Az Igazság Napjának fénye, akárcsak a reggel, már szétáradt. Erőfeszítéseket kell tenni, hogy a szunnyadó lelkek megébresztessenek, a nemtörő­dömök éberekké váljanak, és az isteni tanítások, melyek e kor szellemét alkotják, eljussanak a világ népeinek fülébe, hirdettessenek a sajtóban, és nagy­szerű­en és ékesszólóan hangozzanak fel az emberek közös­ségeiben.
5. Az ember viselkedésének Pál viselkedéséhez kell hasonlítania, hitének pedig Péteréhez. Ez a pézsma­illatú szellő varázsolja majd el a világ népeinek orrát, és ez a szellem fogja új életre támasztani a halottakat.
6. A szövetségtörés visszataszító szaga átmenetileg megállí­totta az Ügy előrehaladását, mert különben az isteni tanítások, miként a Nap sugarai, azonnal elterjednének és áthatnának minden vidéket.
7. Szándékodban áll kinyomtatni és közzétenni ‘Abdu’l-Bahá általad összeállított beszédeit. Ez valóban nagyon hasznos. E szolgálat hatására arcod ragyogó lesz majd az Abhá Királyságban, és a barátok dicséretének és hálájának tárgyává válsz Keleten és Nyugaton egyaránt. De a legnagyobb gondossággal kell eljárnod, hogy a pontos szöveget jelenítsd meg, és ne szerepeljenek benne a korábbi fordítók által elkövetett ferdítések és szövegrontások.

– 190 –

8. Látsz engem, ó, Istenem, alázatosan meghajolva, pa­ran­cso­la­taid előtt megalázkodva, korlátlan hatal­mad­nak alávetve, uralmad hatalmától reszketve, hara­god elől menekülve, kegyelmedért könyörögve, meg­bo­csá­tásodban bízva, rémülten és tisztelettel szem­lél­ve haragodat. Dobogó szívvel, patakzó könnyek­kel és vágya­kozó lélekkel, minden dolgoktól teljesen elsza­kadva könyörgöm Hozzád, tedd hogy szerelmeseid fény­sugarak lehessenek birodalmaidban, segítsd vá­lasz­­tott szolgáidat Szavad magasztalásában, hogy ar­cuk szépségessé és tündöklően ragyogóvá váljon, szívük elteljen misztéri­umokkal, és minden lélek lete­hesse a bűn terhét. Majd őrizd meg őket a táma­dótól, attól, aki arcátlan és istenkáromló gonosz­tevővé vált.
9. Bizony, szomjaznak a Te szerelmeseid, ó, Uram; vezesd őket a bőkezűség és kegyelem forrásához. Bizony, éheznek; küldd le nékik mennyei asztalodat. Bizony, mezítelenek; öltöztesd őket a tanulás és tudás öltözékébe.
10. Hősök ők, ó, Uram, vezesd őket a harc mezejére. Útmutatók ők, engedd, hogy érvekkel és bizonyí­tékokkal szóljanak erős hangon. Másokat segítő szolgák ők, add, hogy körbeadhassák a kelyhet, amely túlcsordul a bizonyosság borától. Ó, Istenem, tedd őket dalnokokká, akik szépséges kertekben dalolnak, oroszlánokká, akik a sűrűben lapulnak, bálnákká, akik határtalan mélységekbe merülnek alá.
11. Bizony, Te vagy, kinek kegyelme túláradó. Nincsen más Isten csak Te, a Hatalmas, az Erős, a Mindig Adakozó.
12. Ó, lelki barátaim! Egy ideje már súlyos az elnyomás, a korlátozások olyanok, mint a vasbi­lincsek. E boldogtalan megbántott magára maradt, egyedül és magányosan, mert minden út el volt zárva. Barátokat nem engedtek be Hozzám, a megbízhatókat elzárták Tőlem, az ellenség körülvett, a gonosz szemei vadak és merészek voltak. Minden pillanatban új csapás következett. Minden lélegzetvétellel új kín. Rokonok és idegenek egyaránt támadtak; sőt az egykori szerelmesek – hűtlenek és szánalmat nem ismerők – rosszabbak voltak az ellenségnél, amikor nekilódultak, hogy zaklassanak. Senki sem volt, aki megvédte volna ‘Abdu’l-Bahát, sem segítő, sem védelmező, sem szövetséges, sem bajnok. Parttalan tengerben fuldokoltam, és a fülemben állandóan ott dobolt a hűtlenek hollókarrogása.
13. Minden napfelkeltekor hármas sötétség honolt. Esténként kőszívű zsarnokság. És soha egy perc nyugalom, soha semmi balzsam a lándzsa vörös sebeire. Pillanatról pillanatra jött a hír, hogy száműznek a fezzáni homoksivatagba*, majd óráról órára, hogy a végtelen tengerbe vetnek. Hol azt mondták, hogy ezeket a hontalan vándorokat végre tönkretették; majd hogy a keresztet hamarosan használatba veszik. Megtört testemet golyó vagy nyílvessző céltáblájává akarták tenni; vagy hanyatló testemet karddal csíkokra szabdalták volna.
14. Ismeretlen ismerőseink nem tudták visszafogni magukat örömükben, áruló barátaink pedig ujjongtak. „Dicsértessék az Isten – kiáltott fel az egyik -, valóra válik az álmunk.” Egy másik pedig így: „Istennek legyen hála, lándzsahegyünk megtalálta a szívet.”
15. A nyomorúság úgy csapott le ezen fogolyra, mint tavaszi zivatar, és a rosszindulatúak győzelmei könyörtelen áradat­ként söpörtek végig, de ‘Abdu’l-Bahá mégis boldog és derűs maradt, és a Mindenek Felett Kegyelmes kegyelmében bízott. Az a fájdalom, az a gyötrelem minden gyönyörök paradicsoma volt; azok a láncok egy mennyei trónon ülő király nyaklánca. Elégedett voltam Isten akaratával, teljesen beletörődve, szívem átadta magát annak, amit a sors tartogatott, boldog voltam. Víg cimboraként pedig nagy öröm járt Velem.
16. Végül eljött az idő, amikor a barátok vigasz­talatlanná váltak, és feladtak minden reményt. És ekkor felvirradt a reggel, és mindent elárasztott vég­telen fényével. A tornyosuló felhők eloszlottak, a komor árnyak elillantak. Abban a pillanatban a bilincsek lehullottak, a láncok lekerültek e hontalan nyakáról, és az ellenség nyakába akasztották őket. Azok a szörnyű szorongatások könnyedséggé változ­tak, és Isten nagylelkűségének láthatárán felkelt a reménység Napja. Mindez Isten kegyelméből és adományaiból történt.
17. És mégis, e vándor egy szempontból szomorú és csüggedt volt. Mert milyen fájdalomra kereshetnék vigasztalást az elkövetkezendő időben? Milyen teljesült kívánság hírének tudnék örülni? Nem volt többé zsarnokság, nem volt többé csapás, nem voltak tragikus események, nem voltak meg­próbáltatások. E gyorsan tovatűnő világban egyetlen örömöm Isten köves ösvényének taposása és a kemény megpróbál­tatások s minden testi gyötrelem elviselése volt. Máskülönben ezen földi élet sivárnak és hiábavalónak bizonyulna, s jobb volna a halál. A lét fája nem teremne gyümölcsöt; ezen létezés bevetett földje nem hozna termést. Ezért hát a reményem az, hogy valamely körülmény által gyötrelmem kupája még­egyszer színültig telik, és a gyönyörűséges Szeretet, a lelkek Kaszása megint elkápráztatja a szemlélőket. Akkor lesz ezen szív örömmel teli, s ezen lélek áldott.
18. Ó, Isteni Gondviselés! Emelj szerelmeseid ajkadhoz kíntól csordultig telt poharat. A Te utadon vágya­kozóknak tedd az édességet méregfoggá, a mérget pedig mézédes mézzé. Hadd legyen fejünk dísz a lándzsák hegyén. Tedd szívünket könyörtelen nyilak és dárdák cél­táb­lájává. Keltsd életre e hervadt lelket a vértanúk meze­jén, tedd, hogy megfakult szíve kiürítse a zsarnokság kupáját, s így újra friss és szép legyen. Hadd részegedjék meg Örök Szövetséged borától, tedd őt poharát magasra emelő mulatozóvá. Segítsd, hogy eldobhassa az életét; add, hogy a kedvedért feláldoztassék.
19. Te vagy a Hatalmas, az Erős. Te vagy a Tudó, a Látó, a Halló.

– 191 –

1. Ó, te, kit súlyos csapások sújtottak a Szövetség ösvényén! Ha az Úr, a nyilvánvaló jelek Birtokosa ösvényén szenvedték el, a gyötrelem és kínzatás csupán kegy és kegyelem, a csapás irgalom, és a szomorúság isteni ajándék. A méreg cukor a nyelven, a harag lelket tápláló kedvesség.
2. Ezért dicsérd Őt, a szerető Gondviselőt, hogy ezt a súlyos megpróbáltatást rendelte neked, mely a legtisztább ajándék.

Ha, miként Ábrahám, gázolok lángokban,
Vagy Jánosként[61] vérösvényen visz utam,
Ha Józsefként kútba vetsz,
Vagy börtöncellába rejt’sz –
Vagy oly szegénnyé teszel, mint Mária Fiát –
Akkor sem távozom Tőled,
De mindig itt állok
Lelkem és testem meghajol parancsod előtt.

– 192 –

1. Ma a Seregek Ura a Szövetség védelmezője, a Királyság erői védik azt, mennyei lelkek ajánlják fel szolgálataikat, és égi angyalok hirdetik és terjesztik. Ha éleslátással szemléljük, látni fogjuk, hogy a világ­egyetem minden ereje végső soron a Szövetséget szolgálja. A jövőben ez majd nyilvánvalóvá és kézzel­foghatóvá válik. E tényt tekintve mit érhetnek el ezen gyenge és erőtlen lelkek? A gyökér nélküli és a kegye­lem felhőjének kiáradásaitól megfosztott durva növé­nyek nem maradnak fenn. Mit lehet tehát várni gyönge gyomoktól?…

– 193 –

1. Hajnalodik, Isten láthatatlan birodalmainak haj­nal­pírjá­ban felragyog az egység fénye, és az egy-ség Királyságá­nak rejtett világából árad és zuhog a kegyelem áradata. A Királyság örömhíre hangzik minden oldalról, és minden­honnan Isten Igéje ma­gasz­talásának és Ügye felemelke­désének első reggeli fuvallatai susognak. Az egység szava terjed, az egy-ség verseit éneklik, Isten adományai tengerének hul­lámai magasra csapnak, és zuhatagként zúdulnak alá áldásai.
2. Az Örök Megbocsátó megerősítései elárasztottak fényük­kel minden vidéket, a magasságbéli Gyüle­kezet seregei előrenyomulnak, hogy az Úr barátainak oldalán harcoljanak és győzedelmeskedjenek, az Időtlen Szépség hírneve – hadd áldozzam fel életemet szeretteiért – pólustól pólusig vissz­hangzik, és a Szent Ügy híre elterjedt keleten és nyugaton.
3. Mindezen dolgok örömet hoznak a szívnek, mégis, ‘Abdu’l-Bahá mélyen belemerül a bánat óceánjába, és a fájdalom és gyötrelem úgy átjárta a tagjaimat, hogy súlyos gyengeség lett úrrá egész testemen. Nézzétek, amikor egyedül és magányosan, senki által sem támogatva a világ minden részén hallattam Isten hívását, annak népei kiálltak, hogy Elle­nem forduljanak, vitatkozzanak és tagadjanak. Az egyik olda­lon világosan látszik, hogy a múlt vallásainak hívei min­den ponton támadásba lendül­tek; másfelől pedig jön a hír a hazug gúnyolódókról és arról, hogy milyen szélsőségekig men­nek el, hogy gyökerestől kitépjék az Isteni Fát. Milyen rossz­indulatú és rágalmazó vádakat hoznak fel az Időtlen Szépség ellen, milyen gonosz és aljas állításokkal teli röpiratokat írnak és terjesztenek szorgalmasan a Legnagyobb Név ellen! És most, a legmélyebb titokban, minden ideg­szálukat megfeszítik, hogy félelmetes csapást mérjenek erre a Hitre.
4. A gőgösök ismét mindenféle cselszövést és összeesküvést szőttek, hogy teljesen ellehetetlenítsék Isten Ügyét, és kitöröljék ‘Abdu’l-Bahá nevét az Élet Könyvéből.
5. És most, mindezen megpróbáltatásokhoz, nyo­mo­rú­sá­gokhoz, ellenséges támadásokhoz hozzá­adó­dva a rossz­indulat porfelhője szállt fel maguk közül a hívők közül is. Mindez annak ellenére, hogy az Időt­len Szépség Ügye maga a szeretet lényege, az egy-ség csatornája, mely csak azért léte­zik, hogy mindenki egy tenger hullámaivá, ugyanazon végte­len égbolt fé­nyes csillagaivá váljon, gyönggyé az egyedü­liség kagyló­jában, az egység bányáiból bányászott ragyogó ékkővé; hogy egymás szolgáivá legyenek, egy­másért rajongjanak, egymást áldják, egymást dicsér­jék; hogy mindenki megoldja nyelvét és kivétel nélkül dicsérje a többieket, mindenki hangoz­tassa háláját a többiek felé; hogy mindenki emelje tekintetét a dicsőség lát­határára, és emlé­kezzen arra, hogy a Szent Küszöbhöz kapcsolódnak; hogy ne lássanak mást egymásban, csak a jót, ne halljanak mást, csak egymás dicséretét, és ne szóljanak egymásról mást, csak dicsérő szót.
6. És valóban, vannak egyesek, akik az igaz­ságosság ezen útját járják, és Istennek legyen hála, ezeket a mennyei hatalom minden országban meg­erősíti és támogatja. Mások azonban nem emelkedtek fel úgy, miként kellene erre a dicső és magasztos szintre, és ez ‘Abdu’l-Bahá szívére a bánat, a felfoghatatlan bánat súlyos terhét rója. Mert ennél veszedel­mesebb vihar soha nem támadhatja meg Isten Ügyét, és semmi más nem csökkentheti annyira Szavának hatását.
7. Isten minden szeretettének kötelessége, hogy eggyé váljon, egyetlen zászló védelme alatt gyűljön össze, egységes véleményt képviseljen, egy és ugyanazon úton járjon, egyetlen elhatározáshoz ragaszkodjon. Felejtsék el eltérő elméleteiket, és tegyék félre egymásnak ellentmondó nézeteiket, hiszen – dicsértessék Isten – egy a célunk, egy a cél­kitűzésünk. Egy Küszöb szolgái vagyunk, mind­annyian ugyanabból az egy Forrásból merítjük táplá­lékunkat, ugyanannak a magas Frigysátornak az árnyé­kában gyűlünk össze, az egyetlen mennyei Fa menedékébe húzódunk.
8. Ó, az Úr szerettei! Ha bármelyik lélek rosszat mond egy távollevőről, annak egyértelműen egyetlen eredménye lesz: elfojtja a barátok buzgalmát, és hajlamos közömbössé tenni őket. Mert a rágalmazás megosztó, és a legfőbb oka a visszahúzódásnak a barátok körében. Ha valaki rosszat mond valakiről, aki távol van, akkor a hallgatói számára kötelező, hogy lelki és baráti módon megállítsák, és valamilyen megfogalmazásban ezt mondják: vajon szolgál-e ez az ócsárlás bármilyen hasznos célt? Vajon tetszene-e az Áldott Szépségnek, hozzájárulna a barátok tartós megbecsüléséhez, előmozdítaná a szent Hitet, támo­gat­ná a Szövetséget, vagy bármilyen lehetséges módon hasznára válna-e bármely léleknek? Nem, soha! Éppen ellenkezőleg! Olyan vastagon rakódna le a por a szívekre, hogy a fül nem hallana többé, és a szem nem látná többé az igazság fényét.
9. Ha azonban valaki jót akar szólni a másikról, ha ajkát arra nyitja, hogy dicsérje, akkor a hallgatóiban megpendül a válasz húrja, és Isten lehelete meg fogja őket ébreszteni. A szívük és a lelkük örvendezni fog, hogy – Istennek legyen hála – van egy lélek a Hitben, aki az emberi tökéletességek gyújtópontja, az Úr adományainak megtestesítője, akinek a nyelve ékes­szóló, az arca ragyog, bármilyen összejövetelen is legyen, akinek a homlokára győzelem van írva, és akit Isten édes illatai táplálnak.
10. Nos, melyik a jobb megoldás? Esküszöm az Úr szépsé­gére: valahányszor jót hallok a barátokról, szívemet öröm tölti el; de ha csak egy enyhe célzást is találok arra, hogy rossz viszonyban vannak egymás­sal, elborít a bánat. Ilyen ‘Abdu’l-Bahá állapota. Ítéljétek meg hát ebből, mi a kötelességetek.
11. Dicsértessék Isten, bárhová is fordulunk, az Időtlen Szépség szélesre tárta a kegyelem kapuit, és félreérthetetlen szavakkal hirdette a győzelem öröm­hírét az Úr megtartó segítsége által. A szeretet által ragadta el Ő a hívők szívét, és győzelmüket a Magasságbeli Gyülekezet seregére bízta.
12. A szerelmeseknek most a világ minden népe között ki kell áll­niuk, Napként ragyogó szívvel, erős belső késztetéssel, ragyo­gó homlokkal, pézsmaillatú léleg­zettel, mindig Istenről szóló nyelvvel, kristály­tiszta szavakkal, nemes elhatározással, mennyből szüle­tő erővel, szellemi jellemmel, és olyan meg­erősítés­sel, mely mintegy isteni. Legyenek egytől egyig olya­nok, mint az ég láthatárán a ragyogás, és a világ egén a káprázatos csillag. Legyenek gyümölcs­hozó fák a mennyei lugasokban, édes illatú virágok az isteni kertekben; legyenek a tökéletesség versei a világegyetem lapján, az egy-ség szavai az Élet Könyvében. Ez az első korszak, és a Legnagyobb Fény törvénykorszakának korai hajnala, ezért e száza­don, ez időszakon belül erényeket kell elsajátí­tani, és jó tulaj­don­ságokat kell tökéletesíteni. Az Abhá Paradicsomnak ezekben a napokban kell felállítania sátrait a világ síkságain. Most kell feltárni a valóság fényeit, és Isten adományainak titkait most kell meg­ismertetni; most kell felragyognia az ősi kegye­lem­nek, és ennek a világnak a mennyei örömök mezejévé, Isten kertjévé kell válnia. És a tiszta szívek­ből és a mennyei adományok révén most kell meg­nyil­vánulnia az isteni minden tökéletességének, minősé­gének és tulajdonságának.
13. ‘Abdu’l-Bahá mindig könyörög és könnyes szem­mel imádkozik a Mindenhatóhoz a szent Küszöbön, és így kiált:
14. Ó, Te, jóságos Úr! Küszöböd szolgái vagyunk, és szent Ajtódnál keresünk menedéket. Nem fordulunk máshová oltalomért, csak ezen erős oszlophoz, nem keresünk sehol máshol biztos menhelyet, csak gondos­kodásodban. Védj meg minket, áldj meg minket, támogass minket, tégy olyanná, hogy csak a Te jótetszésedet szeressük, a Te dicséretedet zengjük, csak az igazság útját kövessük, hogy elég gazdagokká váljunk ahhoz, hogy mindentől elfordulhassunk Rajtad kívül, és adományainkat jóté­kony­ságod tenge­réből nyerhessük, hogy mindig arra törekedjünk, hogy Ügyedet magasztaljuk, és édes illatodat messze és távol terjeszthessük, hogy elfelejt­kezzünk az énről és csak Véled foglalkozzunk, minden mást megtagad­junk, és elragadtassunk Benned.
15. Ó, Te, Gondviselő, ó, Te, Megbocsátó! Részesíts bennünket kegyelmedben és szerető kedvességedben, ajándékaidban és kegyeidben, és tarts meg minket, hogy elérhessük célunkat. Te vagy az Erős, a Képes, a Tudó, a Látó; és bizony Te vagy a Nagylelkű, és bizony Te vagy a Mindenek Felett Irgalmas, és bizony Te vagy az Örökké Megbocsátó, Akinek bocsánatáért esedeznünk kell, és Aki megbocsátja még a legsúlyo­sabb bűnöket is.

– 194 –

1. Ó, ti, az Abhá Szépség őszinte szerettei! Ezekben a napokban Isten Ügye az egész világon gyorsan növekszik erejében, és napról napra egyre jobban terjed a föld legtávolabbi határai felé. Ezért ellenségei a világ minden nemzetségéből és népéből egyre ag­resszívebbek, rossz­indulatúak, irigyek és egyre keserűbben ellenségesek. Isten szeretteinek köteles­sége, hogy a legnagyobb gondos­sággal és körül­tekintéssel járjanak el mindenben, legyen az kicsi vagy nagy, hogy közösen tanácskozzanak és egysége­sen álljanak ellen a viszálykeltők és méregkeverők támadásának. Arra kell törekedniük, hogy mindenki­vel barátságos szellem­ben érint­kezzenek, magatar­tásukban mérték­letességet kell tanúsíta­niuk, tisztel­niük kell egymást és tekintettel kell lenniük egymásra, és szerető kedvességet és gyengéd oda­figyelést kell tanúsítaniuk a világ minden népe iránt. Türel­mes­nek és béketűrőnek kell lenniük, hogy addig növeked­jenek, amíg az Abhá Királyság isteni mágneseivé vál­nak, és elnyerik a magasságbéli birodalom seregei­nek dinamikus erejét.
2. Az ember földi életének röpke órái gyorsan leperegnek, és az a kevés is, ami még hátravan, véget fog érni, de ami tartós és örökre fennmarad, az azon termés, melyet az ember az Isteni Küszöbnél tett szolgálatával arat. Lássátok e mondás igazságát, mily bőségesek és dicsőségesek ennek bizonyítékai a létezés világában!
3. A dicsőségek dicsősége légyen Bahá népével!

