Bahá’u’lláh: A Hét Völgy és a Négy Völgy

ELŐSZÓ

A bahá’í hit 1844. május 22. éjszakáján született a perzsiai Siráz városában. Mohamed leszármazottja, Ali Mohamed kijelentette, hogy Ő az Isten Küldötte, ezáltal megdöbbentve fiatal vendégét, Mollá Husszein-t. Felvette a Báb, avagy Kapu címet, és miként Keresztelő Szent János, kijelentette, hogy Ő egy önmagánál nagyobb Prófétának az Előfutára. Ezen felül azt tanította, hogy független prófétaként hatalma van arra, hogy a meglévő vallási gyakorlatot megváltoztassa, és hogy imákat és törvényeket nyilatkoztasson ki. Az, „Akit Isten Ki fog nyilvánítani”, fogja majd üzenetét kiegészíteni. A Báb Sirázban, Háfiz és Szádí költők városában született 1819. október 20-án. Gyermekkorában jósága és vele született tudása felkeltette tanítójának csodálatát. Később, kereskedőként, becsülete és igazságérzete új mércét állított a kereskedők közössége elé. A Báb Kinyilatkoztatása utáni évek zavargásokkal voltak terhesek. Ügyének 4.000 követőjét ölték meg egyetlen év alatt a vadállatian fanatikus és tudatlan perzsa muzulmánok. Az elsőt, aki hitt Benne, orvlövészek terítették le; legnagyobb tanítványát, Kuddúszt, Barfurús (Bábul) piacterén darabokra szaggatták; Táhere, a legkiválóbb bábí nő, bátran és kihívóan kiáltott oda fogvatartóinak: „Megölhettek, amikor akartok, de a nők egyenjogúsodását nem tudjátok megállítani!” A Báb sok könyve közül – néhányat fogságban írt perzsa Azerbajdzsán hegyeiben – a legfontosabb a perzsa Bayán és az arab Bayán. Az előbbit A.L.M. Nicholas, a perzsa születésű tabrízi francia konzul, akinek a Báb élete és tanításai felkeltették csodálatát, lefordította franciára. A Báb Bahá’u’lláh (Isten Dicsősége) iránti szeretetből áldozta fel életét. Drámai körülmények között halt vértanúhalált a tábrizi kaszárnya sivár terén 1850. július 9-én délben.

2.

A bahá’í történelem második időszakának központi alakja Bahá’u’lláh volt, az, Akinek az eljövetelét a Báb megjövendölte. Teheránban, a perzsa fővárosban született 1817. november 12-én. Eredeti neve Husszein Ali volt; később a Bahá’u’lláh címet vette fel, amelynek jelentése „Isten Dicsősége”. Husszein Ali egy nemes, tisztelt és gazdag családból származott. Nyitva állt előtte a kormányzati karrier, de a politika nem érdekelte. Országa nem ebből a világból való volt. Hátat fordított a fényűző életnek és a Báb Ügyének korán bajnokává vált. Tudta, hogy ez az út megpróbáltatásokhoz és szenvedéshez vezet, és hogy Őt és szeretteit üldözni fogják. A nagy csapás 1852 augusztusában érte, amikor a Fekete Verem nevű földalatti börtönbe vetették Teheránban. Tolvajok és gyilkosok vették körül, súlyos láncok és bilincsek vágtak húsába. E hely szörnyűségei, szenvedései és sötétje közepette született meg Bahá’u’lláh Kinyilatkoztatása. A „Legnagyobb Szellem” megjelent álmában, és minden irányból ezek a szavak hallatszottak: „Bizony, győzedelmessé teszünk Téged saját Magad és Tollad által. Ne siránkozz amiatt, mi Reád méretett, és ne félj, mert biztonságban vagy. Isten hamarosan Néked adja a föld kincseit – azon személyeket, kik segédkezni fognak Néked önnön Magadon és Neveden keresztül, mely által Isten megélesztette azok szívét, kik felismerték Őt.” 1853. januárjában Bahá’u’lláh-t és családját száműzték Perzsiából. Száműzetése helyszínéül Bagdadot választotta. Utazása a tél közepén, a Kermánsáh-i jeges hegyek megpróbáltatásain át vezetett nyugatra, a Tigris partjain fekvő város felé. Ahogy múltak az évek, úgy nőtt Bahá’u’lláh népszerűsége, a szellemi vezetők kötetlenül Köré csoportosultak a folyó mentén, véleményét kérvén. Amint sétált a Tigris mellett, időnként megpihent egy mecsetnél, amely hírmondóként máig megmaradt azokból az időkből, és közben megalkotta a Rejtett Szavakat, a gyönyörű szent verseket, melyek összefoglalják a vallás lényegét. Legfontosabb munkája Bagdadban a Bizonyosság könyve volt. Ez a folytonosan fejlődő kinyilatkoztatás témájával foglalkozik, és azt tanítja, hogy a Próféták az emberek szükségleteitől és fogékonyságától függően nyilatkoztatják ki tanításaikat. Befolyása annyira megerősödött, hogy az már nem felelt meg Perzsia és Törökország uralkodóinak, ezért elhatározták, hogy messzebbre küldik hazájától. 1863. április 22-én elhagyta otthonát, átkelt a Tigrisen és sátrat ütött egy kertben, amelyet a Rezván, avagy Paradicsom kertjének nevezett el. Itt kinyilatkoztatta megbízható barátainak, hogy Ő Isten Megnyilvánulása, Aki azért küldetett a Földre, hogy elhozza az igazságosság régen megígért országát. Ezt követően száműzték Konstantinápolyba és Edirnébe, ahol Bahá’u’lláh nyilvánosan is meghirdette küldetését. Edirnében 1863-ban kinyilatkoztatta a Királyok Tábláit (Szúri-i-Mulúk), figyelmeztetve kelet és nyugat királyait, hogy az Isten iránti engedetlenség bukásukhoz fog vezetni. Bahá’u’lláh-t végül a palesztinai Akkó ősrégi börtönébe száműzték (ezt a keresztes háborúk idején St Jean d’Acre néven ismerték). A Szentföldön írta meg a Kitáb-i-Aqdas-t, a Legszentebb Könyvet. Ebben előírja a kötelező imákat, meghatározza a böjt és a Szent Napok (ünnepek) dátumait, elítéli azok ócsárlását, akik nincsenek jelen, a tétlenséget és az állatok iránti kegyetlenséget. A könyv megtiltja az ópium és alkohol használatát – a tudományos célok kivételével -, a rabszolgaságot, a koldulást és a szerzetességet. Egynejűséget parancsol, nem engedélyezi a szerencsejátékokat, és kötelező jelleggel előírja végrendelet készítését. Megparancsolja minden bahá’í-nak a kormányok iránti engedelmességet. A bahá’í erények között szerepel a szeplőtelen tisztaság, a szemérmesség, a megbízhatóság, a vendégszeretet, az udvariasság és az igazságosság.

3.

Bahá’u’lláh Hét völgye a misztikus művek csúcspontjának tekinthető. Ezt a mélyértelmű munkát Mohjed-Dín sejknek, Kaneqin bírójának írta válaszként annak kérdéseire. A város a perzsa határ közelében található, Bagdadtól északkeletre. A bíró nyilvánvalóan a szufi filozófia követője volt, amely az iszlámon belül misztikus mozgalomként fejlődött ki. A szufik célja az volt, hogy a meditáció és az ima, az elmélkedés és elragadtatás útján Isten Színe elé járulhassanak. Különleges kifejezéseket fejlesztettek ki a szellemi haladás állomásainak magyarázatára. Néhány szufi azt a tanítást fogadta el, hogy ők Mohamed vagy más Próféták segítsége nélkül is egyenesen az Isten felé közeledhetnek. Ez a nézőpont logikusan vezetett ahhoz, hogy a szufikat, mégha ez nem is vonatkozik a tömegekre, lelkiismeretük biztosan vezeti, s rájuk nem vonatkoznak a vallás törvényei. A legnagyobb perzsa misztikusok, Dzsalál-ad-Dín Rúmí és al-Gazali megkérdőjelezték ezt az elméletet, és megerősítették, hogy csak Isten törvényei megtartásával, úgy, ahogy azokat az Ő Küldöttei kinyilatkoztatták, lehet az egyénnek Isten Színe elé jutnia. Mohjed-Dín sejk kétségkívül ismerte a tizenkettedik századbeli perzsa szufi, Farid-ad-Dín Attár írásait. Attár legkiválóbbként elismert munkája a Mántequt-Teir, vagyis a Madarak Gyűlése. Ebben a lélek útját a Keresés, a Szeretet, a Tudás, a Világtól való elfordulás, az Egyesülés, a Zavarodottság és a Megsemmisülés hét völgyén át követi. Bahá’u’lláh egy hasonló, de nem azonos mintát használt a perzsa nyelven írt Hét völgyben, amely a lélek létcélja felé haladásának hét szintjét írja le. Bahá’u’lláh a Szulejmánije közelében lévő hegyekből Bagdadba való visszatérése után írta ezt a munkáját. A téma alapvetően idő és hely nélküli: a vallás belső igazságai. A szellemi valóságok minden nagy vallásban ugyanazok, és ezek alkotják a hit alapjait. „Ez Isten változhatatlan Hite, örök a múltban, örök a jövőben.” A Négy völgy, egy Bagdadban, a Hét völgy megalkotása után írt levél, címzettje a karkuki (iraki Kurdisztán egyik városa) tudós, Abdur-Rahmán sejk. Négy utat jelöl meg, melyen keresztül a Láthatatlan meglátható, az emberi szív négy lépcsőjét, és a négyfajta misztikus utazót, akik az Elérni Kívántat, a Dicséreteset, a Vonzót és a Szeretett Lényt keresik. A négy isteni állapotot a Korán ezen versében találjuk (57:3): „Ő az első és a végső, a külső és a belső. Ő minden dolog tudója.”

ROBERT L. GULICK, Jr. 1975. február 1.-én

A HÉT VÖLGY

Isten, a Kegyelmes, a Könyörületes Nevében.

Dicsőség Istennek, Ki előhívta a létezést a semmiből; felvéste az ember táblájára a lét előtti lét misztériumait; megtanította néki az isteni kinyilatkoztatás misztériumaiból azt, mit nem tudott; Fénylő Könyvvé tette őt azok számára, kik hittek és átadták önnön magukat; megláttatta véle minden dolgok (Kullu Sej) teremtését e sötét és romos korszakban, és arra indította, hogy az öröklét csúcsáról csodálatos hangon szólaljon meg a Nagyszerű Templomban[1], abból a célból, hogy önmagában, önmaga által és Ura Megnyilvánulása állásán keresztül minden ember bizonyságot tehessen, hogy nincsen Isten Rajta kívül, és hogy ezáltal minden ember eljuthasson a valóságok legmagasabb csúcsára, mígnem senki nem fog semmi másra figyelmezni, csak arra, hogy Istent láthatja meg abban. [1 A Megnyilvánulás.] És dicsérem és magasztalom az első tengert, mely az Isteni Lényeg óceánjából kiágazott, és az első reggelt, mely az Egyedülvalóság Láthatárán felragyogott, és az első Napot, mely az Öröklét Mennyországában felkelt, és az első tüzet, mely az egyedüliség lámpásában a Lét előtti lét Kandeláberéből lángra lobbantatott: Őt, Ki Ahmed[[2]] volt az emelkedettek királyságában, és Mohamed a mennyei gyülekezetben, és Mahmud az őszinték birodalmában – „Bármelyikhez is fohászkodtok, Őt illetik meg a legszebb nevek”[[3]] azoknak szívében, kik tudók. Örökkön áradjék a béke háza népére és társaira! [2 Mohamed, Ahmed és Mahmud a Próféta nevei és rangjai, melyeket a „dicsőíteni, magasztalni” igéből lehet levezetni.] [3 Korán 17:110 (Az idézett helyek forrása Simon Róbert Korán-fordítása, Budapest, Helikon, 1987)] Továbbá, meghallottuk, mit a tudás fülemüléje dalolt lényed fájának ágain, és megtudtuk, miről búgott a bizonyosság gerléje szíved lugasának vesszőin. Olybá tűnik, leveled elolvasásával belélegeztem szereteted köpönyegének illatát, és mintha személyesen is találkoztam volna véled. És minthogy megláttam, hogy az Istenben való halálodról téssz említést, és a Rajta keresztül való élésről, és arról, hogy mennyire szereted az Ő szeretteit, az Ő Neveinek Megnyilvánulásait és az Ő Jegyeinek Hajnalcsillagait – ezért hát a dicsőség létsíkjaiból szent és ragyogó bizonyságokat nyilatkoztatok ki néked, hogy a szentség, a[z Istenhez való] közelség és a szépség udvarába vonzhassalak, és oly méltóságra emelhesselek, aholis a teremtésben majd nem látsz semmi mást, csak Szeretted, a Tisztelt Arcát, és oly módon láthatsz minden teremtett dolgot, mint csak azon a napon, mikor [senki] más nem említtetik. Erről énekel az egyedülvalóság fülemüléje Goszije kertjében[[4]]. Emígyen szól: „És megjelenik majd szíved tábláján a ‘Féljétek Istent! Isten tanít benneteket'[[5]] mélységes misztériuma; lelked madara emlékezetébe idézi a lét előtti lét szent menedékét, a ‘járd a te Urad könnyen járható útjait’ [[6]] mennyországában szárnyal a vágyódás szárnyain, és a lelki közösség gyümölcseit gyűjtögeti az ‘aztán egyél mindenfajta gyümölcsből'[^6] kertjeiben.” [4 Ali egyik szentbeszédéből.] [5 Korán 2:282] [6 Korán 16:69] Életemre, ó, barátom, ha a tudás földjén növekvő bimbók zöld kertjéből megízlelnéd ezen gyümölcsöket, melyek a nevek és tulajdonságok tükrében visszatükröződő Isteni Lényeg hajnali fénye mellett növekednek, a vágyódás kitépné kezedből a türelem és megfontoltság gyeplőjét, lelkedet beleremegtetné a villódzó fénybe, és földi lakhelyedről az első, mennyei otthonba vonzana a Valóságok Középpontjában, és olyan létsíkra emelne, ahol oly módon szárnyalnál a légben, miként a földön jársz, és úgy sétálnál a vízen, miként most a szárazon futsz. Ezért, örvendezzünk, Én is, te is, és mindenki, aki felhág a tudás mennyországába, és kinek szíve felfrissül ezáltal, hogy a bizonyosság szele borzolta végig lényének kertjét a Mindenek Felett Kegyelmes Sébájából. Béke azzal, ki az Egyenes Utat követi! És tovább: Azt mondják, hét állomás jelzi az utazó útját a por honától a mennyei otthonig. Egyesek ezeket Hét Völgynek nevezték, mások Hét Városnak. És azt mondják, hogy amíg az utazó búcsút nem int az énnek, és végig nem járja ezen állomásokat, soha el nem érhet a[z Istenhez való] közelség és a [Véle való] egyesülés óceánjához, nem ihatik az összehasonlíthatatlan borból. Az első állomás

