(BWNS) – Tierney Sutton aligha az egyetlen olyan jazz énekes, aki szellemiséget próbál vinni zenéjébe. Ennek megvalósításában egy újabb ötlet a jazz hagyományait összeegyeztetni a bahá’í hit szent írásaival, írja a brit Daily Express az énekesnő új albumának ismertetőjében.
A Desire (magyarul: Vágy) című album 11 jól ismert dalt tartalmaz és lelkes elismerést kapott idei megjelenése óta. Az első és utolsó számot – az ’Its Only a Paper Moon’ (Csak egy papírhold) és a ’Skylark’ (Pacsirta) a Bahá’u’lláh által írott Rejtett Szavak című mű prózai részletei vezetik be, mely szerint a különböző korszakokban a szellemi igazságok ugyanazok minden vallásban.
Tierney Sutton új, nyolcadik albuma „az emberi vágy jó és rossz természetének zenébe foglalt, erőteljes, sőt szellemi megfogalmazása”, írja az egyik online kritika.
„Az általunk akart illetve vágyott anyagi dolgok általában nem vezetnek el a boldogsághoz” – állítja az énekesnő – „és általában nem vezetnek el önmagunkhoz sem.”
A 18 éves kora óta bahá’í hitű művész az elmúlt évtized egyik kiemelkedő jazz énekesévé vált – „egy komoly jazz művész, aki az egész művészetét új szintre emeli” – írja a New York Times.
Tierney Sutton, akinek mindkét előző albumát Grammy díjra jelöltek, elmondta, hogy évek óta szeretett volna egy olyan lemezt készíteni, amely kihívást jelent a modern irányzatnak, mely az anyagi jólétet és az egyéni örömöket az emberiség magasabb, szellemi természete fölé helyezi. Végül megérett erre az idő.
A kulcs az együttes a 15 éves kapcsolatában rejlik, mint mondja, valamint abban, ahogy ők öten – Christain Jacob zongorista, Trey Henry és Kevin Axt nagybőgősök és Ray Brinker dobos – megtanultak egymással, illetve a zenével dolgozni.
„Nem fogtam volna hozzá ehhez a munkához az együttes fennállásának első éveiben” – meséli. „Egy közösség vagyunk és minden döntésünket együtt hozzuk meg. Az idő múlásával mindannyian nagyobb mélységek elérésére vágytunk – zeneileg és koncepció terén egyaránt. Eljutottunk az együttműködés azon szintjére, ahol kellemes egymással dolgozni.

Szent iratok

A lemez munkálatainak megkezdésekor elkezdte átnézni a világvallások irodalmát, hogy odaillő részleteket keressen.
„A 12 éves fiammal együtt vallásközi gyerekosztályt tartottam az elmúlt 6-7 évben, így hát megvolt minden könyvem a különböző hagyományokból” – folytatja. „Mindet végigolvastam, miközben az anyagiasságról szóló szövegeket kerestem. Természetesen minden hit hagyományaiban szó esik erről, de végül úgy találtam, hogy Bahá’u’lláh írásai fogalmaznak a legnyíltabban és legtömörebben.”
„A lemez előtti kutatás során, megváltozott a megértésem a Rejtett Szavakat illetően, és most már az emberiség szellemi természete és az anyagiasság közötti küzdelmét tekintem a könyv központi kérdésének.”
Sok évébe került, míg énekesként úgy tekintett munkájára, mint a mások szolgálatának egyik formájára.
„Társadalmunkban komoly előítéletek élnek a művészek hasznát illetően” – fűzi hozzá Sutton, aki az Egyesült Államok középső részén fekvő Milwaukee-ben nőtt fel, most pedig Los Angelesben él. „Először oroszul kezdtem el tanulni, mert azt gondoltam, ezzel szolgálhatom az emberiséget.”
Az orosz tanulmányok időszaka alatt fedezte fel a jazzt.
„Tudtam, hogy van benne valami szellemi, de nem tudtam szolgálatként tekinteni a színpadon éneklésre” – emlékszik vissza. „Aztán mintegy 10 év elteltével, kezdtünk olyan kritikákat kapni, amelyben a kritikus felfedezhetett az előadásunkban valami olyasmit, amit bahá’í-ként próbáltam átadni.”
Az egyik fellépését követően a New York Times egyik kritikájában azt írták, hogy „a jazz éneklés lényegét spirituális meditáció kiterjesztéseként adta át, amelyben az egyensúly és a következetesség ideáljához való odaadás és igen, az alázat minden technikai vagy érzelmi hatás fölött állt.”
A hallgatók levelei kezdték megerősíteni a szolgálatról alkotott elképzelését.
„Az egyik férfi azt írta nekem, hogy a koncertünk során tapasztalta meg először az öröm érzését, mióta 20 éves fia meghalt az azt megelőző évben” – folytatja. „Egy másik email egy olyan embertől érkezett, aki öngyilkosságon gondolkozott. Meghallotta az egyik dalunkat a rádióban és még aznap este eljött a koncertünkre és meggondolta magát.”