– 195 –

1. Ó, te, az isteni Lótuszfa magasztos ága! …Amikor a gonoszul cselekvők megvetnek és elutasítanak téged, ne keseredj el, és az önhittek hatalmán és nyakasságán ne bosszankodj és ne szomorodjék el fölötte szíved, mert ilyen a nemtörődöm lelkek viselkedése időtlen idők óta. „Ó, jaj az emberekért! Egyetlen Küldött sem jött el hozzájuk úgy, hogy gúnyt ne űztek volna Belőle.”[62]
2. A tudatlanok támadásai és gáncsoskodásai való­já­ban Isten Szavának felemelkedését, jeleinek és szimbó­lumainak mindenfelé való terjedését eredmé­nyezik. Ha nem lett volna a lenézők ellenállása, a rágal­mazók makacssága, az üvöltözés a szószékről, a sírás és jajgatás kicsik és nagyok részéről egyaránt, a hitetlenség vádjai a tudatlanok részéről, az ostobák viharos felháborodása, hogyan érhette volna el valaha is keletet és nyugatot az Eredendő Pont (a Báb) eljövetelének és Bahá Napcsillaga ragyogó hajnalá­nak a híre? Hogyan más­képp lehetett volna a Földet pólustól pólusig felrázni? Hogyan másképp válhatott volna Perzsia az áradó ragyogás közép­pontjává, és Kis-Ázsia az Úr szépségének sugárzó szívévé? Hogyan másképp terjedhetett volna el a Megnyilvá­nulás lángja délen? Milyen más módon hallhatták volna Isten kiáltását a messzi északon? Hogyan másképp hallhatták volna meg hívását Amerikában és Afrika sötét kontinensén? Hogyan másként hatol­hatott volna be a Mennyország kakasszava azon fülekbe? Hogyan másképp juthattak volna India édes papagájai e cukorhoz, vagy hallathatták volna a fülemülék éneküket Irak földjéről? Mi más indíthatta volna táncra keletet és nyugatot, mi más tehette volna ezen Megszentelt Helyet Isten Szépségének trónu­sává? Hogyan másként láthatná a Sínai ezt az égő fényességet, hogyan másként díszíthetné az Ádvent lángja azon hegyet? Hogyan másként válhatott volna a Szentföld Isten szépségének zsámolyává és Tuwa szent völgye a kiválóság és a kegyelem színhelyévé, a szent hellyé, ahol Mózes leoldotta saruját[63]? Hogyan szállhatnának az ég leheletei a Szentség Völgyén keresztül, hogyan érzékelhetnék valaha is az Abhá kertjeiből fakadó édes illatfuvallatokat azok, akik a Zöldellő Szigeten laknak? Hogyan másként teljesed­hettek volna be valaha is a Próféták ígéretei, a régi idők szent Látóinak örömhírei, az Isten megnyilvá­nulásai által e Szent Helynek adott felkavaró ígéretek?
3. Hogyan másképp ültethették volna ide Anísá fáját*, loboghatott volna a Végrendelet zászlaja, és emelhették volna e szájakhoz a Szövetség mámorító poharát? Mindezeket az áldásokat és adományokat, a Hit terjesztésének igazi eszközeit a tudatlanok meg­vetése, az ostobák ellenkezése, a nehéz felfogá­súak makacssága és a támadók erőszakossága idézte elő. Ha ezek a dolgok nem történtek volna, a Báb eljöve­telének híre még a mai napig sem jutott volna el még a legközelebbi országokba sem. Ezért soha nem sza­bad bánkódnunk az okta­lanok vaksága, az ostobák támadásai, az alacsony és alantas emberek ellenséges­kedése, a papok nemtörődömsége, az üresfejűek által ellenünk felhozott hitetlenségi vádak okán. Ilyen volt az ő módszerük az elmúlt korokban is, és nem lenne így, ha a tudók közé tartoznának; de ők sötétségben járnak, és nem jutnak közel ahhoz, hogy megértsék, mit mondanak nekik.[64]
4. Ezért illő hát, hogy te, Isten Szent Fájának hajtása, aki ebből a hatalmas Törzsből elágaztál – és nekünk is illik –, hogy az Időtlen Szépség megtartó kegyelme által – hadd áldozzam fel életemet az Ő Legszentebb Szentélyéért – ezzel az égből gyújtott lánggal lobogjunk, hogy Isten szeretetének tüzét pólustól pólusig meggyújtsuk. Vegyük példánknak a magasz­tos Báb nagy és szent fáját – hadd áldozzam fel életemet Érte. Hozzá hasonlóan fedjük fel keblünket a kínok dárdáinak, Hozzá hasonlóan tegyük szívünket az Isten által elrendelt lándzsák célpontjává. Mint a gyertyák, égjünk el; mint a molylepkék, perzseljük meg szárnyainkat; mint a mezei pacsirták, hallassuk panaszos dalunk; mint a fülemülék, adjunk hangot sirámainknak.
5. Mint a felhők, hullassuk alá könnyeinket, és miként a villám cikázik, nevessünk, hogy merre visz utunk keleten és nyugaton. Nappal, éjjel csak Isten édes illatainak terjesztésére gondoljunk. Ne vesszünk bele örökké képzelgéseinkbe és illúzióinkba, bonyo­lult kételyek elemzésébe, értelmezésébe és terjesz­tésébe. Tegyük félre az én minden gondolatát; huny­juk le szemünket minden földi dologra, ne adjuk senki tudtára szenvedéseinket, és ne panaszkodjunk sérel­meinkről. Inkább feledkezzünk meg önmagunkról, és a mennyei kegyelem borát kortyolva kiáltsuk világgá örömünket, és veszítsük bele magunkat a Mindenható szépségébe.
6. Ó, te, az isteni Lótuszfa Afnánja! Törekednünk kell, mindannyiunknak, hogy olyanok legyünk, mint a termékeny ágak, és egyre édesebb és egészségesebb gyümölcsöt terem­jünk, hogy az ág a gyökér folyta­tásának bizonyuljon, és a rész harmóniában legyen az egésszel. Remélem, hogy a Leg­nagyobb Név bőkezű­ségéből és az Eredendő Pont szerető kedvességéből – hadd ajánljam fel lelkem mindkettőjükért – mi le­szünk az eszközei annak, hogy Isten Szavát az egész világon felemelhessük; hogy mindig szolgálatot tehes­sünk Ügyünk Forrásának, és az Úr igaz és szent buzgal­mának lomb­koronáját mindenki fölé kiter­jesszük. Hogy a kegyelem mező­i­ről langy fuval­latokat idézhessünk meg, amelyek elhozzák az embe­reknek az Isten kertjeiből származó édes illatokat. Hogy e világot az Abhá Paradicsommá formál­hassuk, és ez alsó világot a Mennyek Királyságává változtat­hassuk.
7. Igaz, hogy Isten minden egyes szolgája, és különösen azok, akik lángolnak a Hit tüzében, a Mindenható Istennek való szolgaság eme feladatát kapták; mégis, a ránk rótt kötelesség nagyobb, mint ami a többiekre hárul. Tőle várjuk a kegyelmet, a kegyet és az erőt.
8. Minden dicsőség és hála az Áldott Szépségnek, amiért csatába szólította az Ő Abhá Királyságának hadseregeit és leküldte nékünk kifogyhatatlan segít­ségét, ami oly bizonyos, mint a felkelő csillagok. A föld minden táján támogatta ez egyedüllévő, magá­nyos szolgát, s minden pillanatban megis­mer­tette velem szeretetének jeleit és bizonyságait. Kábultság­ba taszította mindazokat, akik hiú illúzióikhoz ragasz­kodtak, és megalázta őket magas és alacsonyrendűek előtt. Azokat, akik hóbortjaik és képzelgéseik után futnak, általános szégyen tárgyává tette, és a gőgö­söket felfedte az emberek szeme előtt; a barátok közül azokat, akik hitükben gyengének bizonyultak, minden szemlélő számára figyelmez­tetésül rendelte, és a tétovázók vezetőit arra késztette, hogy csak önmagu­kat szeressék, és elsüllyedjenek önhitt­ségükben. Mind­eközben hatalmának erejével elérte, hogy e törött szárnyú madár szárnyra keljen a Föld minden lakosa előtt. Összezúzta a lázadók zárt had­sorait, a győzelmet az üdvösség seregeinek adta, és az örök élet leheletét lehelte azok szívébe, akik szilárdan kitartanak a Szövetség és a Végrendelet mellett.
9. Add át Abhá üdvözletét a Szent Fáról elágazó Afnánok minden egyes tagjának. Dicsőség járjon véled és minden Afnánnal, aki hűséges és igaz marad a Szövetséghez.

– 196 –

1. Ó, te, aki szilárdan kitartasz a Szövetségben! 1909. szeptember 9-én kelt leveledet megkaptuk. Ne légy elkese­redve, se ne csüggedj amiatt, ami történt. E baj Isten ösvényét járva ért utol, ezért örülj neki. Korábban írásban szól­tunk a barátokhoz, és élőszóban is beszéltünk arról, hogy a nyugati barátok kétségte­le­nül részesülni fognak a keleti bará­tokat érő csapá­sokból. Elkerülhetetlen, hogy Bahá’u’lláh útját járva ők is az elnyomók üldözésének célpontjává váljanak.
2. Gondolj arra, hogy a keresztény korszak kezdetén az apostolok milyen szenvedéseken mentek keresztül, és milyen kínokat kellett elviselniük Krisztus útján. Életük minden napján a farizeusok gúnyolódásának, becsmérlésének és gyalázkodásának a céltáblái vol­tak. Nagy megpróbáltatásokat viseltek el; megjár­ták a börtönt; és legtöbbjük ajkukhoz emelte a vér­tanúság édes kelyhét.
3. Most hát neked is szintúgy társammá kell válnod egy kicsiny mértékig, és el kell fogadnod részedet a megpróbálta­tá­sokból és bánatból. Ám ezen esemé­nyek múlandók, míg a mara­dandó dicsőség és örök élet változhatatlanul fennmarad mindörökké. Mi több, e csapások jelentős haladás előidézői lesznek.
4. Kérem Istent, hogy te, az Ő földművese, a kemény és köves földet törhesd fel, öntözhesd és vethesd bele a magvakat – mert ez fogja megmutatni, milyen ügyes a gazda, hiszen bárki tud szántani, vetni a puha talajba, ahol nincsenek tüskebokrok és tövisek.

– 197 –

1. Ó, Isten szolgája! Ne búslakodj a reád szakadt nyomorúság és balsors miatt. Mindezek azért terem­tettek az ember számára, hogy e halandó világot, melyhez igencsak kötődik, eltaszíthassa magától. Mikor kemény megpróbál­tatásokat és nehézségeket tapasztal, természete visszahőköl, és az örök biroda­lom után fog vágyakozni – azon birodalom után, mely mentes a csapásoktól és szenvedéstől. Ez a helyzet a bölcs emberrel. Soha nem iszik olyan kupából, mely végül kellemetlen ízt hagy a szájában, hanem a tiszta és friss vizet fogja keresni. Nem ízlel olyan mézet, melybe mérget kevertek.
2. Dicsérd az Istent, hogy megpróbált téged és megtapasz­taltál ilyen próbát. Légy türelmes és hálás. Fordítsd orcádat az isteni Királyság felé és törekedj arra, hogy jó tulajdonságokkal ruházd fel magad, hogy megvilágosulhass és elnyerhesd a Királyság és az Úr jellemzőit. Igyekezz, hogy közömbössé válj a világ örömei és kényelme iránt, hogy szilárd és állha­ta­tos legyél a Szövetségben és Isten Ügyének hirdetésében.
3. Ezáltal emeltetik fel az ember, ez dicsőségének és megváltásának útja.

– 198 –

1. Ó, te, aki szerelmes vagy Isten lélegzetébe! Olvastam leveledet, melyből Isten iránti szereteted és az Ő Szépsége iránti ellenállhatatlan vonzalmad zengett fennhangon, és csodálatos témája felvidította szívem.
2. Amit előző levelemben írtam neked, annak az volt a szándéka, hogy mikor Isten Szavát magasz­taljuk, akkor megpróbáltatásokkal kell szembe­sül­nünk és csapásokkal; és amikor szeretjük Őt, minden pillanatban nehézségek, gyötrel­mek, nyomorúságok várnak ránk.
3. Az egyénnek először is meg kell becsülnie ezeket a megpróbáltatásokat, készségesen el kell fogadnia és buzgón üdvözölnie kell őket; csak ezután szabad foly­tatnia a Hit tanítását és Isten Szavának magasztalását.
4. Ilyen állapotban, bármi történjék is vele Isten iránti szeretetében – zaklatás, gyalázkodás, rágal­mazás, átkok, verés, börtönbüntetés, halál –, soha nem fog levert lenni, és az Isteni Szépség iránti szenve­délye csak erősödni fog. Erre gondoltam.
5. Máskülönben jaj és nyomorúság annak a lélek­nek, aki a kényelmet, a gazdagságot és a földi örömö­ket keresi, miközben elhanyagolja, hogy Istenre emlékezzen! Mert az Isten útjain tapasztalt csapások ‘Abdu’l-Bahá számára nem mások, mint kegy és kegyelem, és az egyik Táblájában a mindenek felett Szépséges kijelentette: „Soha nem haladtam el egy fa mellett sem, hogy szívem így ne szólt volna hozzá, mondván: ‘Ó, bárcsak kivágnának téged az Én nevemben, és testemet felszegeznék rád Uram ösvényén!’”* Ezek voltak a Legnagyobb Név szavai. Ez az Ő útja. Ez az Ő Hatalmának Birodalmába vezető út.

– 199 –

1. Ó, ti őszinték, ti vágyakozók, ti, akiket mintha mágnes vonzana, ti, akik felemelkedtetek, hogy szolgáljátok Isten Ügyét, magasztaljátok az Ő Szavát és messze földön szórjátok édes illatait! Elolvastam kiváló leveleteket, amely stílusát tekintve gyönyörű, szavait tekintve ékesszóló, értelmét tekintve mély, és dicsértem Istent és hálát adtam neki, hogy a segítségetekre sietett, és lehetővé tette számotokra, hogy szolgáljátok Őt növekvő szőlőskertjében.
2. Arcotok nemsokára ragyogni fog könyörgéseitek és Isten imádatának, az Őhozzá intézett imáitoknak, valamint a barátok előtt tanúsított alázatotoknak és önzetlenségeteknek a ragyogásától. Olyan mágnessé fogja tenni Ő a gyüleke­zeteteket, amely magához vonzza majd a dicsőséges király­ságából előragyogó isteni megerősítések fényes sugarait.
3. Rátok hárul a feladat, hogy szívetekben elmél­ked­jetek és meditáljatok az Ő szavain, alázatosan hívogassátok Őt, és elvessétek az ént az Ő mennyei Ügyében. Ezek azok a dolgok, melyek az egész embe­ri­ség számára az útmutatás jeleivé tesznek benneteket, a legmagasabb láthatárról aláragyogó csillagokká, és toronymagas fákká az Abhá Paradicsomban.
4. Tudjátok meg, hogy ‘Abdu’l-Bahá folyamatos örömben él. Az, hogy ebben a távoli börtönben szállásoltak el, számom­ra rendkívüli öröm. Bahá életére! Ez a börtön az Én mennyei paradicsomom; ez az Én dédelgetett célom, keblem vigasza, szívem boldogsága; ez az Én menedékem, óvó helyem, menhelyem, biztos kikötőm, és benne ujjongok a menny seregei és a Magasságbeli Gyülekezet között.
5. Örüljetek a rabságomnak, ó, Isten barátai, mert az a szabad­ság magvait veti el; örüljetek bebörtön­zésemnek, mert az az üdvösség forrása; örüljetek kínjaimnak, mert azok az örök nyugalomba vezetnek. Az Úristenre! Nem cserélném el ezt a börtönt az egész világ trónusára, és nem adnám fel ezt a bezártságot a föld minden szép kertjében való örömökért és kellemes időtöltésért. Reménységem az, hogy az Úr bőséges kegyelméből, bőkezűségéből és szerető jóságából útján nyakamat az ég előtt szoríthatják el, hogy szívem ezer golyó céltáblájává válhat, hogy a tenger mélyére vetnek, vagy a sivatag homokján hagynak elpusztulni. Ez az, ami után legjobban vágyódom; ez a leghőbb vágyam; ez frissíti fel lelkem, ez balzsam keblemnek, ez maga a vigasz a szememnek.
6. Ami titeket illet, ó, Istennek szerelmesei, tegyétek határozottá lépteitek az Ő Ügyében, oly eltökéltséggel, hogy még az se rázzon meg benne­teket, ha a leg­szörnyűbb csapások érik is a világot. Semmi, semmilyen körülmények között ne zaklasson fel titeket. Legyetek rendíthetetlenül szilárdak, mint a magas hegyek, legyetek az élet láthatárán felkelő csillagok, legyetek fénylő lámpások az egység össze­jövetelein, legyetek alázatos és szerény lelkek a barátok között, legyetek szeplő­telen szívűek. Legye­tek az útmutatás jelképei és a jámborság fényei, a világtól elfordultak, akik a biztos és erős fogódzóba kapaszkodnak, az élet szellemét terjesztik szerte a világon, s akik a megváltás Bárkájában hajóznak. Le­gye­tek a nagylelkű­ség pirkadatai, a létezés misztéri­umainak hajnal­pontjai, helyek, melyekből ihlet kél, a tündöklő ragyogás hajnalhelyei, olyan lelkek, kiket a Szentlélek tart meg, az Úr szerelmesei, akik sem­mihez sem ragaszkodnak Rajta kívül, megszenteltek az emberiség jellemvonásaitól, a menny angyalainak tulajdon­ságaiba öltözöttek, hogy meg­nyer­jétek maga­toknak minden adományok legmaga­sabbikát ezen új időben, eme csodálatos korban.
7. Bahá életére! Csak az érheti el ezt a legfőbb kegyelmet, aki elszakította magát a világtól, aki az isteni szeretet foglya, akiben nem lakozik szenvedély és én, aki minden szempontból hűséges Istenéhez, szerény, alázatos, könyörgő, könnyes szemű, és meghajtja fejét az Úr jelenlétében.

– 200 –

1. Ó, lelki szeretteim! Egy olyan időben, amikor a próbák és megpróbáltatások óceánja zúgott és hullámait az égig dobálta, amikor tömegek támadtak Ránk, és a zsarnokok megsemmi­sítő sérelmeket okoztak Nekünk – egy ilyen időben egy csoport, akik­nek szándékukban állt rágalmazni Minket, szövet­keztek rosszindulatú testvérünkkel, írtak egy érteke­zést, amely tele volt hamis vádakkal, és vádas­ko­dásokat és rágalmakat szórtak Ránk.
2. Ezzel megriasztották és összezavarták a hatósá­gokat, és nyilvánvaló, hogy milyen állapotba került ezután e fogoly ebben a romos erődben, és milyen szörnyű károkat és bajokat okoztak, sokkal rosszab­bakat, mint amiket szavakkal el lehetne mondani. Mindennek ellenére e hontalan rab belsőleg nyugodt maradt és biztonságban érezte magát, bízva az össze­hasonlíthatatlan Úrban, és vágyván várva bármely megpróbáltatást, melyekkel Isten szereteté­nek útján találkoz­hat. Mert a gyűlölet villámai szemünkben csak ajándék gyöngyök Tőle, és a halálos méreg is csak gyógyító korty.
3. Ilyen állapotban voltunk, amikor levél érkezett Hozzánk az amerikai barátoktól.[65] Szövetséget kötöt­tek egymással – így írták -, hogy mindenben egyek maradnak, és az aláírók egytől egyig megfogadták, hogy áldozatokat hoznak Isten szerete­té­nek útján, így elérendő az örök életet. ‘Abdu’l-Bahá abban a pil­la­natban, amikor ezt a levelet az aláírásokkal a levél végén fel­olvasták, olyan heves örömöt érzett, melyet egyetlen toll sem tud leírni, és hálát adott Istennek, hogy abban az ország­ban olyan barátok jelentek meg, akik tökéletes harmóniában, a legszebb felebaráti közösségben, teljes egyet­értésben, szoros köte­lékben és erőfeszítéseikben egysé­ge­sen fognak együtt élni.
4. Minél inkább megerősödik ez a szövetség, annál boldogabb és jobb lesz minden, mert magához vonzza majd Isten megerősítéseit. Ha az Úr szerelmesei abban remény­kednek, hogy isteni kegyelemből megnyerhetik barátaiknak a Magasságbéli Gyüle­kezetet, mindent meg kell tenniük e megállapodás megerősítése érdekében, mert a testvériség és egység érdekében kötött ilyetén szövetség olyan, mint az Élet Fájának öntözése: örök életet jelent.
5. Ó, Isten szerelmesei! Szilárdítsátok meg léptei­te­ket, teljesítsétek egymásnak tett ígéreteiteket, halad­ja­tok előre harmóniában, hogy szerte szórhassátok Isten szeretetének édes illatait és megerősíthessétek Taní­tá­sait, mígnem lelket nem leheltek e világ halott tes­tébe, és valódi gyógyulást nem hoztok a fizikai és szellemi birodalomban mindenkinek, aki gyengélkedik.
6. Ó, Isten szerelmesei! A világ olyan, mint egy beteg és tehetetlen ember, kinek szemei már nem látnak, a fülei megsüketültek, és minden ereje elenyé­szett és felemésztetett. Ezért Isten barátainak szakértő orvosoknak kell lenniük, akik a szent Tanításokat követve addig ápolják a beteget, amíg fel nem gyó­gyul. Talán, ha Isten is úgy akarja, a világ helyre fog bil­lenni, végleg egésszé válik, kimerült képes­ségeit vissza­nyeri, és külseje olyan életerőre, frisses­ségre és üde­ségre tesz szert, hogy bájjal és kellemmel fog felragyogni.
7. A mindeneknél fontosabb legelső gyógyír az embereket a helyes útra terelni, hogy forduljanak Isten felé, hallgassanak tanácsaira, és halló füllel és látó szemmel haladjanak tovább. Miután ezt a gyorsan ható gyógyszert megkapták, a Taní­tásoknak megfele­lően rá kell vezetni őket arra, hogy sajátítsák el a magas­ságbéli Gyülekezet tulajdonságait és viselke­dését, és bátorítani, hogy keressék az Abhá Birodalom összes jótéte­ményét. Meg kell tisztítaniuk szívüket a gyűlölség és rossz­akarat leghalványabb nyomától is, és el kell kezdeniük az egész emberiséghez hűnek és őszintének, békéltetőnek és sze­re­tőnek lenni – úgy, hogy kelet és nyugat, miként két szerel­mes, szorosan átöleljék egymást, a gyűlölet és ellenségeskedés el­tűn­jék a föld színéről, és helyettük az egyetemes béke eresszen erős gyökeret.
8. Ó, ti, Isten szerelmesei! Legyetek kedvesek mindenkihez, törődjetek mindenkivel, tegyetek meg mindent, ami csak tőletek telik, hogy megtisztítsátok az emberek szívét és elméjét, törekedjetek minden lel­ket megörvendeztetni. A mezőnek legyetek a kegye­lem zápora, a fáknak az élet vize; az emberiség érzékeinek édes illat, a betegeknek friss üdítő szellő. Legyetek hűvös víz a szomjazóknak, gondos útmutató az útjukat tévesztetteknek, apa és anya az árváknak, szerető fiú és leány az öregeknek, gazdag kincs a szegényeknek. A szeretetre és szívbéli barátságra úgy gondoljatok, mint a menny örömeire, az ellenséges­kedésre és gyűlölködésre pedig mint a pokol kínjaira.
9. Ne engedjétek testeteket tunyaságba süppedni, hanem teljes lelketekkel dolgozzatok, s teljes szívete­kkel kiáltsatok és kérjétek Istent, hogy részesítsen benneteket segítségében és kegyelmében. Így változ­tat­hatjátok ezt a világot az Abhá Paradicsommá, ezt a fölgolyót pedig a mennybéli birodalom gyakorló­terévé. Csak ha igyekeztek ezt elérni, akkor lesz bizonyos, hogy ezek a fények felragyognak, ezek a kegyelemfelhők alábocsátják esőjüket, ezek az életet adó szellők feltámadnak és fújni kezdenek, és ez az édes illat szerteszét szóródik.
10. Ó, Isten szerelmesei! Ne foglalkozzatok azzal, ami ezen a szent helyen történik, és semmiképpen se ijedjetek meg. Bármi történjék is, az a legjobb, mert a megpróbáltatás nem más, mint a bőkezűség lényege, a bánat és a törődés kegyelem, a gyötrelem lelki béke, és áldozatot hozni annyi, mint ajándékot kapni, és bármi történjék is, az Isten kegyelméből származik.
11. Foglalatoskodjatok tehát a saját feladatotokkal: vezes­sétek az embereket ‘Abdu’l-Bahá útjára, és ta­nít­sátok meg nekik azt. Adjátok át az emberiségnek ezt az örömteli üzenetet az Abhá Birodalomból. Ne pihenjetek se nappal, se éjszaka; ne keressetek egy pillanatnyi nyugalmat se. Minden erőtökkel igyekez­zetek eljuttatni az emberek fülébe ezen örömhírt. Isten iránti szeretetetekben és ‘Abdu’l-Bahához való ra­gasz­­­kodásotokban fogadjatok el minden megpró­bál­tatást, minden bánatot. Viseljétek el a támadó gúnyo­ló­dását, tűrjétek el az ellenség szemre­hányásait. Jár­jatok ‘Abdu’l-Bahá nyomdokain és az Abhá Szép­ség ösvé­nyén, minden pillanatban életetek feláldozása után vágyakozva. Ragyogjatok, mint a napcsillag, le­gye­tek nyughatatatlanok, akár a tenger; miként a menny felhői, záporoztassátok alá az életet a mezőkre és a hegyekre, és áprilisi szélként leheljetek frisses­séget azon emberi fákba, és borítsátok őket virágba.

– 201 –

1. Ó, te, akit elragadott Isten szeretete! Az Igazság Napja felemelkedett e világ láthatára fölé, és alásugá­rozta útmuta­tásának sugarait. Az örök kegyelem [áradása] soha nem szűnik meg, és ezen örök kegye­lem gyümölcse az egyetemes béke. Légy biztos ab­ban, hogy a szellem eme korszakában a Béke Király­sága fel fogja verni sátrát a világ magaslatain, és a Béke Fejedelmének parancsai úgy át fogják hatni minden nép ütőerét és idegeit, hogy oltalmazó árnyé­ká­ba vonzza Ő majd a föld minden nemzetét. Az igaz Pásztor a szeretet, az igazság és az egység forrásából fogja itatni juhait.
2. Ó, Isten szolgálóleánya, a békét először az egyének között kell megteremteni, mígnem végül elvezet a nemzetek közötti békéhez. Ezért, ó, ti, bahá’í-ok, törekedjetek minden erőtökkel arra, hogy Isten Szavának ereje által valódi szeretetet, lelki közösséget és tartós kötelékeket hozzatok létre az egyének között. Ez a ti feladatotok.