A KERESÉS VÖLGYE

E völgy paripája a türelem; türelem nélkül az utazó ezen az úton sehová el nem juthat, és semmilyen célt el nem érhet. Nem lehet sohasem levert, s ha százezer évig próbálkozott is, és még mindig nem látja a Barát szépségét, akkor sem tántorodhatik el. Mert azok, akik az „Érettünk” Kába-kövét[[7]] keresik, örvendeznek az igében: „azokat a Mi útjainkon vezéreljük”[[8]]. Kutatásukban szilárdan magukra övezik a szolgálat ágyékkötőjét, s minden pillanatban keresik, hogy a tudatlanság szintjéről miként utazhatnak a létezés birodalmába. Kötelék őket vissza nem tarthatja, tanács őket el nem tántoríthatja. [7 A mekkai legbelső Szentély. A szó itt „célt” jelent.] [8 Korán 29:69 „Akik azonban Érettünk fáradoznak, azokat a Mi útjainkon vezéreljük”.] Szükséges ezen szolgák számára, hogy a szívet, mely az isteni kincsek forrása, megtisztítsák minden folttól, és hogy elforduljanak az utánzástól – vagyis hogy apáik és uraik ösvényét kövessék -, és hogy a barátságosság és ellenségesség ajtaját a Föld minden embere előtt becsukják. Ezen az úton a kereső olyan állapotba jut, ahol azt látja, hogy minden teremtett dolog tébolyultan kutat a Barát után. Hány Jákobot fog látni, amint az ő Józsefét keresi, hány szeretőt, akik sietnek, hogy megkeressék a Szeretettet. A vágyakozók világát fogja látni, akik az Egyetlen Vágyott után kutatnak. Minden pillanatban egy komoly dologra bukkan, minden órában egy titoknak ér nyomába; mert ő elszakította a szívét mind a két világtól, és a Szeretett Kába-köve⁷ felé indult. Minden lépését a láthatatlan Birodalomból érkező segítség fogja kísérni, és kutatásának hőfoka növekedni fog. A keresést Medzsnun[[9]] szerelmének mércéjével kell mérjük. Azt mondják, hogy egy nap látták Medzsnunt, amint a port szitálja, és peregnek a könnyei. Megkérdezték: „Mit csinálsz?” Azt válaszolta: „Leilát keresem.” „Jaj szegény fejednek” – kiáltották – „Leila tiszta lélek, és te őt mégis a porban keresed?” „Mindenhol keresem” – válaszolta ő – „hátha valahol megtalálom.” [9 Medzsnun szó szerint „bolond”-ot jelent. Ez a neve az arab és perzsa népköltészet híres szerelmesének, akinek kedvese Leila, egy arab hercegnő volt. Az istenivel határos igaz emberi szerelmet szimbolizáló történet sok romantikus perzsa vers témája, a leghíresebb Nizami költeménye, melyet 1188-89-ben írt.] Igen, bár a bölcs számára szégyenletes, hogy az Urak Urát a porban kívánja fellelni, mégis a keresés hatalmas hevéről tanúskodik az. „Aki egy dolog után buzgón nyomoz, megtalálja azt.”[[10] Arab közmondás.] Az igaz kereső semmi más után nem kutat, mint annak tárgya után, és a szerelmesnek nincs más vágya, mint hogy egyesülhessen szerettével. És a kereső nem érheti el célját, amíg mindent fel nem áldoz. Vagyis, bármit látott, hallott és értett, mindezt semmibe kell vegye, hogy beléphessen a szellem birodalmába, mely Isten Városa. Ha Őt akarjuk keresni, dolgoznunk kell. Ha a Véle való újraegyesülés mézéből kívánunk kortyolni, lángolnunk kell. És ha ezen kelyhet megízleltük, hátat fogunk fordítani a világnak. Az utazó ezen az úton minden földet bejár, és minden országban lakozik. A Barát szépségét keresi minden arcban, és minden vidéken Szerelmese után kutat. Csatlakozik minden társasághoz, és közelséget keres minden lélekkel, hátha valamelyik elmében felfedezheti a Barát titkát, vagy egy arcban megpillanthatja Szerelme szépségét. És ha Isten segítségével ezen az úton nyomát találja a Barátnak, Kinek nincs nyoma, és a rég elveszett József[[11]] illatát lélegzi be a mennyei küldöttől, akkor egyenesen belép [11 Lásd József történetét a Koránban és az Ószövetségben.]

A SZERETET VÖLGYÉBE,

és feloldódik a szeretet tüzében. Ebben a városban emelkedik az elragadtatás mennyországa, ragyog a vágyódás világot beragyogó Napja, és lángol zúgva a szeretet tüze, és mikor a szeretet tüze lobog, hamuvá hamvasztja az a józan ész aratását. Az utazó itt nem tud önmagáról, sem más egyébről. Nem lát tudatlanságot, sem tudást, sem kétséget, sem bizonyságot; a vezérlet reggelét a tévelygés éjszakájától ő meg nem különböztetheti. Menekül úgy a hitetlenségtől mind a hittől, és a halálos méreg balzsam számára. Minek okából mondja Attár[[12]Farid-ad-Dín Attár, a nagy perzsa szufi költő (kb. 1150-1230).]:

A hitetlennek tévelygés – a hívőnek hit;

Attár szívének fájdalmadból szemernyi.

E völgy paripája a fájdalom, és ha nincs fájdalom, ez az utazás soha véget nem ér. Ebben az állapotban a szerető semmire nem gondol a Szeretetten kívül, és nem keres más menedéket, csak a Barátot. Minden pillanatban száz életet ajánl fel Kedvese ösvényén, és minden lépésnél ezer fejet szór a Szeretett lábai elé. Ó, testvérem! Míg be nem lépsz a szeretet Egyiptomába, soha el nem érsz a Barát Szépségének Józseféhez; és hacsak, mint Jákob, el nem veted külső szemeidet, soha nem nyithatod fel belső lényed szemét; és míg nem lángolsz a szeretet tüzében, a Vágyódás Szerelmesével nem fogsz sohasem szót váltani. Egy szerelmes nem fél semmitől, és baj közelébe nem férkőzhet, lásd, vacog ő a tűzben, és száraz marad a tengerben.

Szerelmes, kit hideg lel a pokoltűzben;

Tudós az, ki száraz marad tengervízben.

[[13] Perzsa misztikus költemény.]

A szeretet semmilyen létezést el nem ismer, és semmilyen életet nem kíván: életet lát a halálban, és a szégyenben keres dicsőséget. Annak, aki ki kívánja érdemelni a szerelem őrültségét, bővelkednie kell józanságban; s ahhoz, hogy kiérdemelje a Barát béklyóit, el kell telnie szellemiséggel. Áldott a nyak, mit az Ő hurka szorít, boldog a fej, mely porba hullott szeretete ösvényén. Ezért hát, ó, barát, add fel saját éned, hogy megtalálhasd a Páratlant, hagyd magad mögött e halandó világot, hogy a mennyország fészkében kereshess magadnak otthont. Légy semmi, ha fel kívánod szítani a lét tüzét, és alkalmassá kívánsz válni a szeretet ösvényére.

A szerelem nem csap le élő lélekre,

A sólyom sem tép bele döglött egérbe.

[[14] Perzsa misztikus költemény, vö. Rejtett Szavak, arab 7.]

A szerelem minduntalan lángra lobbant egy világot, és minden földet pusztává tesz, ahol csak zászlaját kibontja. A létezésnek nincs helye az ő királyságában; a bölcs birodalmában nem parancsolhat. A szerelem leviatánja elnyeli a józan okfejtés mesterét, és elpusztítja a tudás urát. A hét tengert is felhörpinti, de szíve szomja még mindig csillapítatlan, és emígyen kiált: „Még több van?”[[15]] Menekül saját magától, és elhúzódik a földön mindenkitől. [15 Korán, 50:30]

A szerelem idegen úgy földön mind mennyben,

Őrültségek tombolnak benne, hetvenketten.

[[16] Dzsalál-ad-Dín Rúmí (1207-1273): A Masznaví. A legnagyobb perzsa szufi költő, mellékneve Maulaná („Mesterünk”) volt. A kerengő dervisek rendjének alapítója.]

Miriád áldozatot ver bilincsbe, és milliárd bölcset sebesít meg nyilával. Tudd, hogy a világban minden vörösség az ő haragjából származik, és minden sápadt arc az ő mérgétől fehér. Egyetlen orvossága a halál, sehol máshol nem jár, csak az árnyak völgyében; mégis, méznél édesebb mérge a szerelmes ajkán, és szebb az általa okozott rombolás a kereső szemében, mint százezer élet. Ezért hát az ördögi én fátylait el kell emészteni a szeretet tüzében, hogy a szellem kifinomuljon és megtisztuljon, és ily módon megismerhesse a Világok Urának méltóságát.

Szítsd fel a szerelem tüzét, és égess el benne mindent,

Majd lépj be a szerelmesek országába.

[[17] Részlet Bahá’u’lláh egyik ódájából.]

És ha Teremtője által megerősítve a szerető kimenekül a szerelem sasának karmaiból, belép

A TUDÁS VÖLGYÉBE,

a kételyből bizonyosságba ér, és az áltatás sötétjéből kijut az istenfélelem vezérlő fényébe. Megnyílnak belső szemei, és bizalmasan társalog Szerelmesével; feltárja az igazság és áhítatosság kapuját, és bezárja a hiábavaló képzelgés ajtaját. Ezen állapotban megelégszik Isten parancsával, a háborút békének látja, és a halálban az öröklét titkait találja. Belső és külső szemeivel a feltámadás misztériumait szemléli a teremtés királyságaiban és az emberek lelkében, és Isten végtelen számú Megnyilvánulásában tiszta szívvel megérti a mennyei bölcsességet. Az óceánban meglel egy cseppet, és egy cseppben is meglátja a tenger titkait.

Hasítsd ketté az atom szívét, és ímé,

Napot találsz legbelül.

[¹³ Perzsa misztikus költemény.]