Harmóniára találva

Az énekesnő elmondása szerint úgy tekint saját hangjára, mint az együttes egyik hangszerére. A zenekarban minden tag egyenlően részesedik a pénzügyekben.
„Vessünk egy pillantást a művészet és a zene állapotára a világban. Elég szomorú helyzetben van mindkettő. Látom azt, ahogy az emberek megváltoznak azáltal, hogy hallgatják a zenénkben lévő tökéletességet.” – teszi még hozzá.
„Példaként szeretnénk felajánlani saját tapasztalatunkat minden olyan vállalatnak és szervezetnek, amelyben problémamegoldással küzdenek. A tanácskozás őszinte folyamata ihlet meg minket. Amikor nekifogunk egy dal szerzéséhez, valaki felvet egy ötletet és a többiek hozzáteszik a sajátjukat. Mindannyian rendkívül jól ismerjük egymást. Különbözik a stílusunk, mások az erősségeink és gyenge pontjaink” – jegyzi meg.
„Csak akkor tudjuk azt folytatni, amit csinálunk, ha megőrizzük az egységet. Az egység hatására minden tettünket másképp hajtjuk végre. Amikor pedig színpadon vagyunk, mindig mély és mindent átható alázat érzésére van szükségünk. Azért vagyunk ott, hogy a zenét szolgáljuk.”

Tierney Sutton egyike azon kiváló jazz zenészeknek, akiket a bahá’í tanítások ihlettek meg, köztük a leghíresebb Dizzy Gillespie, a 20. század egyik legkiemelkedőbb trombitaművésze. Tierney meggyőződése szerint párhuzam vonható a jazz és a bahá’í hit elvei között.
„Bármit is gondolnak róla az emberek, a jazz nem szabályok nélküli zenei műfaj” – fejti ki véleményét az énekes – „de a szabályai olyan szerkezetet alkotnak, amely különböző kifejezési módokra ihlet. A zenekarban mindannyian megbízunk egymásban, hogy követni fogunk bizonyos szabályokat. Hasonlóképp az egyéni bahá’í tapasztalat sokfélesége és változatossága széles körű és sok tekintetben az egyén által irányított, de vannak alapértékek vagy alapelvek, amelyek utat mutatnak.”
Amikor megpillantotta a Bahá’í Világközpont gyönyörű kertjeit és teraszait az izraeli Haifában, elmondása szerint azon kapta magát, hogy Chirstian Jacob, az együttes zongoristájának néhány szólójára gondol.
Összetettség, szépség és nagy változatosság volt jelen, de mind harmóniában. Ez nagyon is jelen van a legjobb jazz hagyományaiban.
Forrás és képek copyright-ja: Bahá’í Nemzetközi Hírszolgálat