– 202 –

1. Ó, ti, az igazság szerelmesei, az emberiség szolgái! Gondolataitok és reményeitek virágos mezői­ről illatos szellők szálltak Felém, ezért a belső kötelességérzet arra indít, hogy az alábbi szavakat vessem papírra nektek.
2. Látjátok, mily megosztott a világ, mily sok ország földje vöröslik vértől, sőt még a pora is emberi vér­ben ázik. Az összecsapások tüze oly magasra csa­pott, mint soha korábban. Sem a rég letűnt korokban, sem a középkorban, sem a közelmúlt századaiban soha nem volt még ilyen borzalmas háború, amely malomkőként emberi koponyákat őröl. Sőt még rosszabb, mert virágzó országok dőltek romba, váro­sok lettek a földdel egyenlővé és sok korábban jómó­dú falu ma puszta rom. Apák vesztették el fiaikat, fiúk atyjukat. Anyák szíve szakadt meg a sírástól halott gyermekeik fölött. Gyermekek árvultak el, nőknek kellett menekülni, és lettek földönfutókká. Az emberi­ség minden szempontból mélyre süllyedt. Hangos az apátlan gyermekek szívbe markoló kiál­tása, hangos az anyák egeket ostromló, meg­gyötört hangja.
3. Mindezen tragédiák táptalaja az előítélet: a faji és nemzeti, a vallási és politikai előítéletek. És ezek alap­vető oka a múlt vak utánzása – vallásban, faji és nem­ze­ti elfogult­ságban, politikában. Amíg a múlt maj­mo­lá­sa tart, addig a társadalmi rend alapjai szétszóratnak a szélrózsa minden irányába; s addig az emberiség a legszörnyűbb veszélyeknek lesz folya­ma­tosan kitéve.
4. Most, egy ilyen megvilágosodott korban, mint a miénk, amikor az ember előtt korábban ismeretlen valóságok fedettek fel, feltárultak a teremtett dolgok titkai, felragyogott az Igazság Reggele és bevilágította a világot, megengedhető-e, hogy az emberek olyan rettentő háborút vívjanak, amely az emberiséget a pusztulásba sodorja? Nem, az Úrra, az Istenre!
5. Jézus Krisztus az egész emberiséget barátságra és békére szólította. Péternek ezt mondta: „Tedd hüvelyébe a te szablyádat.”[66] Ez volt az Úr Krisztus parancsa és tanácsa; mégis, ma a keresztények egytől egyig kihúzták kardjukat a hüvelyből. Milyen nagy az eltérés az ilyen cselekedetek és a világos evangéliumi szöveg között!
6. Hatvan évvel ezelőtt Bahá’u’lláh napcsillagként ragyo­gott fel Perzsia fölött. Kijelentette, hogy a világ ege sötét, hogy ez a sötétség rosszat sejtet, és szörnyű háborúk jönnek. Akkó börtönéből a legvilágosabban szólt a német császárhoz, kijelentve, hogy nagy hábo­rú közeleg, és Berlin városa sírásban és jajgatásban fog kitörni. Hasonlóképpen írt a török uralkodónak is, noha Ő annak a szultánnak az áldozata és foglya volt a börtönében – vagyis az akkói erődben tartották fogva -, és világosan megmondta, hogy Konstanti­nápolyt hirtelen és gyökeres változás fogja érni, olyan nagy, hogy a város asszonyai és gyermekei gyászolni és jajveszékelni fog­nak. Röviden, ilyen szavakat intézett az összes uralkodó­hoz és elnökhöz, és minden pontosan úgy történt, miként megjósolta.
7. Hatalmas tollából különböző tanítások születtek a háború megelőzésére, és ezeket messze földön terjesztették.
8. Az első az igazság független keresése, mert a múlt vak utánzása elsatnyítja az elmét. De ha minden lélek utánajár az igazságnak, a társadalom megsza­badul a múlt folyamatos ismétlésének a sötétjétől.
9. A második alapelve az emberiség egysége: hogy minden ember Isten juha, és Ő az ő szerető Pásztoruk, aki a leggyengédebben gondoskodik mindegyikükről anélkül, hogy egyiket vagy másikat előnyben részesí­tené. „Nem látsz egyenetlenséget a könyörületes teremtésében”[67]; mindenki az Ő szolgája, mindenki az Ő kegyelméért könyörög.
10. A harmadik tanítása az, hogy a vallás hatalmas erődít­mény, de szeretetet kell teremtenie, nem pedig rosszakaratot és gyűlöletet. Ha rosszindulathoz, kicsi­nyes bosszú­vágyhoz és gyűlölethez vezet, akkor egyál­talán nem ér semmit. A vallás ugyanis orvosság, és ha az orvosság beteg­séget okoz, akkor tegyük félre. Ami pedig a vallási, faji, nemze­ti és politikai el­fo­gultságokat illeti: mindezek az előítéletek az emberi élet gyökerét rombolják; egytől egyig véron­táshoz és a világ romlásához vezetnek. Amíg ezek fenn­ma­rad­nak, addig folyamatos és félelmetes háborúk jönnek.
11. Ezen állapot orvoslására egyetemes békére van szükség. Ennek eléréséhez létre kell hozni egy Legfelsőbb Bíróságot, amely minden kormányt és népet képvisel; a nemzeti és nemzetközi kérdéseket egyaránt e Bíróság elé kell terjeszteni, és mindenkinek végre kell hajtania a határozatait. Ha valamely kormány vagy nép nem engedelmeskedik, az egész világ álljon ki azon kormány vagy nép ellen.
12. Bahá’u’lláh egy további tanítása a férfiak és nők egyenlősége, és egyenlő részesedésük minden jogban. És sok hasonló elv létezik. Mostanra nyilvánvalóvá vált tehát, hogy ezek a tanítások a világ életét és lelkét jelentik.
13. Ti, akik az emberi faj szolgái vagytok, teljes szívetekkel törekedjetek kiszabadítani az emberiséget ebből a sötétségből és megszabadítani ezektől az előítéletektől, amelyek az emberi állapothoz és a természet világához tartoznak, hogy az emberiség megtalálhassa az utat Isten világának fényébe.
14. Hála Néki, ismeritek a világ különböző törvénye­it, intézményeit és alapelveit; ma semmi sem biztosít­hatja az emberiség számára a békét és nyugalmat ezen isteni tanításokon kívül. Nélkülük eme sötétség soha nem fog eltűnni, ezek a krónikus betegségek soha nem fognak meggyógyulni, sőt napról napra csak még jobban elhatal­masodnak. A Balkán elégedetlen ma­rad. Nyugtalansága foko­zódni fog. A legyőzött Hatal­mak továbbra is izgatni fognak. Kihasználnak majd minden lehető ürügyet, amely újra fellobbant­hatja a háború lángját. Újonnan született, világ­méretű moz­galmak tesznek meg majd mindent terveik elő­moz­dí­tására. A baloldali mozgalom nagy jelentőségre fog szert tenni. Befolyása terjedni fog.
15. Törekedjetek hát arra, hogy Isten segítségével, megvilá­go­sodott elmével és szívvel és a mennyből született erővel Isten adományává legyetek az embereknek, és az egész emberiségnek vigaszt és békét hozzatok.

– 203 –

1. Ó, te, ki szerelmes vagy a Szövetségbe! Az Áldott Szépség megígérte eme szolgának, hogy olyan lelkek fognak felemelkedni, akik az útmutatás meg­testesítői lesznek és a magasságbéli Gyülekezet zász­lói, Isten egy-ségének fáklyái, tiszta igazságának csil­la­gai, akik ragyognak a mennyekben, ahol egyedül Isten ural­kodik. Látást fognak ők adni a vakoknak, hal­lóvá te­szik a süketeket, életre keltik a holtakat. Szem­­be­szállnak a föld minden népével, és a hét égi szfé­ra Urának bizonyítékaival érvelnek Ügyük mellett.
2. Remélem, hogy Ő bőkezűségében hamarosan felemeli ezen lelkeket, Ügye magasztalására. A zárókő, amely ezen kegyelmet magához vonzza, a Szövetségben való állhatatos­ság. Adj hálát Istennek, hogy a szilárdak között is a legszilárdabb vagy.
3. Ó, Istenem, segítsd szolgádat, hogy felemelhesse Szava­dat, visszautasíthasson mindent, mely hiábavaló és hamis, megláttathassa az igazságot, messze földön terjeszthesse szent verseidet, felfedhesse a ragyo­gá­sokat, és általa felragyog­hasson a hajnalpír az iga­zak szívében.
4. Valóban, Te vagy a Nagylelkű, a Megbocsátó.

– 204 –

1. Ó, a szent Fában meggyújtott halhatatlan láng főnixe! Bahá’u’lláh – életem, lelkem, szellemem légyen alázatos szol­gá­inak ajánlott áldozat – utolsó földi napjaiban a leghatá­ro­zottabb ígéretet adta arra, hogy Isten kegyelmének kiára­dá­sai, valamint az Ő magasságbéli királyságából nyújtott segítség és támogatás révén olyan lelkek fognak felemelkedni, és olyan szent lények fognak megjelenni, akik csillagok­ként fogják díszíteni az isteni útmutatás égboltját, beragyogják a szerető kedvesség és bőkezűség hajna­lát, megnyilvánítják Isten egységének jeleit, a szent­ség és tisztaság fényében ragyognak, megkapják teljes mérőjüket az isteni ihletből, magasra emelik a hit szent fáklyáját, szilárdan állnak, mint a szikla és mozdíthatatlanul, mint a hegy, és ragyogó égitestté növeked­nek Kinyilatkoztatásának mennyországában, kegyel­mének hatalmas csatornáivá, Isten bőséges gond­viselésének eszkö­zei­vé, az Egyetlen Igaz Isten nevét hirdető hírnökökké és a világ legfőbb alap­zatának megteremtőivé.
2. Ők pedig éjt nappallá téve szüntelen munkál­kodni fognak, nem törődve sem megpróbáltatással, sem bánattal, nem tűrve halasztást erőfeszítéseikben, megpihenést sem keresve, sem­mi­be véve jólétet és kényelmet, és életük valamennyi röpke pillanatát min­dentől elszakadva és makulátlanul az isteni illatok szétárasztásának és Isten szent Szava felmagaszta­lásának fogják szentelni. Arcuk mennyei örömöt fog sugá­rozni, és szívüket öröm tölti majd el. Lelkük ihletet kap, alapzatuk szilárdan megáll. Szét fognak ők szóródni a világ­ban, és beutazzák valamennyi vidéket. Hangjukat fogják hallatni minden gyűlésen, és díszéül fognak szolgálni és új életre keltenek minden összejövetelt. Beszélnek majd minden nyel­ven, és megfejtenek minden rejtett jelentést. Felfedik a Királyság misztériumait, és megnyil­vánítják min­den­ki előtt Isten jeleit. Gyertyaként, fényesen fognak lobogni minden gyülekezet szív­ében, és csillagként fognak felragyogni min­den láthatáron. A szíveik kertjéből fújdogáló lágy szellők megillatosítják és megébresztik majd az emberek lelkét, és elméjük felismerései záporként fogják újraéleszteni a világ népeit és nemzeteit.
3. Várom, türelmetlenül várom, hogy ezek a szentek megjelenjenek; meddig késleltetik még az eljöve­te­lüket? Imádságom és hő könyörgésem esténként és haj­nalban az, hogy ezen ragyogó csillagok hamarosan ráragyogjanak a világra, szent arcuk feltáruljon a halandó szemek előtt, az isteni segítség seregei győ­zel­met arassanak, és a kegyelem hullámai, melyek az Ő mennyei óceánjaiból tornyosulnak fel, az egész emberiségre kiáradjanak. Imádkozzatok ti is, és könyörögjetek Hozzá, hogy eme lelkek az Időtlen Szépség bőkezű segítsége által felfedessenek a világ szeme előtt.
4. Isten dicsősége légyen véled, és azzal, kinek arcát beragyogja a Dicsőségének Királyságából sugárzó örökkévaló fény.

– 205 –

1. Ó, tiszteletre méltó lelkek! Az ősi, elnyűtt minták folyamatos követésétől a világ sötétbe borult, mint egy komor éjszaka. Az isteni Tanítások alapelvei kikoptak az emlékezet­ből, a lényegük és szellemi­ségük teljesen feledésbe merült, és az emberek már csak a pelyvához ragaszkodnak. A nemzetek, mint egy rongyos, túl sokáig hordott ruha, nyomorúságos állapotba kerültek.
2. Ebből a koromsötétből virradt fel Bahá’u’lláh Tanítá­sainak ragyogó reggele. Szép, új ruhába öltöztette a világot, és ez az új öltözék azon alapelvek, melyek Istentől szálltak le közénk.
3. Most itt van az új korszak, és a teremtés újjászületett. Az emberiség új életet ölt magára. Az ősz tovatűnt és itt a frissítő tavasz. Most minden megújul. A művészetek és az ipar újjászületett, új fel­fedezéseket tesznek a tudományban és új talál­mányok jelennek meg; még a hétköznapi dolgok is, mint például az öltözködés és személyes használati tárgyak – még a fegyverek is – ugyanúgy megújultak. Min­den kormány törvényeit és ügymeneteit újragondolták. A megújulás van napirenden mindenhol.
4. És mindezen újszerűség a Királyság Urának csodálatos kegyelméből és kegyéből ered, ami meg­újí­totta a világot. Ezért az embereknek teljességgel fel kell szabadulniuk a régi gondolkodásmódjuk alól, azért, hogy minden figyelmüket ezeknek az új esz­mék­nek szenteljék, mert ezek e korszak fénye és e kor valódi szelleme.
5. Amíg ezek a Tanítások nem terjednek el az emberek között, amíg a régi szokások és elvek nem tűnnek el és nem merülnek feledésbe, addig a létezés világa nem talál nyugalmat, és nem fogja vissza­tükrözni a Mennyei Királyság tökéletességét. Teljes szívetekkel törekedjetek arra, hogy a nemtörő­döm­séget tudatossággá változtassátok, hogy feléb­resszé­tek azokat, akik alszanak, hogy tudást hozzatok a tudatlanoknak, hogy láthasson a vak és hallhasson a siket, és életre keljen, aki halott.
6. Titeket illet, hogy olyan erőt, olyan kitartást nyilvánít­satok meg, hogy ámulatba ejtsetek minden­kit, aki látja. A Királyság megerősítései véletek van­nak. Legyen véletek a Mindenek Felett Dicsősé­ges dicsősége.

– 206 –

1. Dicsértessék Ő, Aki szétszaggatta a sötétséget, elsöpörte az éjszakát, félrehúzta a sötét függönyöket és leszaggatta a fátylakat; Kinek fénye ezután fel­ragyogott, Kinek jeleit és jelképeit messze földön hirdették, és Kinek titkai felfedettek. Majd felsza­kadtak felhői és elárasztották a földet nagylelkű adományaival, és esője mindent megédesített, minek okán kihajtottak és beleremegtek az örömbe a tudás üde zöldje és a bizonyosság jácintjai, mígnem az egész világot áthatotta szentségének illata.
2. Üdvözlet és dicséret, áldás és dicsőség légyen azon isteni valóságoknak, azon szent szellőrózsáknak, melyek e legfel­sőbb adományozásból fakadtak, ebből az áradó kegyelemből, amely úgy zúgott fel, mint az ajándékok és adományok csapkodó tengere, hullámait a magas égre hányva.
3. Ó, Isten, én Istenem! Dicséret Néked, mert lángra lobbantottad az isteni szeretet tüzét a Szent Fában a legmagasabb hegy csúcsán, a Fában, amely „nem keleti és nem nyugati”[68] , azon tüzet, amely addig lángolt [egyre erősebben], míg lángja fel nem hatolt a magasságbéli Gyülekezetig, és belőle azon valóságok lángra nem lobbantak az útmutatás fényétől, és így nem kiáltottak: „Bizony, tüzet vettünk észre a Sínai-hegy lejtőjén”[69] .
4. Ó, Isten, én Istenem! Tápláld e tüzet nap nap után, míg heve mozgásba nem lendíti az egész földet. Ó, Te, én Uram! Szítsd fel szereteted fényét minden szívben, leheld az emberek lelkébe tudásod szellemét, örvendeztesd meg keblüket egy-séged verseivel. Hívd életre azokat, akik sírjaikban lakoznak, figyelmeztesd a gőgösöket, tedd világméretűvé a boldogságot, küldd le kristálytiszta vizeidet, és a testet öltött ragyogás gyülekezetében küldd körbe a poharat, amely „kámforral fűszerezett”[70].
5. Bizony, Te vagy az Adakozó, a Megbocsátó, a Mindenek Felett Adományozó. Bizony, Te vagy az Irgalmas, a Könyörületes.
6. Ó, ti, Isten szerettei! A Menny boroskupája túlcsordul, Isten Szövetségének lakomája ünnepi fé­nyekben ragyog, felvirrad minden ajándékozás haj­nala, a kegyelem szelíd szelői susognak, és a láthata­tlan világból örömteli hírek érkeznek nagylel­kű­ségről és ajándékokról. Az isteni tavasz virágokkal telehin­tett réteken veri fel sátrait, és a szellem emberei édes illatokat lélegeznek a lélek Sébájából, melyeket a keleti szél sodor feléjük. Most énekli ódáit a titokzatos fülemüle, és a belső értelmek rügyei törékeny és szép­séges virágokat bontanak. A mezei pacsirták az ünnep zenészei, és csodás hangjukat megemelve dalolják és fújják hangosan a magasságbéli Gyüleke­zet dallama­ira az éneket: „Áldottak vagytok! Öröm­hír! Öröm­hír!” És az Abhá Paradicsomban mulatozó­kat sürge­tik, hogy igyanak bátran, és ékesszólóan dalol­nak a mennyei fán, és hirdetik szent dallamaikat. Mindezt azért, hogy a figyelmetlenek sivatagában botorkáló elfonnyadt lelkek, és a közönyösség ho­mok­jába bele­veszettek újra lüktető életre kelhes­senek, és megjelen­hessenek az Úristen lakomáin és mulatságain.
7. Dicsőség Néki! Ügyének híre eljutott keletre és nyugatra, és az Abhá Szépség erejéről és hatalmáról szóló hír megébresztette északot és délt. Azon kiáltás az amerikai kontinensről a szentség kórusa, azon messziről és közelről felharsanó hang, amely még a magasságbéli Gyülekezetig is felhatol, az: „Yá Bahá’u’l-Abhá!” A kelet most a dicsőség fényében ragyog, a nyugat mint rózsa, oly édes, az egész föld ámbrától illatos, és a Szentély fölött susogó szelek pézsmával terhesek. Hamarosan meglátjátok, hogy még a legsötétebb földek is felragyognak, és Európa és Afrika virágos kertekké és bimbózó fák erdeivé változik.
8. De mivel e Napcsillag Perzsiában kelt fel, és onnan ragyogott rá a nyugatra, leghőbb reményünk, hogy a szeretet tüzének lángjai egyre hevesebben lobog­janak azon a földön, és e Szent Hit ragyogása váljék ott egyre erősebbé. Rázzák meg Isten Ügyének viharai azt a földet alapjaiban, Igéjének szellemi ereje nyilvánuljon meg olyannyira, hogy Irán váljon a jól-lét és a béke forrásává és középpontjává. Az onnan ki­sugárzó becsületesség és megbékélés, szeretet és biza­lom hozzon halhatatlanságot mindenkinek a föl­dön. Emelje fel a legmagasabb csúcsokon a közrend, a legtisztább szellemiség és az egyetemes béke zászlaját.
9. Ó, Isten szerettei! Ebben, a bahá’í törvény­korszakban Isten Ügye maga a tiszta szellemiség. Az Ő Ügye nem tartozik az anyagi világhoz. Nem azért jön, hogy viszályt keltsen vagy háborút szítson, rosszat tegyen vagy szégyent hozzon; nem azért, hogy más Hitekkel pörlekedjen, vagy a nemzetekkel össze­ütközésbe kerüljön. Egyetlen hadserege Isten szerete­te, egyetlen öröme az Ő megismerésének tiszta bora, egyetlen harca az Igazság kifejtése; egyetlen hadjárata a ragaszkodó én, az emberi szív gonosz késztetései ellen folyik. Győzelme az alávetettség és magunk átadása, és örök dicsősége az önzetlenség. Röviden: tiszta szellemiség ez:
10. Ha nem kell feltétlen,
    Hadd éljen a kígyó a porban békében,
    Az embert még kevésbé sebezzétek.
    És ha megtehetitek,
    Egy hangyát se bántsatok,
    S testvérre se rontsatok.
11. Minden erőtökkel törekedjetek arra, hogy az élet és halhatatlanság, a béke, nyugalom és öröm forrása legyetek minden emberi lélek számára, akár ismerős akár idegen, akár ellenséges, akár a ti pártotokon áll. Ne nézzétek természetének tisztaságát vagy tisztáta­lan­ságát, hanem tekintsétek az Úr min­dent átfogó irgalmát – Ki kegyelmességének fénye körül­öleli az egész földet és annak összes lakóját, és Ki jótéte­ményeinek bőségébe merítkeznek egyként a bölcsek és a tudatlanok. Idegen és barát egyaránt az Ő kegyé­nek asztalánál foglal helyet. Miként a hívő, a tagadó is, aki elfordul Istentől, ugyan­akkor meríti bele kezét és kortyol ajándékainak tengeréből.
12. Isten szeretteihez az illő, hogy az Ő egyetemes irgalmának jelei és jelképei, és mindent felülmúló kegyel­mének megtestesítői legyenek. Mint a Nap, vessék sugaraikat kertre és szemétdombra egyaránt, és tavaszi felhőként öntözzék a virágot és a tüskét is esőjükkel. Csak a szeretetet és hűséget keressék, ne kövessék a barátságtalanok útját, korlátozzák beszé­düket a barátság és béke titkaira. Ezek az igazak jel­lem­zői, ez a megkülönböztető vonása azoknak, akik Küszöbét szolgálják.
13. Az Abhá Szépség a legszörnyűbb csapásokon ment keresztül. Számtalan gyötrelmet és bajt hordo­zott el. Egy pillanatnyi nyugalmat sem élvezhetett, egy könnyű lélegzetet sem vehetett. Hontalanul vándorolt a sivatagi homokjában és hegyek oldalában; erődbe és börtöncellába zárták. De számára az Ő koldus-szalmaszőnyege az örök dicsőség trónja volt, és nehéz láncai uralkodói nyakékek. Nappal és éjjel a suhogó kard árnyékában élt, és minden pillanatban készen állt a kereszthalálra. Mindezt azért viselte el, hogy megtisztítsa a világot és az Úristen gyengéd irgalmával díszítse; hogy nyugalmat hozzon neki; hogy a viszály és az agresszió messze tűnjön, a lándzsa és az éles penge helyébe szeretetteljes testvériség lépjen, a rosszindulat és a háború biztonsággá, szelídséggé és szeretetté lényegüljön, hogy a helyek, hol valaha vérbe fúló hadseregek feszültek egymásnak, az öröm illatos kertjeivé váljanak; hogy a háborúskodást szégyennek tekintsék, és a fegyverekre való hagyatkozást, akárcsak az undorító betegséget, minden nép kerülje; hogy az egyetemes béke a legmagasabban hegyeken verje fel sátrát, és a háború örökre eltűnjön a föld színéről.
14. Ezért Isten szeretteinek fáradságos munkával, törekvéseik vizével kell ápolniuk, táplálniuk és gondozniuk a reménység e fáját. Bárhol lakjanak is, teljes szívvel barátkozzanak azokkal, akik közel vannak hozzájuk vagy akár távol, és legyenek társaikká. A mennyek lakóihoz hasonló tulajdon­sá­gokkal támogassák és hirdessék Isten intézményeit és vallását. Soha ne csüggedjenek, soha ne legyenek le­vertek, soha ne érezzék magukat nyomorultnak. Minél több ellenségeskedéssel talál­koznak, annál inkább mutas­sanak jóhiszeműséget; minél több gyötrelem­mel és csapással kell szembenézniük, annál bőke­zűb­ben kínálják körbe a bőség poharát. Íme a szellem, amely illendő lesz a világ életéhez, íme a világosság, amely szétárad annak szívében: és aki más, és mást tesz, mint ez, nem méltó arra, hogy az Úr Szent Küszöbén szolgáljon.
15. Ó, ti, Isten szerettei! Az Igazság Napja a láthatat­lan égből ragyog alá; ismerjétek fel e napok értékét. Emeljétek fel fejeteket, és nőjetek ciprus­magasra e gyors folyású patakok­ban. Leljétek örömö­töket a nadzsdi nárcisz szépségében, mert leszáll az éj, és nem lesz többé…
16. Ó, ti, Isten szerettei! Hála Néki, a Szövetség fényes lobogója napról napra magasabban szárnyal, míg a hűtlenség zászlaját lefelé fordították, és fél­árboc­ra eresztve lóg. A szellemi sötétségben élő támadók a lelkük legmélyéig megrázattak; olyanok most, mint a romos sírok, és miként a föld alatt lakó vak teremtmények, kúsznak és másznak a sír egyik sarkában, és abból a lyukból időről időre vadállatok­ként csaholnak és üvöltenek elő. Dicsőség Istennek! Hogyan remélhetné a sötétség, hogy legyőzheti a világosságot, hogyan tarthatná egy varázsló kötele féken „a valóságos kígyót”? „És íme már el is nyelte az ő szemfényvesztésüket.”[71] Jaj nékik! Egy mesével áltatták magukat, és hogy kielégítsék étvágyukat, saját magukat tették semmivé. Feladták az örök dicsőséget az emberi büszkeségért cserébe, és mind­két világban feláldozták a nagyságot a ragasz­kodó én követeléseinek oltárán. Ez az, amire előre figyel­meztettünk titeket. Hamarosan látni fogjátok az ostobákat, nyilvánvaló veszteségben.
17. Ó, Uram és Reményem! Segíts, kiket szeretsz, hogy szilárdak lehessenek hatalmas Szövetségedben, hűsége­sek maradhassanak testet öltött Ügyedhez, és betarthassák parancsolataidat, melyeket a Ragyogás Könyvébe foglal­tál; hogy iránymutató zászlókká vál­has­sanak és a menny­béli Gyülekezet lámpásává, határ­talan bölcses­séged kútfejévé és a fenséges menny­boltról utat mutató csilla­gokká.
18. Mert bizony Te vagy a Legyőzhetetlen, a Mindenható, a Mindenek Felett Hatalmas.