Ebben a völgyben az utazó az Igaz Isten munkálkodásában semmi mást nem lát, mint tiszta gondviselést, és minden pillanatban emígyen szól: „Nem látsz egyenetlenséget a Könyörületes teremtésében. És nézd meg még egyszer! Látsz-e vajon repedést?”[[18]] Az igaztalanságban meglátja az igazságosságot, és az igazságosságban a kegyelmet. A tudatlanságban számtalan rejtett tudást talál, és a tudásban a bölcsesség milliárd megnyilvánulását. Széttöri a test és a szenvedélyek börtönrácsait, és a halhatatlan birodalom lakóival társalog. Felhág a belső igazság létrafokain, és a dolgok belső jelentésének mennyországába siet. Az „És megmutatjuk nekik a jeleinket a föld tájain és saját magukban”[[19]] bárkájában hajózik, és átkel a „hogy nyilvánvalóvá legyen a számukra, hogy ez [a Könyv] az Igazság”[^19] tengerén. És ha igazságtalansággal találkozik, türelmes lesz, és ha haraggal fordulnak feléje, szeretetet mutat. [18 Korán 67:3] [19 Korán 41:53] Volt egyszer egy szerelmes, aki hosszú éveken át sóhajtozott messzi kedvese után, és a tőle való távollét tüze emésztette. A szerelem törvénye szerint szívében nem lakozott türelem, és teste belefáradt a lélek [súlyába]; a szíve választottja nélküli életet gúnynak tekintette, és elemésztette az idő. Hány és hány nap nem talált megnyugvást az utána való vágyódásban; hány éjszaka kerülte szemét az álom fájdalma miatt; teste sóhajjá aszott, szíve sebe a szomorúság jajszavává tette. Ezer életet adott a vele való együttlét kelyhének egyetlen kortyáért, de ez sem segített. Számára az orvosok gyógyszert nem találtak, és elkerülték társai; ó, igen, nincsen orvossága az orvosoknak egy szerelemtől beteg számára, azt csak a kedves kegye tudja megmenteni. S végül vágyódásának fája megtermette az elkeseredés gyümölcsét, és reményének tüze hamvába holt. Aztán egy éjszaka nem élhetett tovább, kiment házából, és a piactérre indult. Hirtelen egy őr eredt nyomába. Futásnak lódult, de az követte, egyre több őr gyűlt össze, és elálltak fáradó lábai elől minden utat. És a szerencsétlen szívéből kiáltás szakadt fel, és iderohant, és odafutott, és így jajongott magának: „Ó, ez az őr biztosan Ezráel, a halálom angyala, azért követ annyira; vagy pedig az emberek zsarnoka, aki ártani akar nekem.” Lábai csak vitték a szerelem nyilától vérzőt, és szíve ontotta a könnyeket. Végül egy kert falához ért, és elmondhatatlan fájdalommal felkapaszkodott rá, minthogy nagyon magas volt; és életéről elfeledkezvén, levetette magát a kertbe. És ott megpillantotta szerelmesét, lámpával a kezében, amint egy gyűrűt keresett, amit elveszített volt. S mikor a szívét áldozó szerelmes elbűvölő kedvesére nézett, mély lélegzetet vett, és kezét imára emelve emígyen kiáltott: „Ó, Istenem! Magasztald ez őrt, halmozd el bőséggel, és adj néki hosszú életet! Mert ez az őr Gábriel volt, aki vezetett engem, szegényt; vagy pedig Eszrafíl, aki élete adott ennek a nyomorultnak!” Bizony, szavai igazak voltak, mert az őr látszólagos zsarnokságában sok rejtett igazságot talált, és meglátta, mennyi kegyelem rejtezik a fátyol mögött. Az őr gyűlöletből őt, aki szomjazott a szerelem sivatagában, kedvese tengeréhez vezette, és az elválasztottság sötét éjszakáját beragyogta az újbóli egyesülés fényével. Azt, aki távol volt, a közelség kertjébe vezette, és egy beteg lelket orvosához irányított. Ha a szerelmes előre látta volna, mi fog történni, kezdettől áldotta volna az őrt, és imádkozott volna érte, és zsarnokságát igazságnak látta volna; mivel azonban a végkifejletet fátyol rejtette előle, kezdetben siránkozott és jajongott. De azok, akik a tudás kertvidékén utaznak, minthogy a kezdetben is látják már a véget, békét látnak a háborúban, és barátságot a haragban. Ím, ilyen állapotban leledzenek az utazók ebben a Völgyben; de az e fölöttiekben lakozók a kezdetet és a véget egyként látják; mi több, nem látnak sem kezdetet sem véget, és nem ismernek „elsőt” és „végsőt”[[20]]. Sőt, a halhatatlan város lakói, kik a zöld kertvidéket lakják, még a „sem nem első, sem nem végsőt” sem látják, menekülnek minden elől, mely első, és visszautasítanak mindent, ami utolsó. Mert ők már áthaladtak a nevek világain, és villámsebesek suhannak a tulajdonságok világain túlra. Emígy, hogy megmondatott: „A Tökéletes Egység kizár mindenféle tulajdonságot”[[21]]. És ők az Isteni Lényeg árnyékában lakoznak. [20 Korán 57:3] [21 Alinak tulajdonított mondás.] Ezzel kapcsolatban tett oly mély utalást Hadzsi Abdullah[[22]] – Isten, a Legmagasabb szentelje meg szeretett lelkét -, és szólt oly bölcsen a „Vezess minket az egyenes úton”[[23]] jelentéséről, ily módon: „Mutasd meg a helyes utat, vagyis tisztelj meg minket Lényeged szeretetével, hogy többé ne magunk felé forduljunk, sem nem más felé, hanem csak Tefeléd, hogy csak a Tieid lehessünk, csak Téged ismerjünk, csak Téged lássunk, és ne gondoljunk senkire, csak Rád”. [22 A Herat-ból való Sejk Abu Iszmail Abdulláh Ánszarí (1006-1088). Szufi vezető, a Próféta fegyvertársa, Abu Áijub leszármazottja. Két fő műve a Monádzsát (Könyörgések) és a Rubáiját (Négysorosok). Az „Ánszar” segítőt jelent, azokat a medinaiakat jelöli, akik Mohamed mellé álltak, mikor a városukba ment. ] [23 Korán 1:6] Sőt, ezek már túlemelkednek ezen állomáson is, ezért, hogy megmondatott:

A szerelem fátyol szerető és kedves között,

Ennél többet én már nem szólhatok.

[¹⁶ Dzsalál-ad-Dín Rúmí (1207-1273): A Masznaví. A legnagyobb perzsa szufi költő, mellékneve Maulaná („Mesterünk”) volt. A kerengő dervisek rendjének alapítója.]

Ím, felragyogott a tudás reggele ezen az órán, és a vándorlás és utazás lámpái kioltattak.[[24] Arra a misztikus vándorlásra és keresésre utal, melyet a szufi vezetők, a „Fények” irányítanak. Bahá’u’lláh figyelmezteti a misztikusokat, hogy az Isteni Megnyilvánulás megjelenése szükségtelenné tesz minden további kutatást, miként már Ali megmondta: „Oltsd ki lámpád, ha felkélt már a Nap”. A Nap itt Isten új Megnyilvánulása.]

Rejtve volt ez Mózes előtt,

Bár Ő volt az erő és a fény,

Ezért te, kinek szárnya sincs,

Ne próbálj röpülni könnyedén.[^16]

Ha te a bensőddel való társalgás és az ima embere vagy, szárnyalj fel a Szent Lelkek segítségével, hogy megláthasd a Barát titkait, és elérhess a Kedves fényeihez. „Istenhez tartozunk, s Hozzá fogunk [majdan] visszatérni”.[[25] Korán, 2:156] Miután áthaladt a Tudás Völgyén, mely a korlátozottság utolsó síkja, az utazó elér

AZ EGYSÉG VÖLGYÉBE,

a Tökéletes kelyhéből kortyol, és az Egyedüliség Megnyilvánulásaiban gyönyörködik. Ezen állapotban szétszaggatja a többség fátylait, menekül a hús világaitól, és az egyedülvalóság mennyországába emelkedik. Isten fülével hallja, Isten szemével szemléli a mennyei teremtés misztériumait. Belép a Barát szentélyébe, és mint bizalmas osztja meg Kedvesével annak kertilakát. A Tökéletes ruhájának ujjából elővonja az igazság kezét; felfedi az erő titkait. Nem lát magában sem nevet, sem hírnevet, sem rangot, hanem Isten dicsőítésében találja meg saját magasztalását. Saját nevében meglátja Isten Nevét; számára „minden dal a Királytól fakad”[^16] és minden dallam Tőle száll alá. A „Mondd: Minden Istentől van”[[26]] trónusán ül, és az „Istenen kívül nincsen erő”[[27]] szőnyegén pihen. Mindenre az egyedüliség szemével tekint, és látja aláragyogni a Lényeg hajnalából az isteni Nap tündöklő sugarait egyformán minden teremtett lényre, és az egyedülvalóság fényeit tükröződni az egész teremtésben. [26 Korán 4:78] [27 Korán 18:39] Világos Méltóságod előtt, hogy mindazon változatosság, mit az utazó a lét világaiban utazásai állomásain megpillant, az ő saját látásmódjából fakad. Hadd említsünk egy példát, hogy mondandónk jelentése teljesen világossá váljon. Tekintsük a látható világ felett ragyogó Napot: bár minden teremtett dologra ugyanolyan erővel süt, és a Megnyilvánulás Királyának parancsára az egész teremtést elárasztja fényével, mégis mindenhol az adott hely jellemzőinek megfelelően ölt testet és osztogatja jótéteményeit. Például, egy tükörben visszaveri korongját és alakját, és ez a tükör érzékenységének köszönhető; a kristályban lángot lobbant, más tárgyakban pedig csak sugarainak hatását mutatja meg, de nem korongját. És mégis, ezen hatáson keresztül, a Teremtő parancsolatából, minden dolgot azon tárgy sajátossága szerint edz meg, miként te is láthatod. Hasonlóképpen, a színek is minden tárgyban annak természete szerint válnak láthatóvá. Egy sárga gömbben például a sugarak sárgán világítanak, a fehérben fehérek, és a vörösben a vörös sugarak jelennek meg. Ezek a színváltozatok tehát a tárgyból erednek, nem a ragyogó fényből. És hogyha egy helyet fallal vagy tetővel zárnak el a fénytől, tökéletesen megfosztatik az a fény ragyogásától, és a Nap sem süthet arra. Így van az, hogy egyes sérült lelkek az én és a szenvedély falaival bástyázták körül a tudás földjét, és a tudatlanság és a vakság felhőjét borították rá, és elfátyoloztattak a titkok Napjának fényétől és az Örök Kedves misztériumaitól; messze tévelyedtek a Hírnökök Ura tündöklő Hitének gyémántokkal ékes bölcsességétől, kizárattak a Mindenek Felett Szépséges szentélyéből, és eltiltattak a ragyogás Kába-kövétől[^7]. Ím, ennyit érnek e korszak emberei! [7 A mekkai legbelső Szentély. A szó itt „célt” jelent.] És hogyha egy fülemüle[[28]] felszárnyal az én agyagjából, a szív rózsabokrában épít fészket, és arab dallamokban és édes perzsa énekekben mesél Isten misztériumairól – melyeknek egyetlen szava friss új életre kelti a holtak testét, és a Szentlelket ruházza e világi lét korhadó csontjaira -, meglátod, az irigység ezernyi karma, a gyűlölködés milliónyi csőre fogja üldözni, és minden erejükkel halálára törekednek. [28 Bahá’u’lláh-ra utal.] Ó, igen, a bogárnak bűzös az édes illat, és a náthás ember számára semmit nem jelent a kellemes parfüm. Ezért mondatott a tudatlanok okulására:

Tisztítsd meg a náthától fejed,

S lélegezd Isten leheletét ehelyett.

[¹⁶ Dzsalál-ad-Dín Rúmí (1207-1273): A Masznaví. A legnagyobb perzsa szufi költő, mellékneve Maulaná („Mesterünk”) volt. A kerengő dervisek rendjének alapítója.]

Összegezve, megvilágítottuk hát a tárgyak közötti különbségeket. Így, mikor a utazó csak a megjelenés helyére figyel – vagyis, mikor csak a sokszínű gömböket látja -, sárga, fehér, vörös színt lát; ebből kifolyólag uralkodik ellenségeskedés a teremtmények között, és takarja a korlátozott lelkek sötét pora a világot. És vannak, akik a fény ragyogását látják; mások pedig ittak az egyedüliség borából, és ezek semmi mást nem látnak, csak magát a Napot. Így, minthogy ők ezen három különböző síkon mozognak, az utazók megértése és szavaik is különböznek; és ezért, hogy az ellenségeskedés jele mindig jelen van a földön. Mert vannak, akik az egyedüliség síkján lakoznak, és arról a világról mesélnek, mások a korlátozottság birodalmában élnek, vagy az én különféle lépcsőfokain, míg mások teljesen el vannak fátyolozva. Ezért, hogy a mai tudatlan emberek, kiknek semmi része nincs az Isteni Szépség ragyogásából, bizonyos állításokkal lépnek fel, és minden korban és korszakban azt zúdítják az egyedüliség tengerének hajósaira, amit pedig ők maguk érdemelnének. „Ha Isten megbüntetné az embereket vétkességükért, akkor nem hagyna a földön egyetlen élőlényt sem, ami mozog. Ő azonban haladékot adott nekik egy megszabott határidőig.”[[29] Korán 16:61] Ó, testvérem! A tiszta szív olyan, mint a tükör; tisztítsd meg a szeretet csiszolóvásznával, és az Istenen kívül minden mástól való elszakadással, hogy a valódi Nap ragyoghasson benne, és az örök reggel pirkadjék ott. Akkor fogod tisztán látni a „Sem föld, sem ég Engem be nem fogadhat, de elférek Én hűséges szolgám szívében”[[30]] jelentését. És kezedbe ragadod életed, és határtalan vágyódással új Kedvesed lába elé veted. [30 Hádísz, azaz cselekedet vagy kijelentés, melyet hagyományosan Mohamednek vagy valamelyik Szent Imámnak tulajdonítanak.] Bármikor is költözik be az Egyedüliség Fejedelme Megnyilvánulásának fényessége a szív és a lélek trónusára, ragyogása megmutatkozik minden végtagban. És akkor felragyog a sötétségben a híres hagyomány misztériuma: „A szolga imában vonzódik Hozzám, addig, amíg felelek neki; és amikor válaszoltam, Én leszek a fül, mellyel hallani fog…”. Mert emígyen a ház Ura jelent meg otthonában, és annak mindegyik oszlopa az Ő fényében ragyog. És a fény sugárzása és annak hatása a Fényadótól fakad; ezért, hogy mindenek Általa mozognak, és az Ő akaratából kelnek életre. Ez az a forrás, melyből a Hozzá közel lévők kortyolnak, miként megmondatott: „…olyan forrásból, amelyből az [Istenhez] közelállók isznak”[[31]]. [31 Korán 83:28] Azonban senki ne értelmezze úgy ezen kijelentéseket, mintha emberközpontúak lennének, sem ne értse őket úgy, mintha Isten világai alászállottak volna a teremtények színvonalára; sem ne vezessék ezek Méltóságodat emilyen feltételezésekre. Mert Isten, az Ő Lényegében, szent minden felemelkedés és alászállás, minden kezdet és vég fölött; Ő az örökkévalóságtól fogva mentes volt az emberi teremtmények tulajdonságaitól és mindörökre az is marad. Ember Őt soha meg nem ismerte; lélek a Lényéhez vezető ösvényre soha rá nem talál. A Róla való tudás völgyében minden misztikus szellem messze tévelyedett Tőle; minden szent utat vesztett, mikor megérteni kívánta Lényegét. Szenten áll Ő a bölcsek megértése fölött; magasztosabb Ő a tudók tudásánál! Az út el van zárva, és azt keresni istentelenség; bizonyítéka az Ő jelei; léte az Ő bizonysága.[⁴ Ali egyik szentbeszédéből.] Ezért, hogy azok, kik szeretik az Ő arcát, emígyen szólottak: „Ó, Te, Kinek Lényege az egyedüli útmutatója a Lényegéhez vezető útnak, és Ki szentségesebb, mint minden hasonlatosság teremtményeivel.^„[30] Miként sarkantyúzhatná paripáját a tökéletes semmi a lét előtti lét mezején, vagy kívánhatná a futó árnyék elérni az örök Napot? Így szólt a Barát[[32]]: „Nélküled nem ismerhettünk volna meg Téged”, a Szeretett[^32] pedig így: „Sem nem juthattunk volna közeledbe”. [30 Hádísz, azaz cselekedet vagy kijelentés, melyet hagyományosan Mohamednek vagy valamelyik Szent Imámnak tulajdonítanak.] [32 Mohamed próféta.] Igen, a helyek, melyeket a tudás lépcsőfokairól idéztünk, a Valóság azon Napja Megnyilvánulásainak tudására utalnak, a Napra, mely fényét a Tükrökre vetíti. És azon fény ragyogása a szívekben mutatkozik meg, mégis, az érzékek és az evilági körülmények fátylai alatt rejtezik, miként a gyertya a vaslámpában, és a gyertya fénye csak akkor tör elő, ha azt eltávolítjuk. Hasonlóképpen, az egyedüliség fénye is akkor válik nyilvánvalóvá, ha letéped szívedről a képzelgések burkát. Világos hát, hogy még a sugaraknak sincs kezdete és vége, hát még a Lét azon lényegének, és azon áhított Misztériumnak. Ó, testvérem, utazz e létsíkokban a keresés, és ne a vak utánzás szellemében. Az igazi utazót a szavak bunkója vissza nem tarthatja, és hivatkozások fenyegetései el nem tilthatják.

