Az európai bahá’í-ok ’Abdu’l-Bahá nyugati világban tett történelmi jelentőségű utazásainak 100. évfordulójára emlékeznek.
Franciaországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban a barátok csoportokban tanulmányozták ’Abdu’l-Bahá életét, és arról folytattak beszélgetéseket, hogy az Ő kivételes személyisége a mai korban hogyan tudja inspirálni a körülöttük élő közösségnek tett szolgálataikat.
’Abdu’l-Bahá (1844-1921) Bahá’u’lláh legidősebb fia és az Ő – Általa kijelölt – utódja volt a bahá’í hit vezetőjeként. Az 1908-as Ifjútörök forradalmat követően, mikor az Ottomán Birodalom minden politikai és vallási foglyát – köztük ’Abdu’l-Bahát és családját is – szabadon bocsátották, elkezdte annak megtervezését, hogy a bahá’í tanításokat személyesen ismertesse meg a Közel-Keleten túli világgal. 1911 augusztusában Egyiptomból Franciaországba kelt át vitorlás hajón, először néhány napig Marseille-ben szállt meg, azután továbbutazott Thonon-les-Bain-be, majd a svájci Genfbe, ahol négy napot töltött.
„Fáradhatatlan erőfeszítések”
2011. augusztus 27-28-án a Genfi Egyetemen tartott összejövetel során ’Abdu’l-Bahá svájci látogatásának jelentőségéről, valamint annak a bahá’í közösség mai munkája szempontjából való fontosságáról esett szó. „Maga a szolgálat egész fogalma annyira jelen volt az egész hétvége folyamán” – jegyezte meg John Paul Vader, a Svájci Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsának tagja. „Megvizsgáltuk, hogy ’Abdu’l-Bahá példája hogyan inspirál minket arra, hogy szolgáljunk: hogyan ösztönözte a közösségépítést, hogyan szolgálta az emberiséget és befolyásolta a közgondolkodást. A bahá’í-ok ma ugyanezek érdekében tevékenykednek.”
„Ami mindenkit igazán lenyűgözött, az a tény volt, hogy ’Abdu’l-Bahá képes volt ilyen megerőltető utazásra vállalkozni ilyen előrehaladott életkorban” – mondta Dr. Vader. „Gyakran nagyon kényelmesek vagyunk, és egy körülbelül egyórás utazást is némiképp fárasztónak vélünk – de láttuk, hogy Ő milyen fáradhatatlan volt erőfeszítéseiben.”
Egyik idén áprilisban kelt üzenetében a bahá’í-ok világszintű vezető testülete, az Igazságosság Egyetemes Háza arról írt, hogy ’Abdu’l-Bahá hogyan magyarázta a bahá’í tanításokat „otthonokban és vallási központokban, templomokban és zsinagógákban, parkokban és köztereken, vasúti vagonokban és óceánjáró hajókon, klubokban és társaságokban, iskolákban és egyetemeken.” „Válogatás nélkül mindenkit – hivatalnokokat, tudósokat, munkásokat, gyerekeket, szülőket, száműzötteket, aktivistákat, egyházi személyeket, szkeptikusokat – szeretetben, bölcsességben, vigasztalásban részesített, aszerint, hogy kinek épp mire volt szüksége” – fogalmazott az Igazságosság Egyetemes Háza.
A franciaországi Evian-ban augusztus 27. és szeptember 3. között az évente megrendezett bahá’í iskolában a résztvevők azt kutatták, mint jelent „’Abdu’l-Bahá ösvényén járni”, miközben megvitatták közösségeik jelenlegi tevékenységeit. „’Abdu’l-Bahá gondolatai mindig jelen voltak, a főbb beszédek és minden művészettel áthatott pillanat alatt” – meséli Laurence Dia, az iskola egyik szervezője. „Felismertük, hogy az ő nyomdokait követve rátalálunk azokra az erőkre, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy folytathassuk erőfeszítéseinket és tovább haladhassunk.”
„Az egység dicsőséges üzenete”
’Abdu’l-Bahá 1911. szeptember 4-én érkezett meg négyhetes londoni tartózkodására. Legelső nyilvános beszédében – amelyet a városba történő megérkezése után 6 nappal tartott a City Temple templomban – a következőképp szólt a gyülekezethez: „Isten ajándéka ezen megvilágosodott kor számára az emberiség egységének és a vallás alapvető egységének a tudása.”
Szerte az Egyesült Királyságban a barátok csoportjai arra használták fel a századik évforduló alkalmát, hogy fontolóra vegyék, miképpen alkalmazzák saját életükre az ’Abdu’l-Bahától tanultakat.