– 207 –

1. Ó, ti, kik arcotokat a Magasztos Szépség felé fordítot­tátok! Elmém és szívem birodalmában éjjel, nappal, reggel és napnyugtakor, amikor a sötétség közeledik, és kora hajnalban emlékezem, és mindig is emlékeztem az Úr szeretteire. Kérem Őt, hogy áldja meg megerősítésekkel szeretteit, akik ama tiszta és szent földön lakoznak, és adjon nékik végül sikert mindenben: engedje, hogy jellemükben, viselkedé­sük­ben, szavaikban, életmódjukban, mindenben, ami­lyenek és amit tesznek, kitűnjenek az emberek közül; hogy gyűjtse őket össze a világközösségbe szívükben elragadtatással és buzgalommal és vágyakozó szere­tet­tel, tudással és bizonyossággal, állha­tatos­sággal és egységgel, szép és ragyogó arccal.
2. Ó, ti, Isten szerettei! Ez a nap az egyesülés napja, az egész emberiség egybegyűléséé. „Isten azokat sze­re­ti, akik az Ő útján [csata]sorokban harcolnak, szilár­dan rakott építményhez hasonlatosan.”[72] Lássátok, így mondja: ‘[csata]sorokban’ – melynek jelentése tömötten, szorosan, vállt a vállhoz, mindegyik a társait támogatva. Harcolni, miként az a szent versben le van írva, ezen legnagyobb kinyilatkoztatásban nem azt jelenti, hogy karddal és lándzsával, dárdával és hegyes nyíllal törjünk előre – hanem inkább hogy vértezzük fel magunkat tiszta szándékkal, igaz indítékokkal, segítő és hatásos tanácsokkal, isteni jellemmel, a Mindenhatónak tetsző tettekkel, mennyei tulajdonságokkal. Jelentése az egész emberiség taní­tása, útmutatás minden ember számára, a lélek édes illatá­nak messze földre való elterjesztése, Isten bizonyí­­tékainak hirdetése, meggyőző és mennyei érvek kifejtése, jótékony tettek végrehajtása.
3. Valahányszor a menny hatalmát segítségül hívó szent lelkek a szellem ilyen tulajdonságaival állnak ki és menetelnek együtt rendezett sorokban, minden ilyen lélek ezerrel lesz egyenlő, s azon hatalmas óceán háborgó hullámai olyanok lesznek, mint a Magasság­béli Gyülekezet seregei. Micsoda áldás lesz ez – amikor minden összetalálkozik, miként az egykor külön futó hegyi zúgók, folyók és patakok, csobogó csermelyek és egyetlen cseppek, ha egy helyen össze­gyűlnek, hatalmas tengert alkotnak. És oly mér­tékben fog érvényesülni a mindenben benne rejlő eredendő egység, hogy az e népek képzeletszülte éle­té­ben fel­lel­hető hagyományok, szabályok, szoká­sok és külön­bözőségek miként elszigetelt cseppek eltűn­nek, amint az egy-ség nagy tengere hullámzani és zúgni kezd.
4. Esküszöm az Időtlen Szépségre, hogy azon időben a mindent elsöprő kegyelem úgy körülölel majd mindent, és a nagyság tengere úgy kiárad majd, hogy a legkeskenyebb vízér is szélesre nyílik, mint a végtelen tenger, és még a legkisebb cseppek is olyanok lesznek, mint a parttalan mélység.
5. Ó, Isten szerettei! Küzdjetek és törekedjetek arra, hogy elérjétek ezt a magas állást, és olyan ragyogással töltsétek be a földi világ ezen birodalmait, hogy suga­rai egy olyan pontról tükröződjenek vissza az örökké­valóság láthatárán, ahonnan a hajnal felkél. Ez Isten Ügyének alapja. Ez Isten Törvényének a lénye­ge. Ez ama hatalmas építmény, amelyet Isten Meg­nyil­vá­nu­lá­sai emeltek. Ezért kél fel Isten világának nap­korongja. Ez az, amiért az Úr fellép emberi Testének trónusára.
6. Ó, Isten szerettei! Nézzétek, hogy a Magasztos[73] – légyen váltságdíj Érte mindenek lelke, kik a földön lakoznak – e magas cél érdekében miként tette áldott szívét a megpróbál­tatások lándzsáinak céltáblájává; és mivel az Időtlen Szépség valódi szándéka – áldoztassanak Érte a magasságbéli Gyülekezet lelkei – ugyanezen mennyei cél elérése volt, a Magasztos a rosszindulat és gyűlölet népe által kilőtt számtalan golyó céltáblájává tette szent keblét, és végtelen szelídséggel halt mártírhalált. Ennek az útnak a porába ezer és ezer áldott lélek ontotta megszentelt vérét, és sokszor húzták fel Isten hűséges szerel­mese­inek áldott testét a bitóra.
7. Maga az Abhá Szépség – áldoztassék fel az egész lét szelleme szeretteiért – mindenféle megpróbáltatást elszenve­dett, és készségesen vállalta magára a szörnyű csapásokat. Nem volt olyan gyötrelem, amely­nek szent alakja ki ne lett volna téve, nem volt olyan szenvedés, amely ne sújtott volna le Rá. Hány éjszakát töltött megláncolva álmatlanul a nyak­bilincs súlya miatt; hány nap pergett le, mikor a lábbilincsek és a láncok égető fájdalma egy pillanatra sem hagyta nyugod­ni. Nijaverántól Teheránig kényszerítették Őt futni – azt a megtestesült szellemet, Aki korábban díszes selyem­párnákon szokott pihenni – láncra ver­ve, cipő nélkül, hajadonfőtt; majd lent a föld alatt, a szűk tömlöc sűrű sötétjében gyilkosok, lázadók és tolvajok közé zárták. Újra és újra újabb és még újabb kínokkal gyötörték, és mindenki biztos volt benne, hogy bármely pillanatban mártírhalált halhat. Egy idő után szám­űz­ték szülőföldjéről, és idegen és távoli országokba küldték. Az Irakban töltött sok év alatt nem volt olyan pillanat, hogy ne sebezte volna meg újabb gyötrelem nyila szent szívét; minden lélegzet­vétellel kard csapott le azon szent testre, és nem remélhetett egy pillanatnyi biztonságot vagy nyugal­mat sem. Ellenségei minden oldalról könyörtelen gyű­lö­let­tel támadták; Ő azonban egyedül, egymagában állt ellen mindnek. Mind­ezen megpróbáltatások, a testét érő csapások után kivetették Őt Irakból, Ázsia kontinenséről az európai földrészre, és a keserű szám­űze­tés, a nyomorúságos megpróbáltatások eme he­lyén a Korán népe által rázúdított sérelmekhez most hozzá­adódtak a Bayán népének kegyetlen üldözései, erőteljes támadásai, össze­esküvései, rágalmai, folya­ma­tos ellenséges­kedései, gyűlölete és rosszindulata. Tollam képtelen mindezt elmondani, de ti bizonyára értesültetek már róla. Aztán huszonnégy évnyi, a Legnagyobb Börtönben töltött kín és fájdalmas szen­ve­dés után véget értek földi napjai.
8. Összefoglalva, az Időtlen Szépség e múlandó világban való tartózkodása során vagy láncokkal megkötözött fogoly volt, vagy kard fenyegette éltét, vagy rendkívüli szenvedé­seknek és kínoknak volt kitéve, vagy a Legnagyobb Börtönben tartották fogva. A megpróbáltatások által okozott fizikai gyengeség miatt áldott teste leheletnyire aszott; a hosszú gyász miatt könnyű volt, mint a pókháló. És az ok, amiért vállára vette ezt a súlyos terhet és elviselte mindezen gyötrelmet, amely olyan volt, mint egy hullámaival a magas eget ostromló óceán – az ok, amiért magára vette a nehéz vasláncokat és a tökéletes lemondás és szelídség megtestesítőjévé vált, az volt, hogy a földön minden lelket egyetértésre, felebaráti érzületre és egy-ségre vezessen; hogy minden néppel megismertesse Isten egyedülvalóságának jelét, hogy végül a minden teremtett dolog szívében ott lakozó eredendő egy-ség megteremje a gondviselés által neki szánt gyümöl­csöt, és a „Nem látsz egyenetlenséget a könyörületes teremtésében”[74] ragyogása árassza szerte sugarait a földön.
9. Most van itt az ideje, ó, ti, az Úr szerettei, a lelkes igyekezetnek. Küzdjetek és iparkodjatok. És mivel az Időtlen Szépség a vértanúság mezején állt védtelenül nappal és éjszaka, dolgozzunk mi is keményen, és halljuk meg és fontoljuk meg alaposan Isten tanácsait; dobjuk el életünket, és mondjunk le rövid és csekély számú napjainkról. Fordítsuk el pillantásunkat az e világ változatos formáiról alkotott üres képzel­gésektől, és szolgáljuk helyettük ezt a kimagasló célt, eme nagyszerű tervet. Ne vágjuk ki saját ábrándjaink miatt e fát, melyet a mennyei kegyelem keze ültetett; ne takarjuk el tévhiteink, önös érdekeink sötét felhőivel a dicsőséget, amely az Abhá Birodalomból sugárzik. Ne legyünk gátak, melyek elzárják a Min­den­ható Isten hullámzó óceánját. Ne akadályoz­zuk meg, hogy a Mindenek Felett Dicsőséges Szépség kertjéből fúvó tiszta, édes illatok messze szálljanak. Az újraegyesülés ezen napján ne zárjuk el a magasból alápatakzó áldások tavaszi záporát. Ne hagyjuk, hogy az Igazság Napjának ragyogása bármikor is elhomá­lyosodjék és eltűnjék. Ezek Isten intései, miként azok Szent Könyveiben, Irataiban, Tábláiban leírattak, hogy hirdessék tanácsait az őszintéknek.
10. Dicsőség légyen véletek, és Isten irgalma, és az Ő áldásai.

– 208 –

1. Ó, ti, a Szent Küszöb szolgálói! A Mennyei Gyülekezet diadalmas seregei felálltak és felsora­koztak a magasságbéli Birodalomban, készen állva és arra várva, hogy megsegítsék és győzelemre vezessék azt a vitéz lovast, aki bizakodva vágtat be paripáján a szolgálat küzdőterére. Jó annak a félelmet nem ismerő harcosnak, aki az igaz Tudás hatalmával felfegyver­kezve beront a csatatérre, szétveri a tudatlanság hadait és szétoszlatja a tévelygés seregeit, magasba emeli az Isteni Útmutatás Zászlaját, s megfújja a Győzelmi Harsonát. Az Úr igazságosságára! Dicsőséges diadalt arat ő és megszerzi az igazi győzelmet.

– 209 –

1. Ó, ti, az Áldott Szépség szolgái!… Nyilvánvaló, hogy a mai napon a láthatatlan világból érkező megerősítések mindazokat körülveszik, akik az isteni Üzenetet közvetítik. Ha a tanítás munkája elmaradna, ezek a megerősítések teljesen megszűnnének, mivel lehetetlen, hogy Isten szerettei segít­séget kapjanak, hacsak nem tanítanak.
2. A tanítást minden körülmények között tovább kell folytatni, de bölcsen. Ha a munka nem folytatódhat nyíltan, akkor tanítsanak négyszemközt, és így ébresszék meg a szellemiséget és a közösség­érzetet az emberek gyermekei között. Ha például a hívők mindegyike igaz barátjává lenne egy-egy nem­törődömnek, és tökéletes tisztességgel viselkedve köze­ledne ehhez a lélekhez, a legnagyobb kedves­séggel bánna vele, miközben maga példát mutatna a kapott isteni útmutatásokból, jó tulajdonságokból és viselkedési mintákból, és mindenkor Isten intéseivel összhangban cselekedne – biztos, hogy apránként sike­rülne megébresztenie ezt a korábban nemtörődöm embert, és tudatlanságát az igazság ismeretévé változ­tat­hatná.
3. A lelkek hajlamosak az elidegenedésre. Először ennek a megszüntetésére kell lépéseket tenni, mert csak akkor fog a Szó hatni. Ha egy hívő kedvességet mutat egy közömbös felé, és nagy szeretettel foko­zatosan rávezeti a Szent Ügy hitelességének a meg­értésére, hogy megismerhesse Isten hitének alapjait és azt, ami ebből adódik – az ilyen ember lelkileg biztosan át fog alakulni, kivéve azon ritkán előforduló személyeket, akik olyanok, mint a hamu, akiknek a szíve „olyan lett, mint a kő, vagy még keményebb”[75].
4. Ha a barátok mindegyike ily módon igyekezne egy lelket a helyes útra vezetni, a hívők száma minden évben megduplázódna; ez óvatossággal és bölcses­séggel megtehető, és semmiféle kár nem származna belőle.
5. Továbbá, a tanítóknak utazniuk kell, és ha az Üzenet nyílt terjesztése zavart okozna, akkor inkább ösztönözzék és képezzék a hívőket, lelkesítsék és gyönyörködtessék őket, örvendeztessék meg a szí­vüket, és ébresszék meg és frissítsék fel őket a szent­ség édes illataival.

– 210 –

1. Ó, ti, rózsák Isten szeretetének kertjében! Ó, ti, fénylő lámpások tudásának tárházában! Az Úr lágy szellői járjanak át benneteket, Isten Dicsősége világítsa be szívetek láthatárát. Ti vagytok a tudás mélységes tengerének hullámai, ti vagytok az egye­sült seregek a bizonyosság síkján, ti vagytok a csillagok Isten könyörületének egén, ti vagytok a kövek, amelyek megfutamítják a kárhozat népét, ti vagytok az isteni szánalom felhői az élet kertjei felett, ti vagytok Isten egy-ségének bősé­ges kegyelme, amely minden teremtett dolog lényegére kiárad.
2. E világ kiterített tábláján ti vagytok egyedül­valóságának versei, és a fenséges paloták tornyain ti vagytok az Úr lobogói. Lugasaiban ti vagytok a virágok és az illatos növények, a lélek rózsakertjében a panaszosan daloló fülemülék*. Ti vagytok a madarak, amelyek felszárnyalnak a tudás egébe, a királyi sólymok Isten öklén.
3. Miért vagytok hát lefojtottak, miért némák, miért ólmosan nehezek és tompák? Úgy kell felragyogno­tok, mint a villám, és olyan zúgást kell keltenetek, mint a hatalmas tenger. Mint a gyertya, úgy kell világítanotok, és mint Isten lágy szellője, úgy kell végigsimítanotok a világon. Úgy kell megillatosí­tanotok a levegőt a tudás népe számára, mint édes szellő a mennyei lugasokból, mint az Úr kertjeiből kelő pézsmaillatú szél, és úgy kell bevilágítanotok az emberiség szívét, mint az igaz Napból előtörő tündök­lő ragyogás. Mert ti vagytok az élettel teli szelek, ti vagytok a jázminillat az üdvözültek kertjeiből. Hozza­tok tehát életet a holtaknak, és ébresszétek meg a szendergőket. A világ sötétjében legyetek ragyogó lán­gok; a kárhozat homokjában legyetek az élet vizé­nek forrásai, legyetek az Úristen útmutatásai. Most van itt az ideje a szolgá­latnak, most van itt az ideje, hogy lángoljatok. Értsétek meg ennek az esélynek, ennek a kedvező helyzetnek az értékét – amely határ­talan kegyelem -, mielőtt kicsúszna a kezetekből.
4. Maroknyi napunk, gyorsan elsuhanó életünk hamarosan lepereg, és üres kézzel hanyatlunk alá abba az üregbe, amelyet azoknak ásnak, akik nem beszélnek többé; ezért kell szívünket a testet öltött Szépséghez kötnünk, és kapaszkodnunk a soha el nem szakadó mentőkötélbe. Fel kell öveznünk magunkat a szolgálatra, fel kell szítsuk a szeretet lángját, és el kell égnünk annak hevében. Meg kell oldanunk nyel­vünket, míg a széles világ szívét lángra nem lob­bantjuk, és az útmutatás fényes sugaraival el kell söpörjük az éjszaka seregeit, majd az Ő kedvéért életünket is oda kell dobjuk az áldozat mezején.
5. Így hát szórjuk szét minden nép között Isten felisme­résének féltőn óvott drágaköveit, és a nyelv határozott pengéjével és a tudás biztos nyilaival győz­zük le az önzés és szenvedély seregeit, és sies­sünk a vértanúság színhelyére, arra a helyre, ahol meg­halunk az Úrért. És ezután lobogó zász­lókkal és dobszóra meneteljünk be a Mindenek Felett Dicső birodalmába, és csatlakozzunk a mennybéli Gyülekezethez.
6. Jó azoknak, kik nagy dolgokat cselekszenek.

– 211 –

1. Ha a barátok nem törekednek az üzenet terjesz­tésére, akkor nem fognak illő módon megemlékezni Istenről, és nem látják meg az Abhá Királyságból alászálló segítség és meg­erősítés jeleit, sem nem értik meg az isteni misztériumokat. Ha azonban a tanító nyelve a tanítással foglalkozik, ez természet­szerűleg rá is serkentőleg hat, a Királyság isteni segítségét és bőségét vonzó mágnessé válik, és olyan lesz, mint a madár hajnalban, melyet magával ragad a saját éneke, trillázása és dallama.

– 212 –

1. Isten barátai az ilyen időkben kihasználják az alkalmat, megragadják a lehetőséget, előretörnek és elnyerik a jutalmat. Ha a feladatuk a jó magaviseletre és felvilágosításra korlátozódna, semmit nem érnének el. Nyíltan kell beszélniük, kifejteniük a bizonyíté­kokat, világos érveket kell felmutat­niuk, megcáfol­hatatlan következtetéseket kell levonniuk, hogy elfogadtasson a Valóság Napja megnyilvá­nulásának igazsága.

– 213 –

1. A hívek a tanítást minden körülmények között buzgón foly­tassák, mert ezen múlik az isteni megerősítés. Amennyiben egy bahá’í tartózkodik attól, hogy teljes mérték­ben, minden erejét össze­szedve és odaadással vegye ki részét a tanításból, akkor kétségkívül megfosztatik az Abhá Király­ság áldásaitól. Ugyanakkor ezt a tevékenységet bölcses­séggel kell ötvözni – nem olyannal, amely azt várja el az embertől, hogy csöndben maradjon és megfeled­kezzen egy ilyen kötelességről, hanem inkább olyan­nal, amely megköveteli tőle az isteni türelmet, szere­te­tet, kedvességet, béketűrést, jóságos jellemet és szent cselekedeteket. Röviden, bátorítsátok a baráto­kat egyenként is Isten Ügyének tanítására, és hívjátok fel a figyelmüket a bölcsességnek az Írások­ban emlí­tett ezen jelentésére, amely maga a Hit tanításának lényege – de mindezt a legnagyobb toleran­ciával tegyétek, hogy a barátok mennyei segítséget és isteni megerősítést nyerjenek.

– 214 –

1. Kövesd a te Urad útját, és ne szólj olyat, amit fül nem hallgathat, mert az ilyen beszéd olyan, mint a nehéz étel a kisgyermeknek. Bármilyen ízletes, válogatott és laktató is az, a szoptatós csecsemő szervezete meg nem emésztheti. Ezért hát, adassék mindenkinek, akinek joga van hozzá, az, ami az ő szabott része.
2. Nem minden, amit az ember tud, közölhető, nem is minden, amit közölni képes, tekinthető idő­sze­rűnek, és nem minden időszerű megnyilatkozás meg­felelő az azt hallgatók befogadóképessége szempont­jából. Ez a tömör bölcsesség, amelyet munkálkodásod során be kell tartanod. Ne feledkezz meg erről, ha minden körülmények között a tettek embere kívánsz maradni. Először állapítsd meg a kórt és azonosítsd a betegséget, majd ezután írd fel az orvosságot, hiszen ez a képzett orvos tökéletes eljárása.

– 215 –

1. Az egyetlen igaz Úr kegyelméből az a reményem, hogy képessé válsz arra, hogy Isten illatát szét­hinthesd a törzsek között. Ez rendkívül fontos….
2. Ha sikerül ezt a szolgálatot teljesítened, akkor kitűnsz, és te leszel a vezető ezen a területen.

– 216 –

1. Légy biztos, hogy a Szentlélek lehelete megoldja majd nyelved. Beszélj hát; nagy bátorsággal szólalj fel minden összejövetelen. Mielőtt beszélni kezdenél, először fordulj Bahá’u’lláh-hoz és kérd a Szentlélek megerősítését, majd nyisd szólásra ajkad és mondd azt, amit a szívednek sugalmaz; s tedd mindezt a leg­nagyobb bátorsággal, méltósággal és meg­győ­ző­dés­sel. Remélem, hogy összejöveteleitek napról napra növe­kedni fognak és felvirágoznak, és akik az igaz­ságot keresik, jól alátámasztott érveket és meg­győző bizonyítékokat hallanak majd ott. Szívvel-lélekkel veletek vagyok minden találkozón; legyetek biztosak ebben.

– 217 –

1. Amikor tanít, a tanítónak magának is teljesen láng­ra kell lobbannia, hogy beszéde, mint a tűz lángja, fejthesse ki hatását és elégethesse az önzés és a szenvedély fátylát. Szintúgy legyen a legteljesebb mértékben alázatos és szerény, hogy mások léphes­senek előre, továbbá teljesen feledkezzen el és tudo­mást se vegyen saját magáról, hogy a Magasságbéli Gyülekezet dallamával taníthasson – máskülönben tanításának nem lesz hatása.

– 218 –

1. Ó, ti, ‘Abdu’l-Bahá közeli és drága barátai!
2. Borítsátok illatárba keletet,
   És szórjatok ragyogást nyugatra,
   A bulgárnak sugárzó fényt vigyetek,
   S leheljetek életet a szlávba.
3. Egy évvel Bahá’u’lláh mennybemenetele után ezen vers hangzott el a Szövetség Középpontjának ajkáról. A Szövetség­szegők igen furcsának találták és kigúnyolták. Mégis – dicsértessék Isten -, a hatásai immár nyilvánvalóak, ereje megmutatkozik, jelen­tősége világos; mert Isten kegyelméből ma már kelet és nyugat is reszket az örömtől, és a szentség édes fuvallata pézsmaillattal hinti be az egész földet.
4. Az Áldott Szépség ezen ígéretet tette félre­érthetetlen módon Könyvében: „Bizony, Mi tirátok tekintünk dicsősé­günk birodalmából, és bárki is álljon ki Ügyünk diadaláért, megsegítjük Mi őt a magasság­béli Gyülekezet seregeivel és kedvelt angyalaink csapatával.”[76]
5. Miként mindenki számára nyilvánvaló, a meg­ígért segítség Istennek hála megérkezett, és olyan tisztán ragyog, mint a Nap az égen.
6. Ezért, ó, Isten barátai, kettőzzétek meg erőfeszít­éseiteket, feszítsétek meg minden idegszálatokat, mígnem győze­delmeskedtek az Időtlen Szépség, a Testet Öltött Fény iránti szolgaságotokban, és miattatok sugároznak majd messze vidékekig az Igazság Napcsillagának sugarai. Leheljétek bele a világ megkopott és elhasználódott testébe az élet friss leheletét, és minden vidék barázdájába vessetek szent magot. Álljatok ki, hogy ennek az Ügynek a bajno­kaivá legyetek; nyissátok meg ajkatok és tanítsatok. Legyetek vezérlő lámpás az élet találkozóhelyén, káp­rázatos csillagok e világ egén, legyetek a szellem madarai az egység kertjeiben, akik belső igazságokról és misztériumokról dalolnak.
7. Életetek minden lélegzetével munkálkodjatok e nagy­szerű Ügyben, és szenteljétek minden napotokat Bahá szolgálatának, hogy a végén biztonságban a veszteségtől és nélkülözéstől megörökölhessétek a felső birodalom felhal­mo­zott kincseit. Hiszen az ember napjai tele vannak veszéllyel, és még egy pillanatnyi életre sem számíthat bizton; ám az emberek, akik olyanok, mint a tévhitek remegő délibábjai, mégis azt mondogatják maguknak, hogy végül elérik majd a csúcsokat. Jaj nekik! Az elmúlt idők emberei is ilyen ábrándokat dédelgettek, míg egy hullám át nem csapott fölöttük és vissza nem tértek a porba, és akkor ott találták magukat kirekesztve és reményvesztetten – valamennyien, kivéve azon lelkeket, akik megszabadultak az énjüktől és eldobták életüket Isten ösvényén. Az ő fényes csillaguk felragyogott az örök dicsőség egén, és a régi korokból ránk hagyományozott emlékek bizonyítják, amit mondok.
8. Ezért ne pihenjetek hát se nappal, se éjjel, és ne keressétek a kényelmet. Hirdessétek a szolgaság titkait, kövessétek a szolgálat ösvényét, amíg nem részesültök az Isten birodal­maiból érkező megígért segítségben és megerősítésben.
9. Ó, barátaim! Fekete felhők borították be az egész földet, és a gyűlölet és a rosszindulat, a kegyetlenség, az agresszió és a tisztátalanság sötétje messze és távol elborít mindent. Az emberek egytől egyig nemtörő­döm kábulatban élik le életüket, és a legfőbb erénynek a ragadozó természetet és a vérszomjat tartják. Az emberiség tömegéből Isten kiválasztotta a bará­tokat, és megtisztelte őket iránymutatásával és határtalan kegyel­mével. A célja az, hogy mi mindannyian teljes szívünk­ből arra törekedjünk, hogy felajánljuk ma­gunkat, másokat az Ő útjára vezessünk, és nemesítsük az emberek lelkét – amíg ezen őrjöngő vadak gazel­lákká nem változnak az egység rétjein, ezen farkasok Isten bárányaivá, és e brutális teremt­mények angyali seregekké; amíg a gyűlölet tüze ki nem alszik, és a Szentély védett völgyéből előtörő láng szét nem szór­ja ragyogását; amíg a zsarnok trágyadombjának bűzös szaga el nem oszlik, és át nem adja helyét a tiszta, édes illatoknak, melyek a hit és bizalom rózsaágyásaiból áradnak. Azon a napon a gyenge felfogóképességűek az isteni, Egyetemes Elme bőséges adományaiból merítenek majd, és kiknek élete csupa utálatosság, keresni fogják e tisztító, szent leheleteket.
10. De nagy szükség van lelkekre, akik megtestesítik ezen adományokat, nagy szükség van földmívesekre, akik megmű­velik ezen földeket, kertészekre, akik kertészkednek ezen kertek­ben, nagy szükség van halakra, akik úsznak ezen tenger­ben, csillagokra, akik ragyognak ezen az égbolton. E betegeket lelki orvosoknak kell ellátniuk, eme elveszetteknek szelíd lelki veze­tők­re van szükségük – hogy az ilyen lelkektől az elveszet­tek megkapják a részüket és a nélkülözők a porciójukat, a szegények mérhetetlen gazdagságot fedezzenek fel bennük, és a keresők elvitathatatlan bizonyítékokat halljanak tőlük.
11. Ó, Uram, Védelmezőm, Veszélyben Segítőm! Szerényen könyörgöm Hozzád, betegen járulok Eléd gyógyulni, aláza­tosan szólok Hozzád nyelvemmel, lelkemmel, szellememmel:
12. Ó, Isten, én Istenem! Az éjszaka homálya zuhant minden vidékre, és az egész földre sűrű felhők borulnak. A világ népei hiábavaló káprázatok fekete mélységeibe süllyednek, míg zsarnokaik kegyet­lenségben és gyűlöletben kéjelegnek. Nem látok mást, csak a legmélyebb mélységből előtörő perzselő tüzek vakító fényét, nem hallok mást, csak a mennydörgő üvöltést, amely ezer meg ezer tüzes fegyverből har­sog, miköz­ben minden ország hangosan kiált a maga titkos nyelvén: „Gazdagságom nem ér semmit, és uralmam odaveszett!”
13. Ó, Uram, kialudtak az útmutatás lámpásai. A szenvedély lángjai egyre magasabbra csapnak, és a rosszindulat egyre jobban elhatalmasodik a világon. A rosszakarat és a gyűlölet beborította az egész földkerekséget, és nem találok más lelkeket, csak a Te elnyomott kis csapatodat, akik ezt a kiáltást hallatják:
14. Siessetek szeretni! Siessetek bízni! Siessetek adni! Jertek az útmutatáshoz!
15. Jertek a harmóniáért! Hogy meglássátok e Nap Csil­lagát! Jertek ide kedvességért, meg­könnyebbülésért! Jertek ide barátságért és békéért!
16. Jertek, és vessétek el haragotok fegyvereit, míg az egység nem győzedelmeskedik! Jertek, és az Úr igaz ösvényén segítse mindenki a másikat.
17. Bizony, nagy örömmel, szívvel és lélekkel ajánlják fel magukat a Te elnyomottjaid az egész emberiségért minden országban. Látod őket, Uram, amint sírnak néped könnyei felett, siratják gyerme­keid bánatát, együttérzőek az emberi­séggel, és szen­ved­nek a szerencsétlenségek miatt, melyek a föld összes lakóját sújtják.
18. Ó, Uram, adj nékik győzelmet, hogy annak szárnyain felszárnyalhassanak az üdvösség felé, erősítsd meg karjukat néped szolgálatában, és hátukat a Szentséged Küszöbe előtti szolgaságban.
19. Bizony, Te vagy a Nagylelkű, bizony, Te vagy az Irgalmas! Nincsen más Isten, csak Te, az Elnéző, a Könyörülő, az Időtlen Úr!