Függöny hogy tarthatná távol a szeretőt és a szeretettet?

[Nagy] Sándor fala sem választhatja el őket!

[[33] Háfiz, a Siráz-ból való Samsz-ad-Dín Mohamed , meghalt kb. 1389-ben. Az egyik legnagyobb perzsa költő.]

Számosak a titkot, de számtalanok az idegenek[?]. Kötetek a Kedves titkát be nem fogadhatják, sem nem meríthetem ki azt a jelen lapokon, bár ne legyen az több, mint egy szó, nem több, mint egy jel. „A tudás egyetlen pont, de a tudatlanok megsokszorozták azt.”³⁰ Hasonló módon elmélkedj a világok közötti különbségekről. Ámbár az isteni világoknak végük soha nincs, mégis vannak, akik négy névvel jelölik őket: az idő világa (zeman), mely az, aminek van úgy kezdete, mind vége; a maradandó világa (dáhr), melynek van kezdete, de a vége nem ismert; a folytonosság világa (szármád), melynek a kezdete, nem látható, de tudható róla, hogy van vége; és az örökkévalóság világa (ázál), melynek sem látható kezdete, sem látható vége nincs. Bár sok eltérő elképzelés létezik ezekről, részletes ismertetésük fárasztó lenne. Voltak, akik azt tartották, hogy a folytonosság világának nincs eleje, se vége, és az örökkévalóság világát a láthatatlan, bevehetetlen Legfelső Mennyországnak nevezték. Mások ezeket a világokat a Mennyei Udvar (Lahut), a Legfelsőbb Menny (Dzsábárút), az Angyalok Királysága (Málákut), és a halandó világ (Naszut) nevekkel illették. A szeretet ösvényén négyféle utazás létezik: a teremtményektől az Igaz Istenhez; az Igaz Istentől a teremtményekhez; a teremtények közötti; és az Igaz Istentől az Igaz Istenhez vezető. Korábbi idők misztikus látói és tudósai sok gondolatot kifejtettek még, melyekről nem szólottam, minthogy nem kedvelem elmúlt idők mondásainak hosszadalmas idézését; mert mások szavainak citálása a szerzett tudás bizonyítéka, nem pedig a mennyei adományoké. Még azokat is, melyeket ismertettem, csak azért idéztem, mert alkalmazkodom az emberek bevett szokásaihoz, és mivel ez barátok között szokásos. Továbbá, az ilyen dolgok túllépnek a jelen levél keretein. Húzódozásunk attól, hogy mondásaikat idézzük, nem gőgből fakad, sőt inkább a bölcsesség megnyilvánulása és kegyünk kimutatása.

Ha Khedr léket is ütött a hajóban,

Mégis, ezernyi jó rejtőzik e rosszban.

[¹⁶ Dzsalál-ad-Dín Rúmí (1207-1273): A Masznaví. A legnagyobb perzsa szufi költő, mellékneve Maulaná („Mesterünk”) volt. A kerengő dervisek rendjének alapítója.]

Máskülönben, ezen Szolga elveszettnek és tökéletes semminek tekinti magát még amellett is, kit kedvel Isten, hát még az Ő szentjei jelenlétében. Dicsőíttessék Uram, a Legmagasabb! Továbbá, célunk az, hogy azokról az állomásokról szóljunk, melyeket az utazó bejár, és nem az, hogy a misztikusok ellentmondó kijelentéseit elővezessük. Bár már hoztunk egy rövid példát a viszonylatosság világának, a tulajdonságok világának kezdetére és végére, hadd állítsunk most mellé egy másodikat, hogy a teljes jelentés megvilágosodjék. Tekintse Méltóságod saját magát; Méltóságod legelső a fia, és legutolsó atyja oldaláról. Külső megjelenésében arról tanúskodik, miként jelenik meg az erő az isteni teremtés birodalmaiban; míg belső lényében azokat a rejtett titkokat mutatja fel, amelyek a Méltóságodba helyezett isteni bizalmat képezik. És így igaz személyéről a használt értelemben az elsőség és végsőség, a külső és belső megjelenés, hogy Méltóságod a reá ruházott ezen négy állapotban megérthesse a négy isteni állapotot, és hogy szíve fülemüléje hangosan hirdethesse a látható vagy elrejtett lét rózsabokrának összes ágán az igét: „Ő az első és a végső, s a külső és a belső.”[[34] Korán 57:3] Ezen kijelentéseket a viszonylagosság síkjában tesszük, az emberek korlátai miatt. Máskülönben, azok a személyek, akik egyetlen lépéssel túlléptek a viszonylagosság és korlátozottság világán, és a Teljesség szépséges síkján lakoztak, és sátrukat a felsőbbség és parancs világaiban ütötték fel – ezek egyetlen szikrával semmivé égették ezen viszonylagosságokat, és egyetlen harmatcseppel kitörölték ezen szavakat. És a szellem tengerében úsznak ők, és a fény szent éterében szárnyalnak. Akkor hát, egy ilyen síkon, mi élete lehet a szavaknak, hogy az „első”-t és „végső”-t, avagy egyebeket itt látni vagy említeni lehessen! Ezen birodalomban az első maga a végső, és a végső csupán az első.

Szerelmes lelkedben építs nagy máglyát,

S hányj rá minden szót és gondolatot, rakd hát!

[¹⁶ Dzsalál-ad-Dín Rúmí (1207-1273): A Masznaví. A legnagyobb perzsa szufi költő, mellékneve Maulaná („Mesterünk”) volt. A kerengő dervisek rendjének alapítója.]

Ó, barátom! Nézz önnön magadra: ha nem lettél volna apává, s nem nemzel fiat, e kijelentéseket sem hallottad volna. Most felejtsd el őket mind, hogy az egyedülvalóság iskolájában a Szeretet Mesterétől tanulhassál, és visszatérhess Istenhez, felcserélhesd a valótlanság belső világát[[35]] igazi állapotodra, s a tudás fájának árnyékában lakozhassál. [35 A belső sík szufi elméletére utal, mely a Kinyilatkoztatott Igazsághoz képest csak látomás.] Ó, kedvesem! Tedd magad szegénnyé, hogy beléphess a gazdagság magas udvarába; és alázd meg tested, hogy ihass a dicsőség folyójából, és eljuthass azon költemények jelentéseinek teljességéhez, melyekről kérdeztél. Így hát, nyilvánvalóvá tettük, hogy ezek a fokozatok az utazó látásmódjától függenek. Ő minden városban egy világot fog megpillantani, minden Völgyben elér egy forráshoz, s minden mezőn hall egy dallamot. De a misztikus mennyország sólyommadarának keble a szellem sok csodás zsoltárát rejti, és a perzsa madár lelkében sok édes arab dallam van; mégis, rejtve vannak ezek, s rejtve is kell maradnak.

Ha megszólalok, sok elme omlik össze,

S ha írok, sok toll törik szét.[^16],

^[[36] Bahá’u’lláh-ra utal, Aki ekkor még nem jelentette be a küldetését.]

Béke legyen azzal, ki végigjárta ez emelkedett utat, és a vezérlet fényénél az Igaz Istent követi. És a vándor, miután áthaladt ez égi utazás magas síkjain, belép

A MEGELÉGEDETTSÉG VÖLGYÉBE

Ebben a Völgyben érzi az isteni megelégedettség szellőit, melyek a szellem síkján kélnek. Porrá égeti a nyomorúság fátylait, s belső és külső szemeivel minden dolgon belül és kívül meglátja az „akkor Isten mindegyiküket kárpótolja az Ő [mindent] magában foglaló teljességéből”[[37]] napját. Szomorúsága üdvözültségbe fordul, aggodalma örömbe. Bánata és gyásza örvendezésnek és elragadtatásnak adja át helyét. [37 Korán 4:130] Bár kívülről szemlélve az ebben a Völgyben utazók esetleg a por világában lakoznak, mégis, bensőjükben a misztikus jelentések magaslatain trónolnak; a belső értelmek végtelen bőségéből lakmároznak, és a szellem válogatott borát kortyolják. Megbotlik a nyelv, ha ezen három Völgyet kívánja leírni, s bennszakad a szó. A toll e tartományba be nem lép, s a tinta csupán foltot hagy. A szív fülemüléje e síkokban más dalokat és titkokat hoz, melyek megbolygatják a szívet, s a lélek zörömbölni kezd, de a belső jelentés ezen misztériumát csak szív suttoghatja el szívnek, s kebel közölheti bizalmasan másik kebellel.

A misztériumok tudóinak menyei örömét csak szív beszélheti el szívnek;

Küldönc át nem adhatja, s levél be nem fogadhatja.

[³³ Háfiz, a Siráz-ból való Samsz-ad-Dín Mohamed , meghalt kb. 1389-ben. Az egyik legnagyobb perzsa költő.]

Nem szólok, mert tudásom sokban silány,

Hiszem szavaim át nem foghatják azokat, és beszédem elhal.

[[38] Arab költemény.]

Ó, barát, míg be nem lépsz az ilyen misztériumok kertjébe, ajkad e Völgy halhatatlan borát meg nem ízlelheti. És ha megízlelted, elfeded szemed minden más elől, és iszol a megelégedettség borából; eloldod magad más dologtól, Hozzá kötöd magad, leteszed éltedet az Ő ösvényén, és eldobod magadtól lelked. Nincsen más ebben a régióban, amelyet elfelejtened szükséges lenne: „Létezett Isten, és nem létezett semmi Rajta kívül”[^30], mert az utazó e síkon a Barát szépségét látja mindenben. Még a tűzben is a Szeretett arcát fedezi fel. Az ábrándképben meglátja a valóság titkát, és a tulajdonságokból kiolvassa a Lényeg rejtélyét. Mert ő sóhajainak lángjával porrá égette a fátylakat, és egyetlen pillantással szétszaggatta a lepleket; átható szemmel fürkészi az új teremtést; tiszta szívvel ért meg szövevényes igazságokat. Elégséges bizonyság erre a hely: „Mi azonban fölnyitottuk a szemed, és ma éles a tekinteted”.[[39]] [30 Hádísz, azaz cselekedet vagy kijelentés, melyet hagyományosan Mohamednek vagy valamelyik Szent Imámnak tulajdonítanak.] [39 Korán 50:22] És miután az utazó áthaladt a tiszta megelégedettség síkjain,