Szeptember 10-én Reading városában például szomszédjaikkal együtt gyűltek össze a bahá’í-ok, hogy tanulmányozzák az Ő szavait, amelyeket pontosan 100 évvel korábban mondott a City Temple-ben. Az egyik résztvevő, egy ghánai taxisofőr megjegyezte, hogy az ’Abdu’l-Bahá beszédeiben említett szeretet és egység mennyire jelen volt a találkozó szellemében. Egy másik, nepáli származású szomszéd ’Abdu’l-Bahának „az egység dicsőséges üzenetéről” tett említést.
Ugyanezen a napon Epsomban tartott találkozón a város polgármestere – Sheila Carlson tanácsnok – megjegyezte, hogy véleménye szerint az iskolákban a diákoknak Martin Luther King és Teréz Anya mellett ’Abdu’l-Baháról is tanulniuk kellene.
’Abdu’l-Bahá szeptember 23-25. közötti bristoli látogatásának évfordulóján színészek, történetmondók és zenészek számoltak be arról a hétvégéről, amelyet Ő a városban töltött, és arról a mély benyomásról, amelyet azokra az emberekre tett, akikkel találkozott.
„A szeretet válasza”
Londonban szeptember 15-én, a Leighton House Múzeum szolgált történelmi hátteréül annak a külön erre az alkalomra íródott darabnak, amely ’Abdu’l-Bahá látogatását vendéglátója, Lady Bloomfield szemén keresztül mutatja be. A nézők között voltak olyanok, akik jelenleg a Cadogan Gardens 97. szám alatt laknak, abban a lakóépületben, ahol ’Abdu’l-Bahá szállt meg tartózkodása alatt. Egyikük elmondta, hogy „csodálatos volt egy kicsit többet megtudni az otthonomnak erről a magával ragadó történetéről.” „Olyan rendkívüli volt találkozni egy ott élő nőnek a lányával, és tanúja lenni, amint elcsodálkozik az épület szellemiséggel áthatott történelmén” – mesélte Sarah Perceval, aki a szövegkönyvet írta és Lady Bloomfield szerepét játszotta. „Mindenki szíve mélyéig átélte az estét… valóban a szeretet válasza volt” – tette hozzá. A közönség soraiban ülő egyik televíziós producer elmondta, hogy a darab arra késztette, hogy „elgondolkodjon ’Abdu’l-Bahá személyiségének lényegén, a börtönben töltött időszakán, azokon a tulajdonságokon és jellemvonásokon, amelyeket életében megnyilvánított…” |
Királyi üzenet
Két nappal később a színdarab egyes részleteit előadták a St. John’s templomban, a Smith Square-en, ahol a Westminsteri Bahá’í Közösség gyűlt össze barátaival, 100 évvel azután, hogy ’Abdu’l-Bahá beszédet intézett a gyülekezethez a westminsteri főesperes, Basil Wilberforce felkérésére.
A találkozó fénypontját a Helen hercegnőtől érkezett különleges üzenet adta, aki Románia egykori királynője, Mária királynő (1875-1938) ükunokája. Mária királynő volt az első királyi fenség, aki elfogadta a bahá’í tanításokat.
„Számomra ennek a nagyszerű hitnek az üzenete ma épp olyan fontos, mint eddig mindig is volt” – írta Helen hercegnő.
„Egy egyre világiasabb társadalomban, ahol a piaci erők, a féktelen fogyasztás és önzés erénynek számít, a bahá’í hit egy másféle életmódot kínál, amely az igazságosság, egység és a béke megteremtésének hirdetésében gyökerezik, hogy felvirágzást és a közös jólétet hozzon létre.”
„Történelmileg visszatekintve az ilyesfajta radikalizmus hírnökeit felforgatónak tekintették. Úgy tűnik, ez ’Abdu’l-Bahára is igaz, aki Isten jóságába és gondviselésébe vetett mély hite miatt életének nagy részét száműzetésben töltötte.”
„A kevésbé nagy embereket keserűséggel töltötte volna el a szülőföldjüktől való elszakadás, de ’Abdu’l-Bahá esetében nem ez történt. Ő egy másik utat választott, és a béke és igazságosság kiváló nagykövetévé vált, valamint szívesen látott vendéggé minden jóakaratú és hitű nép körében. Az ilyen személyek egyedülállóak, inspirálóak és állásfoglalásra késztetőek, és meg kell hallanunk általuk a remény üzenetét” – fogalmazott levelében Helen hercegnő.
Nagyfelbontású képek copyright-ja: Bahá’í Nemzetközi Hírszolgálat
Kapcsolódó oldalak:
‘Abdu’l-Bahá élete és magyarországi látogatása