– 219 –

1. Ó, ti, a Királyság fiai és leányai! Megkaptuk leveleteket, melyet bizton az ég ihletett. Tartalma nagyon örvendetes volt, érzései sugárzó szívekből fakadtak.
2. A londoni hívők valóban szilárdak és igazak, elszántak, állhatatosak a szolgálatban; nem lankadnak a próbák közepette, és az idő múlásával sem lankad tüzük; bahá’í-ok. Mennyeiek ők, fény tölti be őket, Istentől valók. Minden kétséget kizáróan ők lesznek azok, akik miatt Isten Szava magasra emeltetik és az emberi világ egysége előmozdíttatik, Isten tanításai hirdettetnek, és az emberi faj minden tagjának egyenlősége messze és közel terjesztetik.
3. Könnyű megközelíteni a Mennyek Királyságát, de nehéz szilárdan és rendíthetetlenül megállni benne, mert a próbák kemények és nehéz elviselni őket. Az angolok az­on­ban minden körülmények között állhata­tosak maradnak, és nem botlanak meg a baj első jelé­re. Nem változékonyak, nem játszadoznak tisztesség­telenül valamilyen tervvel, hogy aztán hamarosan fel is adják azt. Nem hagy alább valamilyen jelentéktelen okból a lelkesedésük és buzgóságuk, nem fogy el az érdeklődésük. Nem, hanem állhatatosak, sziklaszi­lárdak és rendíthetetlenek mindenben, amit tesznek.
4. Bár nyugati földeken laktok, mégis, Istennek hála, meghallottátok az Ő keletről érkező hívását, és Mózeshez hasonlóan az Ázsiai Fában gyújtott tűznél melengettétek kezetek. Megtaláltátok az igaz utat, kigyúltatok, mint a lámpá­sok, és beléptetek Isten Királyságába. És most felemel­kedtetek, hálából ezekért az áldásokért, és Isten segítségét kéritek a föld minden népe számára, hogy az ő szemük is megláthassa az Abhá Birodalom ragyogását, és szívük tükörként verje vissza az Igazság Napjának fénylő sugarait.
5. Reményeim szerint a Szentlélek lehelete úgy árad majd be a szívetekbe, hogy a nyelvetek feltárja a titkokat, és elmagyarázza és értelmezi a Szent Könyvek belső jelentéseit; hogy a barátok orvosokká válnak, és a mennyei Tanítások hatékony gyógyszere által meggyógyítják a világ testét régóta sújtó betegségeket; hogy a vakokat látóvá teszik, a süketeket hallóvá, a halottakat életre keltik; hogy megébresztik azokat, akik mélyen alszanak.
6. Legyetek biztosak benne: a Szentlélek megerő­sítései alá fognak szállni rátok, és az Abhá Királyság seregei meg fogják hozni néktek a győzelmet.

– 220 –

1. Az egész emberiség Ura ezt az emberi birodalmat Édenkertté, földi paradicsommá formálta. Ha, amint ez szük­séges, megtalálja az utat a harmóniához és a békéhez, a szere­tet­hez és a kölcsönös bizalomhoz, akkor az üdvösség igazi lakhelyévé, a sokféle áldás és végtelen gyönyörűségek honává válik. Ott fog majd feltárulni az emberi nem kiváló­sága, ott fognak az Igazság Napjának sugarai mindenkire ráragyogni.
2. Emlékezzetek, hogy Ádám és a többiek egykor együtt lakoztak az Édenkertben. Mikor azonban vita tört ki Ádám és Sátán között, egytől egyig azonnal száműzték őket onnan, és ez figyelmeztetésként szolgált az emberi faj számára, hogy jelezze: a viszálykodás – akár még az ördöggel is – keserves veszteséghez vezet. Ezért tanítja Isten megvilá­gosodott korunkban, hogy a konfliktusok és viták nem megengedettek, még magával Sátánnal sem.
3. Kegyelmes Isten! Milyen figyelmetlen az ember, még egy ilyen leckével az orra előtt is! Sőt, azt látjuk, hogy a világa pólustól pólusig háborúban áll. Hábo­rúz­nak egymással a vallások; háborúznak a nemzetek; háborúznak a népek; háborúznak az uralkodók. Mi­cso­da örvendetes változás lenne, ha e fekete felhők eloszlanának a világ egéről, hogy a valóság fénye árassza el azt! Bárcsak örökre leülepedne e folytonos harc és gyilkolás sötét pora, és Isten szerető jóságának a béke forrásából fakadó édes szellői susognának fölötte. Akkor ez a világ egy másik világgá válna, és a föld az ő Urának fényében ragyogna.
4. Ha van remény, akkor az kizárólag Isten nagylelkű­ségé­ben található: hogy eljő az Ő erősítő kegyelme, a küzdelem és viszály megszűnik, és a vértől csepegő acél suhintásának égő fájdalma a barátság, a tisztesség és a bizalom mézharmatává lényegül. Mily édes lenne az a nap a szájban, mily pézsmaillatú lenne annak illata!
5. Adja Isten, hogy az új év az új béke ígéretét hozza. Tegye képessé e tiszteletreméltó gyülekezetet tisztességes szerződés és igazságos szövetség köté­sére, hogy örökké áldottak legyetek, az idők még meg nem született végezetéig.

[A The Christian Commonwealth olvasóihoz, 1913. január 1.]

– 221 –

1. Ó, ti, kik szilárdak vagytok a Szövetségben! A zarándok mindnyájatokat néven nevezett, és minden­ki számára külön levelet kért, de az Isten szeretetének vadonában vándorló eme vándort ezer gond és aggodalom akadályozza a levélírásban; és minthogy a föld keleti és nyugati sarkaiból levelek egyre nagyobb áradata zúdul reá, lehetetlen lenne külön-külön levelet írni, ezért ezt az egyet küldjük mindőtöknek, hogy miként a lepecsételt bor, megörvendeztesse lelketek, és megmelengesse szívetek.
2. Ó, állhatatos szerettek! Isten kegyelme tavaszi esőként zuhog alá az emberiségre, és a testet öltött Fény sugarai e földet a menny irigységének tárgyává tették. De jaj, a vakok megfosztatnak e bőségtől, a nemtörődömök elzáratnak tőle, az eltikkadtak felad­ják a reményt, az elfonnyadtak halódnak – így hát, miként az áradó vizek, a kegyelem ezen végtelen áradata is visszavonul eredetforrásához egy rejtett ten­ger­ben. Csak néhányan részesülnek e kegyelemből, és veszik ki részüket belőle. Ezért helyezzük bizodal­munk abba, amit a Szeretett erős karja csak létre­hozhat.
3. Bizakodunk, hogy mikor eljő az idő, a szunnya­dozók majd megébrednek, a nemtörődömök figyelni kezdenek, és kik most kizárattak, beavatást nyernek a misztériumokba. A barátoknak most szívükből és lel­kükből dolgozniuk kell, és hatalmas erőfeszítést kell tegyenek, mígnem a széthúzás bástyái ledőlnek, és az emberiség egy-ségének dicső pompája mindenkit elvezet az egységhez.
4. Ma a legfontosabb szükség az egység és har­mónia az Úr szerettei között, mert mindőjüknek egy szívük és egy lelkük kell legyen, és amennyire csak tudják, egységben kell ellenállniuk a világ minden népe ellenségességének; véget kell vessenek az összes nemzet és vallás szellemi sötétségből eredő előíté­leteinek, és tudatniuk kell az emberi faj minden tagjá­val, hogy ők mind egy ág levelei, egy gally gyümöl­csei.
5. Amíg azonban a barátok nem alkotják meg a tökéletes egységet maguk között, miként bátorít­hatnának másokat harmóniára és békére?

A lélek, mely maga nem kelt életre,
Hogy mást megéleszt, remélheti-e?

6. Gondolkodjatok el az emberen kívüli más létfor­mákról, és tekintsétek ezeket intésnek: a szétfoszló felhők nem teremh­etik meg az eső ajándékát, és hama­rosan feloszlanak; a birka­nyáj, ha szétzavarják, a farkas prédájává lesz, és a madarak, melyek egyedül repülnek, gyorsan a sólyom karmai közé kerülnek. Mily nagyobb bizonysága lehetne, hogy az egység virágzó élethez vezet, míg a viszály és a másoktól való elhúzódás csak nyomorúságot eredményezhet – mert ezek a keserű kiábrándultsághoz és romláshoz bizton vezető utak.
7. Isten szent Megnyilvánulásai azért küldettek le, hogy láthatóvá tegyék az emberiség egy-ségét. Ezen okból tűrtek el számtalan csapást és nyomorúságot, hogy a különböző népekből egy közösség gyűljék össze Isten Szavának árnyékában, egyként éljen, és örvendve és kegyesen mutassa fel a földön az emberiség egységét. Ezért a barátok vágya az kell legyen, hogy összehozzák és egyesítsék az összes népet, hogy mindenki mélyen kortyolhasson e tiszta borból a kupából, melyben „a kevert víz kámforral fűszerezett”[77]. Formálják az eltérő nemzetségeket eggyé, és vegyék rá a föld ellenséges és egymást gyilkoló rokonait, hogy ehelyett szeressék egymást. Szabadítsák meg az érzéki vágyak rabjait béklyóiktól, és avassák be a kizártakat a misztériumok titkaiba. A megfosztottaknak adjanak részt e napok áldásaiból; vezessék el azt, ki részt nem kapott, a kimeríthetetlen kincsestárhoz. E kegy a Láthatatlan Királyságból eredő szavak, viselkedés és tettek által jöhet létre; ezek hiányában meg nem valósulhat.
8. Eme áldások biztosítékai Isten megerősítései; e nagyszerű ajándékokat az Ő szent bősége ruházza mindenkire. Isten barátait a magasságbéli Királyság támogatja, és a legnagyobb vezérlet összesereglett seregein át vívják ki győzelmeiket. És így számukra minden nehézség kisimul, és minden probléma a legkönnyebben megoldódik.
9. Figyeljétek meg, milyen könnyen kezelhetők a család ügyei, ha az egységes; milyen haladást érnek el annak tagjai, milyen jól boldogulnak a világban. Kap­csolataik rendezettek, kényelmet és nyugalmat élvez­nek, biztonságban vannak, a helyzetük szilárd, min­den­ki irigyli őket. Az ilyen család minden nappal erő­síti társadalmi állását és tartós jó hírnevét. Ha egy ki­csit kibővítjük az egység hatókörét egy falu lakóira, akik igyekeznek szeretetben és egységben élni, akik érint­keznek egymással és kedvesek egymáshoz, mily nagy előre­haladást fognak elérni, milyen bizton­ság­ban és védelem­ben lesznek! Ezután bővítsük a kört to­vább, és vegyük egy város összes lakóját. Amennyi­ben egymáshoz az egység leg­erő­sebb köte­lékeivel kötődnek, mekkora haladást fognak fel­muta­tni már rövid idő alatt is, és milyen erőt fognak gyakorolni! Ha még tovább tágítjuk az egység körét, azaz ha egy egész ország lakói válnak békés szívűekké, és szívvel-lélekkel arra töreked­nek, hogy együttműködjenek és egység­ben éljenek, és ha kedvesek és barátságosak lesznek egymás­hoz, akkor ennek az országnak maradandó örömben és tartós dicsőségben lesz része. Béke fog ott honolni, és bőség, és nagy gazdagság.
10. Nézzétek hát: Ha minden klán, törzs, közösség, minden nemzet, ország és terület a földön össze­gyülekezne az emberi­ség egy-ségének egyszínű sát­rában, és az Igazság Napjának vakító fényében meg­hir­detnék az ember egyetemességét; ha arra késztet­nének minden nemzetet és hitet, hogy tárják ki egymás felé karjaikat, alapítsanak egy Világtanácsot, és kezd­jék el a társadalom tagjait erős, kölcsönös köte­lékkel egymás­hoz kötni, akkor vajon mi történne? Nem kétséges, hogy az isteni Imádott teljes rabul ejtő szépségében és dicsőségében megjelenne az össze­gyülekezett világ előtt, és Vele együtt a mennyei megerősítések és emberi áldások és ajándékok nagy sokasága.
11. Ezért hát, ó, ti, az Úr szerettei, szánjátok el magatokat és tegyetek meg mindent, hogy egyek legyetek, és mindenki békében éljen a másikkal. Mert ti mind egy óceán cseppjei, egy fa levelei, egy kagyló gyöngyei és ugyanazon kert virágai és édes fűszerei vagytok. És miután ezt eléritek, igyekezzetek más vallások követőinek a szívét is egyesíteni.
12. Egymásért akár még az életeteket is fel kell áldozzátok. Minden ember felé végtelenül kedvesek kell legyetek. Ne nevezzetek senkit idegennek, ne gondoljátok bárkiről, hogy az ellenségetek. Visel­kedjetek úgy, mintha minden ember közeli rokonotok és megbecsült barátotok lenne. Cselekedjetek úgy, hogy e tünékeny világ ragyogóvá váljon, és e gyászos porhalom az öröm palotájává. Ez ‘Abdu’l-Bahá, e boldogtalan szolga tanácsa.

– 222 –

1. Ó, ti hontalanok és vándorok Isten Ösvényén! A jólét, elégedettség és szabadság, bármennyire kívá­natosak is az emberi szív örömére és szolgálják is azt, mégsem veteked­hetnek a hontalanság próbáival és a viszontagságokkal Isten ösvényén. Mert az ilyen száműzetés isteni kegyek áldásával jár, és biztosan követi a Gondviselés irgalma. Az otthon nyu­godt öröme és a gondtalan szabadság édessége elenyész­nek, míg a hontalanság áldása örökké tart, és messze­menő ered­ményei nyilvánvalóvá fognak válni.
2. A Mindenek Felett Dicső bőséges ajándékai azért váltak nyilvánvalóvá, mert Ábrahám elvándorolt szülőföldjéről, és Kánaán legragyogóbb csillagának lenyugvása tárta fel az emberek szeme előtt József ragyogását. Mózes, a Sínai Prófétájának menekülése mutatta meg az Úr égő Tüzének Lángját, és Jézus felemelkedése lehelte a Szentlélek leheletét a világba. Mohamed, Isten Szerettének távozása szülő­városából vált az okává Isten Szent Szava felmagasztalásának, és a Szentséges Szépség [Bahá’u’lláh] száműzetése vezetett oda, hogy isteni Kinyilatkoztatásának fénye szétterjedjen a világ minden táján.
3. Figyelmezzetek jól, kik belső látással bírtok!

– 223 –

1. Ó, ti, a Királyság fiai és leányai! Leveleteket megkaptuk. Tartalmából láttuk, hogy – Istennek hála – szívetek a legnagyobb tisztasággal ékes, és lelketek az Úr örömhírének örvend. Az emberek tömegei az énnel és a világi vágyakkal vannak elfoglalva, ez alsó világ óceánjába merülnek, és a természet világának foglyai, kivéve azon lelkeket, kik megszabadíttattak az anyagi világ láncaitól és bilincseitől, és gyorsan szár­nyaló madarakként e határtalan birodalomban suhannak tova. Ők azok, akik felébredtek és éberek, akik visszariadnak a természet világának zavaros sötétjétől, és legmagasabb vágyuk akörül forog, hogy az emberek között megszűnhessék a létért folytatott harc, elősugározhasson a lelkiség és a magasságbéli birodalom szeretete, a népek egymás felé a leg­nagyobb kedvességet mutassák, a vallások között ben­ső­séges és szoros kapcsolat alakuljon ki, és az ön­feláldozás ideája váljon gyakorlattá. Ekkor lényegül majd át az emberiség világa Isten Királyságává.
2. Ó, barátok, tegyetek erőfeszítést! Minden kiadás bevételt igényel. A világban ma mindenki állandóan csak költ, mert a háború semmi egyéb, mint az emberek és a vagyon felemésztése. Legalább nyere­ség­megosztásban állapodjatok meg az emberi világ javára, így részben visszapótolandó ezt a veszteséget. [S akkor] az isteni megerősítéseken keresztül tán segítséget kaphattok a szeretet és egyetértés hirde­téséhez az emberek között, hogy az ellenségeskedés helyébe a szeretetet állíthassátok, az egyetemes hábo­rút egyetemes békévé változtathassátok, és a veszte­séget és gyűlölködést pedig nyereségbe és szeretetbe fordíthassátok. Ez a vágy a Királyság erején keresztül válik majd valóra.

– 224 –

1. Ó, Isten szolgája! Leveledet megkaptuk. Tartal­ma magasz­tos és emelkedett volt, célja magasbatörő és távolra látó. Az emberiség világán nagyot kell javítani, mert az anyagi világ őserdeje ez, ahol gyümölcs nélküli fák virulnak, és haszon­talan gyo­mok tenyésznek. Ha egyáltalán van ott gyümölcs­termő fa, a gyümölcstelenek beárnyékolják, és ha virág nő ebben az őserdőben, rejtve és bújva teszi. Az emberiség világának szakértő kertészekre van szük­sége, akik ezeket az erdőket kellemes rózsakertekké alakítják, a meddő fák helyett gyümölcsöt érlelőket ültetnek, és a szükségtelen gyomok helyébe rózsákat és illatos fűszernövényeket plántál­nak. Így a tevékeny lelkek és éber emberek sem nappal, sem éjszaka nem pihennek; arra törekednek, hogy szorosan kapcsolód­janak az isteni Királysághoz, és ezáltal a végtelen bőség megnyilvánulásaivá válhassanak, és ezen erdők eszményi kertészeivé. Így fog majd teljesen átalakulni az emberiség világa, és öltenek benne testet a kegyes ajándékok.