A CSODÁLAT VÖLGYÉBE

ér, a nagyság óceánjaiban hányódik, és csodálata minden pillanatban növekszik. A gazdagság formáját most szegénységnek látja, és a szabadság lényegét puszta tehetetlenségnek. Az egyik pillanatban megnémul a Mindenek Felett Dicsőséges szépsége láttán, aztán belefárad saját életébe. A csodálat ezen forgószele hány misztikus fát tépett ki tövestől, és hány lelket merített ki. Mert ebben a Völgyben az utazón zűrzavar lesz úrrá, bár annak szemében, ki idáig elért, ezen csodák nagyszerűek és kedvesek. Minden pillanatban egy csodálatos világot pillant meg, egy új teremtést, megdöbbenésből döbbenetbe esik, és beleveszik az Egyedülvalóság Ura műveinek félelemmel vegyes csodálatába. Valóban, ó, Testvér, ha elgondolkodunk minden teremtett dolgon, milliárdnyi tökéletes bölcsességnek leszünk tanúja, és milliárdnyi új és csodálatos igazságot tanulunk meg. Az egyik teremtett jelenség az álom. Lásd, mennyi titok rejlik benne, hány bölcsesség kincsestára, és mily sok világ rejtőzik mélyén. Figyeld meg, miként szunnyadsz egy házban, zárt ajtók mögött; s lám, hirtelen egy távoli városban találod magad, melybe anélkül lépsz be, hogy lábad mozdulna, vagy testedet fárasztanád; látsz, bár szemed nem használod; hallasz, holott nem fülelsz; beszélsz, pedig nyelved sincs. És talán tíz évvel később a külső világban is meglátod azon dolgokat, mikről ma álmodtál. Nos hát, sok bölcsességről lehet elgondolkodni az álom kapcsán, melyeket valós magukban csak ezen Völgy lakói érthetnek meg. Először is, mi ez a világ, ahol szem és fül és kéz és nyelv nélkül van az ember, és mégis használja mindegyiket? Másodszor, hogy van az, hogy a külső világban ma látod meg egy álom hatását, mi pedig az álom világában úgy tíz éve pergett le előtted? Gondolkozz el e két világ közötti különbségen és a titkokon, miket rejtenek, hogy mennyei megerősítést és égi felfedezéseket nyerhess, és beléphess a szentség tartományaiba. Isten, a Magasztos azért helyezte ezen jeleket az emberekbe, hogy a filozófusok a túlnani élet titkait meg ne tagadhassák, sem le ne kicsinyellhessék azt, mi nékik ígértetett. Mert vannak, akik csak az észre hagyatkoznak, és tagadják azt, mit észérvekkel meg nem érthetnek, holott erőtlen elmék soha meg nem ragadhatják azon dolgokat, melyekről beszéltünk, hanem csak a Legfelső, Isteni Értelem foghatja fel őket:

Hogyan is tudná az esendő elme felfogni a Koránt,

Vagy a pók hálójába csalni a főnixet?

[¹³ Perzsa misztikus költemény.]

A csodálat völgyében mindezen állapotnak szemtanúja kell legyen, és az utazó minden pillanatban több után kutat, s ki nem fárad. Ezért mondotta az Elsők s Végsők Ura[[40]], mikoron a szemlélődés fokait meghatározta és csodálatát kifejezte: „Ó, Uram, növeld az Irántad való csodálatomat!” [40 Alinak, Mohamed utódjának egyik címe.] Hasonlóképpen, elmélkedj el az ember teremtésének tökéletességén, és hogy mindezen létsíkok és állapotok felgöngyölíttettek és elrejtettek bensőjében.

Apró formának hiszed-é csupán magad,

Mikor a világegyetem rejtezik összecsukottan benned?

[[41] Ali]

Ezért hát, munkálkodnunk kell azon, hogy az állati állapotot megsemmisítsük, mígnem napvilágra kerül az emberként való lét jelentése. Így, hogy Loqman, ki ivott a bölcsesség forrásából és megízlelte a kegyelem vizeit, midőn fiának, Nászánnak a feltámadás és halál síkját kívánta bizonyítani, az álmot hozta fel bizonyítéknak és példának. Felidézzük ezt ehelyütt, hogy e tünékeny Szolgán keresztül fennmaradhasson egy emlék az Isteni Egység iskolájának azon ifjáról, a tanítás művészetének és a Tökéletesnek azon bölcséről. Így szólt: „Ó, fiam, ha képes vagy arra, hogy ne aludjál, arra is képes vagy, hogy ne halj meg. És ha képes vagy arra, hogy ne serkenj fel, miután aludtál, akkor arra is képes leszel, hogy a halál után ne támadj fel.” Ó, barátom, a szív az örök misztériumok lakhelye, ne tedd azt a mulandó képzelgések otthonává; drága élted kincsét ne pocsékold e gyorsan elmúló világgal való foglalkozásra. A szentség világából jössz – ne kösd szíved a földhöz; a[z Istenhez való] közelség udvarában lakozol – ne válaszd a por honát. Összegezve, vége nincs ez állomások leírásának, de a föld népei oly sok fájdalmat zúdítottak e Szolgára, hogy nincs Ő olyan hangulatban, hogy folytatni tudná:

A mese még nem ért véget, és szívemben nincs erő folytatni,

Ezért hát legyetek kegyesek megbocsátani.

[¹⁶ Dzsalál-ad-Dín Rúmí (1207-1273): A Masznaví. A legnagyobb perzsa szufi költő, mellékneve Maulaná („Mesterünk”) volt. A kerengő dervisek rendjének alapítója.]

A toll jajgat, és a tinta könnyeket hullat, és a szív folyója[[42]] vérhullámokban dobog. „Nem ér bennünket semmi más, csak az, mit Isten előírt nekünk.”[[43]] Béke legyen azzal, ki követi az Egyenes Utat! [42 Szó szerint egy turkesztáni folyó, a Dzsájhun.] [43 Korán 9:51] És miután az utazó felhágott a csodálat magasságos csúcsaira, elérkezik

AZ IGAZI SZEGÉNYSÉG ÉS TÖKÉLETES SEMMI VÖLGYÉBE

Ez az énnek való meghalás és az Istenben való élés állapota, az énben való szegénységé, és a Vágyottban való gazdagságé. A szegénység itt azt jelenti, hogy szegény a teremtett világ dolgaiban, és gazdag Isten világának dolgaiban. Mert mikor az igazi szerető és odaadó barát a Szeretett színe elé jut, Szerelmese szikrázó szépségéből és a szerető szívének tüzéből égető láng születik, és felperzsel minden fátylat és leplet. Igen, mindene, mivel rendelkezik, szívétől a bőréig, lángba borul, hogy nem marad más, csak a Barát.

Mikoron feltárultak az Időtlen Úr tulajdonságai,

Porrá égette Mózes a földi dolgokat.

[¹⁶ Dzsalál-ad-Dín Rúmí (1207-1273): A Masznaví. A legnagyobb perzsa szufi költő, mellékneve Maulaná („Mesterünk”) volt. A kerengő dervisek rendjének alapítója.]

Ki elérte ez állapotot, megszenteltetett az mindentől, mi e világhoz tartozik. Ezért, hogy nem számít, ha azok, kik az Ő jelenlétének tengeréhez eljutottak, e mulandó világ semmilyen korlátozott tárgyával, lettlégyen az akár külső gazdagság, akár egyéni vélemény, nem rendelkeznek. Mert mit a teremtmények bírnak, azt saját korlátaik határolják be, és mi az Igaz Istené, megszentelt az ezektől; mélyen el kell gondolkodni e kijelentésen, hogy célja világossá váljék. „A tiszta hitűek olyan kupából isznak, amelyben [a borhoz] kevert víz kámforral [fűszerezett]…”[[44]] Ha a „kámfor” szó jelentése megvilágosodik, nyilvánvalóvá lesz a valódi szándék. Ez az állapot azon szegénység, melyről megmondatott: „A szegénység az Én dicsőségem”[[45]]. A belső és külső szegénységnek pedig sok fokozata és jelentése van, melyeket nem tartottam szükségesnek itt említeni; ezért megőriztem őket egy másik időre, aszerint, mit Isten kíván, és a sors megpecsétel. [44 Korán 76:5] [45 Mohamed.] Ez az a sík, ahol minden teremtett dolog (Kullu Sej) még meglévő maradéka is lerontatik az utazóban, és az örökkévalóság láthatárán kiemelkedik a sötétségből az Isteni Arc, és nyilvánvalóvá válik a „Mindenki mulandó, aki a földön van, ám Urad … orcája”[[46]] ige jelentése. [46 Korán 55:26-27] Ó, barátom, figyelmezz szíveddel és lelkeddel a szellem dallamaira, és őrizd őket, mint szemed világát. Mert a mennyei bölcsességek, miként a tavaszi fellegek, nem záporoznak örökké alá az emberi szív talajára; s bár a Mindenek Felett Bőséges kegyelme soha el nem csitul és meg nem szűnik, mégis, minden időnek és korszaknak egy bizonyos rész juttatik, és egy bizonyos bőség rendeltetik, adott mérték szerint. „Nincs semmi sem, aminek a tárháza nem Nálunk lenne. És csak meghatározott mértékben küldjük le azt.”[[47]] A Szeretett kegyének fellege csak a lélek kertjét öntözi, s ez ajándékot csak tavasszal záporoztatja alá. Más évszakok e legnagyobb kegyelemből nem részesülnek, sem kopár földek e jótéteményből. [47 Korán 15:21] Ó, testvérem! Nem minden tenger terem gyöngyöt; nem minden ág hajt virágot, s olyanon a fülemüle sem dalol. Ezért hát, mielőtt a titokzatos paradicsom fülemüléje visszaszárnyal Isten kertjébe és a mennyei reggel napsugarai visszatérnek az Igazság Napjához, gyürkőzz neki, hogy a halandó világ e szemétdombjában tán elkaphass egy fuvallatot az örök kert illatából, s mindörökkön e város népének árnyékában lakozhass. És mikor elérted e legmagasabb állapotot, és felértél e leghatalmasabb síkra, akkor megpillantod Azt, Akit szeretsz, és el fogsz feledkezni minden másról.

A Szeretett ragyog kapun és falon,

Ó, látó emberek, fátyol nem takarja.

[¹² Farid-ad-Dín Attár, a nagy perzsa szufi költő (kb. 1150-1230).]

Ím, magad mögött hagytad az élet cseppjét, és elérkeztél az Életadó tengeréhez. Ez az a cél, mit kívántál; ha ez Isten akarata, el is éred majd azt. Ebben a városban még a fény fátylai is széthasíttatnak és elenyésznek. „Szépségét nem fátyolozza más, csak fény, Arca egyetlen takarója a kinyilatkoztatás.”[^28] Mily furcsa, hogy míg az Imádott olyan látható, mint a Nap, a tudatlanok mégis talmi díszeket és értéktelen fémeket hajszolnak. Igen, kinyilatkoztatásának ereje elfedte Őt, és elrejtette Őt ragyogásának teljessége. [28 Bahá’u’lláh-ra utal.]

Mint a nap, ragyogott a fénye,

De jaj, vakok városához ére.

[¹⁶ Dzsalál-ad-Dín Rúmí (1207-1273): A Masznaví. A legnagyobb perzsa szufi költő, mellékneve Maulaná („Mesterünk”) volt. A kerengő dervisek rendjének alapítója.]

Az utazó ebben a Völgyben maga mögött hagyja a „Lét és Megnyilvánulás egyedüliségének”[[48]] állomásait, s olyan egyedüliséghez ér el, mely megszentelten áll e két állapot fölött. E témát egyedül az elragadtatottság foghatja át, szó vagy érvelés nem; és az, aki az utazás ezen állomásán lakozott, vagy elkapott egy fuvallatot ezen kertvidékből, tudja, miről beszélünk. [48 Panteizmus, szufi doktrína, melyet a következő formulából vezettek le: „Csak Isten létezik; benne van minden dologban, és minden dolog Őbenne van”.] Az utazónak mindezen utazás folyamán törekednie kell arra, hogy hajszálnyit se tévelyedjék el a „Törvénytől”, mert ez az „Ösvény” titka és az „Igazság” fájának gyümölcse[[49]]; és minden egyes lépcsőfokon a parancsolatoknak való engedelmesség köpönyegébe kell kapaszkodnia, és szilárdan kell fognia a minden tiltott dolog elkerülésének kötelét, hogy a Törvény kelyhéből tápláltathassék, és bevezettethessék az Igazság titkaiba. [49 A három kifejezés a szufi élet három lépcsőfokára utal: 1. sáríát, avagy Vallási Törvények; 2. táriqát, azaz Ösvény, melyen a misztikus kereső az igaz Isten felé halad, ehhez a lépcsőfokhoz tartozik a remeteélet is; és 3. háqiqát, tehát Igazság, mely a szufik számára az utazás végcélja annak egész folyamán. Bahá’u’lláh azt tanítja, hogy bizonyos szufik elképzeléseivel szemben, akik saját magukat az Igazság keresésében törvényen fölül állóknak hiszik, a vallási Törvények betartása alapvető fontosságú.] Ha e Szolga bármely kijelentése nem érthető, vagy gondolati zavarhoz vezet, újra meg kell azt kérdezni tőle, hogy semmi kétely ne maradhasson, és a jelentés oly tiszta lehessen, mint a Kedves Arca, mely a „Dicséretes Rangból”[[50]] sugárzik elő. [50 Máqam-i-Mahmud . Korán 17:79] Az idő világában ezen utazásoknak nincs látható vége, de az elfogulatlan vándor – ha alászáll reá a láthatatlan megerősítés és az Ügy Védnöke (a Megnyilvánulás) segíti őt -, ezen hét lépcsőfokot hét lépéssel megjárhatja, sőt hét lélegzettel, vagy akár egyetlen eggyel is, ha Isten úgy akarja és kívánja. És ezt „az Ő kegyelméből, melyet azon szolgáinak adományoz, kiknek kedve tartja”. [[51] Korán 2:84] Azok, kik az egyedülvalóság mennyországában lebegnek, és elérik a Tökéletes tengerét, ezt a várost – mely az Istenben való élés állapota – a misztikus dolgok tudói legemelkedettebb állásának tartják, és a szerelmesek legtávolabbi honának. De a titkok óceánja ezen múlandó Szolgájának ezen állapot az első kapu az ember szívének fellegvárán, vagyis, az ember első ajtaja a szív városába; és a szív négy állapottal rendelkezik, melyet szívesen elősorolunk, ha rokon lelket találunk.