– 225 –

1. Ó, ti, az Abhá Királyság gyülekezete! Az emberiség boldogságának magaslatairól a siker és virágzás két hívása hallik, megébresztve a szunnya­dót, látást adva a vaknak, felrázva a nemtörődömöt, hallást ajándékozva a süketnek, megoldva a néma nyelvét, és új életre keltve a holtat.
2. Az egyik a civilizáció, az anyagi világ haladására való felhívás. Ez a jelenségek világára vonatkozik, az anyagi eredmények alapelveit lendíti elő, és az emberiség fizikai előrehaladását segíti. Ennek körébe tartoznak a törvények, előírások, művészetek és tudományok, melyeken keresztül az emberiség világa fejlődik; azon törvények és rendeletek, melyek magasztos ideálokból születnek és egészséges elmék alkotják meg őket, és melyek a bölcs és kulturált emberek erőfeszítéseinek eredményeként léptek be a lét arénájába a múltban, és az azt követő korokban. Ennek a felhívásnak a hirdetője és végrehajtó hatalma az igazságos kormányzás.
3. A másik Isten lélekfelkavaró felhívása, Kinek lelki tanításai az emberiség világában honoló örök dicsőség, boldogság és felvilágosultság biztosítékai, s mely okán az irgalom tulajdonságai nyilvánulnak meg az emberi világban, és a következő életben is.
4. E második felhívás az Úr utasításaira és felszólításaira, valamint az erkölcs birodalmába tartozó intésekre és önzetlen érzelmekre alapozódik, melyek sugárzó fényként árasztják el és világítják be az emberiség valóságát. Átható ereje Isten Szava.
5. Ha azonban az anyagi eredményeket, fizikai teljesít­ményeket és emberi erényeket nem erősítik meg lelki tökéletességgel, szellemileg sugárzó tulaj­donságokkal és az irgalom jellemzőivel, nem születik ezekből gyümölcs vagy hatás, és az emberiség világának boldogsága sem elérhető, bár ez a végső cél. Mert ugyan az egyik oldalon az anyagi eredmények és a fizikai világ fejlődése létrehozza a virágzást, mely megcélzott szándékaiban nagyszerűen megtestesíti magát, a másik oldalon azonban veszélyek, súlyos csapások és erőszakos felfordulás közeledhetnek.
6. Következésképpen, mikor végigtekintesz a ki­rály­ságok, városok és falvak rendezett során, azok von­zó fizikai díszein, friss természeti erőforrásain, használati tárgyaik kifino­mult­ságán, az utazás könnyű­­ségén, a természet világáról rendel­kezésre álló tudás mennyi­ségén, a nagyszerű találmányokon, a hatal­mas vállalkozásokon, a nemes felfedezéséken és a tudományos kutatásokon, arra juthatsz, hogy az emberi világ boldogságát és haladását a civilizáció határozza meg. De ha a szemedet a romboló és ördögi gépek felfedezése, a pusztítás erőinek kifejlesztése és a pokoli eszközök feltalálása felé fordítod, melyek gyökerestől tépik ki az élet fáját, egyértel­művé és nyilvánvalóvá válik számodra, hogy a civilizáció barbársággal párosul. A haladás és a vadság kéz a kézben jár, hacsak az anyagi civilizációt nem támasztja alá az Isteni Vezérlet, a Mindenek Felett Könyörületes kinyilatkoztatásai és az isteni erények, és nem erősíti meg a lelki magaviselet, a Királyság ideáljai és a Hatalom Birodalmának kiáradásai.
7. Nézd, hogy a világ legelőrehaladottabb és legcivilizáltabb országai robbanóanyag-raktárakká váltak, hogy a földgolyó kontinenseit óriási katonai táborokká és csatamezőkké alakították, hogy a világ népei felfegyverzett nemzetekké formálták át magu­kat, és a világ kormányai azon versenyez­nek, hogy ki fog előbb a mészárlás és vérontás mezejére lépni, az emberiséget kitéve a legnagyobb fokú szenvedésnek.
8. Ezért ezt a civilizációt és anyagi haladást a Legnagyobb Vezérlettel kell vegyíteni, és így ez alsó világ a Királyság adományai megjelenésének színhe­lyé­vé válhat, és a fizikai eredmények a Könyörületes ragyogásával egyesülhetnek. Mindezt pedig azért, hogy az ember világának szépsége és tökéletessége a legnagyobb kegyelemben és tündöklésben váljék lát­hatóvá és öltsön testet mindenekelőtt. Így mutat­kozik meg majd az örökkön tartó dicsőség és boldog­ság.
9. Istennek hála, a civilizáció hívása egymást követő századokon és korokon át hangzott, az embe­riség világa napról napra előrehaladt, különféle orszá­gok fejlődtek ugrásszerűen, és egyre több hasznos anyagi változás következett be, mígnem a létezés világa szert tett arra az egyetemes képességre, hogy képes legyen befogadni a lelki tanításokat, és figyel­mezzen az Isteni Hívásra. A csecsszopó külön­féle testi állomásokon megy keresztül, minden alka­lom­mal növekedve és fejlődve, mígnem teste eléri az érettség korát. Miután ide elérkezett, meg­szerzi a képességet, hogy szellemi és értelmi tökéletes­ségeket nyilvánítson meg. Láthatóvá válik benne a megértés, intelligencia és tudás fénye, és kibontakoznak lel­ké­nek képességei. Hasonlóképpen, az esetleges világban az emberi faj is átesett egymást követő fizikai változásokon, és lassan haladva hágott fel a civilizáció létráján, a legdicsőbb formában megvalósítva magá­ban a csodákat, kiválóságokat és ajándé­kokat, melyekkel embersége felruházta, míg­nem el nem nyerte a képességet, hogy kifejezze a lelki tökéletes­ségek és isteni ideálok ragyogását, és képessé vált Isten hívásának a meghal­lására. És végül felhangzott a Királyság hívása, kinyilatkoz­tattak a szellemi erények és tökéletességek, felkelt az Igazság Napja, és a Legnagyobb Békét, az emberiség világának egy-ségét és az emberek egyetemességét hirdették. Reméljük, hogy ezen sugarak fénye egyre erősebbé válik, és az eszményi erények egyre ragyogóbbá, és így el lehet majd érni ezen egyetemes emberi folyamat célját, és Isten szeretete a legnagyobb kegyelemben és szépségben jelenik meg, és kápráztatja el a szíveket.
10. Ó, Isten szerettei! Tudjátok, hogy az emberiség boldog­sága bizony az emberi faj egységén és összehangolódásán múlik, és a szellemi és anyagi fejlődés feltétele az összes ember közötti szeretet és barátság. Nézzétek az élőlényeket, nevezetesen azo­kat, melyek a földön járnak és melyek repülnek, melyek legelnek és melyek húst esznek. A ragado­zók között minden faj külön él, nemzetsége többi fajától távol, a másikkal szemben ellenséges, és mikor talál­koznak, azonnal egymásnak esnek, vért ontanak, fogukat vicsorítják, és kinyújtják karmaikat. Így viselkednek az ádáz vadak és a vérszomjas farkasok, a ragadozók, amelyek egyedül élnek és az életükért küzdenek. De a békés, jó természetű és gyengéd állatok, lettlégyenek bár repülő vagy legelő fajok, tökéletes kapcsolatban érintkeznek egymással, csor­dá­ik­ban és rajaikban egységesen, és életüket öröm­ben, boldogságban és megelége­dett­ségben élik. Ilye­nek a madarak, melyek megelégednek néhány maggal és hálásak értük, tökéletes boldogságban élnek, és gazdag és dallamos éneket hallatnak, miközben a rétek, síkságok, dombok és hegyek fölött lebegnek. Hasonló­képpen a legelő állatok, mint a juh, az antilop és a gazella a legnagyobb barátságban, közelségben és egységben közle­kednek egymással, miközben a síkságaikon és a prériken a legnagyobb megelége­dettségben élnek. De a kutyák, farkasok, tigrisek, hiénák és egyéb ragadozó állatok idegen­ként tekin­tenek egymásra, amint egyedül vadásznak vagy kóbo­rolnak. A mező állatai és a lég madarai akkor sem marad­nak távol egymástól vagy zaklatják a másikat, ha a közös legelőiken vagy pihenőhelyeiken találkoz­nak, hanem barátságo­san elfogadják a többieket, ellen­tétben a vérszomjas ragadozókkal, amelyek azon­nal szétmarcangolják egymást, ha a másik a barlangjukba vagy vackukba hatol; igen, ha az egyik csak elhalad a másik lakhelye mellett, az azonnal kiront, hogy megtámadja, és ha lehet, meg is ölje.
11. Így hát tisztává és nyilvánvalóvá tétetett, hogy a szeretet és a vonzódás az állati királyságban is a gyengéd és tiszta természet és a dicséretreméltó jellem gyümölcse, míg a széthúzás és elszigeteltség a vadon vadállatainak a jellemzője.
12. A Mindenható nem teremtett az embernek karmokat és agyarakat, mint a vérszomjas állatoknak, hanem inkább a legkellemesebb jellemzőkkel alkotta meg az emberi formát, és a legtökéletesebb erények­kel ékesítette. E teremtés iránti tisztelet és e ruházat érdemessége ezért azt kívánja az embertől, hogy szeresse és vonzódjon a saját fajtájához, sőt minden élő teremtménnyel kapcsolatban igazságosan és méltányosan cselekedjen.
13. Hasonlóképpen, gondoljátok meg, hogy az emberiség jólétének, boldogságának, örömének és kényelmének a forrása a barátság és egyesülés, míg a széthúzás és viszály leginkább nehézséghez, megaláz­tatáshoz, nyugtalansághoz és kudarchoz vezet.
14. De ezerszer is jaj, hogy az ember elhanyagolja és nem is tud ezekről a tényekről, és naponta a vadállatok jellemzőivel parádézik. Íme, az egyik pillanatban dühöngő tigris, a követ­kezőben pedig lopakodó mérges vipera! Holott az ember által elért nemes eredmények azon minőségekben és tulajdon­ságokban rejteznek, amelyek kizárólag a Mennybéli Gyüleke­zet angyalainak a sajátjai. Így hát, ha az emberből dicséretre-méltó tulajdonságok és magasságbéli er­kölcs sugárzik, mennyei lénnyé változik, a Királyság angyalává, isteni valósággá, és égi kisugárzássá. A másik oldalon, ha háborúzik, vitatkozik vagy vért ont, hitványabb lesz, mint a legkegyet­lenebb vadállat, mert míg egy vérszomjas farkas egy bárányt fal fel egy éjszaka alatt, az ember százezer embert mészárol le a csatamezőn, a földet tetemeikkel borítja, és vérükkel gyúrja össze.
15. Röviden, az ember két természettel van felruház­va: az egyik az erkölcsi nemesség és értelmi tökéletes­ség felé hajlik, a másik a vadállati lealacsonyodás és a hús tökéletlenségei felé fordul. Ha beutazzátok a világ országait, az egyik oldalon romokat és rombo­lást láthattok, a másikon pedig a civilizáció és fejlődés jeleit. A pusztulás és a romok a háború, viszály és vita eredményei, míg az összes fejlődés és haladás az erény, együttműködés és egyetértés gyümölcsei.
16. Ha az ember beutazza Közép-Ázsia sivatagjait, láthatja, hogy hány, valamikor Párizshoz és London­hoz hasonlatos nagyszerű és virágzó város porlad ott most romként elhagyot­tan. A Kaspi-tengertől az Oxus folyóig* vad és kietlen puszta­ságok, sivatagok, vado­nok és völgyek húzódnak. Az orosz vasút két nap és két éjszaka alatt szeli át annak a pusztaságnak a romvárosait és lakatlan falvait. A múltban ama sík a leg­nagyszerűbb civilizációk gyümölcseivel volt ékes. A fejlődés és kifinomultság jelei voltak láthatók min­den­hol, a művésze­teket és tudományokat oltalmazták és bátorították, szakmák és iparágak virágoztak, a kereskedelem és mezőgaz­daság magas szintű haté­konyságot ért el, és az államigazgatás és állam­vezetés alapjai erős és szilárd alapokon nyugodtak. Az a hatalmas terület ma elsősorban turkomán törzseknek nyújt menedéket és védelmet, és vérszomjas vadálla­tok járják. A síkság ősi városai, mint Gurgan, Nissza, Abivard és Sahrisztán helyén – melyek valaha messze földön híresek voltak művé­sze­tük, tudományuk, kul­tú­rájuk és iparuk okán, és jól ismerték őket gazdag­ságuk, nagyszerűségük, virágzásuk és kiválóságuk miatt -, most pusztaság terül el, ahol csak a vadállatok üvöl­tése hallik, és vérszomjas farkasok kóborolnak kedvük szerint. Ezt a pusztulást és lehanyatlást a perzsák és a török népek közötti háborúskodás és széthúzás, összekülönbözés és ellentét okozta, akik különböztek vallásukban és szokásaik­ban. A vallási előítéletek olyannyira megkövültek, hogy a hitet­len vezetők áldásukat adták ártatlanok vérének ontására, épületek lerombolására és a családi tisztesség meg­szentség­telenítésére. És ez csupán egyetlen példa.
17. Következésképpen, ha a világ egyes részeiben utazol, arra kell juss, hogy minden haladás a társulás és együttműködés eredménye, míg a pusztulás az ellenségeskedésé és gyűlöleté. És mégis, az emberiség világa nem hallgat a figyelmeztetésre, és nem ébred meg a nemtörődömség álmából. Az ember még mindig különbségeket, vitákat és viszályokat gerjeszt, hogy a háborús gépezetet beindíthassa, és légióival a vérontás és mészárlás mezejére rohanhasson.
18. És ugyanígy gondold végig a felépülés és lebomlás, a lét és nemlét jelenségeit. Az esetleges világban minden teremtett dolog sok és különböző atomból épül fel, és léte ezek össze­kapcsolódásától függ. Más szóval, az isteni teremtő erőn keresz­tül végbemegy az egyszerű elemek egyesülése, és ebből az összekapcsolódásból egy meghatározott szervezet jön létre. Minden dolgok létezése ezen alapelven nyugszik. De ha a rend megbomlik, lebomlás indul meg és széthullás uralkodik el, akkor az a dolog megszűnik létezni. Vagyis a dolgok meg­semmi­sülését a lebomlás és széthullás okozza. Így hát, az elemek közötti vonzás és egyesülés az élet eszköze, a viszály, lebomlás és megosztottság pedig halált eredményez. Ezért az összetartó és vonzó erők minden dolgokban gyümölcsöző eredmé­nyekhez és hatásokhoz vezet­nek, a dolgok elidege­nülése pedig zavarhoz és meg­sem­mi­süléshez. A kapcsoló­dáson és vonzáson keresz­tül jön létre minden élő dolog, mint a növények, állatok és emberek, míg a megosztott­ság és viszály felbomlást és megsemmisülést eredményez.
19. Így hát az, ami az emberiség világában össze­kapcso­lódást, vonzódást és egységet eredményez az emberek fiai között, az az élet eszköze, és ami megosztottságot, taszítást és távolságot okoz, az pedig az emberiség halálához vezet.
20. És ha mezők és ültetvények mellett haladsz el, és látod, hogy a növények, virágok és édesen illatozó fűszernövények mily buján növekednek együtt, mi­lyen egység-mintát alkot­nak, ez annak a bizonyítéka, hogy az ültetvényt vagy kertet ügyes kertész gondoz­za. De ha elvadultnak és rendetlennek látod, abból arra következtetsz, hogy hiányzik a gondos gazda odafigyelése, és így gyomokat és konkolyt terem.
21. Nyilvánvaló hát: a barátság és kohézió a Valódi Tanító gondoskodását jelzi, a széthullás és szétválás pedig a vadság bizonyítéka, és az isteni nevelés hiánya.
22. Egy kritikus ellentmondhat ennek, mondván, hogy a népek, fajok, törzsek és közösségek a földön különböző és eltérő szokásokkal, habitussal, ízléssel, jellemmel, hajlammal és eszmékkel bírnak, hogy a véleményeik és gondolataik egymásnak ellent­mon­danak, és ezért miként is mutatkozhatna meg valódi egység, és létezhetne az emberi lelkek között tökéletes harmónia?
23. Erre azt válaszoljuk, hogy kétféle különbség van. Az egyik a megsemmisítés okozója, és olyan, mint az ellenszenv a háborúskodó nemzetek és harcoló törzsek között, akik egymás elpusztítására, családjaik szétszakítására törekszenek, megfosztva egymást a nyugalomtól és kényelemtől, és elszabadítva a mészárlást. A másik, mely a sokféleség jele, a tökéle­tesség lényege, és ez teszi lehetővé, hogy a Mindenek Felett Dicsőséges Úr áldásai megjelenhessenek.
24. Nézd a kert virágait: Bár különbözőek, fajtájukat, színüket, formájukat és alakjukat illetően, mégis, minthogy ugyanazon forrás öntözi, ugyanazon szellő frissíti és ugyanannak a Napnak a sugarai éltetik őket, ez a különféleség csak növeli bájukat és kiemeli szép­ségüket. Amikor Isten Szavának egyesítő ereje és át­ható befolyása érvényesül, akkor a különböző szoká­sok, viselkedések, habitusok, eszmék, véle­mé­nyek és hajlamok csak gazdagítják az emberi világot. Ez a sokféleség, ez a különbözőség hasonlít az emberi test végtagjainak és szerveinek természet alkotta eltérésé­hez és sokszínűségéhez, mert mindegyik hozzájárul az egész szépségéhez, hatékonyságához és tökéletes­ségéhez. Amikor a különböző végtagok és szervek a független emberi lélek befolyása alá kerül­nek, és a lélek ereje áthatja a test minden részét, és az ereket és a vénákat, akkor a különbözőség megerősíti a har­móniát, a különféleség növeli a szeretetet, és a sok­színűség a legnagyobb hajtóereje az együtt­műkö­désnek.
25. Mily kellemetlen látvány lenne, ha a kertben az összes virág és növény, a levelek, bimbók, gyümöl­csök, ágak és fák ugyanolyan színűek és formájúak lennének! A különböző árnyalatok, formák és alakok gazdagítják és díszítik a kertet és növelik a hatását. Hasonlóképpen, ha a gondolatok, vér­mérséklet és jellem különböző árnyalatai egy központi irányí­tás ereje és befolyása alatt találkoznak, akkor tárul fel és válik nyilvánvalóvá az emberi tökéletesség szépsége és dicsősége. Semmi más, csakis Isten Szavának mennyei ereje – mely a dolgok valóságát uralja és azok fölött áll – képes az emberek gyermekeinek eltérő gondolatait, érzéseit, eszméit és meg­győző­déseit összhangba hozni. Ez bizony a minden dolgokat átható erő, mely a lelkeket mozgatja és az emberi világban mindent összeköt és szabályoz.
26. Istennek hála, Szavának ragyogása mára bera­gyo­gott már minden láthatárt, és lelkek gyülekeztek össze minden szek­tából, fajból, törzsből, nemzetből és közösségből a Szó fényé­ben, együtt, egységesen és egymással teljes harmóniában egyetértve. Ó, mily sok találkozót tartanak, melyeket a külön­féle fajokból és szektákból jövő lelkek ékesítenek! Bárki, aki részt vesz, csodálattal tekint erre, és azt hiheti, hogy ezek a lelkek egy országból, egy nemzetiségből, egy közös­ségből származnak, közös a gondolatuk, a hitük és vélemé­nyük, holott az egyik amerikai, a másik afrikai, az egyik Ázsiából jön, a másik Európából, az egyik India szülötte, a másik Turkesztánból való, az egyik arab, a másik tadzsik, a harmadik perzsa, és a követ­kező görög. Mindezen sokszínűség ellenére tökéletes harmóniában és egységben, szeretetben és szabad­ságban érintkeznek egymással – egy a hangjuk, egy a gondola­tuk, egy a céljuk. Bizony, ez Isten Szava átható erejé­nek az eredménye! Ha a világmindenség összes ereje is összefogna, akkor sem tudna egy ilyen gyülekezetet úgy összetoborozni, amelyet annyira áthat a szeretet, a gyengédség, a vonzódás és a fele­baráti érzület, hogy különféle fajok tagjai egyesül­jenek, és a világ szívéből olyan hangon szólaljanak meg, mely szétoszlatja a háborút és viszályt, meg­szün­teti a széthúzást és vitatkozást, elhozza az egyete­mes béke korszakát, és az emberek között megteremti az egységet és egyetértést.
27. Vajon létezik-e erő, amely ellen tudna állni Isten Szava átható hatásának? Istenre, nem! A bizonyíték tiszta, és a bizonyosság teljes! Ha az igazságosság szemével tekint rá valaki, lenyűgözi a csodálat és a csodálkozás, és bizonyságot fog tenni, hogy a világ minden népe, szektája és faja örülhet, megelégedéssel töltheti el és hálás lehet Bahá’u’lláh tanítá­saiért és intelmeiért. Mert ezen isteni felszólítások megszelidí­tenek minden dühöngő vadat, a földön mászó bogárból szár­nyaló madarat igéznek, az emberi lelkeket a Királyság angyalaivá változtatják, és az emberi világot olyan közép­ponttá teszik, ahol a kegyelem jellemzői jelennek meg.
28. Továbbá, mindegyiküktől elvárják, hogy mutas­sanak engedelmességet, alázatot és lojalitást kormá­nyuk iránt. Ma a világ egyetlen állama sincs a béke vagy nyugalom állapotában, mert az emberek közül eltűnt a biztonság és a bizalom. Akiket kormányoz­nak, és akik kormányoznak, egyaránt veszélyben vannak. Az egyetlen embercsoport, amely ma békésen és lojálisan aláveti magát a kormány törvényeinek és rendelke­zéseinek, és őszintén és tisztességesen bánik az emberekkel, nem más, mint ez a megbántott közösség. Mert míg Perzsia és Turkesztán* összes szektája és faja kizárólag a saját érdekeinek az érvényesítésével foglalatoskodik, és csak a jutalom reményében vagy a büntetéstől való félelemből enge­del­meskedik a kormányának, a bahá’í-ok a kormány jóakarói, engedelmeskednek a törvényeinek, és szeretettel fordulnak minden nép felé.
29. Ezt az engedelmességet és alázatot az Abhá Szépség tisztán érthető Szövege teszi mindenki számára felelősséggé és kötelességgé. Ezért a hívők, engedelmességből az Igaz Úr felé, a legnagyobb fokú őszinteséggel és jóakarattal fordulnak minden nemzet felé; és ha bármely lélek a kormány törvényei ellenében cselekedne, Isten előtt tekintené magát felelősnek, aki a bűnéért és rossz cselekedetéért isteni haragot és büntetést érdemel. Megdöbbentő, hogy ennek ellenére egyes kormány­hivatalnokok a bahá’í-okat tekintik rosszakaróknak, más közösségek tagjait pedig jóakaróiknak. Kegyelmes Isten! Nemrég, mikor általános forrongás és nyugtalanság tört ki Teherán­ban és Perzsia más tartományaiban is, bizonyságot nyert, hogy egyetlen bahá’í sem vett részt vagy avatkozott bele ezekbe az ügyekbe. A tudatlanok ezért megfeddték őket, mert engedelmeskedtek az Áldott Tökéletesség parancsának, és teljesen tartózkodtak a politikai ügyekbe való beavatkozástól. Nem voltak kapcsolatban egyetlen párttal sem, hanem a saját dolgaikkal és munkájukkal foglalatoskodtak, és eleget tettek a kötelezettségeiknek.
30. Isten minden barátja bizonyítja, hogy ‘Abdu’l-Bahá minden szempontból minden kormány és nemzet jóakarója, és őszintén imádkozik haladásukért és előremenetelükért, első­sor­ban a két nagy keleti államáért, mert ezen két ország volt Bahá’u’lláh szülőhazája és száműzetésének a helye. Minden levelében és írásában méltatta és dicsérte ezen két kormányt, és isteni megerősítésekért könyörgött számukra az Egy Igaz Isten küszöbén. Az Abhá Szépség – legyen életem áldozat szeretteiért – is imákat ajánlott ő császári Felségeikért. Kegyes Isten! Milyen furcsa, hogy ezen perdöntő bizonyítékok elle­né­re minden nap történik valami, és nehézségek merülnek fel. De nekünk, és Isten barátainak soha nem szabad lanyhulnunk az erőfeszítésünkben, hogy lojálisak legyünk, őszinték és jóakarók. Mindig ki kell mutatnunk az igazmondásunkat és őszinteségünket, sőt állhatatosak kell legyünk hűségünkben és megbíz­hatóságunkban, és azzal kell foglalatoskodnunk, hogy mindenek javáért imádkozzunk.
31. Ó, Isten szerettei, ezek a napok az Isten Ügyében való állhatatosság, szilárdság és kitartás napjai. Nem szabad figyelmeteket ‘Abdu’l-Bahá személyére össz­pontosítani, mert ő nemsokára búcsút int nektek. Ehelyett fordítsátok tekinte­teteket Isten Szava felé. Ha Isten Szavát hirdetik, örvendez­zetek és legyetek boldogok, fenyegesse bár ‘Abdu’l-Bahát kard, vagy nyomassza láncok és bilincsek súlya. Mert Isten Ügye Szent Temploma a fontos, nem pedig ‘Abdu’l-Bahá testi mivolta. Isten barátainak olyan állhatatossággal kell kiállniuk, hogy ha bármely pillanatban száz, ‘Abdu’l-Bahához hasonló lélek válik a megpróbál­tatások nyilainak céltáblájává, akkor se forduljanak el vagy inogjanak meg az Isten Ügyében mutatott az elhatározottságukban, lángolásukban, odaadá­sukban és szolgálatukban. ‘Abdu’l-Bahá maga is szolga az Áldott Szépség Küszöbén, és a Mindenható Küszöbe előtti tiszta és teljes szolgálat testetöltése. Nincs más állása vagy címe, nincs más rangja vagy hatalma. Ez az én végső Célom, örök Paradi­csomom, legszentebb Templomom és Sadratu’l-Muntahám*. Abhá Áldott Szépségével és a Magasztossal, Hírnökével – légyen áldozat életem mindkettőjükért – befeje­ződött Isten független és egyetemes Megnyilvánulásának a megje­le­nése. És ezer évig mindent az Ő fényei fognak beragyogni, és kegyei óceánja fog fenntartani.
32. Ó, az Istent szeretők! Bizony, ez az én utolsó kívánságom és felszólításom számotokra. Áldott ezért az, kit Isten meg­segít, hogy kövesse, mi e tekercsben megíratott, melynek sza­vai megszenteltettek az emberek között szokásos jelképektől.

– 226 –

1. Ó, Isten szolgája! Leveled megérkezett, és örömöt hozott közénk. Kifejezted abbéli hő vágyadat, hogy vegyek részt a Békekongresszuson. Nem jelenek meg ilyen politikai kon­ferenci­ákon, mert a béke megteremtése csakis Isten Szava erején át érhető el. Mikor egy olyan konferenciát hívnak össze, ahol minden nemzet képviselve van, és Isten Szavának a befolyása alatt dolgozik, akkor kerül majd megala­pításra az egyetemes béke, máskülönben lehetetlen.
2. Jelenleg annyi biztos, hogy megkötöttek egy időleges békét, de ez nem lesz tartós. Az összes kormány és nemzet belefáradt a háborúba, az utazási nehézségekbe, az óriási kiadásokba, az ember­veszte­ségekbe, a nőket érő csapásokba, a nagyszámú árvába, és erő kényszeríti őket a békekötésre. De ez a béke nem állandó, ez csak időleges.
3. Reméljük, hogy Isten Szava megteremt majd egy olyan békét, amely örökké fennmarad, és biztonságos lesz.

– 227 –

1. Ó, nagyrabecsültek, kik úttörők vagytok az emberi világ jóakarói között![78]
2. A háború alatt küldött leveleitek nem érkeztek meg, de egy 1916. február 11-én írt eljutott hozzánk, és azonnal válaszolunk is rá. Szándékotok ezer dicséretet érdemel, mert az emberiség világát szolgál­já­tok, és ez előmozdítja mindenki boldogságát és jólé­tét. Ez a mostani háború bebizonyította a világnak és az embereknek, hogy a háború rombolás, míg az egyetemes béke építkezés; a háború halál, míg a béke élet; a háború mohóság és vérszomj, míg a béke jótétemény és emberség; a háború a természet világához tartozik, míg a béke Isten vallásának alapzata. A háború a legsötétebb sötétség, míg a béke mennyei fény; a háború lerombolja az emberiség épületét, míg a béke az emberi világ örök élete; a háború olyan, mint a mindent felfaló farkas, míg a béke a mennyei angyalokhoz hasonló. A háború a létért folytatott küzdelem, míg a béke kölcsönös segítség és együttműködés a világ népei között, és a mennyei birodalomban lakozó Egy Igaz Úr tetszé­sének a forrása.
3. Nincs egyetlen lélek sem, kinek lelkiismerete ne hirdetné, hogy ma nincs fontosabb ügy a világon, mint az egyetemes béke. Minden igaz ember tanúságot tesz erről, és nagyra becsüli azon tiszteletreméltó Gyűlést, mely célja, hogy e sötétség fénnyé váljon, e vér­szomjasság kedvességgé, e kín­zatás áldássá, e nehéz­ség nyugalommá, és ez ellenségeskedés és gyűlölség emberbaráti érzelemmé és szeretetté. Ezért hát azon tiszteletreméltó lelkek erőfeszítései méltóak a dicsé­retre és helyeslésre.
4. De a bölcs lelkek, kik tudatában vannak a dolgok valóságából eredő lényeges összefüggéseknek, úgy gondolják, hogy egyetlen ügy sem befolyásolhatja magában annyira az emberi valóságot, mint amennyi­re kellene és lehetne, mert amíg az emberek gondol­kodása nem válik egységessé, semmi fontos ügy nem való­sulhat meg. Az egyetemes béke jelenleg igen fontos ügy, de a tudat egysége az alapvető, hogy a béke alapzata biztos, kialakítása szilárd és épülete erős lehessen.
5. Ezért Bahá’u’lláh ötven évvel ezelőtt részletesen foglal­kozott az egyetemes béke kérdésével, mikor még Akkó erődjében élt megbántottan és bebörtö­nözve. A világ minden nagy uralkodójának írt az egye­te­mes béke ezen fontos kérdéséről, és keleti barátai között le is fektette annak alapjait. A kelet láthatára éjsötét sötétségbe burkolózott, a nemzetek a legnagyobb gyűlöletet és ellenségességet mutatták egymás felé, a vallások egymás vérét szomjazták, és mélyfekete sötét uralkodott. Egy ilyen időben ragyogott fel Bahá’u’lláh Napként a kelet láthatárán, és világította be Perzsiát ezen tanítások fényével.
6. Tanításai közé tartozott az egyetemes béke meghirdetése. Az Őt követők, akik különféle nemze­tekből, vallásokból és szektákból származtak, olyan szinten egyesültek egymással, hogy ez figyelemre­méltó találkozókat eredményezett, s ezek­ben a kelet különféle nemzetei és vallásai vettek részt. A lélek, ki ezekbe belépett, csak egyetlen nemzetet, egyetlen tanítást, egyetlen utat, egyetlen rendet látott, mert Bahá’u’lláh tanításai nem korlátozódtak az egyetemes béke megalapítására. Számos egyebet is magukban foglaltak, melyek kiegészítették és támogatták az egyetemes békét.
7. Ezek közé tartozott a valóság független kutatása, hogy az emberi világot meg lehessen védeni az utánzás sötétjétől és eljuthasson az igazsághoz; hogy letéphesse magáról és félre­vethesse ezen ezeréves, rongyos és kinőtt ruhát, és egy olyan köntöst ölthessen magára, melyet a valóság szövőszékén a legnagyobb fokú tisztaságból és szentségből szőttek. Mint­hogy a valóság egy, és nem fogadja be a sokszerűséget, ezért a különféle véleményeknek a végén egybe kell olvadniuk.
8. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik az emberi­ség világának egy-sége, hogy minden ember Isten juha, és Ő a kedves Pásztor. Ez a Pásztor kedves minden juhához, mert Ő teremtette őket, Ő nevelgette őket, Ő gondoskodott róluk, és Ő védelmezte őket. Nincs kétség, hogy a Pásztor kedves minden juhához, és ha vannak közöttük tudatlanok, azokat oktatni kell, ha gyermekek, addig kell őket nevelgetni, amíg el nem érik a felnőttséget, ha betegek, meg kell őket gyógyítani. Nem létezhet közöttük gyűlölet vagy ellenségesség, mert ezeket a tudatlan, beteg juhokat úgy kell kezelni, miként egy kedves orvos tenné.
9. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik, hogy a vallás a közösségérzet és a szeretet előidézője kell legyen. Ha elidegenedés okozójává válik, akkor nincs szükség rá, mert a vallás az orvossághoz hasonló; ha súlyosbítja a betegséget, akkor fölösleges.
10. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik, hogy a vallásnak összhangban kell lennie a tudománnyal és józan ésszel, hogy befolyást tudjon gyakorolni az emberi szívekre. Az alapzatnak szilárdnak kell lennie, és nem állhat utánzásokból.
11. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik, hogy a vallási, faji, politikai, gazdasági és hazafias előítéletek lerombolják az emberiség építményét. Amíg ezek az előítéletek érvénye­sülnek, az emberiség világa nem fog megnyugodni. Hatezer évnyi történelem mesél nekünk az emberiség világáról. E hatezer év alatt az emberi világ soha nem volt mentes háborútól, harctól, gyilkolástól és vérszomjtól. Minden időszakban háború dúlt egyik vagy másik országban, melynek oka vallási, faji, politikai vagy hazafias előítélet volt. Bebizonyosodott és bizonyított tehát, hogy minden előítélet rombolja az emberiség építményét. Amíg ezek léteznek, addig a létért folytatott küzdelem marad uralkodó, és a vérontás és mohóság folytatódik. Ezért, csakúgy, mint a múltban, az emberiség ma sem menthető ki a természet sötétségéből, és nem érhet el megvilágosodást, ha nem szabadul meg az előíté­letektől és nem sajátítja el a Királyság erkölcsét.
12. Ha ez az előítélet és ellenségesség a vallásból fakad, fontoljátok meg, hogy annak a közösségérzet forrásának kellene lennie, máskülönben meddő. És ha az előítélet a nemzetiségi hovatartozásból keletkezik, nézzétek, hogy az egész emberiség egy nemzet, mindenki Ádám fájából nőtt ki, és Ő a fa gyökere. Az a fa egy, és az összes nemzet annak az ágai, míg az egyes emberek annak levelei, bimbói és gyümölcsei. Akkor hát a különféle nemzetek létrejötte és az ebből fakadó vérontás és az emberiség építményének rom­bo­­lása az emberi tudatlanságból és önző indítékokból fakad.
13. Ami a hazafias előítéletet illeti, ez is a tökéletes tudatlan­ságból származik, mert a föld felszíne egyetlen szülőhaza. A földgolyón mindenki bárhol élhet. Ezért az egész világ az ember szülőhelye. Ezeket a határokat és megnyilvánulási mó­dozatokat az ember alkotta. A teremtésben nem léteznek ilyen határok vagy megnyilvánulási módozatok. Európa egyetlen konti­nens, Ázsia egyetlen kontinens, Afrika egyetlen konti­nens, Ausztrália egyetlen kontinens, de egyes lelkek szemé­lyes indítékok és önző érdekek által vezérelve felosztották mindegyiket, és azok egy bizonyos részét a saját országuknak tekintették. Isten nem húzott határt Franciaország és Német­ország között, hanem folyamatosság van közöttük. Mégis, az első évszázadokban önző lelkek a saját érdekeik előremoz­dítása érdekében határokat és megnyil­vánulási módozatokat jelöltek ki, és napról napra nagyobb fontosságot tulajdonítot­tak nekik, mígnem ez a későbbi századokban szörnyű ellensé­ges­kedéshez, vérontáshoz és mohósághoz vezetett. És így fog folytatódni a végtelenségig, és ha a hazafiság gondolata megragad egy bizonyos szinten, ez lesz a világ megsemmi­sülésének az elsődleges oka. Eme képzelt megkülönbözte­téseket egyetlen bölcs és igazságos ember sem ismeri el. Minden körülhatárolt területet, melyet a mi országunknak hívunk, a szülőhazánknak tekintünk, holott mindenki közös szülőhazája a bolygó, és nem egy körülhatárolt terület. Rövi­den, csak röpke néhány napig élünk ezen a földön, és végeze­tül beletemetnek, ez a mi örök sírunk. Érdemes hát, hogy ezen örök sír darabjaiért egymás vérét ontsuk, és egymást darabokra tépjük? Ó, nem, távol ettől, Isten nem örül az ilyen visel­kedésnek, és egyetlen józan ember sem fogadja el.
14. Nézzétek! Az áldott állatok nem fordulnak egymás ellen hazafias hevülettel. A legnagyobb közösségérzetben vannak egymással, és harmóniában élnek együtt. Például, ha egy galamb keletről, egy nyugatról, egy északról és egy délről véletlenül ugyanakkor érkezik ugyanarra a helyre, azonnal harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz. És így van ez az összes áldott állattal és madárral. De a vérengző vadállatok mihelyst találkoznak egymással, megtá­mad­ják a másikat és harcolni kezdenek, darabokra tépik egymást, és lehetetlen számukra, hogy egy helyen békésen éljenek együtt. Mind­egyikük össze­férhetetlen, kegyetlen, vad és támadó harcos.
15. A gazdasági előítélet tekintetében nyilvánvaló, hogy mikor a nemzetek közötti kapcsolatok megerő­södnek, az árucikkek cseréje felerősödik, és az egyik országban meghatároznak egy közgazdasági alap­elvet, ez végül a többire is hatással lesz, és egyetemes nyereség lesz az eredmény. Akkor hát mire ez az előítélet?
16. Ami a politikai előítéletet illeti, Isten politikáját kell követni, hiszen vitathatatlan, hogy az magasan az emberi felett áll. Nekünk ezt kell követnünk, és ez minden egyénre érvényes. Ő mindenkit ugyanúgy kezel: nem tesz különbséget, és ez az Isteni Vallások alapja.
17. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik egy nyelv létre­hozása, melyet egyetemlegesen el lehet terjesz­teni az emberek között. Ez a tanítás azért nyilat­koz­ta­tott ki Bahá’u’lláh tollából, hogy az egyetemes nyelv megszün­tethesse a félre­értéseket az emberek között.
18. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik a nők és férfiak egyenjogúsága. Az emberi világnak két szárnya van: az egyik a nők, a másik a férfiak. A madár csak akkor tud repülni, ha mindkét szárnya egyformán fejlett. Ha az egyik szárny gyenge marad, lehetetlen a repülés. A sikert és felvirágzást csak akkor lehet elérni olyan szinten, miként lehetne, ha a nők világa egyenlővé válik a férfiak világával az erények és tökéletes­ségek elsajátításában.
19. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik az ember tulaj­donának önkéntes megosztása másokkal. Ez az önkéntes osztozkodás magasabbrendű, mint az egyen­lőség és abból áll, hogy az ember ne szeresse jobban magát másoknál, sőt áldozza fel életét és tulajdonát másokért. De ezt nem szabad kényszerrel bevezetni, hogy törvénnyé váljon, amit az ember kénytelen betartani. Nem, sokkal inkább önként és szabad akaratból áldozza fel tulajdonát és életét másokért, és ada­kozzon készségesen a szegényeknek, miként ezt Perzsiában a bahá’í-ok között teszik.
20. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik az ember szabad­sága, hogy az eszményi Erőn keresztül szabaduljon meg a természet világában töltött fogságából és egyen­jogúsodjon, mert míg a természet foglya, addig csak kegyetlen vadállat, minthogy a létért folytatott küzdelem a természet világának a követelménye. Ez a kérdés, a létért folytatott küzdelem a forrása minden megpróbáltatásnak, és a legnagyobb csapás.
21. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik, hogy a vallás egy hatalmas erődítmény. Ha annak építménye megrendül és meginog, zűrzavar és káosz következik be, és a dolgok rendje teljességgel felfordul, mert az emberi világban két dolog van, ami megvédi az embert attól, hogy rosszat cselekedjen. Az egyik a törvény, amely megbünteti a gonosztevőt, de ez csak a napvilágra került bűnt előzi meg, az eltitkoltat nem. Az ideális védelem, vagyis Isten vallása ugyanakkor megelőzi mind a napvilágra került, mind az elrejtett bűnt, neveli az embert, erkölcsre tanítja, rákényszeríti az erkölcsök elsajátítására, és az a mindent magában foglaló erő, amely az emberi világ örömét garantálja. De vallás alatt azt értem, amiről az ember kutatás és keresés segítségével megbizonyosodik, és nem azt, ami puszta utánzásra alapul – az Isteni Vallások alapzatait, és nem az emberi utánzást.
22. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik, hogy bár az anyagi civilizáció az emberi világ haladásának egyik eszköze, ha nem kapcsolódik össze egy isteni civilizációval, a vágyott eredmény, vagyis az emberi­ség boldogsága nem elérhető. Gondoljátok meg! A csatahajók, amelyek egy óra leforgása alatt romba dön­tenek egy várost, az anyagi civilizáció ered­ményei, miként a Krupp ágyúk, a Mauser puska, a dinamit, a tengeralattjárók, a torpedónaszádok, a fel­fegyver­zett repülőgépek és bombázók – a háború mindezen eszközei az anyagi civilizáció rosszindulatú gyümölcsei. Ha az istenivel kapcsolódott volna össze, ezeket a tüzet okádó fegyvereket soha nem találják fel. Ó, nem, sőt az ember energiáját teljességgel hasz­nos találmányoknak szentelték volna, és dicséretre­méltó felfedezésekre összpontosították volna. Az anyagi civilizáció olyan, mint a lámpa búrája. Az isteni civilizáció maga a lámpa fénye, és az üveg fény nélkül sötét. Az anyagi olyan, mint a test. Legyen bármennyire kecses, elegáns és szép, mégis halott. Az isteni olyan, mint a lélek, és a test az életét a lélektől nyeri, máskülönben tetemmé válik. Emígyen nyilván­való, hogy az emberi világnak szüksége van a Szentlélek leheletére. Az emberi világ lélek nélkül élettelen, és e fény nélkül az emberi világ teljes sötétségben van. Mert a természet világa állati világ. Amíg az ember nem születik újjá magasabban a természet világából, vagyis nem fordul el tőle, addig lényegében állat marad, és ezt az állatot Isten tanításai formálják át emberi lélekké.
23. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik a nevelés elő­mozdítása. Minden gyermeket a szükség szerinti szintig tanítani kell a tudományokra. Ha a szülők elő tudják teremteni a nevelés költségeit, jó, máskülönben a közösségnek kell biztosítania az eszközöket a gyermek taníttatásához.
24. És Bahá’u’lláh tanításai közé tartozik az igazsá­gosság és jog. Míg ezek meg nem valósulnak a lét síkján, minden dolog rendezetlen és tökéletlen marad. Az emberi világ az elnyomás és kegyetlenség világa, és az agresszió és tévedés birodalma.
25. Összefoglalva, számos ilyen tanítás létezik. Ezt a sokféle alapelvet, melyek a legnagyszerűbb alapját képezik az emberiség boldogságának és a Könyörü­letes ajándékaiból fakadnak, hozzá kell tenni az egyetemes béke ügyéhez, és azzal kell elegyíteni, hogy megszülethessenek az eredmények. Máskülön­ben nehéz az emberi világban az egyetemes békét magában megteremteni. Minthogy Bahá’u’lláh tanítá­sai találkoznak az egyetemes békével, olyanok, mint az asztal, melyet mindenféle friss és ízletes étekkel raktak meg. Azon végtelen bőségasztalnál minden lélek megtalálhatja azt, amire vágyik. Ha a kérdést az egyetemes békére szűkítik le, a várható, kívánatos és figyelemreméltó eredményeket nem lehet elérni. Az egyetemes béke hatóköre olyan széles kell legyen, hogy az összes közösség és vallás megtalálja benne leghőbb vágya megvalósulását. Bahá’u’lláh tanításai olyanok, hogy a világ minden közössége, lettlégyen bár vallási, politikai, etikai, ősi vagy modern, mind megtalálhatja bennük leghőbb vágya kifejezését.
26. Például a vallások népe Bahá’u’lláh tanításaiban meg­találja az Egyetemes Vallás megalapítását – mely tökéletesen megfelel a jelenkor körülményeinek, va­lóban azonnali gyógy­írt ajánl a gyógyíthatatlan beteg­ségre, enyhít minden fájdal­mat, és csalhatatlan ellen­szert kínál minden halálos méregre. Mert ha az emberi világot a jelenkor vallási utánzásai szerint akarjuk elrendezni és megszervezni, és így megterem­teni a boldogságot, ez lehetetlen és nem is gyakorla­tias – pél­dául a Tóra és a többi vallás törvényeinek érvé­nyesítése a jelen utánzásai szerint. De minden Isteni Vallás lényegi alapvetése, mely az emberi világ eré­nyeire vonatkozik és jólétének az alap­zata, a legtöké­letesebb bemutatásban megtalálható Bahá’u’lláh taní­tá­saiban.
27. Hasonlóképpen, ami azokat a népeket illeti, akik hangosan követelik a szabadságot: az a mérsékelt szabadság, mely garantálja az emberi világ jólétét és fenntartja és megóvja az egyetemes kapcsolat­rend­szereket, a legteljesebb erejében és formájában meg­található Bahá’u’lláh tanításaiban.
28. És ugyanígy a politikai pártok esetében is: ami az em­beriség világát irányító legmagasabbrendű poli­tika, sőt az isteni politika, megtalálható Bahá’u’lláh tanításaiban.
29. Szintúgy az „egyenlőség” pártja esetében, amely a gazdasági problémák megoldását keresi: eleddig egyetlen javasolt megközelítés sem állta ki a gyakorlat próbáját, kivéve azokat, a Bahá’u’lláh tanításaiban megtalálható gazdasági javaslatokat, melyek gyakorlatiasak, és nem gyötrik meg a társadalmat.
30. És így van ez a többi párttal is: ha a dolog mélyére néztek, meglátjátok, hogy mindazon pártok leg­maga­sabb céljai megtalálhatóak Bahá’u’lláh tanításaiban. Ezek alkotják az emberek között a mindent magában foglaló erőt, és gyakorlatiasak. Vannak azonban egyes múltbeli tanítások, mint pl. a Tóráéi, melyek ma nem valósíthatóak meg. És ugyanez a helyzet a többi vallással, valamint az egyes szekták és a különféle pártok elveivel is.
31. Például az egyetemes béke kérdése, melyről Bahá’u’lláh azt mondja, hogy meg kell alapítani a Legfőbb Törvényszéket: létrehozták ugyan a Nép­szövetséget, de az képtelen az egyetemes béke meg­teremtésére. A Bahá’u’lláh által leírt Legfőbb Tör­vény­szék ezt a szent feladatot a legnagyobb erővel és hatalommal fogja megvalósítani. A terve pedig ez: min­den egyes ország és nemzet országgyűlése – vagyis parlamentje – ki kell válasszon két vagy három személyt, akik annak a nemzetnek a színe-java, jól ismerik a nemzetközi jogot és a kormányok közötti kapcsolatokat, és tudják, hogy az emberi világnak mire van ma alapjában szüksége. E képviselők száma az adott ország lakosainak számával kell arányos legyen. Ezen lelkek megválasztását, akiket az ország­gyűlés, vagyis a parlament választ ki, meg kell erősí­tenie a felsőháznak, a kongresszusnak (alsóháznak) és a kabinetnek, valamint az elnöknek vagy uralko­dónak, hogy ezek a személyek az egész nemzet és kormány választottai legyenek. Belőlük áll össze a Legfőbb Törvényszék, és így az egész emberiségnek része lesz benne, mert ezen delegátusok mindegyike teljeskörűen képviseli a saját nemzetét. Ha a Legfőbb Törvényszék egyhangúan vagy többségi határozattal dönt egy nemzetközi kérdésben, nem lesz többé ürügy a felperes számára, vagy tiltakozás az alperes részéről. Ha bármely kormány vagy nemzet hanyagul, illetve halogatva hajtja végre a Legfőbb Törvényszék megtá­mad­hatatlan döntését, a többi nemzet kiáll majd ellene, mert a világ minden kormánya és nemzete e Legfőbb Törvényszék támogatója. Gondoljátok meg, milyen szilárd alapzat ez! De egy korlátok köré szorított és gúzsba kötött Népszövetség nem tudja úgy megvalósítani a célt, ahogy kéne, és muszáj lenne. Ez az igazság a helyzetről, amit felvetettetek…

– 228 –

1. Ó, Bahá’u’lláh Küszöbének szolgája! Megkap­tam 1920. június 14-én kelt leveledet. Érkezett levél a Békebizottság néhány tagjától is, és válasz is született rá. Kérlek, add át nekik.
2. Nyilvánvaló, hogy ez a találkozó nem az, aminek a hírében áll, és képtelen az ügyeket a megfelelő és szükséges módon elrendezni és intézni. Bárhogy is legyen, az ügy, amellyel foglalkoznak, mégis a legnagyobb jelentőségű. A hágai találkozónak olyan hatalommal és befolyással kell rendelkeznie, hogy szavai hatással legyenek a kormányokra és a nem­zetekre. Mutass rá az ott összegyűlt tisztelt tagoknak, hogy a háború előtt tartott hágai konferen­ciának az orosz cár volt az elnöke, és tagjai a leg­nagyobb tekintélyű férfiak voltak. Ennek ellenére nem akadá­lyozta meg a szörnyű háborút. Vajon most mi következik? Mert a jövőben bizonyosan kitör egy újabb, az előzőnél is hevesebb háború; ó, igen, ehhez semmi kétség nem férhet. Mit tehet a hágai találkozó?
3. De a Bahá’u’lláh által lefektetett alapelvek napról napra terjednek. Add át a válaszlevelet, mutasd feléjük a legnagyobb szeretetet és kedvességet, majd hagyd őket, hadd tegyék a dolgukat. Akárhogy is, elégedettnek kell lenniük veled, és ha jóváhagyják, kinyomtathatod és terjesztheted azon részletekbe menő levelemet, melyet már lefordítottak angolra.
4. Ami az eszperantistákat illeti, lépj velük kapcso­latba. Amikor találsz közöttük megfelelőt, nyújtsd át neki az Élet illatszerét. Minden találkozón beszélj Bahá’u’lláh tanításairól, mert ez ma hatásos a nyugati országokban. És ha a Bahá’u’lláh-ba vetett hitedről kérdeznek, válaszold azt, hogy ebben a kor­ban Őt tartjuk a világ első számú Tanítójának és Nevelő­jének, és részletesen elmagyarázva tisztázd, hogy eze­ket, az egyetemes békére és más témákra vonatkozó tanításokat Bahá’u’lláh tolla ötven évvel ezelőtt nyilatkoztatta ki, nyomtatásban már megjelentek Perzsiában és Indiában, és az egész világon elter­jedtek. Kezdetben mindenki hitetlenkedett az egyete­mes béke gondolatával kapcsolatban, lehetetlennek tartva azt. Beszélj továbbá Bahá’u’lláh nagyságáról, a Perzsiában és Törökországban történt eseményekről, az Általa gyakorolt döbbenetes befolyásról, az összes uralkodóhoz intézett leveleinek tartalmáról és azok beteljesüléséről. Szólj a Bahá’í Ügy terjedéséről is. Amennyire csak lehet, tarts kapcsolatot a hágai Egye­temes Béke Bizottságával, és légy a lehető legudvari­asabb velük.
5. Nyilvánvaló, hogy az eszperantisták fogékonyak, és te érted és szakértője vagy a nyelvüknek. Lépj érintkezésbe a német­országi és más helyeken élő eszperantistákkal is. Az álta­lad terjesztett irodalom csak a tanításokkal foglalkozzon. Más irodalom meg­osztása jelenleg nem tanácsos. Remélem, hogy az iste­ni megerősítések folyamatosan segíteni fognak téged…
6. Ne bánkódj a hágai találkozó közönye és ridegsége miatt. Bízzál Istenben. Reméljük, hogy az eszperantó nyelvnek ezután erőteljes hatása lesz az emberek között. Te most elvetetted a magot. Biztos, hogy növekedni fog. Növekedése Istentől függ.

– 229 –

1. Ó, az Egy Igaz Úr őszinte szolgája! Hallom, hogy szomorú és elkeseredett vagy a világ eseményei és a szerencse forgandósága miatt. Mire ez a félelem és bánat? Az Abhá Szépség igaz szerelmesei, és kik kortyoltak a Szövetség Kelyhéből, nem félnek a csapásoktól, és nem érzik magukat levertnek a viszontagságok órájában. A megpróbáltatások tüzét a gyönyörűségek kertjének tekintik, és a tenger mélységét a mennyország tágasságának.
2. Te, aki Isten oltalma alatt és Szövetsége fájának árnyékában vagy, miért bánkódsz és elégedet­lenkedsz? Légy nyugodt és érezd magad magabiz­tosnak. Tartsd be Urad írott parancsolatait örömmel és békességgel, lelkiismeretesen és őszintén; és légy hazád és kormányod jóakarója. Az Ő kegyelme minden időben segítségedre lesz, részesülsz áldásai­ból, és szíved vágya megvalósul.
3. Az Időtlen Szépségre – légyen életem áldozat az Ő szeretteiért! Ha a barátok felismernék, hogy az Úr mily dicsőséges uralmat szánt nékik az Ő országában, biztosan elragadtatás töltené el őket, látnák, miként koronázzák meg őket halhatatlan dicsőséggel, és magukkal ragadná őket a gyönyörűség. Nemsokára nyilvánvalóvá válik, mily ragyo­góan sugárzott alá bőkezű gondoskodásának és irgalmának fénye az Ő szeretteire, és mily háborgó óceán zúgott fel a szívükben! Akkor hangjuk majd erősen zeng, hir­det­vén: Boldogok vagyunk, örvendezzen az egész világ!

– 230 –

1. Ó, tiszteletre méltó személyiség! Második, 1918. december 19-én kelt leveledet megkaptuk. Nagy öröm és boldogság forrása volt, mert azt mutatta, hogy szilárd és állhatatos vagy a Szövetségben és a Végrendeletben, és arra vágysz, hogy Isten Király­ságának hívását hallasd. Ma a Királyság hívása az a mágneses erő, ami magához vonzza az emberiség vilá­gát, mert nagy az emberekben rejlő képesség. E kor szellemét, sőt Napját az isteni tanítások képezik. Minden léleknek törekednie kell arra, hogy leszag­gassa az emberek szemét elfedő fátylakat, s így azonnal megpillanthassák a Napot, és az beragyog­hassa a szívüket és látásukat.
2. Isten segítsége és bőkezűsége révén az útmutatás ezen ereje és e kegyes adomány már megvan benned. Állj ki hát a legnagyobb Erőbe öltözve, hogy lelket lehelj a porladó csontokba, látást adj a vakoknak, balzsamot és frissességet a leverteknek, lendületet és malasztot a csüggedteknek. A végén minden lámpa kialszik, kivéve a Királyság lámpását, amely napról napra egyre fényesebben világít. A végén minden hívás elhalkul, kivéve az Isten Országába való hívást, amely napról napra erősödik. A végén minden út elkanyarodik, kivéve a Királyság útját, amely napról napra egyenesedik. Kétségtelen, hogy a mennyei dallamot nem lehet földihez mérni, és a mesterséges fényeket nem lehet a mennyei Nappal össze­hasonlítani. Ezért kell az embernek erőfeszítést tennie mindabban, ami tartós és állandó, hogy egyre inkább megvilágosodjon, megerősödjön és megújuljon…
3. Imádkozom és könyörgök az Isteni Királysághoz, hogy édesapád, édesanyád és fivéred az útmutatás fényén keresztül beléphessen Isten Országába.

– 231 –

1. Ó, te, virág az Élet fáján! Boldog vagy, hogy nekigyürkőztél a szolgálatnak, minden erőddel kiáll­tál az isteni tanításokat hirdetendő, össze­jövete­leket hívtál össze és Isten Igéjének felmagasztalásáért tettél erőfeszítéseket.
2. E halandó világban minden fontos dolog lezárul egyszer, és minden figyelemreméltó teljesítménynek is vége szakad; semmi sem maradandó. Gondolj például arra, hogy az ókori világ fontos vívmányait miként pusztították el teljesen, és nyomuk sem maradt, kivéve az Isten Királyságának nagyszerű Ügyét, amelynek nincs kezdete, és nem is lesz vége – legfeljebb megújul. Az egyes megújulások kezdetén nem parancsol figyelmet az emberek szemében, de ha egyszer komolyan megveti a lábát, napról napra előre fog haladni, és naponkénti emelkedésében a végén eléri a legfelsőbb eget.
3. Nézd például Krisztus napját, amely Isten Országa megújulásának a napja volt. A világ népei nem tulajdonítottak neki fontosságot, és olyannyira nem ismerték fel a jelentő­ségét, hogy Krisztus sírja háromszáz évre feledésbe merült, míg Isten szolgáló­leánya, Ilona, Konstantin anyja meg nem érkezett, és fel nem fedezte a szent helyet*.
4. Mindezzel az a célom, hogy megmutassam, mennyire figyelmetlenek és tudatlanok a világ népei, és a Királyság megalapításának a napján is nem­törődömök és hanyagok maradnak.
5. A Királyság hatalma azonban hamarosan át fogja hatni az egész világot, és akkor majd megébrednek, és sírni és siránkozni fognak az elnyomottak és mártírhalált haltak miatt, és sóhajtozni és jajongani fognak. Ilyen az emberek természete.