Mikor a toll mozgásba lendült, hogy leírja ez állapotot,

Darabokra tört, és a lap meghasadt.

[¹³ Perzsa misztikus költemény.]

Béke![[52] „Béke”: Értekezés lezárására használt kifejezés.] Ó, barátom! Az egyedüliség sivatagának e gazelláját sok véreb üldözi; és az örökkévaló kert e rigója után száz karom kap. Kegyetlen hollók várják Isten mennyországainak e madarát, és az irigység vadásza leselkedik a szeretet mezejének e szarvasára. Ó, sejk! Erőfeszítéseidből formálj poharat, hátha megvédheti az e lángot az ellenséges szelektől; bár e fény arra vágyódik, hogy az Úr lámpásában loboghasson és a szellem üveggömbjében ragyoghassék. Mert a fej, melyet Isten szeretetéért emelnek fel, bizonyosan legördül a kardtól, az élet, melyet a vágyódás táplál, bizton feláldoztatik, és a szív, mely emlékezik a Szeretettre, vértől fog patakzani. Milyen igaz a mondás:

Élj szeretettől mentesen, mert annak békéje maga a gyötrelem,

Kezdete fájdalom, vége halál.

[³⁸ Arab költemény.]

Béke legyen azzal, ki követi az Egyenes Utat!

* * * * * * * * *

Meggondoltuk azokat, miket a perzsául gondzsesk-nek nevezett egyszerű madár (veréb) értelmezéséről írtál[[53]]. Úgy látjuk, jártas vagy a misztikus igazságban. Ugyanakkor, minden betűhöz minden síkon azon síkra jellemző jelentés társul. Valóban, az utazó minden névben új titkot lel, és rejtélyt minden betűben. Az egyik értelmezésben ezek a betűk a szentségre utalnak. [53 Perzsául a szót öt betűvel írják le, ezek: G, N, DZS, S, és K, vagyis gáf, nun, dzsim, sin és káf.] A kaf vagy gaf („k” vagy „g”) a koffe („szabad”) szóra utal, vagyis „Szabadítsd meg magad mindentől, mit vágyad kíván; s indulj Urad felé”. A nun betű annyi, mint názze („megtisztítani”), azaz „Tisztítsd meg magad mindentől Rajta kívül, hogy élted szeretetéért áldozhasd”. A dzsim a dzsaneb-ra utal („visszahúzódni”), tehát „Húzódj hátra az Igaz Isten küszöbétől, ha még földi tulajdonságokat hordozol magadban”. A sin betű uskur-t („köszönet”) jelent — „Mondj köszönetet Uradnak az Ő földjén, hogy megáldhasson Ő az Ő mennyországában; bár az egyedüliség világában ez a menny ugyanaz, mint az Ő földje”. A kafismét koffe, annyi, mint „Vesd le magadról a korlátozottság leplét, hogy megtudhasd a Szentség állapotairól, mit eleddig nem tudhattál”.[[54] Az idézetek az iszlám tanításaiból valók.] Ha figyelmeznél e halandó Madár[[55]] dallamaira, felkutatnád a halhatatlan kelyhet, és nem érintenéd többé a mulandó kupákat. [55 Bahá’u’lláh-ra vonatkozó utalás, hagyományos perzsa stílusban.] Béke legyen azokkal, kik az Egyenes Úton járnak!

A NÉGY VÖLGY

Ő az Erős, a Hőn Szeretett!

Ó, igazság fénye, Heszam-i-Dín, a bőkezű,

Nem nemzett még a világ herceget, hozzád mérhetőt!

[[56] Rúmí: Masznaví.]

Azon tűnődöm, miért szakadt meg a szeretet köteléke oly hirtelen, s tört meg a barátság szilárd frigye. Isten őrizz, megfogyott volna az Én rajongásom, vagy tán elsekélyesedett mély érzelmem irántad, hogy így elfeledtél Engem, és kitöröltél gondolataidból?

Mely hibám késztetett arra, hogy megvonjad tőlem kegyeidet?

Talán mert alantasak vagyunk és te oly magasan állsz?

[[57] Szádí, a Sirázba való Muszlih-ad-Dín (kb. 1184-1291), a Gulisztán és más költői művek híres szerzője.]

Vagy talán egyetlen nyílvessző megfutamított volna a csatából?[[58]] Nem mondták neked, hogy hűségre kötelezett az, aki a misztikus utat követi, amely az igazi vezető az Ő Szent Színéhez? „Akik azt mondják: ‘A mi Urunk Isten’, aztán egyenesen járnak – azokhoz lejönnek az angyalok…”[[59]] [3 Perzsa közmondás, amely olyan embert jellemez, aki könnyen feladja a küzdelmet. Ez alkalommal azt sugalmazza, hogy a sejk saját helyzetét, misztikus vezetőként, érezte veszélyeztetve azáltal, hogy Bahá’u’lláh neki tanítja az új igazságot.] [4 Korán 41:30] Hasonlóképpen, így szólt az Úr: „Járj hát az egyenes úton, amiképpen parancsot kaptál.”[[60]] Ezért, kötelező ez az útirány azoknak, akik az Isten színe előtt lakoznak. [5 Korán 11:112; 42:15]

Teszem, ahogy parancsoltatott, és meghozom neked a hírt,

legyen feléd az tanács vagy támadás.

[[61] Szádi]

Noha leveleimre ez idáig választ nem kaptam, s ellenkezik a bölcsek gyakorlatával, hogy tiszteletemet újra kifejezzem, de ez az új szeretet eltöröl minden régi törvényt és szokást.

Ne mondj nekünk Leila vagy Medzsnun kínjáról történetet,

Szereteted elfeledtette a világgal a régmúlt szerelmeket.

Mikor nevedet zengte minden ajak, a szerelmesek felkapták azt,

És kik szóltak vagy hallották, arra ropták az ütemet.

[[62]uo.]

Az isteni bölcsességről és a mennyei tanácsról pedig [Rúmí így beszél]:

Minden holdtöltekor, ó, szerelmem, három napra megbolondulok;

Ma van az első nap ezek közt – Ezért is látod, hogy boldog vagyok.

Halljuk, hogy Tabrízba vitt utad és Tifliszbe, a tudást terjesztendő, vagy hogy ehhez hasonló nemes cél vezérelt Szánándádzs-ba.[[63]] [[64]] [8 Szenna, a perzsiai Kurdisztán fővárosa.] [9 A Négy völgy előszavát a legkifinomultabb perzsa levélírói stílusban írta Szerzője. A klasszikus perzsa levélírás szabályai megkövetelik az idézeteket irodalmi művekből, valamint a tartós szeretet bizonygatását a címzett iránt, akit az író elhanyagolása miatt korholnak.] Ó, kiváló Barátom! Négy fajtája van azoknak, akik a misztikus úton haladnak. Leírom ezeket tömören, hogy tisztán láthasd az egyes fajták fokozatait és tulajdonságait.

AZ ELSŐ VÖLGY

Ha az utazók az Elérni Kívánt (Máqszud) célját keresik, ez az állapot az énhez kötődik – de ahhoz az énhez, amely „Az Isten Énje, amely Őbenne áll, törvényekkel.”[[65] Hádísz.] Ezen a szinten az én nem megvetésre, hanem szeretetre méltó, szívesen látott és nem kell azt kerülni. Ámbár kezdetben ez a szint a viszály országa, de a dicsőség trónjának elérésével végződik. Ahogy mondták: „Ó, ezen nap Ábrahámja, ó, Barát, a Szellem Ábrahámja! Öld meg ezt a négy ragadozó madarat”[[66]], hogy a halál utáni élet talánya megoldódjon. [11 A Masznaví. Rúmí négy gonosz madár történetét mondja el, amelyek, miután elpusztítják őket, négy jóságos madárrá változnak át. Az allegória a rossz tulajdonságok leküzdésére és azok jóval való helyettesítésére vonatkozik.] Ez a szintje annak a léleknek, akiben kedvét leli az Isten. Fordulj e vershez:

„Te nyugtot lelt lélek! Térj vissza Uradhoz, elégedetten, szívesen látva.”

[[67] Korán 89:27-30]

amely így végződik:

„lépj szolgái közé, és lépj a Paradicsomba!”[^12]

Ennek a szintnek sok jele, számtalan bizonyítéka van. Ezért megmondatott: „És megmutatjuk nekik a jeleinket a föld tájain és saját magukban, hogy nyilvánvalóvá legyen a számukra, hogy ez az Igazság”[[68]], és hogy nincs más Isten, csak Ő. [13 Korán 41:53] Az egyénnek ezért a saját énjének könyvét kell elolvasnia, nem pedig valami értekezést a retorikáról. Ezért mondta így: „Olvasd föl az írásodat! Elegendő vagy ma saját magad, hogy számot adjál önmagad ellen!”[[69] Korán 17:14] Mesélnek egy történetet egy tudós misztikusról, akinek vándorútján egy tanult nyelvész volt az útitársa. Elérkeztek a Dicsőség Tengerének partjára. A misztikus egyenesen a hullámokba vetette magát, mialatt a nyelvész beleveszett okoskodásaiba, melyek olyanok voltak, mint a vízre írott szavak. A misztikus megszólította: „Miért nem követsz?” A nyelvész így felelt: „Ó, testvér, nem merek egy lépést sem tenni. Vissza kell mennem.” A misztikus felkiáltott: „Felejtsd el, amit Szibáráih és Qáuláráih és Ibn-i-Málik[[70]] könyvében olvastál, és kelj át a vízen.” [15 Híres nyelvészeti és retorikai írók.]

Az én halála szükséges itt, nem retorika:

Válj semmivé hát és járj a hullámokon.

[[71] A Masznaví.]

Hasonlóképpen, meg van írva: „És ne legyetek hasonlóak azokhoz, akik elfelejtették Istent, s Ő ezért elfeledtette velük önmagukat. Ők a gonoszak.”[[72] Korán 59:19]

A MÁSODIK VÖLGY

Ha a vándor célja a Dicséretes (Mahmud)[[73]] lakhelye, ez az eredendő értelem állapota, amelyet a Próféta és a Legnagyobb Pillérként[[74]] ismerünk. Itt az értelem az isteni és egyetemes elmét jelöli, amelynek uralma világosságba borít minden teremtett dolgot – de ez nem utal valamiféle gyengélkedő elmére; mert úgy van ez, ahogy a bölcs Szánaí írta: [18 Isten egyik tulajdonsága és Mohamed egyik címe.] [19 Máqam-i-Mahmud – Dicséretes Rang – azon Prófétáké, akik állandósággal ruháztattak fel.]

Hogyan is tudná az esendő elme felfogni a Koránt,

Vagy a pók hálójába csalni a főnixet?

Azt akarod, hogy értelmed tőrbe ne ejtsen?

Tanítsd meg neki Isten szerelmének tudományát!

Ezen a szinten számos megpróbáltatással és kudarccal találkozik a vándor. Most az égbe emeltetik fel, majd a mélységbe vettetik. Ahogy azt már megmondták ezelőtt: Most a dicsőség csúcsára emelsz, majd újra a legmélyebb szakadékba vetsz.” A rejtély, mely ennek a szintnek a kincse, a Barlang szúrájának itt következő szent versében tárul elénk:[[75] Korán 18:17 Utalás a tökéletes hit állapotára. A Barlang lakóit a korai keresztény vértanúkkal azonosítják.] „És látod a Napot, amikor fölkél, hogy a barlangjuktól jobbra hajlik el, és amikor lenyugszik, akkor balra halad el mellettük, ők pedig a [barlang] öblös belsejében vannak. Ez jel Isten [csodás] jelei között. Akit Isten vezet, az az igaz úton vezettetik. Akit pedig tévútra vezet, annak nem találsz gyámolítót, aki az igaz útra vezetné.” Ha az ember tudná, hogy mi rejtőzik ebben az egyetlen versben, az bizony elegendő lenne számára. Ezért szólott így, az ilyenek dicséretére: „férfiak, akiknek nem tereli el a figyelmét semmiféle kalmárkodás és adás[vétel] attól, hogy megemlékezzenek Istenről.”[[76] Korán 24:37] Ez az állapot ruházza az emberre a tudás igazi értékét, s szabadítja meg a megpróbáltatásoktól. Ebben az országban a tudást kutatni lényegtelen, mert az ezen a síkon utazóknak adott útmutatásról Ő ezt mondta: „Féljétek Istent! Isten tanít benneteket.”[[77]] És ismét: „A tudás olyan fény, amelyet az Isten azok szívébe vet, akikébe akar.”[[78]] [22 Korán 2:282] [23 Hádísz.] Ezért, készítse az ember elő a szívét, hogy méltó lehessen az a mennyei kegy alászálltára, és hogy a könyörületesség edényéből a bőkezűség Pohárnoka innia adjon az adományok borából. „Efféle cél érdekében munkálkodjanak a munkálkodók!”[[79] Korán 37:61] És most kell mondanom: „Istenhez tartozunk, s Hozzá fogunk [majdan] visszatérni.”[[80] Korán 2:156]

A HARMADIK VÖLGY

Ha a szerelmes vándorok a Vonzó Lény (Mádzshub) közelében kívánnak élni[[81]], nincs olyan lélek, amely ezen a Királyi Trónon lakozhatna a szeretet szépségén kívül. Ezt az országot nem szabad szavakkal lefesteni. [26 Isten azon tulajdonsága, amely minden teremtményt Magához vonz.]