– 232 –

1. Ami Wilson elnököt illeti, az általa meg­fogal­mazott tizennégy alapelv többnyire megta­lálható Bahá’u’lláh tanítá­saiban, ezért remélem, hogy meg­erő­sítést és segítséget kap. Most van itt az egyetemes béke hajnala; remélem, hogy reggele teljes fénybe borul, és a háború, a viszály és az emberek közötti civakodás homályát az egység, a harmónia és a vonzódás fényévé változtatja.

– 233 –

1. Ó, ti, hűséges barátok, ó, ti, Bahá’u’lláh őszinte szolgái! Most, az éjfél utáni órákban, mikor a szemek álomra csukódnak, és mindenki a pihenés és a mély álom heverőjére hajtja fejét, ‘Abdu’l-Bahá ébren van a Megszentelt Szentély mellett, és könyörgésének hevében ezen imát mondja:
2. Ó, jóságos és szerető Gondviselés! A kelet ébredezik, és a nyugat úgy zúg, mint a tenger örök hullámai. A szentség szelíd szellője susog, és a Láthatatlan Királyságból az Igazság Napcsillagának sugarai ragyognak elő dicsőn. Az isteni egység himnuszai zengnek, és a mennyei hatalom zászlói lobognak. Az angyali Hang megszólal, és miként a leviatán üvöltése, úgy hangzik az önzetlenségre és a múlandóságra való felhívás. A Yá Bahá’u’l-Abhá diadalmas kiáltása hangzik mindenfelől, és a Yá ‘Alíyyu’l ‘Alá hívása zúg végig minden vidék felett. Nem moccan más a világban, mint a Szívek Elbűvölőjének Dicsősége, és nincs más zaj, mint az Ő, az Összehasonlíthatatlan, a Hőn Imádott szerete­tének kiáradása.
3. Az Úr szerettei pézsmaillatú leheletükkel fényes gyertya­ként égnek minden vidéken, és a Mindenek Felett Irgalmas barátai kibomló virágokként nyílnak mindenhol. Egy pillanat­ra sem pihennek; ha léle­geznek, azt csak azért teszik, hogy megemlékezzenek Rólad, és semmi másra nem vágynak, csak arra, hogy a Te Ügyedet szolgálják. Az igazság mezőin olyanok ők, mint az édesen daloló fülemülék, az útmutatás virágos­kertjében mint ragyogó színű kibomló bim­bók. Titokzatos virágokkal díszítik a Valóság Kert­jének sétányait; ringatózó ciprusokként szegélyezik az Isteni Akarat folyó­partjait. A lét láthatára fölött erős fényű csillagokként ragyognak; a világ égboltján sugár­zó égitestekként tündököl­nek. A mennyei ke­gye­lem megnyilvánulásai ők, az isteni segítség fényének hajnalai.
4. Add, ó, szerető Úr, hogy mind szilárdan és állhatatosan álljanak, örök ragyogásban tündökölve, hogy minden lélegzet­vételkor szelíd fuvallatok fúj­has­sanak szerető jóságod lugasai­ból, kegyelmed óce­án­jából köd szállhasson fel, szereteted kegyes záporai frissességgel üdítsenek, és gyengéd nyugati szél sodorhassa az illatot az isteni egység rózsakertjéből.
5. Ajándékozz nékünk, ó, a világ Legszeretettebbje, egy sugarat ragyogásodból. Ó, az emberiség Hőn Szeretette, sugározd reánk Arcod fényét.
6. Ó, Mindenható Isten, oltalmazz minket és légy menedé­künk, és, ó, a Lét Ura, mutasd meg hatalmadat és uralmadat.
7. Ó, Te szerető Úr, a lázadásra bujtogatók egyes vidékeken mozgolódnak és aktívak, és éjjel-nappal súlyos bajt okoznak.
8. A zsarnokok mint farkasok, úgy leselkednek, és a megsebzett, ártatlan nyájnak nincs se segítsége, se oltalma. Az isteni egység mezőinek gazellái nyomá­ban vérebek lihegnek, és a mennyei útmutatás hegyei­ben fészkelő fácánt az irigység hollói üldözik.
9. Ó, Te, isteni Gondviselés, őrizz és védelmezz meg minket! Ó, Te, Aki pajzsunk vagy, ments meg és védj meg minket! Hadd húzódjunk oltalmad alá, és segítségeddel ments meg minket minden bajtól. Te vagy valóban az Igaz Védelmező, a Láthatatlan Véd­nök, a Mennyei Őrző és az Égi Szerető Úr.
10. Ó, ti, az Úr szerettei! Az egyik oldalon az Egyetlen Igaz Isten zászlaja lobog, és a Királyság Hangja hallik. Isten ügye terjed, és a magasságból alászálló csodák nagy dicsőségben nyilvánulnak meg. A kelet fénylik, a nyugat pedig illatos; az észak ámbrától terhes, a dél pedig pézsmaillatú.
11. A másik oldalon a hitetlenek gyűlölettel és haraggal pöffeszkednek, szüntelenül szítják a súlyos pártütést és rosszindulatot. Nem múlik el nap, hogy valaki ne emelné fel a lázadás zászlaját, és ne sarkantyúzná lovát a viszály arénájában. Nem múlik el óra, hogy az aljas vipera ne mutogatná méregfogait, és ne szórná halálos mérgét.
12. Az Úr szerettei teljes őszinteségbe és odaadásba burkolóz­nak, nem törődve ezzel a haraggal és rossz­indulattal. Simák és alattomosak ezek a kígyók, a gonoszul suttogók, akik ravaszul és ügyesen ármány­kodnak. Legyetek résen és mindig éberek! Gyors észjárásúak és éles eszűek a hívők, és szilárdak és állhatatosak a hitükben biztosak. Viselkedjetek körül­tekintően!
13. „Féljetek a hűségesek okosságától, mert ő isteni világossággal lát!”
14. Vigyázzatok, nehogy valamely lélek titokban zavart okozzon vagy viszályt szítson. Legyetek bátor harcosok a Bevehetetlen Erődben, és vitéz serege a Hatalmas Udvar­háznak. A legnagyobb óvatossággal járjatok el, és éjjel-nappal legyetek résen, hogy a zsarnok ne okozzon kárt.
15. Tanulmányozzátok a Szent Tengerész Tábláját, hogy megismerjétek az igazságot, és megfigyel­hessétek, hogy az Áldott Szépség teljes mértékben megjósolt eljövendő esemé­nyeket. Figyelmezzenek a látók. Bizony, jutalom van ebben az őszintéknek!
16. Még a Szent Küszöbön porszemként is, teljes alázatban és alázatosságban, ‘Abdu’l-Bahá az Ő jeleinek hirdetésével foglalkozik nappal és éjnek évadján. Amikor csak időt talál, hőn imádkozik, és könnyes szemmel és buzgón könyörög Hozzá, mondván:
17. Ó, Te, isteni Gondviselés! Hitványak vagyunk, segíts meg minket; hontalanul vándorlunk, adj nékünk menedéket; szétszórattunk, egyesíts minket; eltéve­lyedtünk, gyűjts minket nyájadba; semmink sincsen, rendelj nékünk részt; szomjú­hozunk, vezess minket az Élet forrásához; esendők vagyunk, önts erőt belénk, hogy kiállhassunk Ügyedet segíteni, és önmagunkat ajánlhassuk élő áldozatként a vezérlet ösvényén.
18. A hitetlenek azonban éjjel-nappal, nyíltan és titokban mindent megtesznek, hogy megingassák az Ügy alapjait, gyökerestül kiirtsák az Áldott Fát, megfosszák e szolgát a szolgálattól, titkos lázadást és viszályt szítsanak, és meg­semmisítsék ‘Abdu’l-Bahát. Kívülről báránynak tűnnek, belül azonban nem mások, mint ragadozó farkasok. Mézes-mázosak szavaikban, de valójában halálos mérgek.
19. Ó, ti, szeretteim, őrizzétek Isten ügyét! Ne hagyjátok, hogy a nyelv édessége becsapjon benne­teket – nem, sőt inkább fontoljátok meg minden lélek indítékát, és vizsgáljátok meg a gondolatot, amit dédelget. Figyeljetek fel azonnal, és legyetek éberek. Kerüljétek őt, de ne legyetek agresszívek! Tartóz­kodjatok az elítéléstől és rágalmazástól, és hagyjátok őt Isten Kezére. Légyen véletek a Dicsőségek Dicső­sége.

– 234 –

1. Ó, te, akit elbűvölt az Úr édes lehelete! Megfontoltam ékesszóló leveled tartalmát, és láttam, hogy könnyeket hullatsz, és szíved gyászban ég ‘Abdu’l-Bahá bebörtönzése miatt.
2. Ó, Isten szolgálóleánya! E börtön számomra édesebb és kívánatosabb, mint egy virágoskert; számomra ez a rabság jobb, mint szabadon járni-kelni, és ezt a szűk helyet tágasabbnak találom, mint a széles és nyílt síkságokat. Ne bánkódj miattam. És ha Uram úgy rendelkezne, hogy megáldassak a mártíromság édes kelyhével, ez csak azt jelentené, hogy megkapom azt, amire a legjobban vágyom.
3. Ne félj, ha ez ágat levágják erről az anyagi világról, és a leveleit lehullatja; ó, nem, a levelei élni fognak, mert ez az Ág bizony növekedni fog, miután elvágták ettől az alsó világtól, eléri a dicsőség legmagasztosabb csúcsait, és olyan gyümöl­csöket fog teremni, melyek illatukkal elárasztják a világot.

– 235 –

1. Ó, Isten, én Istenem! Ragyogd be a Téged igazán szeretők homlokát, és támogasd őket a biztos győzelem angyali seregeivel. Tartsd szilárdan lábukat egyenes ösvényeden, és örök nagylelkűségedből nyisd meg előttük áldásaid kapuját; mert ők a Te ösvényeden költik azt, mit nékik adományoztál, a Te Hitedet oltalmazzák, a Rólad való megemlékezésbe helyezik bizodalmukat, szívüket ajánlják fel, mert szeretnek Téged, és Szépséged imádatában és tetszésed megnyerésében nem szűkmarkúak azzal, amit bírnak.
2. Ó, Uram! Rendelj nékik bőséges részt, meg­határozott viszonzást és biztos jutalmat!
3. Bizony, Te vagy a Megtartó, a Segítő, a Nagy­lelkű, a Jóságos, a Mindig Adakozó.

– 236 –

1. Ó, Te, Istenem, aki a keresőt a helyes útra tereled, aki az elveszett és megvakított lelket kiszabadítod a kárhozat pusztaságából, Aki az őszintékre nagy kegyelmet és kegyeket ruházol, Aki a rettegőket bevehetetlen menedékedben őrzöd, Aki mindenható láthatárodról válaszolsz a Hozzád kiáltók szavára. Dicsértessél, ó, Uram! Te vezetted ki a zavarodottakat a hitetlenség halálából, vonzottad közelebb a Hozzád közeledőket az út céljához, örvendeztetted meg a bizonyságot nyerteket szolgáid közül azzal, hogy teljesítetted legféltettebb vágyaikat, és szépséged országából Te nyitottad meg az Utánad vágyakozók előtt az újraegyesülés kapuit és mentetted meg őket a nélkülözés és a veszteség tüzétől – és így siettek ők Hozzád, járultak Eléd, érkeztek meg hívogató ajtódhoz, és kaptak bőséges részt az ajándékokból.

Ó, Uram, szomjúhoztak ők, és Te az újraegyesülés vizét emelted kicserepesedett ajkukhoz. Ó, Gyengéd és Adakozó, fájdalmukat bőkezűséged és kegyelmed balzsamjával csillapí­tottad, és bajaikra könyörüle­tességed biztos hatású gyógy­módjával hoztál gyógyu­lást. Ó, Uram, szilárdítsd meg lábukat a Te egyenes ösvényeden, tágítsd ki számukra a tű fokát, és tedd lehetővé, hogy királyi ruhába öltözve dicsőségben jár­janak örökkön örökké.

2. Bizony, Te vagy a Nagylelkű, az Örökké Adakozó, a Drága, a Legbőkezűbb. Nincsen más Isten, csak Te, a Hatalmas, az Erős, a Magasztos, a Győzedelmes.
3. Ó, lelki szeretteim! Dicséret Istennek, hogy félrevontátok a fátylakat, felismertétek a könyörületes Szeretettet, és erről a lakóhelyről a hely nélküli birodalomba siettetek. Isten vilá­gában vertetek sátrat, és hogy dicsőítsétek Őt, az Önmagá­ban Létezőt, édes hangot keltettetek és szívbe markoló dalokat énekel­tetek. Jól tettétek! Ezerszer is jól! Mert megláttátok a megnyilvánult Fényt, és újjászületett lényetekben nagy hangon így kiáltottatok: „Áldott légyen az Úr, minden terem­tők legjobbika!” Olyanok voltatok, mint magzat az anya­méhben, aztán csecsemők, és a drága anyamellből szívtátok magatokba a tudás tejét, majd eljutottatok a teljes kifejlett­ségig, és elnyertétek az üdvösséget. Most eljött az ideje a szolgálatnak és az Úr előtt való alázatos szolgaságnak. Szabaduljatok meg minden zavaró gondolattól, adjátok át az Üzenetet ékesszóló nyelvvel, díszítsétek gyülekeze­teiteket a Szeretett dicséretével, mígnem a bőkezűség mindent elsöprő áradatokban alá nem száll, és friss zöldbe és virágpompába nem öltözteti a világot. Ez az áradó bőség pedig a Mindenható Isten tanácsai, intései, utasításai és parancsai.
4. Ó, szeretteim! A világot a nyílt lázadás sűrű sötétje borítja, és a gyűlölet forgószele söpör végig rajta. A rossz­indulat tüzei az ég felhőiig vetették lángjukat, véráztatta áradat söpör végig a síkságokon és a hegyeken, és senki nem talál békét a föld színén. Ezért Isten barátainak azt a gyengéd­séget kell megéleszteniük, amely az égből száll alá, és lélekből fakadó szeretettel kell felruházniuk az egész emberi­séget. Minden lélekkel az isteni tanácsok és intések szerint kell bán­niuk; mindenki felé kedvességet és jóhiszemű­séget kell tanú­sítaniuk; mindenki jóakaró­jának kell lenniük. Fel kell áldoz­niuk magukat baráta­ikért, és jó szerencsét kell kívánniuk ellen­sé­geiknek. Meg kell vigasztalniuk a rossz­indulatúakat, és szere­tő kedvességgel kell bánniuk elnyomóikkal. Olya­nok­nak kell lenniük, mint a szomjazónak a frissítő víz, a betegek­nek a gyorsan ható ír, a szenvedőknek a gyógyító balzsam, és minden megszomorodott szív vigasza. Vezető fénynek kell lenniük az eltéve­lye­dettek számára, biztos vezetője az elveszet­teknek. Látó szemei kell legyenek a vakoknak, halló fülei a süketeknek, a halottaknak örök élet, a csüggedteknek pedig örökké tartó öröm.
5. Készségesen vessék alá magukat minden igaz­ságos királynak, és legyenek jó polgárai minden nagylelkű uralkodónak. Engedelmeskedjenek a kor­mánynak, és ne avatkozzanak bele a politikai ügyek­be, hanem szenteljék magukat a jellem és a viselkedés pallérozásának, és szegezzék tekintetüket a Világ Világosságára.

– 237 –

Aki ezen imát szerényen és buzgón imádkozza, örömöt és boldogságot hoz e szolga szívébe, olyan lesz, mintha szemtől szembe találkozna Vele.

Ő a Mindenek Felett Dicsőséges!

Ó, Isten, én Istenem! Alázattal és könnyes szemmel emelem esdeklő kezem Feléd és temetem arcom a porba Küszöbödön, mely magasztosabb, mint a tudósok tudása és mindazon dicséret, mely Téged magasztal. Irgalmad pillantásával tekints kegyesen ajtód előtt álló alázatos és szerény szolgádra, és merítsd meg őt örök kegyelmed Óceánjában.

Uram! Szegény és alázatos szolgád ő, elbűvölt és Hozzád esengő, fogoly a Te kezedben, Hozzád buzgón imádkozó, Benned bízó, könnyes szemű a Te arcod előtt, aki Téged hív és Hozzád esdekel, emígyen:

Ó, Uram, én Istenem! Add nékem kegyelmed, hogy szolgálhassak azoknak, akiket szeretsz, erősíts meg engem a Te szolgálatodban, díszítsd fel homlokom az Irántad való imádat fényével szentséges udvarodban, és a Te dicsőséges Királyságodhoz való imádkozás ragyogásával. Segíts engem, hogy önzetlen lehessek mennyei Kapud előtt, és nyújts kezet, hogy szent közelségedben csak Feléd fordulhassak. Uram! Adj innom az önzetlenség kelyhéből, ruházz fel köpönye­gével, és meríts meg óceánjában. Tégy olyanná, mint a por azok ösvényén, kiket szeretsz, és add, hogy felajánlhassam lelkem azért a földért, melyet utadon a Te választottaid lába megszentelt, ó, Legdicsőbb Dicsőség Ura!

Ezen imával hív Téged szolgád hajnal hasadásakor és éjnek évadján. Teljesítsd be szíve kívánságát, ó, Uram! Világosítsd meg szívét, örvendeztesd meg keblét, erősítsd fényét, hogy szolgálhassa a Te Ügye­det és a Te szolgáidat.

Te vagy az Adományozó, a Megszánó, a Legbő­kezűbb, a Kegyes, az Irgalmas, a Könyörületes.

A nyomtatott könyv kiadási információi

Válogatás

‘Abdu’l-Bahá írásaiból

Budapest, 2023

Fordította: Manno Judit, Takács Dóra, Koczóh Péter

Lektorálta: Koczóh Péter

A korábbi anyagokból származó idézeteket egységesítette: Manno Judit, Koczóh Péter

Szerkesztette: Kálmán Edit

A fordítás alapja:

Selections from the Writings of ‘Abdu’l-Bahá

Összeállította: az Igazságosság Egyetemes Háza Kutatóosztálya

Fordította: a Bahá’í Világközpont fordítóbizottsága és Marzieh Gail

ISBN 978-615-81209-8-2

Kiadja a Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa

Budapest, 2023

Lábjegyzetek

[1] Korán 60:13

[2] Mt 22:14

[3] Korán 57:21

[4] Korán 17:79

[5] Korán 15:72

[6] Korán 39:68; 74:8

[7] Korán 22:2

[8] Korán 34:40

[9] Korán 29:19

[10] Korán 79:34

[11] Korán 6:91; 52:12

[12] III. Napóleon

[13] Bahá’u’lláh: A Kitáb-i-Aqdas – A Legszentebb Könyv, Budapest, 2001, K53

[14] Bahá’u’lláh: A Kitáb-i-Aqdas – A Legszentebb Könyv, Budapest, 2001, K38

[15] Az arkangyal, aki a Feltámadás Napján az Úr parancsára megfújja a harsonát, és Isten parancsára előhívja a sírjaikból a holtakat.

* a Huqúqu’lláh

[16] Bahá’u’lláh: Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, Budapest, 2014, 112

[17] Korán 6:103

[18] Korán 17:110

[19] Jn 14:11

[20] Jn 14:10

[21] Korán 6:91

[22]  Ezt a három bekezdést ‘Abdu’l-Bahá kimondottan Dr. Esslemont­nak írta a „Bahá’u’lláh és az új korszak” című könyvéhez.

[23] János 6:51; 6:58

[24] vö. Jn 15:26;16:12-13

[25] Ezzel a Táblával kapcsolatban Shoghi Effendi titkára az ő nevében ezt írta 1938. május 9-én: „…miként a szövegből is tisztán kitetszik, ez nyilvánvalóan a Bábra vonatkozik, és semmilyen módon nem utal Swedenborgra.”

[26] Jézus

* „A Fa, amelyen túl nem vezet út.” Az iszlámban az a végső pont, ameddig az ember Isten megismerésében eljuthat.

[27] Bahá’u’lláh: A Kitáb-i-Aqdas – A Legszentebb Könyv, Budapest, 2001, K37.

[28] Pézsmát adó állatairól híres kínai városok.

* Ellen Beecher, korai amerikai bahá’í hívő, aki idős korában jelentette ki magát – innen a „mama” megnevezés. Életéről további információ itt található:
https://www.bahaiblog.net/2017/02/ellen-mother-beecher-sheaf-light/.

[29] az 1906-os földrengés

[30] A najaf-abádi bahá’í-ok

[31] Mohamed

[32] Shahnaz: az Üzenet címzettjének adományozott név, egyszersmind egy zenei kulcs neve is.

[33] Andrew Carnegie: A gazdagság evangéliuma című könyvének egyik cikke, melyet Angliában a Pall Mall Budget jelentetett meg ugyanazon cím alatt; vö. Andrew Carnegie: Önéletrajz, 255 és skk. oldalak.

[34] Korán 36:36, és vö. 51:49

[35] Korán 25:53; 35:13; 55:19-25. Lásd továbbá az ‘Abdu’l-Bahá által kinyilatkoztatott imát is a házasulandókért: „Ő  az Isten! Ó, páratlan Úr! Mindenható bölcsességedben házasságot parancsol­tál a népeknek…

[36] ‘Abdu’l-Bahá gondolatait az emelkedés és ereszkedés ívéről lásd Megválaszolt kérdések, 165-166. oldal

[37] vö. Korán 37:60: a zaqqúm-fa. A zaqqúm a Pokol gyökereiből sarjad, és ezt fogyasztják az elkárhozottak. A kolocint (citrullus colocynthis) nagyon keserű gyümölcsű növény.

[38] Korán 24:35

[39] Móz 1:26

[40] Bahá’í gyermekosztály Kenoshában, az USA Wisconsin államában.

[41] Korán 25:48

[42] vö. Jn 3:5

* A teremtés négy szintje (ásványi, növényi, állati, emberi) közül a legfelső.

[43] vö. Korán 39:53-59

[44] A Mester valószínűleg a szikhekre utal.

* A XIX. században halottidézésnél használt eszköz, egyféle tölcsér, mellyel az elképzelés szerint fel tudták erősíteni a halottak hangját.

[45] Vö. Mt 17:1–19; Mk 9:2–9; Lk 9:28–36

[46] Mt 16:18

[47] Jel. 21:10

[48] Jel 21:15. A fordító megjegyzése: egyes Biblia-fordításokban „falak és tornyok”, másokban „falak” szerepelnek.

[49] Jn 6:38

[50] Jn 3:13 A fordító megjegyzése: az idézett vers egyes magyar Biblia-fordításokban nem szerepel.

[51] A Báb, vö. Megválaszolt kérdések, 13. fejezet

[52] Németország

[53] Vö. Korán 2:254; 3:35

* Thomas Breakwell, az első angliai bahá’í. Párizsban találkozott a Hittel 1901-ben, és még abban az évben meglátogatta ‘Abdu’l-Bahát. Rendkívüli lelki képességekkel megáldott, nagyon kedves ember volt, a Mester nagy becsben tartotta. 1902-ben, harminc éves korában hunyt el tuberkulózisban. – a lektor.

[54] vö. Korán 36:26-27

[55] A Csendes-óceán

[56] Mk 10:25; Mt 19:24

[57] Chase asszony 1912. szeptember 30-án hunyt el.

* vö. Korán 16:97

* Vö. Lk 12:39-40

* Bahá’u’lláh: A Kitáb-i-Aqdas – A Legszentebb Könyv, Budapest, 2001, K121

[58] Bahá’u’lláh: A Kitáb-i-Aqdas – A Legszentebb Könyv, Budapest, 2001, K121

[59] Bahá’u’lláh sírja Bahjíban

* Az első két kalifa Mohamed halála után

[60] Korán 24:39

* Líbia egyik távoli, kietlen vidéke

[61]Keresztelő Szent János

[62] Korán 36:30

[63] Korán 20:12, más néven „Szent Völgy”.

* az Élet Fája

[64] Vö. Korán 4:81

* Bahá’u’lláh: A Seregek Urának felszólításai, Budapest, 2018, Súriy-i-Haykal, 266.

[65] A levelet 422 barát írta alá, és 1905. július 4-én küldték el.

[66] János 18:11

[67] Korán 67:3

[68] Korán 24:35

[69] vö. Korán 28:29

[70] Korán 76:5

[71] Korán 26:32 és 26:45. Az utalás Mózes botjára utal, melyet Ő Fáraó előtt a földre vetett, az kígyóvá vált, és elnyelte a varázslók kígyóit.

[72] Korán 61:4

[73] a Báb

[74] Korán 67:3

[75] Korán 2:74

* A perzsa misztikus költészetben a fülemüle a vágyódás jelképe – a lektor.

[76] Bahá’u’lláh: A Kitáb-i-Aqdas – A Legszentebb Könyv, Budapest, 2001, K53; Gyöngyszemek Bahá’u’lláh írásaiból, Budapest, 2014, 72:1

[77] Korán, 76:5

* Mai neve: Amu-Darja

* Közép-Ázsia. Perzsa néven Turán.

* A Fa, amelyen túl nem vezet út. Az iszlámban az a végső pont, ameddig az ember Isten megismerésében eljuthat.

[78] Ez a fejezet ‘Abdu’l-Bahá válaszának első része a levélre, melyet a Tartós Béke Központi Szervezetének Végrehajtó Bizottsága intézett Hozzá. Az 1919. december 17-én kelt, és Shoghi Effendi által a God Passes By-ban „messzemenően fontosnak” nevezett Táblát külön delegáció vitte Hágába.

* Nem ismerték a sír pontos helyét, amelyet végül Szent Ilona, Nagy Konstantin római császár édesanyja talált meg.