E világot s azt is kerüli a szerelem,

Őrültségek tombolnak benne, hetvenketten.

A szerelem lantosa pengeti, ím, e balladát:

A szolgaság rabiga, a királyi rang árulás.

[[82] A Masznaví.]

Ez a szint megköveteli a tiszta érzéseket és a barátkozás ragyogó áradatát. A Barlang ezen lakóiról írva ezeket mondta: „Nem vágnak elébe a szóval és parancsa szerint cselekszenek.”[[83] Korán 21:27] Ezen a szinten sem az érv uralma, sem az ‘én’ hatalma nem elég. Ezért kérdezte Isten egyik Prófétája: „Ó, Uram, hogyan érhetünk el Téged?” S megérkezett a válasz: „Hagyd magad mögött énedet és azután közelíts Felém!” Ezek azok az emberek, akik a legszerényebb helyet is a dicsőség trónjának tekintik, s számukra a szépség lugasa mit sem különbözik a Szeretett ügyéért vívott harc csataterétől. Ennek a szintnek lakói nem szavakkal beszélnek, hanem harci ménjeiket sarkantyúzzák. Nem látnak mást, csak a Szeretett Lény belső valóságát. Számukra minden értelmes szó értelmetlen, s értelmetlen szavak jelentéssel telnek meg. Nem tudják az egyik ágat vagy részt a másiktól megkülönböztetni. Nekik a délibáb az igazi folyó, nekik az elutazás a visszatérés. Ezért mondatott:

Szépséged híre elért a remete völgyébe;

Bolondulván, ahol a borokat veszik és eladják, a Kocsmát kereste,

Szerelmed lerombolta a türelem erődjét,

Fájdalmad eltorlaszolta szilárdan a kaput, a reményt.

[[84] Szádí.]

E birodalomban, bizony, haszontalan az oktatás.

A szerelmes tanára a Kedvese szépsége,

Az Orcája a leckéje és egyetlen könyve.

Megtanulni csodálkozni, és sóvárogva szeretni, kötelességük,

Nem tudós fejezetekre vagy szürke témákra pillant szemük.

A lánc, mely béklyózza őket, az Ő pézsma-illatú haja,

A Ciklikus Elmélet[[85]] nekik a Hozzá vezető létra csupán egy foka.[[86]]

[30 Abu Ali Szina(Avicenna, 980-1037) Ciklikus Elmélete, ahogy azt négysoros versében kifejezte: Minden hasonlóság, minden forma, mely ma elpusztul, Az Idő kincstárában biztonságosan meglapul, Midőn a világ előző helyére visszaforogna, A láthatatlanból annak arcát Ő visszahozza.]

[31 A Masznaví.]

Itt egy könyörgés következik Istenhez, a Magasztoshoz, a Dicsőségeshez:

Ó, Urunk! Te vagy, Akinek bőkezűsége kívánságokat teljesít!

Előtted állok, Kívüled mindent elfelejtve.

Szabaduljon meg a vágytól és alacsony agyagtól

Szellemem tudásának porszeme;

Add, hogy a Te ősi ajándékod, a bölcsesség ezen csöppje,

Egyesüljön hatalmas tengereddel.[[87] uo.]

Így szólok tehát: Istenen kívül nincs erő, Aki a Védelmező, az Önmagától Létező.[[88] Korán 18:39-ből.]

A NEGYEDIK VÖLGY

Ha a misztikus tudók azok közül valók, akik elérkeztek a Szeretett Lény (Máhbub) szépségéhez, ez a szint a tudatosság csúcspontja és az isteni vezérlet titka. Ezen rejtély középpontja: „Isten azt teszi, amit akar.”[[89] Korán 2:253, stb.] Ha a Föld és az Ég lakói a Trombita megszólalásának napjáig próbálnák is megfejteni ezen ragyogó utalást, ezen sötétlő talányt, mégsem értenék meg egyetlen betűjét sem, mert ez Isten megváltozhatatlan parancsának szintje, az Ő előre elrendelt rejtélye. Ezért, mikor a keresők erről kérdezték, Ő ezt felelte: „Ez egy feneketlen tenger, amelyet senki soha fel nem mérhet.”[[90]] És ismét kérdezték, s Ő ezt válaszolta: „Ez a legsötétebb éjszaka, amelyen át senki nem találja útját.” [35 Alinak tulajdonított mondás.] Aki ismerné ezt a titkot, úgy bizonyosan elrejtené, mert keresztre feszítenék, ha annak legkisebb nyomát feltárná. Mégis, az Élő Istenre mondom, ha lenne egy igaz kereső, feltárnám azt néki; mert ahogy mondták: „A szeretet olyan világosság, amely soha nem lakozik a félelem által uralt szívben.” Valóban, a vándor, akit útja Istenhez, a hófehér ösvényen lévő Karmazsin Oszlophoz vezet, mennyei célját soha nem éri el, ha nem válik meg mindentől, ami az emberek tulajdona: „És ha nem fél az Istentől, Isten félelmet kelt benne minden dolog iránt; viszont minden dolog retteg attól, aki féli az Istent.”[[91] Arab nyelvű idézet.]

Beszélj perzsa nyelven, noha az arab jobban tetszik.

Sok nyelvnek parancsol a szerelmes.

[[92] A Masznaví.]

Mily édes ez a rímelő verspár, amely elénk tár egy ilyen igazságot:

Lásd, mint kagyló, kinyílik szívünk, amint Ő a kegy gyöngyeit záporozza,

és nyitott célpont életünk, mikor a gyötrelem a nyilait szórja.

És ha nem lenne a Könyv törvényével ellenkező, valóban, arra hagynám vagyonom egy részét, aki megölne Engem. És örökösömnek nevezném; igen, részt adnék neki [tulajdonomból], köszönetemet ajánlanám, és szememet keze érintése által frissíteném fel. De mit tehetek? Nincs vagyonom, nincs hatalmam, és így rendelte ezt az Isten.[[93] A mű azelőtt nyilatkoztatott ki, hogy Bahá’u’lláh küldetését bejelentette volna. A következő sorok ennek az eseménynek a közelgésére utalnak.] Úgy hiszem, megéreztem e pillanatban az Ő öltözetének[[94]] a Bahá Egyiptomából[[95]] szálló illatát, bizony, úgy tűnik, közel van Ő, bár az emberek távollévők hiszik.[[96]] Lelkem érzi a Szeretett Lény által árasztott parfümöt, érzékem megtelik drága Társam illatával. [39 Szó szerint a Há öltözete, ahol a „h” betű a Bahá nevet képviseli.] [40 A Korán és a Biblia József-történetére utal.] [41 Azokra utal, aki nem várták annak közeli eljövetelét, „Akit Isten ki fog nyilvánítani”.]

Hosszú évek szerelmének kötelessége enged.

S mesél az elmúlt, boldog napokról történetet,

Hogy a föld s ég ma hangosan nevethessen,

És az boldogíthasson eszet, szívet és szemet.

[[97] A Masznaví.]

Ez a teljes tudatosság és az én legteljesebb feladásának birodalma. Még a szeretet sem ösvény erre a területre, s a vágyódásnak nincs itt lakhelye; ezért mondják: „A szerelem fátyol a szerelmes és a szeretett lény között”. Itt a szerelem már akadály és korlát, s az Ő kivételével minden más csupán függöny. A bölcs Szánaí így írt:

A vágyakozó szív soha nem érheti el a szívek tolvaját

A szépség rózsájával nem lehet eggyé a szemfedős lélek.

Mert ez a Feltétlen Parancs birodalma, és mentes minden földi tulajdonságtól. Ennek a palotának a magasztos lakói az elragadtatás udvarában a legteljesebb boldogsággal isteni hatalmat gyakorolnak, és királyi jogart birtokolnak. Az igazságosság magas trónjáról adják közre parancsaikat, s érdemei szerint küldenek le mindenkinek ajándékokat. Azok, akik isznak ebből a kehelyből, a ragyogás magasságos lugasában lakoznak az Időtlen Úr Trónja fölött, s a Hatalom Legfenségesebb Mennyországában, a Fennkölt Pavilonon belül ülnek: „és nem látnak ott sem Napot, sem Holdat”.[[98] Korán 76:13] Itt a magas mennyek nincsenek ellentétben az alacsony földdel, s nem akarnak túltenni rajta, mert ez a könyörületesség országa, s nem a kiválóság birodalma. Bár e lelkek minden pillanatban egy új hivatalt töltenek be, állapotuk mégis változatlan marad. Ezért is írták erről a birodalomról: „Nincs olyan munka, mely visszatartaná Őt egy másiktól.”[[99]] S egy másik állapotról így szólnak: „Minden nap munkálkodik.”[[100]] Ez az az étel, amelyek íze nem változik, melynek színe nem módosul. Ha megízleled, bizonyos, hogy ezt a verset fogod zengeni: „Orcámat … Afelé fordítom, Aki megteremtette az egeket és a földet. .. Nem félem azokat, akiket ti (istenek gyanánt) társítotok mellé.”[[101]] „És eképpen megmutattuk Ábrahámnak az egek és a föld birodalmát, hogy azokhoz tartozzék, akiknek szilárd bizonyosságuk van.”[[102]] Ezért dugd hát kezed kebeledbe, majd nyújtsd az hatalommal előre s lám, fényt fogsz találni az egész világnak.[[103]] [44 Az idézet a Korán 55:29 egyik magyarázójától származik. Vö. a Leszanul-Arab című szótárral.] [45 Korán 55:29] [46 Korán 6:79-80] [47 Korán 6:75] [48 Korán 7:108, stb., s a hádíszok .] Milyen kristálytiszta ez a hűvös víz, melyet a Pohárnok hoz! Milyen csillogó ez a tiszta bor a Szeretett Lény kezében! Milyen ízletes ez a korty a mennyei Serlegből! Tegyen az jót azoknak, akik isznak belőle, ízleljék meg édes ízét s sajátítsák el tudományát.

Nem illő, hogy többet mondjak neked,

Mert a patak medre a tengert nem tarthatja.

[[104]A Masznaví.]

Ennek a mondásnak talánya a Nagy Csalhatatlanság tárházában rejlik[[105]] és a hatalom kincstáraiban van elhelyezve. Szentebb ez a magyarázat drágaköveinél; és fölötte áll mindannak, amit a legkifinomultabb nyelv elmondhat. [50 ‘Ismat-i-Kubrá, az Isteni Megnyilvánulás változatlan tulajdonsága.] Nagyra értékelik itt a csodálkozást, és a teljes szegénység elengedhetetlen. Ezért mondták ezt: „A szegénység az Én büszkeségem.”[[106]] És ismét: „Van Istennek egy népe a dicsőség kupolája alatt, kiket a sugárzó szegénység rongyaiba rejtett el.”[[107]] Ők azok, akik az Ő szemével látnak, az Ő fülével hallanak, ahogy ez a jól ismert hagyományban meg van írva. [51 Mohamed. ] [52 Hádísz.] E birodalomra vonatkozólag sok a hagyomány s a vers, amely általános, illetve különleges fontosságú, de elegendő kettő ezek közül, hogy világosságként szolgáljanak az értelem és a szív embereinek. Első az Ő állítása: „Ó, szolgám! Engedelmeskedj Nekem és Hozzám hasonlóvá teszlek. Mondom: ‘Légyen’ és van, s te ezt mondod: ‘Legyen’ és úgy lesz. És a második: „Ó, Ádám fia! Ne keress magadnak más barátot, míg Engem meg nem találsz, s meglelsz majd közeledben bármikor, ha Engem kívánsz.” Bármilyen fontos bizonyítékokat és csodálatos utalásokat soroltunk is fel itt, azok egyetlen Betűre, egyetlen Pontra vonatkoznak: „Isten szokásos eljárásának nem fogod föllelni a megváltoztatását.”[[108] Korán 33:62; 48:23] Korábban kezdtem ez a levelet, rád emlékezve, s mivel addig leveled nem ért el, a szemrehányás szavaival kezdtem. Most, újabb leveled elűzte ezt az érzést és arra késztetett, hogy írjak neked. Méltóságod iránt érzett szeretetemről írni szükségtelen. „Isten elégséges tanú!”[[109]] Őméltóságának, Mohamed sejknek – a Magasságos Isten áldja meg! – e két versre szorítkozom, kérem, juttassátok el neki: [54 Korán 4:166]

Keresem a közelséged, drágább az, mint az édes egek;

Látom orcádat, mely még az Éden lugasainál is szebb.

[[110] Szádí.]

Mikor rábíztam tollamra a szeretet ezen üzenetét, az visszautasította e terhet, s elalélt. Mikor magához tért, így szólt: „Magasztaltassál! Megbánással fordulok Hozzád ismét és hívő vagyok a hívők között!”[[111]] Dicsértessék az Isten, a világok Ura! [56 Korán 7:143]

Mondjuk el, egy másik napon,

Az elválás fáj és elszomorít,

Hadd írjunk majd egy más módon

A szeretet titkairól – jobb ez így.

Ne szóljunk hát vérről, zajról, másról,

S ne mondjunk többet Sámsz-i-Tábrízról.

[[112] Sámsz-i-Tábríz , a szufi, aki erőteljesen befolyásolta Dzsalál-ad-Dín Rúmít, a tudományról a miszticizmusra irányítva figyelmét. Rúmí munkáinak nagy részét neki ajánlotta. Ezek a sorok a Masznaví-ból származnak.] Béke legyen veled, s mindazokkal, kik körülötted vannak és akik veled találkoznak. Amit előbb írtam, a legyek tápláléka lett, olyan édes volt a tinta. Ahogy Szádí mondta: „Tartózkodom a további írástól, mert édes szavaim hozzám vonzották a legyeket.” És most már a kéz többet nem írhat, és könyörög, hogy ez már elég. Ezért mondom hát: „Magasztaltassék a te Urad, a hatalom Ura! [Mennyire fölötte áll Ő annak], amit állítanak!”[[113] Korán 37:180]

MUTATÓ AZ ARAB ÉS PERZSA SZAVAK ÁTÍRÁSÁHOZ

(a mutató az arab, illetve perzsa szavak átírását tartalmazza, az angol eredetiben található átírással együtt. A költők, illetve irodalmi utalások, szereplők, művek neveinek, címeinek átírását az 1978-as Világirodalmi Kisenciklopédiából vettük át. A Kisenciklopédia a Magyar Tudományos Akadémia átírási rendszerét használja. A magyar íráshoz képest két különbség van, az ‘á’ röviden ejtendő, a ‘q’ pedig egészen hátul ejtendő, ‘g’ és ‘k’ közötti hang.)

Magyar átírás Arab eredeti angol átírása Abdur-Rahmán ‘Abdu’r-Rahmán Abu Ali Szina Abu-‘Ali Síná Abu Áijub Abu Ayyúb Abu Eszmail Abdulláh Ánszarí Abú Ismá’il Abdulláh Ansárí al-Gazalí al-Ghazzálí Ánszar Ansár ázál azal Barfurús Bárfurúsh Báján Bayán dáhr dahr Dzsalál-ad-Dín Rúmí Jalálu’d-Dín Rúmí dzsaneb janib Dzsábárut Jabarút Dzsájhun Jayhún dzsim jím Eszmát-i-Kubrá ‘Ismat-i-Kubra Eszrafil Isráfil Ezráel ‘Izrá’il Farid-ad-Dín Attár Farídu’d-Dín ‘Attár gaf gáf gondzsesk gunjishk Goszije Ghawthíyyih Gulisztán Gulistán Hádísz Hadíth Hadzsi Abdullah Khájih ‘Abdu’lláh Háfiz Háfiz háqiqát haqiqat Herat Hirát Heszam-i-Dín Hisám-i-Dín Husszein Ali Husayn ‘Alí Ibn-i-Hádzseb Ibn-i-Hájib Ibn-i-Malik Ibn-i-Málik kaf káf Kaneqin Khániqín Kermánsáh Kirmánsháh Khedr Khidr koffe kuffi Kuddúsz Quddús Kullu Sej Kullu Shay’ Lahut Láhút Leila Laylí Leszanul-Arab Lisánu’l-Arab Loqman Luqmán Máhbub Mahbúb Málákut Malakút Mántequt-Teir Mantiqu’t-Tayr Máqam-i-Mahmud Maqám-i-Mahmúd Máqszud Maqsúd Masznaví Mathnáví Mauláná Mawláná Mázsdhub Majdhúb Medzsnun Majnún Mohjed-Din Muhyi’d-Dín Mollá Husszein Mullá Husayn Monádzsát Munaját Nászán Nathan Naszut Násút nazze názzih Nizamí Nizámi nun nún Qáuláváih Qawlavayh Rezván Ridván Rubáiját Rubá’yyát Samsz-ad-Dín Mohamed Shamsu’d-Dín Muhammad Sámsz-i-Tábríz Shams-i-Tabríz sáriát sharí’at sejk shaykh sin shín Siráz Shíráz Szádí Muszlih-ad-Dín Sa’dí Muslihu’d-Dín Szánaí Saná’í Szánándádzs Sanandaj szármád sarmad Szibáváih Síbavayh Szulejmánije Sulaymáníyyih Tábriz Tábríz Táhere Táhirih táriqát tariqat Tiflisz, Tbiliszi Tiflis uskur ushkur zeman zemán

A nyomtatott könyv kiadási információi

Bahá’u’lláh: A Hét Völgy és a Négy Völgy
Kiadja a Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa
ISBN 963 03 6188 4
MEDIANT NYOMDA
Fordította: A hét völgy: Koczóh Péter A négy völgy: Endrei László és Szabó Piroska
Lektorálta: A hét völgy: Szepesi Angéla A négy völgy: Koczóh Péter

[1] A Megnyilvánulás.[2] Mohamed, Ahmed és Mahmud a Próféta nevei és rangjai, melyeket a „dicsőíteni, magasztalni” igéből lehet levezetni.[3] Korán 17:110 (Az idézett helyek forrása Simon Róbert Korán-fordítása, Budapest, Helikon, 1987)[4] Ali egyik szentbeszédéből.[5] Korán 2:282 [6] Korán 16:69 [7] A mekkai legbelső Szentély. A szó itt „célt” jelent. [8] Korán 29:69 „Akik azonban Érettünk fáradoznak, azokat a Mi útjainkon vezéreljük”. [9] Medzsnun szó szerint „bolond”-ot jelent. Ez a neve az arab és perzsa népköltészet híres szerelmesének, akinek kedvese Leila, egy arab hercegnő volt. Az istenivel határos igaz emberi szerelmet szimbolizáló történet sok romantikus perzsa vers témája, a leghíresebb Nizami költeménye, melyet 1188-89-ben írt. [10] Arab közmondás. [11] Lásd József történetét a Koránban és az Ószövetségben. [12] Farid-ad-Dín Attár, a nagy perzsa szufi költő (kb. 1150-1230). [13] Perzsa misztikus költemény. [14] Perzsa misztikus költemény, vö. Rejtett Szavak, arab 7. [15] Korán, 50:30 [16]Dzsalál-ad-Dín Rúmí (1207-1273): A Masznaví. A legnagyobb perzsa szufi költő, mellékneve Maulaná („Mesterünk”) volt. A kerengő dervisek rendjének alapítója. [17] Részlet Bahá’u’lláh egyik ódájából. [18] Korán 67:3 [19] Korán 41:53 [20] Korán 57:3 [21] Alinak tulajdonított mondás. [22] A Herat-ból való Sejk Abu Iszmail Abdulláh Ánszarí (1006-1088). Szufi vezető, a Próféta fegyvertársa, Abu Áijub leszármazottja. Két fő műve a Monádzsát (Könyörgések) és a Rubáiját (Négysorosok). Az „Ánszar” segítőt jelent, azokat a medinaiakat jelöli, akik Mohamed mellé álltak, mikor a városukba ment. [23] Korán 1:6 [24] Arra a misztikus vándorlásra és keresésre utal, melyet a szufi vezetők, a „Fények” irányítanak. Bahá’u’lláh figyelmezteti a misztikusokat, hogy az Isteni Megnyilvánulás megjelenése szükségtelenné tesz minden további kutatást, miként már Ali megmondta: „Oltsd ki lámpád, ha felkélt már a Nap”. A Nap itt Isten új Megnyilvánulása. [25] Korán, 2:156 [26] Korán 4:78 [27] Korán 18:39 [28] Bahá’u’lláh-ra utal. [29] Korán 16:61 [30] Hádísz, azaz cselekedet vagy kijelentés, melyet hagyományosan Mohamednek vagy valamelyik Szent Imámnak tulajdonítanak. [31] Korán 83:28 [32] Mohamed próféta. [33] Háfiz, a Siráz-ból való Samsz-ad-Dín Mohamed , meghalt kb. 1389-ben. Az egyik legnagyobb perzsa költő. [34] Korán 57:3 [35] A belső sík szufi elméletére utal, mely a Kinyilatkoztatott Igazsághoz képest csak látomás. [36] Bahá’u’lláh-ra utal, Aki ekkor még nem jelentette be a küldetését. [37] Korán 4:130 [38] Arab költemény. [39] Korán 50:22 [40] Alinak, Mohamed utódjának egyik címe. [41] Ali. [42] Szó szerint egy turkesztáni folyó, a Dzsájhun. [43] Korán 9:51 [44] Korán 76:5 [45] Mohamed. [46] Korán 55:26-27 [47] Korán 15:21 [48] Panteizmus, szufi doktrína, melyet a következő formulából vezettek le: „Csak Isten létezik; benne van minden dologban, és minden dolog Őbenne van”. [49] A három kifejezés a szufi élet három lépcsőfokára utal: 1. sáríát, avagy Vallási Törvények; 2. táriqát, azaz Ösvény, melyen a misztikus kereső az igaz Isten felé halad, ehhez a lépcsőfokhoz tartozik a remeteélet is; és 3. háqiqát, tehát Igazság, mely a szufik számára az utazás végcélja annak egész folyamán. Bahá’u’lláh azt tanítja, hogy bizonyos szufik elképzeléseivel szemben, akik saját magukat az Igazság keresésében törvényen fölül állóknak hiszik, a vallási Törvények betartása alapvető fontosságú. [50] Máqam-i-Mahmud . Korán 17:79 [51] Korán 2:84 (?) [52] „Béke”: Értekezés lezárására használt kifejezés. [53] Perzsául a szót öt betűvel írják le, ezek: G, N, DZS, S, és K, vagyis gáf, nun, dzsim, sin és káf. [54] Az idézetek az iszlám tanításaiból valók. [55] Bahá’u’lláh-ra vonatkozó utalás, hagyományos perzsa stílusban. [56] Rúmí: Masznaví. [57] Szádí, a Sirázba való Muszlih-ad-Dín (kb. 1184-1291), a Gulisztán és más költői művek híres szerzője. [58] Perzsa közmondás, amely olyan embert jellemez, aki könnyen feladja a küzdelmet. Ez alkalommal azt sugalmazza, hogy a sejk saját helyzetét, misztikus vezetőként, érezte veszélyeztetve azáltal, hogy Bahá’u’lláh neki tanítja az új igazságot. [59] Korán 41:30 [60] Korán 11:112; 42:15 [61] Szádí [62] uo. [63] Szenna, a perzsiai Kurdisztán fővárosa. [64] A Négy völgy előszavát a legkifinomultabb perzsa levélírói stílusban írta Szerzője. A klasszikus perzsa levélírás szabályai megkövetelik az idézeteket irodalmi művekből, valamint a tartós szeretet bizonygatását a címzett iránt, akit az író elhanyagolása miatt korholnak. [65] Hádísz. [66] A Masznaví. Rúmí négy gonosz madár történetét mondja el, amelyek, miután elpusztítják őket, négy jóságos madárrá változnak át. Az allegória a rossz tulajdonságok leküzdésére és azok jóval való helyettesítésére vonatkozik. [67] Korán 89:27-30 [68] Korán 41:53 [69] Korán 17:14 [70] Híres nyelvészeti és retorikai írók. [71] A Masznaví. [72] Korán 59:19 [73] Isten egyik tulajdonsága és Mohamed egyik címe. [74] Máqam-i-Mahmud – Dicséretes Rang – azon Prófétáké, akik állandósággal ruháztattak fel. [75] Korán 18:17 Utalás a tökéletes hit állapotára. A Barlang lakóit a korai keresztény vértanúkkal azonosítják. [76] Korán 24:37 [77] Korán 2:282 [78] Hádísz. [79] Korán 37:61 [80] Korán 2:156 [81] Isten azon tulajdonsága, amely minden teremtményt Magához vonz. [82] A Masznaví. [83] Korán 21:27 [84] Szádí. [85] Abu Ali Szina(Avicenna, 980-1037) Ciklikus Elmélete, ahogy azt négysoros versében kifejezte: Minden hasonlóság, minden forma, mely ma elpusztul, Az Idő kincstárában biztonságosan meglapul, Midőn a világ előző helyére visszaforogna, A láthatatlanból annak arcát Ő visszahozza. [86] A Masznaví. [87] uo. [88] Korán 18:39-ből. [89] Korán 2:253, stb. [90] Alinak tulajdonított mondás. [91] Arab nyelvű idézet. [92] A Masznaví. [93] A mű azelőtt nyilatkoztatott ki, hogy Bahá’u’lláh küldetését bejelentette volna. A következő sorok ennek az eseménynek a közelgésére utalnak. [94] Szó szerint a Há öltözete, ahol a „h” betű a Bahá nevet képviseli. [95] A Korán és a Biblia József-történetére utal. [96] Azokra utal, aki nem várták annak közeli eljövetelét, „Akit Isten ki fog nyilvánítani”. [97] A Masznaví. [98] Korán 76:13 [99] Az idézet a Korán 55:29 egyik magyarázójától származik. Vö. a Leszanul-Arab című szótárral. [100] Korán 55:29 [101] Korán 6:79-80 [102] Korán 6:75 [103] Korán 7:108, stb., s a hádíszok . [104] A Masznaví. [105] ‘Ismat-i-Kubrá, az Isteni Megnyilvánulás változatlan tulajdonsága. [106] Mohamed. [107] Hádísz. [108] Korán 33:62; 48:23 [109] Korán 4:166 [110] Szadi. [111] Korán 7:143 [112] Sámsz-i-Tábríz , a szufi, aki erőteljesen befolyásolta Dzsalál-ad-Dín Rúmít, a tudományról a miszticizmusra irányítva figyelmét. Rúmí munkáinak nagy részét neki ajánlotta. Ezek a sorok a Masznaví-ból származnak. [113] Korán 37:180